Hangzhou körül – Shaoxing és Xitang
A Jangce-folyó mentén számos hagyományos (kialakítású), falucskát meglátogathatunk, a Wuzhen, Zhujiajiao, Xitang, Tongli stb. felhozatalból azonban Xitang tűnt a leginkább autentikusnak. A hely viszonylagos közelségéből kifolyólag nem is kényszerültünk túl korai indulásra, így a késő délelőtti órákban érkezve, kényelmes ütemben tölthettük el itt a nap hátralevő részét. Xitang Shanghai és Hangzhou felől is nagysebességű vasúttal, Jiaxingnan (嘉兴南, jiāxìngnán) állomásig utazva, majd a 222K jelű buszra átszállva érhető el legkönnyebben, ez utóbbira a jegy 8 yüanba (kb. 330 forint) kerül irányonként.
A busz közvetlenül a bejárat előtt tesz le bennünket, ahol gyorsan meg is válthatjuk a 100 yüant (kb. 4110 forint) kóstáló belépőnket. Ennek értelmével, illetve felhasználási módjával kapcsolatban a faluban bóklászva komoly kételyeim támadtak, ugyanis a kevésbé nyilvánvaló helyekről minden további nélkül besétálhatunk, jegyeinket csupán a múzeumoknál illetve a bejárat után még egy ellenőrző pontnál kellett csak használnunk.
Xitang vízi falucska látképe.
A belépővel 10 különböző múzeumot látogathatunk, ám ezek egyike sem volt különösebben magával ragadó vagy érdekfeszítő, így a Gombmúzeum vagy a Szeszkultúra Múzeuma (itt semmi kóstolás vagy ilyesmi nincs, csupán régi, szeszfőzéshez használt eszközök) tényleg csak azok számára lesz érdekes, akik kifejezetten vonzódnak ezen témákhoz. A faluban azonban könnyed sétával, a portékák böngészésével is bőven el lehet tölteni egy órát, az este megjelenő lampionok fénye pedig különleges hangulatot is teremt.
Akik eltöltenének egy vagy több éjszakát, azokat hostel, illetve közvetlenül a vízpartok mentén kialakított egyszobás apartmanok várják, melyekben változatos árakon húzhatják meg magukat az érdeklődők. A környéken természetesen ugyanolyan élet zajlik mint egy normális településen, így éttermeket, cukrászdákat, töméntelen mennyiségű diszkót és még egy kórházat is találhatunk, ráadásul az egész területen jelen lévő ingyenesen elérhető wifinek köszönhetően eltévedni sem fogunk.
Az este közeledtével Xitang-szerte felgyulladnak a lampionok, hangulatos fénybe borítva a falut.
Ha már említettem a wifit, érdemes megjegyeznem azt a rendkívül irritáló kínai szokást, miszerint rengeteg nyílt és ingyenes wifi hálózatot csak kínai telefonszámmal lehet igénybe venni. Ez különösen akkor zavaró, mikor akár több nyelven is ki van téve, hogy itt bizony „Free WiFi” van, majd csatlakozást követően szembesülünk azzal, hogy itt biza’ fabatkát sem ér a magyar vagy bármilyen más, kínaitól eltérő telefonszám. És kínai alatt csak a „Mainland China” értendő, tehát az „Egy Kína” elve már nem terjed ki odáig, hogy a makaói / tajvani / hongkongi számmal rendelkezők is használhassak a hálózatot.
A KFC nyílt wifijére felcsatlakozva láthatjuk, hogy Hongkong, Makaó és Tajvan azért mégsem annyira része Kínának, mellyel a kínai kormány egy újabb önellentmondását figyelhetjük meg.
Tegyünk egy kört a híres sárga likőr / shaoxing bor (?) és az opera szülőhelyéül szolgáló Shaoxingba is, mely nagysebességű vasúttal 10-15 perc alatt elérhető Hangzhouból. Az állomás ugyan kicsit félreeső helyen található, ám természetesen itt is találunk buszokat, melyek kedvezményesen a belvárosba juttatnak minket. Az út előtt kicsit tartottam tőle, hogy ezúttal ismét olyasmit fogok tapasztalni, mint amikor Pekingből mentem a tőle hasonlóan kis távolságra lévő Langfangba, ahol az állomás túl nagy sugarú környékét borította szemét és a jellegzetes kínai putri.
