Beyerdynamic DT770 a'la: Superlux HD660

Superlux HD660

Az egyik Superlux fejes, amihez nagy reményeket fűztünk. Külföldi tesztek alapján elég jól vizsgázott és kérdés volt, hogy ténylegesen mit tud egy drágább zárt fejessel a gyártó.
Kérdés nem férhet hozzá, hogy a design a Beyerdynamic 770-et idézi, ahogy a 681-es széria az AKG K240 sorozatot. Kis túlzással gondolhatnánk, hogy azonos gyártósorokról esnek le ezek fejesek. Az AKG esetén még lehet is erre némi alap, de a Beyer legjobb tudomásom szerint még Németországban tartja a nagyobb modellek gyártását. Mindenesetre nem fog akadályt jelenteni, ha valaki minőségibb alkatrészekkel akarja dizájnolni/variálni ezt vagy a 330-as típust. Bár itt is kétséges lehet, hogy mennyire barátkozik meg az ember azzal a gondolattal, hogy egy 15E értékű fejesre csak egy pár plüss párna 5-6E.

Röviden
-intenzív, dinamikus mélyek, kevésbé búgós a Senn HD555-höz képest
-közép jó
-magas kevésbé visszafogott a Senn HD555-höz képest
-valamivel kevesebb részlet mint a 668B-ben
-szintén populáris
-zárt, circumaural
-közepes szorító erő

Jennifer Warnes – The Hunter – Way Down Deep – VBR MP3 – akusztikus, mély teszt
Kevésbé brummog mint a HD555 és ez feltehetően tovább lemegy mint a Sextett. Tehát vhol a kettő között van. Az ének tiszta, a hangszerek jól elkülönülnek. A 668b ellenében is hasonlóan tudok nyilatkozni, kb mintha a Sextetthez hasonlítanám.

Harcsa Veronika – Red Baggage – Unreachable – 884 kbps FLAC – jazz, női ének
Egész hasonlóan viselkedik a HD555-höz képest. Az éneket előrébb hozzá, miközben a zenekar a háttérben marad. Ám a zene jobban egyben marad. Érezhetően kevésbé csapja le a magasakat, de nem jellemző rá a Superluxok szokásos magasa. Zárt kialakítása ellenére nem nagyon kell szégyenkeznie, de természetesen nem éri el a nyitott típusok tér érzetét.

Scorpions – Blackout – When The Smoke Is Going Down – 852 kbps FLAC – klasszikus rock, férfi ének
Hasonlóan az előző számhoz, minden közelebb kerül, de mégis egyben marad. Azt hiszem, annak ellenére hogy szűkebb a tér eddig ezzel a fejessel a legjobb a zenei élmény. Ami igazán hibaként jön elő a többihez képest, az a kevesebb részlet. Önmagában nem tűnik fel, de bármelyikre lecserélve azonnal szembeötlő lesz a különbség ilyen téren.

Coldplay – Rush Of Blood To The Head – Clocks – 942kbps FLAC – alternatív rock, magas teszt, férfi ének
Kellemes egyensúlyban vannak a hangok, nem érzek sehol jelentős felesleget vagy hiányt. Talán most először. Ugyanakkor lehetne szellősebb. A többi fejeshez a korábban leírtak szerint viszonyul.

Maurice Ravel – Boléro – 586 kbps FLAC – komolyzene, magas rezonancia, abszolút dinamika
Nagyon korrekt élményt nyújt. Időnként megadja a magasnak ami kell, olyankor bántóan éles. A dinamika rendben van. A mű végén a vonósok sajnos előre ugranak kicsit, ami az összhatást rontja. Ennek ellenére a hangszerek szép elkülöníthetőek. A zártság korlátai itt is megmutatkoznak, de nem érzem különösebben szűknek.

Metallica – S&M – Nothing Else Matters – 1013 kbps FLAC – koncert
A K240-hez hasonlóan jó a taps visszaadása, nem csörög vagy csobog. Tapasztalható némi felesleges búgás és az ének sziszegését sem fogja vissza annyira mint a Senn. Ez a fülünknek kellemetlen lehet, de a valósághoz közelebb áll. A szeparáció itt is remek, az ének épp csak leheletnyivel van előrébb, de talán még jól is áll neki. A hangszínpad szélesebb a vártnál.

