Bevezető
A fiatalabbak talán már nem is emlékeznek, milyen volt a '90-es évek elején PC-vel játszani. A grafika öklömnyi pixelekből és tűéles vonalakból állt, hiszen a megjelenítés feladatát is az akkor még egyébként sem túl erőteljes processzoroknak kellett végezniük. A hardware-es 3D gyorsítást egy azóta feledésbe merült cég, a 3dfx hozta el a PC-s felhasználóknak a Voodoo kártyákkal, kicsivel később pedig a napjainkban is virágzó nVidia is beszállt a játékba. Persze voltak még egyéb gyártók is, akik próbálkoztak 3D-s kártyák előállításával (akkoriban még nem csak kétszereplős volt a piac, mint manapság), ám egészen a 2000-es évekig egyértelműen ez a két cég határozta meg a 3D gyorsítók piacát.
Ezek a maguk idejében méregdrága kártyák ma már fillérekért beszerezhetőek. Régebben gyűjtöttem a 3dfx és nVidia kártyákat, így volt lehetőségem az 1997-től 2000-ig gyártott összes modellt bevenni a tesztbe. A cikk már régebben elkészült az egykori gyűjteményem oldala számára, ám amióta felhagytam a gyűjtéssel, az oldal sem túl látogatott, így jónak láttam szélesebb körben is publikálni a cikket.
TESZTKONFIGURÁCIÓ:
Alaplap: ASUS A7V333 Deluxe
Processzor: AMD Athlon XP 2200+ (Tbred-B)
Memória: 256 MB DDR
A tesztgép összeállításánál alapvető szempont volt, hogy az alaplap 3.3V-os AGP slottal rendelkezzen a Voodoo kártyák miatt, emellett pedig minél erősebb legyen, hogy kiküszöbölhető legyen a processzor limitáltság jelensége. Mivel az Intel a P4-eshez készített chipseteiben már nem támogatta a régi AGP szabványt, ezért egyértelmű volt, hogy AMD fronton kell körülnéznem. A VIA KT333 az egyik legmodernebb chipset, ami még Universal AGP-t kapott (tehát a régi 3.3V-os, és az új 1.5V-os kártyák is működnek benne). Beszereztem hozzá az egyik legerősebb processzort, amit az alaplap még kezel, egy TBred-B magos Athlon XP személyében. Talán a felhasznált memória mennyisége első blikkre kevésnek tűnhet, de mivel a teszteket Win98 alatt végeztem (a Voodoo kártyák szegényes XP drivertámogatása miatt), ezért a 256 MB sem bizonyult kevésnek.
Résztvevők - 3dfx
Voodoo Rush
Az első generációs Voodoo korszakalkotó volt, hiszen az első olyan 3D gyorsító volt, amely elérhető ára és támogatottsága miatt széles körben elterjedt. a 4 MB EDO RAM, és az 50 MHz-es órajelek ma már talán mosolygásra késztetnek, de akkoriban minden játék rezzenésmentesen futott ezekkel a kártyákkal, és nem az volt a tendencia, mint manapság, hogy vegyél meg egy méregdrága kártyát, és fél év múlva dobd a kukába, mert elavult lesz. Az első Voodoo 1996-ban jelent meg, és bizony, még 3-4 évvel későbbi játékokat is élvezetesen futtatott. A 3D gyorsítás "nagy öregje" egy Voodoo Rush kártya személyében szerepel a tesztben, mert a különálló Voodoo 1-es kártyák valamilyen oknál fogva nem voltak hajlandóak működni ebben az alaplapban. A Voodoo Rush gyakorlatilag nem más, mint egy Voodoo 1-es 3D gyorsító, és egy 2D vezérlő egy kártyára integrálva, és bár egyes vélemények szerint lassabb a Voodoo 1-nél, azért nagyságrendileg jól szemlélteti a teszt legrégebbi résztvevőjének sebességét.
Voodoo 2 8 MB és Voodoo 2 8 MB SLI
A második generációs Voodoo elődjéhez hasonlóan sikeres volt. Bár még mindig csak társkártya volt, tehát egy különálló 2D-s videokártyát is igényelt maga mellé, az általa nyújtott teljesítmény és szolgáltatások garantálták a sikerét. Lényegében az architektúra nem sokat változott. Megjelent egy második TMU egység, a memória pedig 4-ről 8, illetve 12 MB-ra nőtt. Az órajelek is jócskán növekedtek, egészen 90 MHz-re, így a teljesítménytöbblet elég jelentős volt a Voodoo 1-hez képest. A Voodoo 2 kártyák érdekessége az SLI rendszer, melynek segítségével 2 db Voodoo 2-es köthető össze, így elméletileg akár megkétszerezhetjük a sebességet. A 8 MB-os változatból 2 db Diamond kártyát használtam, ez volt talán a legkedveltebb márka akkoriban.
Voodoo 2 12 MB és Voodoo 2 12 MB SLI
A 12 MB-os Voodoo 2 nyilvánvalóan drágább volt, érdemes lesz tehát megfigyelni, hogy mennyivel gyorsabb a 8 MB-os változatnál. A teszthez a gyönyörű kék NYÁK-ra épülő Provideo kártyákat használtam, és ezekből is összekötöttem 2 db-ot, hogy az SLI teljesítményt is vizsgálni lehessen.
