Bevezetés, műszaki paraméterek
Úgy gondolom, hogy a laikus zenehallgatóban rengeteg téves elképzelés uralkodik a piacon kapható fejhallgatókkal kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy hangosítással és egyéb hangtechnikával kapcsolatos dologgal foglalkozom, egyfolytában fejlődésre törekedő, szakmai kérdéseken rengeteget gondolkodó ember vagyok, úgy gondolom hogy számos más haladó szempont is felmerül nálam, mint az átlag felhasználónál, valamint rendelkezem bizonyos mértékű tapasztalattal és szakmai tudással, segítséget tudok nyújtani a leendő vásárlónak, hogy helyesen mérje fel a saját igényeit, helyesen döntsön, és hosszútávon is elégedett felhasználója legyen az általa választott terméknek.
Mindenek előtt leszögezném, hogy az elemzés az én tapasztalataimon, az általam látottakon, és az én gondolatmeneteimen alapul ezen írás, fogalmazhatnék úgy is, hogy az én fantáziám szüleménye, tehát előfordulhat, bizonyos szempontok alapján nem tökéletesen jól látom a helyzetet, ezért kérem, hogy senki ne vegye 100%-ig készpénznek a leírtakat, csupán iránymutatónak szánom az írást!
A klasszikus Technics RP-DJ1200 kistestvére - már-már fájdalmas mélyekkel
Az egyik ilyen "tévhit" az, hogy a leendő vásárló túl sokat ad a technikai adatokra, és túl sokat gondol ezek mögé.
Az egyik jellemzője a fejhallgatóknak a frekvencia átvitel. Ha az egyik fejhallgató 30-22000 Hz között visz át, a másik pedig 25-25000 Hz között, akkor hajlamos azt hinni a felhasználó hogy a második fejhallgató a jobb.
Nos, a valóságban például egy rockzenei felvételnél a lábdob alja jellemzően 40 és 80 Hz között szól, nyilván ízlés/mikrofon/lábdob specifikusan.
Ami a magasakat illeti, itt a fizika szab határt a dolognak. A zenei felvételek 44.1 kHz mintavételezési frekvenciája maximálisan 20 kHz-es, a DVD lemezek és egyéb videoformátumok 48 kHz mintavételezési frekvenciája pedig maximálisan 22 kHz-es hangmagasság átvitelére alkalmas.
Én azt mondom, hogyha az adott eszköz mélyhangokban tud 40-50 Hz-t és magasakban 20-22 kHz-t, akkor nem érdemes tovább foglalkozni ezzel a paraméterrel.
Egy másik jellemző az impedancia: erről annyit érdemes tudni, hogy ez a paraméter minél nagyobb, annál inkább igényel külön erősítőt.
Egy otthoni felhasználásra szánt termék átlagosan 32 ohm impedanciával rendelkezik, egy professzionális termék 60 ohmtól indul, és a 60-80 ohmos kategóriát még képesek kiszolgálni telefonjaink, hordozható lejátszóink, laptopunk hangkártyája vagy tévénk, HiFi erősítőink fejhallgató kimenetei elegendő szuflával, viszont egy 250 vagy 600 ohmos fejhallgatót ne vegyünk meg otthonra, ha csak nem célzottan mindig speciális eszközről kivánjuk hajtani.
Az AKG fejhallgatók tervezésénél a hangzás mellett nagy szerepet kapott az anyagminőség és az időtállóság is
Vannak további jellemzők, melyeket az ember fontosnak gondol, de egyáltalán nem azok. Ilyen például a membrán mérete, mely jellemzően 40 és 53 mm között mozog. Ennek önmagában semmiféle jelentősége nincsen, ettől nem fog se jól se rosszul szólni az adott fejhallgatónk.
Két másik dolgot párba állítanék mivel ezek összefüggenek: ez az érzékenység és a teljesítmény. Az érzékenység azt mutatja meg, hogy 1mW teljesítmény mellett mennyi dB hangnyomást produkál a fejhallgató (ez hangfalaknál x dB/1m/1W formában kerül megadásra).
És most jön a csavar: ha a mi kedvencünk 100 dB/1mW érzékenységgel rendelkezik (és mint tudjuk minden teljesítmény duplázásra 3 dB-el lesz hangosabb a motyó), akkor 2mW mellett 103 dB-t, 4mW mellett 106 dB-t, 8 mW mellett 109 dB-t fog szólni, mely azt eredményezi, hogy az 1000mW maximális teljesítmény mellett 130 dB hangnyomás ér minket és üvöltve fogjuk letépni a fejünkről a fejhallgatót, persze ha van eszköz ami meghajtja ezt.
Na, lényeges az, hogy az adott eszköz 90 dB/1mW-t tud 200mW terhelhetőség mellett, vagy 107dB/1mW-ot 3500 mW mellett?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
