Résztvevők - 3dfx
Voodoo Rush
Az első generációs Voodoo korszakalkotó volt, hiszen az első olyan 3D gyorsító volt, amely elérhető ára és támogatottsága miatt széles körben elterjedt. a 4 MB EDO RAM, és az 50 MHz-es órajelek ma már talán mosolygásra késztetnek, de akkoriban minden játék rezzenésmentesen futott ezekkel a kártyákkal, és nem az volt a tendencia, mint manapság, hogy vegyél meg egy méregdrága kártyát, és fél év múlva dobd a kukába, mert elavult lesz. Az első Voodoo 1996-ban jelent meg, és bizony, még 3-4 évvel későbbi játékokat is élvezetesen futtatott. A 3D gyorsítás "nagy öregje" egy Voodoo Rush kártya személyében szerepel a tesztben, mert a különálló Voodoo 1-es kártyák valamilyen oknál fogva nem voltak hajlandóak működni ebben az alaplapban. A Voodoo Rush gyakorlatilag nem más, mint egy Voodoo 1-es 3D gyorsító, és egy 2D vezérlő egy kártyára integrálva, és bár egyes vélemények szerint lassabb a Voodoo 1-nél, azért nagyságrendileg jól szemlélteti a teszt legrégebbi résztvevőjének sebességét.
Voodoo 2 8 MB és Voodoo 2 8 MB SLI
A második generációs Voodoo elődjéhez hasonlóan sikeres volt. Bár még mindig csak társkártya volt, tehát egy különálló 2D-s videokártyát is igényelt maga mellé, az általa nyújtott teljesítmény és szolgáltatások garantálták a sikerét. Lényegében az architektúra nem sokat változott. Megjelent egy második TMU egység, a memória pedig 4-ről 8, illetve 12 MB-ra nőtt. Az órajelek is jócskán növekedtek, egészen 90 MHz-re, így a teljesítménytöbblet elég jelentős volt a Voodoo 1-hez képest. A Voodoo 2 kártyák érdekessége az SLI rendszer, melynek segítségével 2 db Voodoo 2-es köthető össze, így elméletileg akár megkétszerezhetjük a sebességet. A 8 MB-os változatból 2 db Diamond kártyát használtam, ez volt talán a legkedveltebb márka akkoriban.
Voodoo 2 12 MB és Voodoo 2 12 MB SLI
A 12 MB-os Voodoo 2 nyilvánvalóan drágább volt, érdemes lesz tehát megfigyelni, hogy mennyivel gyorsabb a 8 MB-os változatnál. A teszthez a gyönyörű kék NYÁK-ra épülő Provideo kártyákat használtam, és ezekből is összekötöttem 2 db-ot, hogy az SLI teljesítményt is vizsgálni lehessen.
Voodoo Banshee
A Banshee volt a 3dfx első olyan megoldása, amely a 2D és a 3D gyorsítót egyetlen magba integrálta. A 3D architektúra lényegében egy Voodoo 2-est takar, ám 2 helyett csak 1 db TMU egységgel. Az ebből fakadó hátrányt magasabb órajelekkel, és több (immár 16 MB) memóriával próbálták ellensúlyozni, a tesztből kiderül, hogy ez mennyire sikerült. A tesztben az Ensoniq-féle kártyát használtam, melyre hatalmas hűtőbordája, valamint referencia felépítése miatt esett a választásom.
Voodoo 3 2000
Az 1999-ben megjelent Voodoo 3 is sikeres szériának nevezhető, bár technológiailag már erősen le volt maradva az akkori nVidia konkurrenssel, a TNT2-vel szemben. Még mindig csak 16 biten tudott renderelni (igaz 16 biten a képe sokkal szebb volt mint a TNT2-nek), de ennél sokkal nagyobb problémát jelentett a Voodoo 1 óta öröklődő, nagyon alacsony (256x256 pixeles) textúrafelbontás, melynek következtében a képminőség jelentősen romlott a konkurrenciához képest. Ennek ellenére a kártya sebessége (amely nem sokkal, sőt egyes esetekben egyáltalán nem maradt el a TNT2 mögött), valamint kedvezőbb ára és legfőképp a régi Glide-os játékokkal való kompatibilitása miatt továbbra is jelentős népszerűségnek örvendett az aktuális 3dfx kártya. A legkisebb (elterjedt) változat, a Voodooo 3 2000 típusjelzésű modell 143 MHz-en dolgozik.
