Hangzhou – Látnivalók

A tó környékén egyébként látszott, hogy nem az a kifejezett, kizárólag turistáknak kipreparált mű valami, hiszen a helyiek is szívesen töltik idejüket biciklizéssel, társasjátékokkal (pl. mahjong) vagy csak szimplán a tó vizének szemlélésével. A tó körül természetesen számos nevezetes épület is helyet kapott, például a tiszta időben pazar kilátással kecsegtető Leifeng-pagoda (雷峰塔, léifēng tǎ). A pagoda, illetve az azt körülölelő kert „5A”, vagyis a Kínai Turistalátványosságok Értékelésén a legmagasabb értékkel rendelkezik. Ez egyébként nem jelzi a hely autentikusságát, és egy 5A-s hely nem szükségszerűen jobb vagy látványosabb mint egy 4 vagy 3A-s hely, viszont nem meglepő módon az A-k számával egyenesen arányosan növekszik a belépő díja is.

Az autentikusságot a Leifeng-pagoda viszont valószínűleg mindenképpen elbukná, hiszen a jelenlegi torony acélból és betonból készült 2002-ben, ugyanis az eredeti torony köveit a helyiek elhordták (ez jelenleg a Nagy Falnál is intenzíven zajlik), abban a hitben, hogy az megvédi őket a betegségektől, így az 1924-ben összeomlott, ennek alapjait a jelenlegi torony alatt tekinthetjük meg.

A 2002-ben újjáépített Leifeng-pagoda.

A toronyból tradicionális Hitachi gyártmányú kínai liftekkel és OTIS mozgólépcsőkkel leereszkedve a pagodát körülölelő parkban folytathatjuk andalgásunkat, melyet köveknek álcázott hangszórókból áradó jellegzetes kínai muzsika kísér. A toronytól valamivel odébb sétálva találhatunk egy kisebb épületet is, melyben (elvileg) az eredeti torony maradványai közül kiemelt, Buddha egy hajszálát tartalmazó, aranyból és ezüstből készült dobozkát is megvizsgálhatjuk.

A retkes üvegbura alatt kiállított ízléses dobozkában Buddha egy hajszála lapul.

Ugyanebben az épületben található egy rövid történet is, mely Buddha születését mutatja be, így például megtudhatjuk, hogy a születést követően Buddha testét sárkányok szájából feltörő vízzel mosták le, illetve már pár naposan is képes volt önállóan járni. Szégyellem magam miatta, de én is csak itt tudtam meg, hogy korábbi megfigyelésemmel ellentétben egyik ábrázolt Buddha sem viselt kötött sapkára hasonlító fejfedőt, így az Mk2 kézigránátbordázott felületét imitáló fejterület igazából Buddha göndör haja. Elég kínos…

Buddhás okulásunkat befejezvén a nem kevésbé látványos Jingci-templomnál folytattuk, melyről kiváló kilátás nyílik a pagodára. Itt az érdeklődők a szokásos ámuláson kívül egy kis Buddha szobrot is megfürdethetnek, reprezentálandó a már korábban említett szülés utáni sárkányos mosakodást. Függetlenül attól, hogy napi szinten mozgok a hagyományos, jellemzően a Tang-dinasztiában kialakult építészeti stílust követő templomok, pagodák és más épületek között, mindeddig bármikor szívesen tanulmányoztam ezen épületek kialakítását, és akár több, gyakran hasonló templomot is meglátogattam.

Buddha szobor fürdetése a hangzhoui Jingci-templomnál.

A Jingci-templomból ismét a tó felé vettük az irányt, ahol természetesen rövid úton letámadott a maszek vízi fuvarosok hordája, ám gyors lépteinknek és a velünk szemben érkező, látszólag gyömölcsözőbb vevőknek tűnő, romantikusan egy-egy szál kígyóuborkát majszoló pár segítségével hamar túllendültünk eme kellemetlenségen. Hamarosan a tavat mintegy két kilométer hosszan átszelő Sudi-úton találtuk magunkat, melyről (ezúttal ingyenes) belépést nyerhettünk a Cangshan- és a Jizhao-pavilonok környékén található kertbe. Az alkony közeledtével a tó vize egyre inkább homályba veszett, ám a tó partján álldogáló kis pavilon és háttérben kiemelkedő hegyek, dombok igazán kellemes látványt nyújtottak.

