Szintetikus Benchmarkok
Elsőnek lássuk a különböző Benchmark programok eredményeit. Ezek a programok garantáltan ugyanúgy futnak le minden gépen és videokártyán, ezáltal egyenlő mércének vetnek alá minden kártyát. Sajnos ebből ered hátrányuk is: sokkal könnyebben lehet rájuk a videokártyák driverét optimalizálni (ezt egyesek csalásnak tartják). Szerencsére a tesztben szereplő kártyák korában ez még nem volt divat.
Fillrate
A fillrate egyfajta irányszám a VGA kártya teljesítményével kapcsolatban. Azt mutatja, hogy a kártyák másodpercenként hány texelt (textúrázott pixelt) képesek kirajzolni a képernyőre. Természetesen egy 3D gyorsító teljesítménye nem csak ettől függ, ám régebben sokkal nagyobb jelentősége volt, mint manapság.
A Fillrate tesztben a GeForce 2 GTS vezeti a sort toronymagasan, mögötte jócskán lemaradva a Voodoo 5 5500, majd pedig nagyjából hasonló mértékű lemaradással a DDR RAM-os GeForce 256, a GeForce 2 MX 400 és az SDRAM-os GeForce 256 következnek. Ezután már tömörebb a sor, a Voodoo 4 4500 és a három legerősebb TNT2 modell minimális különbséggel követi egymást. A VSA-100 architektúra jól vizsgázott a tesztben, mert a két chip összekötésével a fillrate teljesítmény csaknem a duplájára nőtt, igaz ugyanakkor, hogy az egychipes Voodoo 4 nemhogy a GeForce 2 MX-et, de még a TNT2-ket is alig tudta megverni. A 64 bites GeForce 2 MX 200 teljesítménye siralmas, gyengébb az alap TNT2-nél is. A Voodoo 3 modellek a várható erősorrendben követik egymást, közéjük ékelődtek a Voodoo 2 SLI párosok hajszálpontosan megegyező eredménnyel, hiszen a fillrate tesztben a memória méretének nincs jelentősége. A két kártya összekötése itt is csaknem megduplázta az eredményt az egykártyás rendszerhez képest. Érdekes, hogy az egykártyás Voodoo 2-esek még a Riva 128-aknál is gyengébb fillrate-et produkáltak. A Voodoo Rush azért nem szerepel a tesztben, mert a 3DMark 2000 nem volt hajlandó elindulni vele. Az eredményeket összességében szemlélve kijelenthetjük, hogy a 3dfx kártyák mindenhol alulmaradtak nVidiás kihívójukkal szemben, node természetesen a fillrate csak egy a rengeteg teljesítményt befolyásoló tényező közül.
3DMark 99
A népszerű 3DMark tesztprogram első része 1999-ben jelent meg, és a DirectX 6-os verziójára épült. Kiválóan alkalmas régi kártyák tesztelésére, mert mindenen elindul, ami DirectX-es 3D gyorsítást támogat.
640x480-ban a Voodoo 5 5500 meg tudta közelíteni a GeForce 2 GTS-t, ám 1024x768-ban a DDR-es GeForce 256 szintjére esik vissza. A Voodoo 4 4500 köszönőviszonyban sincs a GeForce 2 MX 400-al, még az SDRAM-os GeForce 256-tól is kikap. A TNT2 Ultra magabiztosan veri a Voodoo 3 3500-at, sőt 1024x768-ban ez még a TNT2 Pro-nak is sikerül. A Voodoo 2 SLI párosok teljesítménye a Voodoo 3 2000-es szintje körül alakul, a 12 MB-os változatok picivel fölötte, a 8 MB-osok pedig picivel alatta teljesítenek. Egykártyás felállásban a Voodoo 2-esek elég csúnyán szerepelnek, még a Vanta LT-től is kikapnak, sőt az elvileg lassabb Banshee több mint 1000 ponttal veri őket. A Banshee egyébként szépen helytállt ebben a tesztben, 640x480-ban megverte a TNT-t is, igaz 1024x768-ban ez nem sikerült neki. A sor végén szegény Voodoo Rush nagyon kikapott még a Riva 128-aktól is.
3DMark 2000
A 2000-es kiadás véleményem szerint a 3DMark sorozat leghangulatosabb grafikájú része volt. DirectX 7-re épül, tehát kihasználja a Hardware-es T&L-ben rejlő lehetőségeket is, mindazonáltal a legtöbb régi kártyával is kifogástalanul működik.
Mint az várható volt, ebben a tesztben a GeForce kártyák dominálnak a Hardware-es T&L miatt. Sorrendjük a papírforma szerint alakul, bár érdekes, hogy a DDR RAM-os GeForce 256 még 1024x768-ban sem tudta megverni a GeForce 2 MX 400-at. Lejjebb haladva különös módon azt tapasztalhatjuk, hogy 640x480-ban a Voodoo 4 4500 megverte a Voodoo 5 5500-at (valószínűleg itt a processzorlimit Hardware-es T&L-t nem tudó kártyák esetén), természetesen 1024x768-ban már jócskán le van maradva, és még a TNT2 Ultra is megelőzte. Az egymás ellenfelének tekinthető TNT2-Voodoo 3 párosok között mindhárom teljesítményszinten minimális a különbség, de mindenhol a TNT2 javára. A GeForce 2 MX 200 HW T&L támogatása ellenére ismét gyalázatosan leszerepel. Az alsóház eredményei érdekesen alakultak. A Voodoo 2 kártyák teljesítménye meglehetősen rossznak mondható, de még ennél is érdekesebb, hogy a 8 MB-os SLI páros gyengébben szerepel a 12 MB-os single kártyánál. A sort a két Riva 128 zárja, mint már korábban említettem, a Voodoo Rush kártyával valamiért nem indult el a 3DMark 2000.
PC Player Direct3D Benchmark
Ez a program egy egyszerű D3D-s tesztet futtat. Érdekessége, hogy azokon a kártyákon is lefutott 1024x768-ban, amik elméletben nem támogatják a 3D-s renderelést ebben a felbontásban. Az eredmények FPS-ben értendők.
640x480-ban a GeForce kártyák dominálnak, és bár 1024x768-ban a Voodoo 5 5500 fel tudja küzdeni magát a második helyre, lemaradása így is hatalmas. Furcsa hogy 640x480-ban a Voodoo 4 4500 jobban szerepel a Voodoo 5-nél, úgy látszik itt a kétchipes architektúra csak hátráltató tényezőként szerepelt. A Voodoo 3 kártyák eléggé kikapnak a TNT2-ktől, a V3 2000-es még a TNT2 M64-től is, ami azért nem túl fényes eredmény (a Voodoo 3 részéről természetesen). Az SLI-be kötött Voodoo 2-esek se szerepelnek valami jól, még a Vanta LT-től is kikapnak. Érdekes a TNT1 gyenge szereplése is. Az látható, hogy a teszt nem érzékeny a memória méretre, hiszen mind a Voodoo 2, mind pedig a Riva 128 kártyák esetében a több memóriával felszerelt változat nem tudott előnyre szert tenni kisebb testvéréhez képest. A sort ismét a Voodoo Rush zárja, drasztikus lemaradással.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