Voodoo Banshee
A Banshee volt a 3dfx első olyan megoldása, amely a 2D és a 3D gyorsítót egyetlen magba integrálta. A 3D architektúra lényegében egy Voodoo 2-est takar, ám 2 helyett csak 1 db TMU egységgel. Az ebből fakadó hátrányt magasabb órajelekkel, és több (immár 16 MB) memóriával próbálták ellensúlyozni, a tesztből kiderül, hogy ez mennyire sikerült. A tesztben az Ensoniq-féle kártyát használtam, melyre hatalmas hűtőbordája, valamint referencia felépítése miatt esett a választásom.
Voodoo 3 2000
Az 1999-ben megjelent Voodoo 3 is sikeres szériának nevezhető, bár technológiailag már erősen le volt maradva az akkori nVidia konkurrenssel, a TNT2-vel szemben. Még mindig csak 16 biten tudott renderelni (igaz 16 biten a képe sokkal szebb volt mint a TNT2-nek), de ennél sokkal nagyobb problémát jelentett a Voodoo 1 óta öröklődő, nagyon alacsony (256x256 pixeles) textúrafelbontás, melynek következtében a képminőség jelentősen romlott a konkurrenciához képest. Ennek ellenére a kártya sebessége (amely nem sokkal, sőt egyes esetekben egyáltalán nem maradt el a TNT2 mögött), valamint kedvezőbb ára és legfőképp a régi Glide-os játékokkal való kompatibilitása miatt továbbra is jelentős népszerűségnek örvendett az aktuális 3dfx kártya. A legkisebb (elterjedt) változat, a Voodooo 3 2000 típusjelzésű modell 143 MHz-en dolgozik.
Voodoo 3 3000
A középső Voodoo 3-as modell a 3000-es típusszámot kapta, és 166 MHz-es órajeleken járt. A teljesítménytöbbletért sokan voltak hajlandóak megfizetni a felárat, mely még így is egy jól felszerelt TNT2 ára alatt maradt, így ez a kártya is szépen elterjedt. Látható, hogy az órajeleken kívül lényegében csak az immár nagyobb, és leszerelhető hűtőbordában különbözik a kisebb modelltől.
Voodoo 3 3500
És íme az egykor volt csúcsmodell, a Voodoo 3 3500. Nemcsak a Voodoo 3 sorozatban legmagasabb (183 MHz-es) órajelei teszik különlegessé, hanem a ráintegrált TV tuner is, melynek a kor színvonalához mérten nagyon szép képe volt. Ezzel együtt természetesen a kártya ára is drasztikusan megugrott, így már nem sokan engedhették meg maguknak ezt az exkluzív modellt.
Voodoo 4 4500
2000 második felében jelent meg a VSA-100, amely egy sereg újítást hozott. A legfontosabb ezek közül, hogy már a 32 bites renderelés is támogatva volt, sőt a textúrafelbontást is megemelték az ekkor már alapkövetelménynek számító 2048x2048 pixelre. Emellett a VSA-100 chipek fejlett Antialiasing támogatással rendelkeztek, ami a képminőséget jelentősen javította. Az eddigi 1x2-es (Pipline x TMU) felépítés helyett immár a fejlettebb 2x1-es elrendezést is bevezették. De a legnagyobb különlegesség mégiscsak az volt, hogy a chipet úgy tervezték, hogy több darabot összekötve azok precíz munkamegosztással tudjanak együtt dolgozni. A 3dfx a többchipes felépítésben látta a 3D gyorsítók jövőjét, ám ez komoly hiba volt, mert a helyes irányvonalat (akkor még legalábbis) nem ez jelentette. Újdonságai mellett pedig a VSA-100-nak rengeteg hiányossága is volt. A legfontosabb, hogy nem volt képes Hardware-es T&L megvalósítására, így a tomboló DirectX 7-es őrületben csak a régebbi DirectX 6-ot támogatta. Hiába vezették be a 2x1-es felépítést, amikor az nVidia már 2x2-es felépítésű megoldásokat készített. Ezen kívül SDRAM memóriákkal dolgozott, míg a konkurrencia kártyái már rég a dupla akkora sávszélességet biztosító DDR modulokat használták. És végül a Voodoo 3-nál is használt 0.25 micronos gyártástechnolódgia miatt az órajelét sem sikerült 166 MHz fölé tornászni, ráadásul az előállítás költsége is magas volt. A Voodoo 4 4500 modell 1 db VSA-100 chipet használ, lássuk hogy ez mire lesz elég a mezőnyben. A kártya elméletileg a GeForce 2 MX ellenfelének készült, így ehhez érdemes viszonyítani a teljesítményét.
