Négy
Mire Daniel megérkezik, az Alarik teljesen átalakul. Soha nem látott fejlődésnek indult a bolygó az elmúlt másfél ezer év alatt. Különösebben nem kellett megküzdeniük a technikai vívmányokkal kapcsolatban, ugyanis a múlt vívmányai ott hevertek lerombolt közkönyvtáraik számítógépein, halomba rakott mágneslemezeken, vagy éppen kemény fedelű könyvekben. Az ismereteknek csak azt a részét tartották meg, amelyek nem szolgáltak erőszakra, másik élőlény elpusztítására. Ezeket az adatokat törölték a mágneslemezekről, illetve elégették a rájuk utaló papírokat. Úgy döntöttek, hogy a még épségben lévő számítástechnikai kellékeket nem semmisítik meg, mivel azok a Rend folyamatos fenntartásához, és titkos vágyuk megvalósulásához elengedhetetlenek.
A titkos vágyuk az volt, hogy eljussanak messzi galaxisokba, üdvözölve és tanulmányozva az ott élő kultúrákat. Másik titkos vágyuk a telepátia, mint gondolatközvetítő közeg megvalósítása. Ezekben a kérdésekben jól haladtak. Mire Daniel a közelükbe ér, gyakorlott telepatikusok lesznek. Azonban a nagyon messzi galaxisokba ritkán jutnak el. Gondolathullámok által utaznak be fényéveket, a puszta világűr sejtelmes közegében, és a halóban lubickolva kukucskálnak be idegen naprendszerek és bolygók élőlényei közé. A Földre is elgondolkodnak majd, de addigra már késő lesz. Csupán egy hatalmas aszteroida által okozott pusztulás borzalmas következményei tárul láthatatlan szemük elé. Mindenesetre egy kis csapat, egy törzs, a csodával és a regény céljaival határos módon életben marad. Ez jó. Erre majd lehet építkezni a jövőben.
A lehetséges jövő...
Hirdetés
Addig is a könyvtárak és kutató bázisok, valamint katonai létesítmények irodáiban fellelt műszaki és egyéb, fontos leírások segítségével újra felépítették társadalmukat, kialakították infrastruktúrájukat. Fegyvereket persze nem építettek újjá. Pénznyomdát sem. Atomerőműveket sem. És lám, ettől függetlenül látványos fejlődésnek indultak, sőt, le is körözték a múltban megalkotott tárgyaikat. Új vallást alapítottak, amelynek legfontosabb tétele az volt, hogy minden alariklakó köteles először saját magában és a családjában hinni, a többiek meg cselekedjenek hasonlóképpen. Úgy számoltak, hogy ők lesznek a legeslegelső bolygó az egész Világmindenségben, ahol kivétel nélkül minden gondolkodó élőlény tiszteletben tartja egymást. Istent most nem alkottak. Azt tapasztalták a múlt eseményeit elemezve, hogy úgysem ér rá soha segíteni. Ellenben spártai szigorúságú törvényeket igen.
Eme törvények közül a legfontosabb a következő volt:
- Mindig csak annyira szeress másokat, vagy bármilyen élőlényt, tárgyat, amennyire az feltétlenül szükséges a harmónia megteremtéséhez!
A legsegítőkészebb pedig:
- Ha már minden arra érdemest megszerettél, és kétségeid támadnának, akkor kezdd el őket újból megszeretni, csak egyet ne tégy: önimádást!
Végül a legkegyetlenebb:
- Sose kívánd mások halálát, az úgyis bekövetkezik előbb vagy utóbb! E tekintetben légy példamutató: kérd meg egy ismerősödet, hogy gyűlöljön és bántson, meglátod milyen jól fog esni, amikor kibékültök. Ha mégsem csökkenne benned a gonoszság, akkor kérlek szépen, vonulj be a Kupolába!
Ez a Kupola
Bolygó szerte kupolás épületeket állítottak fel azok számára, akik nem értettek egyet a fennálló Renddel. A Kupola átlátszó volt, üvegből készült, hogy a bent lakók irigykedve lássák, mennyire jobb odakint élni, mint odabent nem szeretni. Mégis: aránytalanul sokan töltötték a kupolában szépséges és szeretetre méltó életüket. Ezt azzal magyarázták legokosabb tudósaik, elemzőik és orvosaik, hogy mindig akadnak olyanok, akik vállalva a kockázatot, akár életük árán is, de szembeszegülnek bármely csodás eszmének, hogy így bizonyítsák be: kellenek áldozatok szent célok eléréséhez. Természetesen a legtöbb alariklakónak meghatározott képe volt a szent célokról és csodás eszmékről, s ilyenkor mindig egy elrettentő példa villant be elméjükbe: a Fajok Fennmaradása Háború. Megértően és sajnálkozva pillantottak be a Kupolába, ha arra jártak, és azt kívánták, minél hamarabb megszeressék egymást odabent a többiek, és akkor végre büszkén, felemelt fővel ismét közéjük jöhetnek.
A Földön is számtalan példa akadt a szent célok és az áldozatok kapcsolatára. Ezen példák közül élen járt a földi időszámítás szerinti 1212-es, gyászos végű Gyermekek Keresztes Hadjárata. Van ilyen.
Harc mindenek felett...
És az Alarik csak fejlődött és szépült és épült. Messziről úgy festett volna egy gigantikus távcső tükrében, mintha hangyák milliárdjai szorgoskodtak volna feldúlt felszínén. Egyre több értelmesebb és valódi célt szolgáló dolgot alkottak. Ilyen volt például a Szabadság Kapszula. Arra szolgált, hogy a benne lévő alariklakó saját maga által irányított álmokban vegyen részt. Számtalan lehetőség közül lehetett választani: utazás a Grál-tengeren, a legmagasabb hegycsúcs megmászása, a Kupola belsejében eltölteni egy hetet... és így tovább. Átlagosan nyolc-tíz órát lehetett a Kapszula bensőjében eltölteni. Ennél több idő káros volt a szervezetükre. Még nem elég érettek a hosszúra nyúlt álmok terén - jelentette ki a Kapszula élére kinevezett egészségügyi biztos.
Aztán felépítettek egy speciális koncerttermet, ahol minden hónap első napján összegyűltek a legelhivatottabbak, és áhítattal hallgatták mintegy kétszáz kisbaba kacaját, gügyögését, ordibálását, sikoltozását, büfizését. Az előadás két órán keresztül tartott. Természetesen önként lehetett a gyermekes családoknak jelentkezni, és önként lehetett a hangversenycsarnokba bemenni. Mindenki mosolyogva és boldogan jött ki az előadás végén.
A bolygó egyik, ha nem a legfontosabb ismérve az volt, hogy mindent önként tettek, senki nem kényszeríthette a másikra az amúgy teljesen szabad akaratát. A hangversenycsarnok amúgy minden Megbékélés emlékmű kellékét képezte. Rengeteg található belőlük az Alarikon.
De nem ez volt a tudásuk legjava. Legnagyszerűbb műszaki alkotásuk, amit a Megbékélés időszaka alatt készítettek, egy hatalmas Szem volt, ami kint keringett az egyik holdjuk közvetlen közelében. A holdacska tömegvonzását használták arra, hogy mindig egyenletes és állandó távolságban lebegjen a sötét halóban. Az Alariknak két holdja van: a Sellő és a Szűz. A Szemet úgy hívták egymás közt, hogy Kukucska. Hivatalosan azonban Első Teljesmindenség Kutató Űrmélyi Látcső volt a neve. A Teljesmindenség alatt azt értették, amit a földlakók a Világmindenségen.
Itt lakik sok milliárd élőlény
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
