Összegzés
Lássuk tehát, hogy milyen következtetéseket vonhatunk le az egyes kártyák teljesítményéből. Persze manapság már nem sok értelme van az olykor több, mint 10 évvel ezelőtti kérdéseket feltenni, mégis érdekes megállapításokat tehetünk, ami esetleg még egy retro gép összeállításakor jól jöhet. Szóval 3dfx vagy nVidia? Haladjunk időrendi sorrendben.
Első generációs kártyák
Ebbe a kategóriába a Voodoo 1 (jelen esetben Voodoo Rush) és a Riva 128 kártyák tartoznak. Nehéz véleményt nyilvánítani, ugyanis Voodoo 1 helyett csak Rush kártyát tudtam tesztelni, azt pedig nem tudjuk, hogy a két kártya között mekkora sebességbeli differencia van. Az mindenesetre elmondható, hogy a Riva 128 gyorsabb a Voodoo 1-nél, olykor nem is kicsivel. Mégsem lehet egyértelműen azt mondani, hogy a Riva 128 a nyerő, hiszen gyermekbetegségekkel küzd, melyek elsősorban a képminőség terén mutatkoznak. Ezen kívül a Voodoo javára billenti a mérleget a Glide támogatás, ugyanis a korabeli játékok nagy része nem rendelkezett D3D támogatással, így csak 3Dfx kártyákkal volt játszható. Azt tudom mondani, hogy a két első generációs kártya használata együttesen javasolt, ugyanis a Voodoo mindenképp igényel maga mellé egy 2D megjelenítésre is képes kártyát, így kiváló társra találhat egy Riva 128 személyében. Így válogathatunk a 3D gyorsítók közül, játszhatunk Glide-os játékokat, vagy D3D-seket nagyobb sebességgel, és nem utolsó sorban bármikor elvégezhetjük a két kártya összehasonlító tesztjét :) Ha módunk van rá, akkor érdemesebb a 8 MB memóriával felszerelt Riva 128 ZX-et választani.
Második generációs kártyák
Ebbe a csoportba a Voodoo 2, illetve a Banshee és a TNT1 tartoznak. A korábbi hiedelmekkel ellentétben azt kell mondanom, hogy a Banshee jobb választás egy single Voodoo 2-nél. Majdnem minden esetben gyorsabb volt nála, és fejlettebb technológiát takar, nincs szükség 2D kártyára, több memóriája van és támogatja a 1024x768-as felbontást is. Tehát a kérdés a Banshee vagy TNT választásra szűkül. A tesztek eredménye érdekesen alakult, elég hullámzó módon végzett hol az egyik, hol a másik az élen, olykor nem kis különbségekkel, de nagyjából egyenlő arányban. Itt tehát ismét az a kérdés, hogy kinek mire van igénye. Ha szükség van régi Glide-os játékok futtatására, akkor egyértelműen a Banshee a nyerő. Ha fontosabb a 32 bites színmélység, és a szebb képminőséget biztosító 2048x2048-as textúrafelbontás kezelése, akkor a TNT-t kell választani. Egyik kártya sem fog csalódást okozni. Ha valakinek módja van 2 db Voodoo 2-est SLI-ben használni, akkor vitán felül a legnagyobb sebességet érheti el velük a második generációs kártyák között. Ideális esetben egy ilyen páros nagyjából egy Voodoo 3 2000 szintjét hozza, ám jóval drágább annál, így csak azoknak ajánlott, akik kedvelik a technológiai érdekességeket, vagy egy erős DirectX-es VGA mellé szeretnének Glide támogatást szerezni.
Harmadik generációs kártyák
Ebben a kategóriában a 3dfx a Voodoo 3 modelleket sorakoztatja fel, míg az nVidia a TNT2 erősített, illetve butított változataival száll harcba. A három erős TNT2 és a Voodoo 3 kártyák harcánál hasonló a helyzet, mint a Banshee vs TNT1 küzdelemben. Itt is nagyjából egyenlő arányban végeznek az élen 3dfx, illetve nVidia kártyák, ám a különbség korántsem olyan ingadozó, mint az előbbi esetben, jórészt elhanyagolható. Ismét az dönti tehát el a kérdést, hogy akarunk-e Glide-os játékokat futtatni. Bizony a Voodoo 3 technológiailag még mindig nem lépett előre, így továbbra is csak 16 biten renderel, kis felbontású textúrákkal, így a TNT2 mindenképp előremutatóbb választás lehet, ha nem fűznek minket nosztalgikus érzelmek a Glide-os játékokhoz. A három butított TNT2-ről (Vanta, Vanta LT, M64) jobb nem is beszélni. Nagyrészt a TNT1-el és a Banshee-val küzdenek, olykor még tőlük is kikapnak, úgyhogy semmiképp nem ajánlottak azoknak, akik játékra szeretnének gépet összerakni. Passzív hűtésük, és valószínűleg kisebb fogyasztásuk miatt viszont irodai gépekbe kiválóak.
Modern kártyák
Elérkeztünk ahhoz a kategóriához, ahol a 3dfx hatalmas vereséget szenvedett. A VSA-100 chipes kártyák (Voodoo 4 4500 és Voodoo 5 5500) harcolnak a GeForce 256-os és GeForce 2-es kártyákkal. Mint azt a teszt elején említettem, a Voodoo 4 4500 a (128 bites) GeForce 2 MX, a Voodoo 5 5500 pedig a GeForce 2 GTS ellenfele lenne elméletben. Kijelenthető, hogy (a 640x480-as felbontásban futtatott Unreal Tournament teszt kivételével) ezt a csatát mindenhol elvesztették. A Voodoo 4 4500 néha a TNT2-k és a Voodoo 3-ak szintjére süllyed le, a VSA-100 tehát egychipes megoldásként csúfosan leszerepelt. A két VSA-100 chippel rendelkező Voodoo 5 5500 az esetek többségében tartani tudja a második helyet, de lemaradása elég jelentős a GeForce 2 GTS-hez képest, sőt van, hogy a többi GeForce is elveri. Sajnos az eredményeket nézegetve egyértelmű, hogy ebbe a chipbe csakis belebukni lehetett. A GeForce 2 MX 200-at semmiképp nem lehet javasolni, a 64 bites memória interface miatt gyakorlatilag minden tesztben elvérzik.
A 3dfx tehát belebukott a VSA-100 kudarcába, maradványait az nVidia kebelezte be, és ezzel egy korszak véget ért. A cég, amely elhozta a 3D gyorsítás csodáját a PC-s játékosoknak, egy csapásra eltűnt a süllyesztőben. A többi kisebb gyártó (S3, Rendition, 3DLabs, Matrox, Trident, SiS) szintén belebukott a játékos célokra szánt 3D kártyák tervezésébe, és vagy csődbe ment, vagy új vizekre evezett. Egy kivétel maradt csupán: a feltörekvő ATi Technologies hamar behozta lemaradását, így a 2000-es években új ellenfelet kapott az nVidia az immár kétszereplőssé zsugorodott piacon. Versengésük hullámzóan hol az egyik, hol a másik fél sikerét hozta, de ez már egy másik történet...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