The xx – xx – Islands – 807 kbps – FLAC – indie, experimentális, mély dinamika
Furcsa mód itt érzem leginkább hátránynak a zártságot. Egyértelmű különbség még, hogy megint kibukik a kevesebb részlet. Egyéb problémát nem nagyon hallok.

Liquid Tension Experiment – Liquid Tension Experiment – The Stretch – 966 kbps FLAC – instrumentális rock
Remekül adja vissza a zenét, bár a tér nagyságával ismét gondok vannak, kívánja a zene a szellősebb hangzást. Kicsit zsúfolt. Nincs annyira meleg tónusú mint a HD555, de 668B és a Sextett valamivel jobb.

Within Temptation – The Heart Of Everything – Forgiven – 676 kbps FLAC – női ének
Ismét úgy tűnik, hogy a középutat képviseli. Sokkal jobban szabadjára engedi a magasakat és az éneket illetve a hangszereket mélységében széthúzza valamelyest, ami külön jól áll. Kár, hogy oldalra nem nyújt ennyit. Az ének tiszta, kevés részlet elveszik.
Hasonlóan kellemes zenei élményt nyújt mint az AKG, csak más az erőssége.

Godsmack – The Other Side – Spiral – 1049 kbps FLAC – akusztikus rock, férfi ének
Nagy kíváncsisággal vártam, hogy mihez kezd itt a 660. Nem kellett csalódnom. Ismét szépen beékelődik a két referencia darab közzé. Itt-ott elvesz egy kicsit, máshol hozzátesz a többihez képest. Talán ehhez illik leginkább pontosabban ez illik leginkább ehhez a stílushoz.

Update: (09.01.)

Plüsspárna
Mint ígértem, a plüsspárna hatását is taglalni fogom néhány szóban, ahogyan azt a 330 esetén is megtettem.
Ahogy már korábban sejtettem, hasonló változást hoz mint a 330 esetén. Természetesen a komfort ugyanúgy javul. A mélyek valamivel visszafogottabbak lesznek, de nem kell megijedni, még mindig kellően ütősek. A zene is mintha kicsit transzparensebb lenne. Szerencsére a magas tartományba nem szól bele annyira. Bár mivel világosabb lesz a hangzás, így érezhető némi változás itt is negatív irányba, akárcsak a 330 esetén.

HD660 vs. DT770
Mivel egyértelmű a fejes eredete, így nem fért hozzá kétség, hogy össze kell vetni, hogy mit tud az eredetihez képest. Nemrég lehetőségem nyílt kölcsönkérni egy régi 600 Ohmos DT770 fejhallgatót. A köszönet ezért PPI fórumtársat illeti.
Jelen körülmények szerint mindkét fejesen a plüsspárnák vannak és a HA3D erősítőről mennek. Itt nem mertem a HD2-re bízni a dolgot és jól tettem, mert a DT770 már sok lenne neki.
Ami elsőre feltűnik a teszt lista alapján, hogy a 770 mélyei dinamikusabbak. Lehet a gyorsabb lecsengés hatása, de úgy tűnik, hogy a 660-as mélyebbre megy. A közép valamivel egyenletesebb a Beyer esetében. Ám a legnagyobb különbség szokás szerint a magasaknál tapasztalható. A DT770 esetén egyértelműen csak kevéssé bántóak, szemben a HD660-nal. Alapvetően közepes hangerőn ott sincs gond, de nagy hangerő esetén közvetlenül utána a 770 felüdülés ilyen téren.
A hangszínpad az eredeti esetén szélesebb és kisebb mélységű általában, bár vannak ellenpéldák is. A Superlux közelebb hozz valamivel az éneket, de nem tolja teljesen az arcunkba. A Beyernél ezzel ellentétben az általánosan kisebb mélység miatt gyakran úgy tűnik mintha egy vonalban, egy ívben lenne az egész zene.
A szeparáció is a DT770 esetén a jobb, bár itt sem jelentős a különbség. Ám általánosságban elmondható, hogy szellősebb a prezentáció.

Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy a jelenleg kapható DT770 mennyiben tér el az általam használttól. Mindenesetre ha az árát is figyelembe vesszük, akkor mondhatjuk, hogy elég jól sikerült reprodukálni a mintát. Természetesen kötnünk kell kompromisszumokat, de ebben az árkategóriában az lenne az igazán meglepő ha nem így lenne.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!