Voodoo 5 5500
És végül íme a legendás Voodoo 5 5500, a 3dfx legerősebb kereskedelmi forgalomba került kártyája. 2 db VSA-100 chip dolgozik rajta, 2x32 MB memória társaságában. Külön tápcsatlakozót igényel, és mérete az ősi VLB buszos kártyákéval vetekszik. A kártya árazása alapján egyértelműen a GeForce 2 GTS ellenfele volt. A 3dfx-nél terveztek még egy 4 db VSA-100 chipet használó monstrumot is kiadni, Voodoo 5 6000 néven, amely már külső tápegységet kapott volna, és mérete folytán a legtöbb korabeli PC házba be sem lehetett volna szerelni. Sajnos az a kártya már nem kerülhetett forgalomba, mert a 3dfx csődbe ment, örökre lezárva egy sokak számára kedves korszakot.
Résztvevők - nVidia
Riva 128
Az nVidia első DirectX kompatibilis 3D gyorsítója az 1997 végén megjelent Riva 128 volt. Bár csaknem egy évvel újabb a 3dfx Voodoo 1-es kártyájánál, mégis ehhez kell hasonlítanunk. Technológiailag jóval fejlettebb megoldásról van szó, hiszen ez nem különálló 3D gyorsító volt, hanem igazi 2D/3D gyorsító VGA kártya. 4 MB memóriát kapott, és az ASUS V3000 típusú kártyát VIVO funkciókkal is felszerelték. Bár a Voodoo 1 személyében csak egy Rush kártyát tudtam letesztelni, azért nagyságrendileg jól kivehető lesz a különbség a tesztben.
Riva 128 ZX
A Riva 128 feltupírozott változata az immár 8 MB memóriát is támogató Riva 128 ZX volt. Többek között megnövelt RAMDAC órajel és fél millióval több tranzisztor jellemezte, ám a 3D-s teljesítményt érintő lényegi változás a memória méretének növekedésén kívül (ami lehetővé tette a 1024x768-as felbontásban való renderelést) nem történt, érdekes lesz tehát összehasonlítani az első generációs Riva 128-al.
Riva TNT
TNT mint Twin Texel - a chip neve is utal arra, hogy ez az nVidia első dupla TMU-s modellje. A TNT ellenfele 3dfx fronton a Voodoo 2, illetve a Voodoo Banshee. Technológiailag mindenképp előremutatóbb náluk, hiszen támogatja a 32 bites renderelést, valamint a 2048x2048-as textúrafelbontást is. A tesztből kiderül, hogy sebességben is fel tudja-e venni velük a versenyt.
Riva TNT2 Vanta LT
A TNT2 széria leginkább visszabutított változata a Vanta LT nevet kapta. Maga a chip méretben alig nagyobb egy BGA tokozású memóriamodulnál, és hűtést nem is igényel. A nevetségesen alacsony órajeleken dolgozó Vanta LT mindössze 8 MB memóriát kapott, így különösen érdekes lesz megfigyelni hogy hol végez a tesztben.
Riva TNT2 Vanta
Bár lényegében a Vanta a TNT2 butításának minősül, mégis érdekes, hogy előbb jelent meg mint a csúcsmodell, és bizonyos paramétereiben (mint például a RAMDAC órajelében és a tranzisztorok számában) a TNT1-re hasonlít. A 64 bites memória interface-t kapott kártya elméletben lassabb a TNT1-nél, a tesztből kiderül, hogy mennyivel. 16 MB-os változatot teszteltem, mert Vantából ez volt a legelterjedtebb.
Riva TNT2 M64
Az alsó kategóriákba szánt TNT2 modell 64 bites memória interface-t kapott, innen ered a neve is: Model 64. Bár játékokra kevésbé alkalmas a nagytestvérnél, multimédiás képességei (a kor színvonalán persze) ugyanúgy fejlettek voltak, ezért kedvelt volt, főleg az OEM gyártók körében. A Vantánál nagyobb órajelek jellemzik, és a legelterjedtebb a 32 MB-os változat volt, ezért ezt használtam a tesztben.
Riva TNT2 és TNT2 Pro
Végre a sok butított változat után itt az igazi TNT2, amely már a Voodoo 3 modellekkel versenyzik a tesztben. Technológiailag ez is fejlettebb a konkurrenciánál, meglátjuk hogy sebességben hogy viszonyul hozzá. A tesztben szereplő MSI kártya alapórajele a TNT2 Pro referenciaértéknek megfelelő volt, de sima TNT2 órajelen is leteszteltem.
Riva TNT2 Ultra
Íme a TNT2 sorozat csúcsa, a válogatott chipeket és alacsony időzítésű memóriákat kapott méregdrága TNT2 Ultra a Diamond tolmácsolásában. Egyértelműen a Voodoo 3 3500-at hivatott legyőzni, meglátjuk hogy milyen sikerrel teszi ezt.
GeForce 256 SDR
Az első generációs GeForce mérföldkő volt a 3D gyorsítás történetében, hiszen elsőként támogatta a Hardware-es T&L funkciót, nagy terhet véve le ezzel a processzor válláról. A 3dfx-nek erre a kártyára gyakorlatilag nem volt válasza, hiszen a VSA-100 chipet használó kártyák már a GeForce 2-vel egy időben jelentek meg. A GF256-nak volt pár gyermekbetegsége, például erősen melegedett. A tesztben használt Hercules kártya memóriái érdekes módon a kártya hátoldalán vannak, ezért nem láthatóak a képen.