A Jizhao-pavilion látképe a Nyugati-tó tőszomszédságában található Nanhu-tó partján.

Eddig jó sokat sétáltunk, úgyhogy érdemes kicsit a tömegközlekedésre vetni vigyázó tekintetünket. Hangzhou jelenleg három metróvonallal rendelkezik, melyek érdekes módon az 1-es, 2-es és 4-es számozást viselik. Ezek közül a leghosszabb, immár befejezett vonal az 1-es, így kóválygásainkhoz valószínűleg ezt fogjuk leginkább igénybe venni, mely közvetlen összeköttetést teremt Yuhang, Hangzhou-Keleti és Hangzhou állomásaival is, illetve a Nyugati-tó keleti partját is ezen vonallal érhetjük el. A metrómegállók sok helyen viszont nem olyan élettelen, puritán létesítmények, melyeket minél szívesebben hagy a háta mögött az ember, hiszen a képmutatás jegyében, a gyűlölt japán módit követve karaoke szobákat, játéktermeket, kávézókat, de akár még hatalombank kölcsönzőt is találhatunk.

Karaoke szobák a Hangzhou Metro Longxiangqiao állomásának aluljárójában.

Érdemes mélyebb barátságot kötni azonban a helyi buszokkal is, melyekkel költséghatékony módon érhetőek el a Lingyin templomok (灵隐景区, língyǐn jǐngqū), a japán Arashiyama bambuszerdejéhez hasonló Yunqi Park (雲棲竹徑, yúnqī zhújìng) vagy a Hangzhoui Mecset (杭州清真寺, hángzhōu qīngzhēnsì). Buszokból létezik troli és hagyományos változat is, ezek fix viteldíjjal rendelkeznek, melyek 2-3 yüan között váltakozik. A viteldíjat minden esetben a sofőr mellett elhelyezett kis dobozkába kell beszórni bármilyen kombinációban. (Ez az utolsó két mondat egyébként a Kína-szerte megtalálható városi buszok szinte valamennyijére igaz.)

Buszos utazásaink megtervezésében akár a Google Maps is hasznos lehet, de mivel Kínában alapesetben ez nem elérhető, a helyi Baidu Maps vagy Gaode (Amap) is segítségünkre lehetnek, ám ezek csak kínaiul tudnak. Tapasztalataim szerint a Google Maps offline térképek letöltését sem teszi lehetővé Kínában, így hacsak nem rendelkezünk folyamatos internetkapcsolattal, ezen problémánkat az előbb említett két térkép valamelyike orvosolhatja. Az offline Baidu térképek beállításához alább található egy kis segédlet:

Offline Baidu térképek beállítása lépésről lépésre. (Nagyobb kép természetesen elérhető!)

Kifejezetten fagyos napok következtek, így nagyon mi se kívánkoztunk nem szélvédett helyre. A szállodánk közelében lévő Zhongshan utca megannyi éttermével viszont kifejezetten hívogatónak tűnt, így nem voltunk restek meglátogatni az utca több étkezőjét is, így az egészben sült kacsától kezdve a lanzhoui kebabon át a birkahúsból készült shumaiig (燒賣, ld. galéria az előző oldalon) a legkülönfélébb ételek társaságában múlattuk az időt. A Zhongshan utca Hangzhou egyik legrégebbi közlekedési útvonala, melyen egykor csak magas rangú tisztviselők és uralkodók közlekedhettek. Ilyen jellegű funkcióját az utca mára ugyan elvesztette, de az azt szegélyező, hagyományos stílusú házacskák továbbra is kellemes atmoszférát teremtenek. Az utca mentén elhelyezett szobrok mellett a híres Li Qingzhao (1084-1155) költőnő egyik versét, a Sheng Sheng Mant (聲聲慢, shēng shēng màn) is megtalálhatjuk a könyvnyomtatáshoz használt „nyomóelemekből” kirakva, természetesen negatív példányban.