Voodoo 3 3000
A középső Voodoo 3-as modell a 3000-es típusszámot kapta, és 166 MHz-es órajeleken járt. A teljesítménytöbbletért sokan voltak hajlandóak megfizetni a felárat, mely még így is egy jól felszerelt TNT2 ára alatt maradt, így ez a kártya is szépen elterjedt. Látható, hogy az órajeleken kívül lényegében csak az immár nagyobb, és leszerelhető hűtőbordában különbözik a kisebb modelltől.
Voodoo 3 3500
És íme az egykor volt csúcsmodell, a Voodoo 3 3500. Nemcsak a Voodoo 3 sorozatban legmagasabb (183 MHz-es) órajelei teszik különlegessé, hanem a ráintegrált TV tuner is, melynek a kor színvonalához mérten nagyon szép képe volt. Ezzel együtt természetesen a kártya ára is drasztikusan megugrott, így már nem sokan engedhették meg maguknak ezt az exkluzív modellt.
Voodoo 4 4500
2000 második felében jelent meg a VSA-100, amely egy sereg újítást hozott. A legfontosabb ezek közül, hogy már a 32 bites renderelés is támogatva volt, sőt a textúrafelbontást is megemelték az ekkor már alapkövetelménynek számító 2048x2048 pixelre. Emellett a VSA-100 chipek fejlett Antialiasing támogatással rendelkeztek, ami a képminőséget jelentősen javította. Az eddigi 1x2-es (Pipline x TMU) felépítés helyett immár a fejlettebb 2x1-es elrendezést is bevezették. De a legnagyobb különlegesség mégiscsak az volt, hogy a chipet úgy tervezték, hogy több darabot összekötve azok precíz munkamegosztással tudjanak együtt dolgozni. A 3dfx a többchipes felépítésben látta a 3D gyorsítók jövőjét, ám ez komoly hiba volt, mert a helyes irányvonalat (akkor még legalábbis) nem ez jelentette. Újdonságai mellett pedig a VSA-100-nak rengeteg hiányossága is volt. A legfontosabb, hogy nem volt képes Hardware-es T&L megvalósítására, így a tomboló DirectX 7-es őrületben csak a régebbi DirectX 6-ot támogatta. Hiába vezették be a 2x1-es felépítést, amikor az nVidia már 2x2-es felépítésű megoldásokat készített. Ezen kívül SDRAM memóriákkal dolgozott, míg a konkurrencia kártyái már rég a dupla akkora sávszélességet biztosító DDR modulokat használták. És végül a Voodoo 3-nál is használt 0.25 micronos gyártástechnolódgia miatt az órajelét sem sikerült 166 MHz fölé tornászni, ráadásul az előállítás költsége is magas volt. A Voodoo 4 4500 modell 1 db VSA-100 chipet használ, lássuk hogy ez mire lesz elég a mezőnyben. A kártya elméletileg a GeForce 2 MX ellenfelének készült, így ehhez érdemes viszonyítani a teljesítményét.
Voodoo 5 5500
És végül íme a legendás Voodoo 5 5500, a 3dfx legerősebb kereskedelmi forgalomba került kártyája. 2 db VSA-100 chip dolgozik rajta, 2x32 MB memória társaságában. Külön tápcsatlakozót igényel, és mérete az ősi VLB buszos kártyákéval vetekszik. A kártya árazása alapján egyértelműen a GeForce 2 GTS ellenfele volt. A 3dfx-nél terveztek még egy 4 db VSA-100 chipet használó monstrumot is kiadni, Voodoo 5 6000 néven, amely már külső tápegységet kapott volna, és mérete folytán a legtöbb korabeli PC házba be sem lehetett volna szerelni. Sajnos az a kártya már nem kerülhetett forgalomba, mert a 3dfx csődbe ment, örökre lezárva egy sokak számára kedves korszakot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