GeForce 256 DDR
Az első GeForce kártyának létezett DDR memóriával szerelt változata is, ami dupla akkora memória sávszélességet biztosít a GPU-nak, ám ez akkoriban még meglehetősen drága technológia volt, ezért a DDR-es változat nem terjedt el túlzottan.
GeForce 2 MX 200
Az MX 400-hoz képest alacsonyabb órajeleken dolgozó, és 64 bites memória interface-t kapott MX 200 modell szereplését különösen érdekes lesz megfigyelni a tesztben.
GeForce 2 MX 400
A második generációs GeForce butított változata, az MX sorozat hatalmas siker volt, hiszen elérhető áron biztosította a Hardware-es T&L funkciót, és 128 bites memória interface-el ellátott változatai a korabeli játékok futtatásához maximálisan elegendő teljesítményt nyújtottak. A kártyát a tesztben a Voodoo 4 4500-hoz érdemes hasonlítani.
GeForce 2 GTS
És végül íme a GeForce 2 sorozat egykori csúcsa, a GeForce 2 GTS (nevét onnan kapta, hogy elsőként lépte át az 1 GigaTexel-es fillrate-et), melynek ellenfeléül a 3dfx a Voodoo 5 5500-at szánta, hogy mekkora sikerrel, az a tesztből kiderül. Később a GeForce 2 szériának megjelentek további erősebb tagjai is, de azok már nem kapnak helyet ebben a tesztben.
Szintetikus Benchmarkok
Elsőnek lássuk a különböző Benchmark programok eredményeit. Ezek a programok garantáltan ugyanúgy futnak le minden gépen és videokártyán, ezáltal egyenlő mércének vetnek alá minden kártyát. Sajnos ebből ered hátrányuk is: sokkal könnyebben lehet rájuk a videokártyák driverét optimalizálni (ezt egyesek csalásnak tartják). Szerencsére a tesztben szereplő kártyák korában ez még nem volt divat.
Fillrate
A fillrate egyfajta irányszám a VGA kártya teljesítményével kapcsolatban. Azt mutatja, hogy a kártyák másodpercenként hány texelt (textúrázott pixelt) képesek kirajzolni a képernyőre. Természetesen egy 3D gyorsító teljesítménye nem csak ettől függ, ám régebben sokkal nagyobb jelentősége volt, mint manapság.
A Fillrate tesztben a GeForce 2 GTS vezeti a sort toronymagasan, mögötte jócskán lemaradva a Voodoo 5 5500, majd pedig nagyjából hasonló mértékű lemaradással a DDR RAM-os GeForce 256, a GeForce 2 MX 400 és az SDRAM-os GeForce 256 következnek. Ezután már tömörebb a sor, a Voodoo 4 4500 és a három legerősebb TNT2 modell minimális különbséggel követi egymást. A VSA-100 architektúra jól vizsgázott a tesztben, mert a két chip összekötésével a fillrate teljesítmény csaknem a duplájára nőtt, igaz ugyanakkor, hogy az egychipes Voodoo 4 nemhogy a GeForce 2 MX-et, de még a TNT2-ket is alig tudta megverni. A 64 bites GeForce 2 MX 200 teljesítménye siralmas, gyengébb az alap TNT2-nél is. A Voodoo 3 modellek a várható erősorrendben követik egymást, közéjük ékelődtek a Voodoo 2 SLI párosok hajszálpontosan megegyező eredménnyel, hiszen a fillrate tesztben a memória méretének nincs jelentősége. A két kártya összekötése itt is csaknem megduplázta az eredményt az egykártyás rendszerhez képest. Érdekes, hogy az egykártyás Voodoo 2-esek még a Riva 128-aknál is gyengébb fillrate-et produkáltak. A Voodoo Rush azért nem szerepel a tesztben, mert a 3DMark 2000 nem volt hajlandó elindulni vele. Az eredményeket összességében szemlélve kijelenthetjük, hogy a 3dfx kártyák mindenhol alulmaradtak nVidiás kihívójukkal szemben, node természetesen a fillrate csak egy a rengeteg teljesítményt befolyásoló tényező közül.
3DMark 99
A népszerű 3DMark tesztprogram első része 1999-ben jelent meg, és a DirectX 6-os verziójára épült. Kiválóan alkalmas régi kártyák tesztelésére, mert mindenen elindul, ami DirectX-es 3D gyorsítást támogat.
640x480-ban a Voodoo 5 5500 meg tudta közelíteni a GeForce 2 GTS-t, ám 1024x768-ban a DDR-es GeForce 256 szintjére esik vissza. A Voodoo 4 4500 köszönőviszonyban sincs a GeForce 2 MX 400-al, még az SDRAM-os GeForce 256-tól is kikap. A TNT2 Ultra magabiztosan veri a Voodoo 3 3500-at, sőt 1024x768-ban ez még a TNT2 Pro-nak is sikerül. A Voodoo 2 SLI párosok teljesítménye a Voodoo 3 2000-es szintje körül alakul, a 12 MB-os változatok picivel fölötte, a 8 MB-osok pedig picivel alatta teljesítenek. Egykártyás felállásban a Voodoo 2-esek elég csúnyán szerepelnek, még a Vanta LT-től is kikapnak, sőt az elvileg lassabb Banshee több mint 1000 ponttal veri őket. A Banshee egyébként szépen helytállt ebben a tesztben, 640x480-ban megverte a TNT-t is, igaz 1024x768-ban ez nem sikerült neki. A sor végén szegény Voodoo Rush nagyon kikapott még a Riva 128-aktól is.