Li Qingzhao: Sheng Sheng Man (聲聲慢) c. versének részlete a hangzhou-i Zhongshan utca mentén.

Szintén a Zhongshan utca közelében található Kína egyetlen, állami szintű hagyományos gyógyászati múzeuma a Hu Qing Yu Tang (胡慶余堂, húqìngyú táng) is, mely az egykori, hasonlóan elnevezett gyógyszergyártó nevét viseli. Az érdeklődők itt az épületbe lépve először megannyi, kínai orvosláshoz szükséges alapanyagot és eszközt árusító üzletekkel találkozhatnak, míg a múzeum a belső udvarban tett rövid séta után érhető el. A bejárati lépcsőzést követően a cég alapítója, Hu Xueyan fogad bennünket, természetesen csak szobor formájában. Ezt követően a kiállításon végighaladva megismerhetjük a kínai gyógyászat fejlődését illetve később egész tárlatokat is láthatunk a legkülönfélébb alapanyagokból, így a színes-szagos kiállítás azok számára is érdekes lehet, akik nem különösebben érdeklődne eme terület iránt, de szívesen bejárnának egy szépen megőrzött, hagyományos stílusú háztartást.

A Hu Qing Yu Tang tradicionális kínai gyógyszerek múzeumában akár magunknak is vehetünk ezt-azt, melyért természetesen kártyával is tudunk fizetni.

Említettem korábban a shaoxing vagy yue operát is (越劇, yuèjù), mely európai rokonával ellentétben nem barokkos nagyestélyiben vonuló, kaviáros szendvicset majszoló madamokat és opcionális végtelen sznobságot, hanem sokkal inkább egyszerűbb, mindenki számára elérhető szórakozást. Nyilván itt is léteznek drágább, kiöltözős változatok, ám az érdeklődők Hangzhou kertjeit járva bármikor belefuthatnak egy-egy, értelemszerűen kisebb volumenű adásba, mely azonban nem válik az élmény rovására. Hasonló előadásba ezúttal a Fangzhuyuan (方竹园, fāngzhúyuán) kert és a Sárga Sárkány Barlangja (黄龙洞, huánglóng dòng) környékén botlottunk bele, mely mindössze 15 yüanért (kb. 620 forint) kínálja eme kulturális élményt.

Idősebbek (65+) ugyan ingyen látogathatják a kertet, tőlük szokatlan módon azonban sem az előadások alatt sem szünetben nem álltak le szotyizni, cigizni vagy köpködni, sokkal inkább gyerekes izgalommal várták a felvonásokat, lelkes tapssal üdvözölve a színpadra lépő színésznőket. Az első felvonásban így három hangszer, név szerint guzheng (古箏, gǔzhēng), pipa (琵琶, pípá) és erhu (二胡, èrhú) (mintazene itt) előadását hallhattuk, majd a további felvonásokban a színjátszásé volt a főszerep. A helyi nyelvjárást használó színészeket valószínűleg akkor sem fogjuk érteni, ha egyébként perfektül ismerjük a mandarin kínait, így a sztori kibogozása nehézségekbe ütközhet.

Jelenet egy shaoxing / yue operából

Az idő jobbra fordultával a közelben lévő Lingyin és Yunqi régiókat is bevettük, ahol csendes, erdei környezetben tölthetünk el némi időt helyi, nem feltétlenül bóvli szuvenírek begyűjtésével, teakóstolással és természetesen templomok látogatásával. Utóbbi talán azért lehet érdekesebb mint máshol, mert itt közvetlen bepillantást kaphatunk a szerzetesek életébe, hiszen azok lakhelyei közvetlenül a templomok mellett találhatóak. Látogatásunkkor a Zhongtianzhu-templom (中天竺法淨禪寺, zhōngtiānzhú fǎjìng chánsì) erősen felújítás alatt állt, így itt legalább senkinek nem volt pofája belépőt kérnie, de természetesen a Buddha szobrot körbejárva megkaptuk az adományozás lehetőségének ajánlatát.