Kellemesen csalódtam azonban, hiszen a megannyi kis csatornát tartalmazó város kellemes sétálási körülményeket biztosít, a környéken lévő megannyi pagodából pedig kiváló kilátás nyílik a településre és környékére. Természetesen ez utóbbiakba sem juthatunk ám csak úgy be, hiszen jó kínai szokás szerint, amiért pénzt lehet kérni, azért fognak is, így függetlenül attól, hogy kiszemelt pagodánk mennyire szutykos vagy éppen tagekkel, graffitivel szennyezett, egy minimum két yüanos (kb. 80 forint) belépőre mindenképpen számítsunk.
Shaoxing városát sűrűn behálózzák az évtizedekkel korábban kiépített csatornák, ám Velence mértékű vizes-gondolás jelenetekre ne számítsunk.
Shaoxingnek igazából nem olvastam utána korábban, csupán ismerős ajánlatát követve kerekedtem fel, hogy a helyi, nevezetes alkoholból begyűjtsek némi mintát. Érdekes egyébként, hogy a kínai / japán 酒, vagyis „alkohol (tartalmú ital)”-ra mennyire nincs épkézláb angol vagy magyar fordítás. Ott van pl a szaké, mely magyarul „rizsbor” vagy „rizspálinka”, ám sem a bor sem a pálinka nem írja le megfelelően az ital állagát vagy annak készítésének módját. A shaoxing bor (紹興酒, shàoxīngjiǔ) szintén nem bor, mert készítése szintén csak részben hasonlít ahhoz, és az ital karaktere is teljesen eltér a borétól. De nincs mit tenni, maradjon bor…
Mint a neve is mutatja, az ital éppen Shaoxingből származik, így nem is adódhatna jobb lehetőség a betárazásra. A véletlenszerű „italkimérőben” a fellelkesült eladó hosszasan ecsetelte az italok fajtái közti különbségeket, fogyasztási szokásokat. Szerencsére viszonylag elterjedt italról van szó, így a pár éve tárolt (6-12-18) változatokért sem kell mélyen a zsebünkbe nyúlni, így 1 jīn (kb. 625 ml), nem túl kerítésszaggató italért 38 yüant, vagyis nagyjából 1560 forintot kellett leszurkolnom.
Shaoxingi italkimérő egység mindenféle, változó erősségű italokat tartalmazó köcsögökkel.
Szállodánkba visszaérve Zoe Amazonról rendelt pakkja is megérkezett, így utókarácsonyi hangulatban estünk neki a Kindle és a hozzá tartozó, 300 yüanos ajándékkártya kibontásának. Aki szintén szeret Amazonról rendelni, de nem bánja, hogy a regisztráció és a rendelés véglegesítése akár hosszabb időt is felemészthet, annak bátran ajánlom a Taobao és Alibaba mellett futó Amazon.cn-t, mely a felületét tekintve teljesen ugyanúgy néz ki, mint bármelyik más országban. Címzésnél nyugodtan megadhatunk szállodai címet is, a futár biztosan nem fog szórakozni a kiszállítással, és jó hír, hogy (pl. USA-val ellentétben) átvételkor, készpénzzel is fizethetünk, illetve, hacsak nem egy belső-mongóliai jurtába kérjük rendelésünk, jó eséllyel azt Prime nélkül is egy-két napon belül kézhez kaphatjuk.
Kínai, 300 yüan (kb. 12330 forint) értékű Amazon ajándékkártya.
Nagyjából ennyi lett volna ezen röpke kínai utunk, mely során végre tüzetesebben is sikerült megismerni legalább egy adott várost, ámde lassan már szívesen kóvályognék vidéken is, függetlenül attól, hogy a természeti látványosságokat gyakran borítják tahó, igénytelen kínai turisták hordái.