3DMark 2000
A 2000-es kiadás véleményem szerint a 3DMark sorozat leghangulatosabb grafikájú része volt. DirectX 7-re épül, tehát kihasználja a Hardware-es T&L-ben rejlő lehetőségeket is, mindazonáltal a legtöbb régi kártyával is kifogástalanul működik.
Mint az várható volt, ebben a tesztben a GeForce kártyák dominálnak a Hardware-es T&L miatt. Sorrendjük a papírforma szerint alakul, bár érdekes, hogy a DDR RAM-os GeForce 256 még 1024x768-ban sem tudta megverni a GeForce 2 MX 400-at. Lejjebb haladva különös módon azt tapasztalhatjuk, hogy 640x480-ban a Voodoo 4 4500 megverte a Voodoo 5 5500-at (valószínűleg itt a processzorlimit Hardware-es T&L-t nem tudó kártyák esetén), természetesen 1024x768-ban már jócskán le van maradva, és még a TNT2 Ultra is megelőzte. Az egymás ellenfelének tekinthető TNT2-Voodoo 3 párosok között mindhárom teljesítményszinten minimális a különbség, de mindenhol a TNT2 javára. A GeForce 2 MX 200 HW T&L támogatása ellenére ismét gyalázatosan leszerepel. Az alsóház eredményei érdekesen alakultak. A Voodoo 2 kártyák teljesítménye meglehetősen rossznak mondható, de még ennél is érdekesebb, hogy a 8 MB-os SLI páros gyengébben szerepel a 12 MB-os single kártyánál. A sort a két Riva 128 zárja, mint már korábban említettem, a Voodoo Rush kártyával valamiért nem indult el a 3DMark 2000.
PC Player Direct3D Benchmark
Ez a program egy egyszerű D3D-s tesztet futtat. Érdekessége, hogy azokon a kártyákon is lefutott 1024x768-ban, amik elméletben nem támogatják a 3D-s renderelést ebben a felbontásban. Az eredmények FPS-ben értendők.
640x480-ban a GeForce kártyák dominálnak, és bár 1024x768-ban a Voodoo 5 5500 fel tudja küzdeni magát a második helyre, lemaradása így is hatalmas. Furcsa hogy 640x480-ban a Voodoo 4 4500 jobban szerepel a Voodoo 5-nél, úgy látszik itt a kétchipes architektúra csak hátráltató tényezőként szerepelt. A Voodoo 3 kártyák eléggé kikapnak a TNT2-ktől, a V3 2000-es még a TNT2 M64-től is, ami azért nem túl fényes eredmény (a Voodoo 3 részéről természetesen). Az SLI-be kötött Voodoo 2-esek se szerepelnek valami jól, még a Vanta LT-től is kikapnak. Érdekes a TNT1 gyenge szereplése is. Az látható, hogy a teszt nem érzékeny a memória méretre, hiszen mind a Voodoo 2, mind pedig a Riva 128 kártyák esetében a több memóriával felszerelt változat nem tudott előnyre szert tenni kisebb testvéréhez képest. A sort ismét a Voodoo Rush zárja, drasztikus lemaradással.
Játéktesztek - Racing
A tesztelést valós játékokkal folytattam, összeválogattam néhány régi nagy kedvencemet. Talán az autószimulátor az a kategória, ahol a leginkább fontos a magas framerate, hiszen megfelelő sebességérzetet csak stabil 40-50 FPS fölött kapunk.
Re-Volt
Ez népszerű autóverseny DirectX-es grafikát használ, és tág keretek között igazítható a géphez. A teszteléshez minden opciót bekapcsoltam a grafikai részletesség menüben. Az eredmények FPS-ben értendőek.
250 FPS körül processzorlimitről beszélhetünk, ezt 640x480-ban mind a négy 128 bites GeForce kártya elérte, és a Voodoo 5 5500 is megközelítette, ám teljesítménye így sem mondható valami fényesnek, ugyanis az ötödik helyre szorult a listán. A vártnál jobban szerepelt a GeForce 2 MX 200, amely befutott a hatodik helyre. A Voodoo 4 4500 csúfosan leszerepelt, ugyanis mindkét felbontásban kikapott a Voodoo 3 3500-tól. A Voodoo 3-ak egyébként jól szerepeltek a tesztben, bár valószínűleg ebben a kis textúrafelbontásuk miatt kevésbé részletgazdag képük is szerepet játszhatott. Hasonlóan jól szerepelt a Banshee is, hiszen megverte a TNT1-et, igaz ez csak 640x480-ban sikerült neki. A Riva 128 ZX előnye elég jelentős a 4 megás Riva 128-al szemben. A játék nem indult el a Voodoo 2 és a Voodoo Rush kártyákon.