Ez különösen érdekes, mivel a szintén a templom udvarában helyet foglaló egyik szökőkút környéke tele van szórva aprópénzzel, így ha valaki nagyon unatkozik, simán összeszedhet akár száz yüant is az egy és öt jiaós (1/10 ill. 1/2 yüant érő) érmékből. A Lingyin negyed legnagyobb látványossága a „Temple of Soul’s Retreat” (A Lélek Menedékének Temploma?, 靈隱寺), mely azért különösen pofátlan árazású, mert külön kell fizetni a környékbeli épületeket egyesítő területre történő belépésért (45 yüan) és valamennyi, ezen a területen fellelhető templomért is, melyek darabonként 30-40 yüanba kerülnek.

A hangzhoui Zhongtianzhu-templom egyik épülete.

A templomolást elunva így a közelben fekvő Yunqi bambuszerdő felé vettük az irányt. Korábban, Japánból igen kellemes élmények fűződnek a Kyoto közelében található Arashiyama bambuszerdejéhez, így számítottam rá, hogy ezúttal is hasonló látványban lesz részem. A buszról közvetlenül a japán társánál láthatóan kevésbé népszerű park bejárata előtt szállhatunk le, majd természetesen belépődíj megfizetése után lódulhatunk neki a kellemesen meredek, jól kiépített ösvényen a bambuszerdő mélyében található teaházhoz. Utunk során valóban nem találkoztunk sok látogatóval, de már a jegyvétel során is látszott, hogy nem ég a munka a pénztárosok keze alatt. A teaházat ezúttal zárva találtuk, ám annak tükrében, hogy szállodánk naponta biztosított friss eresztés longjing teafüvet, ezt annyira nem bántuk, hiszen elsősorban a bambuszerdei hangulat miatt érkeztünk.

A Hangzhou közelében található Yunqi bambuszerdő bejárata.

Hangzhou forgatagába visszakerülve nem maradhatott el természetesen az európai, főleg francia részről heves reakciókat kiváltó Tianducheng (天都城, tiāndū chéng) városnegyed meglátogatása sem, ahol egy remek, chongqingi sült hal (重慶烤魚, chóngqìng kǎoyú) kíséretében élvezhetjük a Champs-Élysées, pontosabban ennek kínai változatának, a Xiāngxièlùnak (香榭路) a valamennyi görög oszlopfővel embertelen módon telepakolt változatát. A helység egyébként némi gyaloglással, de akár busszal is megközelíthető a nem túl messze található Linping metróállomástól, így „cosmopolitan” módban, kettő az egyben élvezhetjük a balusztrádokon száradó egész kacsák és az eredetihez képest harmadakkora Eiffel-torony látképét.

Az európai és a világ más tájainak nevezetességeinek másolása egyébként nem hangzhoui egyediség, hiszen Shenzhenben egy egész parkot pakoltak tele mindenféle replikákkal. A jellegzetes, párizsi stílusú lakóházak közt sétálva építészeti stílusok egész kavalkádját figyelhetjük meg a barokktól kezdve a klasszicista épületelemekig, sőt, még egy, vélhetően a New York-i Rockefeller Centernél kiállított Atlas szobor ihletésű szökőkutat is szemügyre vehetünk. A mindezt megkoronázó Tiandu Parkba (天都公园, tiāndū gōngyuán) potom 50 yüan (kb. 2060 forint) a beugró, melyről azonban magasabbról is szemügyre vehetjük az alattunk húzódó beton halak sorát.

A hangzhoui Tianducheng Párizs ihlette városnegyedének látképe a Tiandu Park felől.

Gondos tervezést követően az utolsó napokban ejtettük meg a Shanghai és Hangzhou környékén fellelhető vízi falucskák egyikének meglátogatását, melynek során választásunk Xitangra (西塘, xītáng) esett, emellett pedig Shaoxingben is részegeskedtünk egy cseppet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!