Einsear T2
Előszó
Az Einsear T2-t is ajánlottátok többen is, de már korábban is találkoztam vele máshol, mindenesetre a híre messze megelőzte. Mint utólag kiderült, nem véletlenül, mert egyike a legjobb ajánlatoknak az olcsó kínai fülhallgatók között, olyannyira, hogy még a drágább modellekkel is versenyképes.
Hirdetés
Külső / kényelem
A formája némileg eltér a szokásos megoldásoktól, bár pont a legolcsóbb szegmensben, például az Aweitől látni hasonló kialakítást. Az anyaghasználat természetesen sokkal jobb az Einsear esetén, a ház nagyrészt fémből készült, súlya viszont nem vészes, a kábele textilborítást kapott, mikrofonos, vezérlőgombbal (rejtett). A hosszúkás forma miatt elég mélyen be tud nyúlni, abszolút kényelmes viselet. Driver flex nincs, kábelzaj is csak mértékkel.
Hangja
Az Einsear T2 egy kifejezetten kiegyensúlyozott, analitikus, hidegebb karakter. Ez elsősorban azoknak kedvez, akik szeretik a rengeteg apró részletet felfedezni a zenéjükben, mert az élénk középmagas és magas tartomány ennek abszolút kedvez. Felbontása bőven átlag feletti, ahogyan dinamikája is kiváló. A mély tartomány nagyon feszes (egyike a legjobbaknak ebben a tekintetben), viszonylag mélyre megy, mennyisége megítélésem szerint tökéletes, a legkevésbé sem mélyhiányos, de emelést sem lehet felfedezni.
A közép sincs a háttérben, pontos, élettel teli, egyszerűen nem lehet belekötni. Negatívum egyedül a középmagas tartományban érheti, ahol van egy érezhető emelése, és ez gyakorlatilag az egyetlen hibája is. Különböző illesztékekkel ezt viszonylag jól lehet orvosolni, erről bővebben lentebb. A magas tartomány már kevésbé agresszív, nem fárasztó, mégis pontos, részletes és kifejezetten könnyed, levegős hangképet eredményez.
Ha pusztán a kvalitásait nézzük, akkor abszolút ott van a legjobbak között, 20-25 dollárig nem nagyon van technikai értelemben jobb fülhallgató nála azok között, amiket hallottam - ez viszont nem jelenti azt, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb választás. Összehasonlítva például a Blitzwolffal, utóbbi ugyan gyengébb valamivel képességeit tekintve, a teljes hangkép mégis nagyon egységes, magával ragadó, zenei.
A Blitzwolf meleg, "folyékony" hangjához képest ez abszolút a másik véglet: hideg, pontos, élénk, amilyennek egy analitikus fülhallgatónak lennie kell. Forrástól, illesztéktől és persze zenétől is függ, mennyire jön elő az a bizonyos emelése a középmagasaknál, nálam bőven a "belefér" kategória, pedig viszonylag érzékeny vagyok erre a tartományra. A KZ ED9 például sokkal fárasztóbb ilyen tekintetben, ha ez segít. Ha mégis zavaróvá válna, több lehetőségünk is van ezt kompenzálni, lássuk is az illesztékajánlást!
Illesztékajánló
A gyári sima szilikont először reflexből lecseréltem, de igazából egyáltalán nem rossz az, más szilikon illesztékekkel többször is zavaróbb volt az emelése (főleg a hibridekkel, amelyeknek a belső csöve sokkal merevebb, mint a külső pereme). Puhább szilikonokkal lehet érdemes próbálkozni, mindenképpen 5 mm körüli belső átmérővel (mint a gyári), illetve hibrid memóriahab illesztékekkel, ezek csillapíthatnak annyit, amennyi szükséges.
Kiknek ajánlható?
Elsősorban azoknak, akiket lenyűgöz a tiszta, feszes, élénk hangzás, szeretik a sok apró részletet és a nagy dinamikát, legyen szó gyakorlatilag bármilyen stílusról. Ez így mindenképpen jól hangzik, de ne feledjük, hogy ez továbbra is egy hidegebb hang, szemben mondjuk a Blitzwolf melegségével és zeneiségével. A kettő együtt gyakorlatilag tökéletesen kiegészíti egymást.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