Rally Masters
Ez a kiváló Rallyszimulátor nagyszerű optimalizáltságával is hódított, hiszen gépigénye meglehetősen alacsony volt. A grafika a megjelenésekor (2000-ben) már nem számított túl szépnek, de azért nem volt sok szégyenkeznivalója, és a játékélmény mindenért kárpótolt. Az eredmények FPS-ben értendőek.
Ismét a GeForce kártyák vezetik a mezőnyt, a Voodoo 5 5500-nak csak 1024x768-ban sikerült befognia az SDRAM-os GeForce 256-ost. A két erősebb Voodoo 3 640x480-ban veri TNT2-es ellenfelét, 1024x768-ban viszont kikap tőlük. Az SLI-s Voodoo 2-esek teljesítménye jónak mondható, bár a Voodoo 3 2000 alatt marad. Érdekes, hogy a single kártyák közül a 12 MB-os a lassabb, méghozzá nem is kevéssel. Ezt a mérést emiatt többször is lefuttattam, de mindig ugyanez lett az eredmény. A Banshee 640x480-ban szépen veri a TNT-t, 1024x768-ban pedig hajszálra azonos eredményt hoz. A sort már megszokott módon a két Riva 128 és a Voodoo Rush zárja.
Mercedes-Benz Truck Racing
Jóval magasabb grafikai szintet képvisel a Mercedes-Benz Truck Racing, melynek saját beépített Benchmark rendszerével gyerekjáték a tesztelés.
Nos igen, az eredmény elég megdöbbentő. A sort a Voodoo 3 3500 vezeti, és a többi Voodoo 3 is szorosan ott van a nyomában. Ez még annak fényében is bravúros, hogy a Voodoo 3-asok a kis textúrafelbontás miatt itt már jóval részletszegényebb grafikát rajzoltak ki, mint a fejlettebb kártyák (természetesen a színmélység az összehasonlíthatóság kedvéért itt is mint minden tesztben 16 bit volt, tehát nem lehet erre fogni a gyorsulást). A Voodoo 4 4500 csapnivaló szereplése szintén meglepő, főleg annak tudatában, hogy a Voodoo 5 5500 hozta a szokásos formáját. A 12 MB-os és a 8 MB-os Voodoo 2-esek között hatalmas a különbség, a 12 megás single kártya gyorsabb, mint a 8 megás SLI. Talán érdemes kiemelni még a GeForce 2 MX 200 szokásosnál is gyatrább teljesítményét, még a TNT2 M64 is elveri, pedig ennél a két kártyánál a grafikai részletesség szintje is azonos volt. A sort a Riva 128-asok zárják, a Voodoo Rush kártyán nem futott a játék.
Live For Speed
Végül zárjuk a versenyjátékok sorát egy igen népszerű játékkal. A precíz szimulációt a grafikai részletesség elé helyező Live For Speed igen közkedvelt az online játékosok körében. A tesztet egy korai verzióval végeztem remélve, hogy az még a régi kártyákkal is elindul, ám sajnos sok esetben csalódnom kellett.
62 FPS körül processzorlimit mutatkozik, de a Voodoo 5 5500 640x480-ban és 1024x768-ban mért eredményeinek közelisége miatt kijelenthetjük, hogy ez a határ HW T&L-t nem tudó kártyák esetében kicsivel 60 FPS alá esik. Mint látható a teszt elég foghíjas, ugyanis a 3dfx kártyák közül csak a VSA-100 chippel szerelt modellekkel volt hajlandó elindulni a játék. A Voodoo 5 5500 nem szerepelt olyan rosszul, ám a Voodoo 4 4500 még a TNT2-től is kikap. Szintén erre a sorsra jutott a GeForce 2 MX 200. A sort a Riva 128 zárja, ezzel a kártyával már 640x480-ban sem játszható a játék.
Játéktesztek - First Person Shooter
Végül jöjjön a PC-s játékok talán legkedveltebb kategóriája. Manapság már talán az utolsó mentsvára a PC-nek a konzolokkal szemben, hiszen irányíthatóság szempontjából ebben a kategóriában még mindig a PC a nyerő. Folyjon a vér, és pörögjenek a képkockák - a vérprofi játékosok csak jóval 100 FPS fölött tartják megfelelőnek a sebességet, de hétköznapi játékhoz sem árt legalább 30-40 FPS, vagy könnyű céltábla válik belőlünk.
Quake 2
A népszerű Quake sorozat második része 1997-ben jelent meg. OpenGL-re épülő motorjára később számos más játékot is írtak.
Ezzel a játékkal sehol nem érvényesült a processzorlimit, így a GeForce 2 GTS egészen elképesztő 663 FPS-es eredménnyel vezeti a mezőnyt 640x480-ban, Mögötte erősen lemaradva a GeForce 2 MX 400, majd a Voodoo 5 5500 következik. A Voodoo 3-ak és a Voodoo 2 SLI párosok teljesítménye kiváló, hiszen maguk mögé utasították mindhárom erős TNT2-t. A Voodoo 4 4500 eredménye ezzel szemben erős kívánnivalókat hagy maga után. A mezőny végének érdekessége, hogy a Riva 128-ak majdnem befogták a Vanta LT-t, a Voodo Rush viszont erősen lemaradva zárja a sort.
Quake 3
Két évvel később jelent meg a harmadik Quake epizód, amely szintén OpenGL alapú motort használt. Elsősorban többjátékos üzemmódra lett fejlesztve, és a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Motorját szintén viszontláthatjuk más játékok alatt.
Ebben a tesztben a VSA-100 chipes kártyák elvéreznek. A Voodoo 5 5500 a Voodoo 3 3000-el küzd, a Voodoo 4 4500 pedig a TNT2 M64-el, mindkettő siralmas eredménynek nevezhető tehát. A sor elején a GeForce kártyák találhatók megszokott sorrendjükben, érdekes, hogy most az MX 200 is lépést tud tartani az élbollyal. A Voodoo 3 kártyák szépen tartják a TNT2-ket, és a Banshee is méltó ellenfele a TNT1-nek. 640x480-ban a játék még a Riva 128-as kártyákkal is jól játszható, a Voodoo Rush-on viszont nem indult el.
Unreal Tournament
A Quake sorozat nagy konkurrense D3D-t és Glide-ot egyaránt támogat, így minden kártya elemében érezheti magát vele. Szintén elsősorban többjátékos módra fejlesztették - én személy szerint az UT-t jobban preferálom a Q3-nál. Multiplayer Partykon a mai napig gyakran elővesszük.
640x480-ban a VSA-100 chipes kártyáknál van az előny, a Voodoo 4 4500 is gyönyörűen szerepelt a tesztben. 1024x768-ban persze visszavágnak a GeForce-ok, és a Voodook háttérbe szorulnak. Szépen szerepeltek a Voodoo 2 SLI párosok is, szinte teljesen megegyező eredményt hozva. Érdekes, hogy a single kártyák közül a 8 MB-os volt a gyorsabb. A Voodoo 3-ak nem szerepeltek ilyen jól, eléggé kikaptak a TNT2-ktől. A Banshee sem tudta tartani a lépést a TNT1-el, sőt 640x480-ban a Vanta LT-vel sem. A sort a Voodoo Rush zárja, mert a Riva 128 kártyákon nem futott a játék.
Max Payne
Végül lássunk egy külső nézetes akciójátékot a népszerű Max Payne sorozat első részének személyében. Megjelenésekor újszerű játékmenete és film noir hangulata miatt hatalmas sikert aratott.
Ez a játék a Readme file alapján egy csomó kártyával el sem indult volna, mégis sikeresen futtattam a Voodoo Rush kivételével az összes kártyán. Modern játékról lévén szó itt is GeForce dominanciával találkozhatunk az élmezőnyben, bár 1024x768-ban a Voodoo 5 5500 tudja tartani a második helyet. A Voodoo 4 4500 szereplése sem olyan rossz mint általában, az SDRAM-os GeForce 256-al van egy szinten. A TNT2-esek minden teljesítményszinten felülkerekednek a Voodoo 3-as kártyákon, a Voodoo 2 SLI párosok teljesítménye viszont igéretes, és a Banshee is szépen szerepelt. A sort a Riva 128-asok zárják.
Összegzés
Lássuk tehát, hogy milyen következtetéseket vonhatunk le az egyes kártyák teljesítményéből. Persze manapság már nem sok értelme van az olykor több, mint 10 évvel ezelőtti kérdéseket feltenni, mégis érdekes megállapításokat tehetünk, ami esetleg még egy retro gép összeállításakor jól jöhet. Szóval 3dfx vagy nVidia? Haladjunk időrendi sorrendben.
Első generációs kártyák
Ebbe a kategóriába a Voodoo 1 (jelen esetben Voodoo Rush) és a Riva 128 kártyák tartoznak. Nehéz véleményt nyilvánítani, ugyanis Voodoo 1 helyett csak Rush kártyát tudtam tesztelni, azt pedig nem tudjuk, hogy a két kártya között mekkora sebességbeli differencia van. Az mindenesetre elmondható, hogy a Riva 128 gyorsabb a Voodoo 1-nél, olykor nem is kicsivel. Mégsem lehet egyértelműen azt mondani, hogy a Riva 128 a nyerő, hiszen gyermekbetegségekkel küzd, melyek elsősorban a képminőség terén mutatkoznak. Ezen kívül a Voodoo javára billenti a mérleget a Glide támogatás, ugyanis a korabeli játékok nagy része nem rendelkezett D3D támogatással, így csak 3Dfx kártyákkal volt játszható. Azt tudom mondani, hogy a két első generációs kártya használata együttesen javasolt, ugyanis a Voodoo mindenképp igényel maga mellé egy 2D megjelenítésre is képes kártyát, így kiváló társra találhat egy Riva 128 személyében. Így válogathatunk a 3D gyorsítók közül, játszhatunk Glide-os játékokat, vagy D3D-seket nagyobb sebességgel, és nem utolsó sorban bármikor elvégezhetjük a két kártya összehasonlító tesztjét :) Ha módunk van rá, akkor érdemesebb a 8 MB memóriával felszerelt Riva 128 ZX-et választani.
Második generációs kártyák
Ebbe a csoportba a Voodoo 2, illetve a Banshee és a TNT1 tartoznak. A korábbi hiedelmekkel ellentétben azt kell mondanom, hogy a Banshee jobb választás egy single Voodoo 2-nél. Majdnem minden esetben gyorsabb volt nála, és fejlettebb technológiát takar, nincs szükség 2D kártyára, több memóriája van és támogatja a 1024x768-as felbontást is. Tehát a kérdés a Banshee vagy TNT választásra szűkül. A tesztek eredménye érdekesen alakult, elég hullámzó módon végzett hol az egyik, hol a másik az élen, olykor nem kis különbségekkel, de nagyjából egyenlő arányban. Itt tehát ismét az a kérdés, hogy kinek mire van igénye. Ha szükség van régi Glide-os játékok futtatására, akkor egyértelműen a Banshee a nyerő. Ha fontosabb a 32 bites színmélység, és a szebb képminőséget biztosító 2048x2048-as textúrafelbontás kezelése, akkor a TNT-t kell választani. Egyik kártya sem fog csalódást okozni. Ha valakinek módja van 2 db Voodoo 2-est SLI-ben használni, akkor vitán felül a legnagyobb sebességet érheti el velük a második generációs kártyák között. Ideális esetben egy ilyen páros nagyjából egy Voodoo 3 2000 szintjét hozza, ám jóval drágább annál, így csak azoknak ajánlott, akik kedvelik a technológiai érdekességeket, vagy egy erős DirectX-es VGA mellé szeretnének Glide támogatást szerezni.
Harmadik generációs kártyák
Ebben a kategóriában a 3dfx a Voodoo 3 modelleket sorakoztatja fel, míg az nVidia a TNT2 erősített, illetve butított változataival száll harcba. A három erős TNT2 és a Voodoo 3 kártyák harcánál hasonló a helyzet, mint a Banshee vs TNT1 küzdelemben. Itt is nagyjából egyenlő arányban végeznek az élen 3dfx, illetve nVidia kártyák, ám a különbség korántsem olyan ingadozó, mint az előbbi esetben, jórészt elhanyagolható. Ismét az dönti tehát el a kérdést, hogy akarunk-e Glide-os játékokat futtatni. Bizony a Voodoo 3 technológiailag még mindig nem lépett előre, így továbbra is csak 16 biten renderel, kis felbontású textúrákkal, így a TNT2 mindenképp előremutatóbb választás lehet, ha nem fűznek minket nosztalgikus érzelmek a Glide-os játékokhoz. A három butított TNT2-ről (Vanta, Vanta LT, M64) jobb nem is beszélni. Nagyrészt a TNT1-el és a Banshee-val küzdenek, olykor még tőlük is kikapnak, úgyhogy semmiképp nem ajánlottak azoknak, akik játékra szeretnének gépet összerakni. Passzív hűtésük, és valószínűleg kisebb fogyasztásuk miatt viszont irodai gépekbe kiválóak.
Modern kártyák
Elérkeztünk ahhoz a kategóriához, ahol a 3dfx hatalmas vereséget szenvedett. A VSA-100 chipes kártyák (Voodoo 4 4500 és Voodoo 5 5500) harcolnak a GeForce 256-os és GeForce 2-es kártyákkal. Mint azt a teszt elején említettem, a Voodoo 4 4500 a (128 bites) GeForce 2 MX, a Voodoo 5 5500 pedig a GeForce 2 GTS ellenfele lenne elméletben. Kijelenthető, hogy (a 640x480-as felbontásban futtatott Unreal Tournament teszt kivételével) ezt a csatát mindenhol elvesztették. A Voodoo 4 4500 néha a TNT2-k és a Voodoo 3-ak szintjére süllyed le, a VSA-100 tehát egychipes megoldásként csúfosan leszerepelt. A két VSA-100 chippel rendelkező Voodoo 5 5500 az esetek többségében tartani tudja a második helyet, de lemaradása elég jelentős a GeForce 2 GTS-hez képest, sőt van, hogy a többi GeForce is elveri. Sajnos az eredményeket nézegetve egyértelmű, hogy ebbe a chipbe csakis belebukni lehetett. A GeForce 2 MX 200-at semmiképp nem lehet javasolni, a 64 bites memória interface miatt gyakorlatilag minden tesztben elvérzik.
A 3dfx tehát belebukott a VSA-100 kudarcába, maradványait az nVidia kebelezte be, és ezzel egy korszak véget ért. A cég, amely elhozta a 3D gyorsítás csodáját a PC-s játékosoknak, egy csapásra eltűnt a süllyesztőben. A többi kisebb gyártó (S3, Rendition, 3DLabs, Matrox, Trident, SiS) szintén belebukott a játékos célokra szánt 3D kártyák tervezésébe, és vagy csődbe ment, vagy új vizekre evezett. Egy kivétel maradt csupán: a feltörekvő ATi Technologies hamar behozta lemaradását, így a 2000-es években új ellenfelet kapott az nVidia az immár kétszereplőssé zsugorodott piacon. Versengésük hullámzóan hol az egyik, hol a másik fél sikerét hozta, de ez már egy másik történet...
Képgaléria
Végül néhány kép, amit a tesztelés közben készítettem:
