Tesztek - PCIE - First Person Shooter játékok

Unreal Tournament 3

A népszerű Unreal Tournament sorozat harmadik része igazán szép grafikát kínál, ám emellett igen jól skálázható is a grafikus motor, vagyis szinte minden kártyára be tudjuk állítani úgy, hogy használható sebességgel fusson. A mérést az UT3 Benchmark Tool segítségével végeztem, DirectX 9 módban, kétféle felbontásban és részletességi szinten.

Első játéktesztünk elég kusza eredményt hozott. Ez javarészt annak köszönhető, hogy a kiválóan skálázódó grafikus motor kis felbontásban és részletesség mellett alig terheli meg a kártyákat, és még egy GeForce 6600-al is jól játszható. Bár processzorlimitbe sehol nem ütköztünk, de a két GPU-s kártyák ilyen beállítások mellett nem igazán tudják kamatoztatni az SLI nyújtotta előnyt. Így történhetett meg, hogy mivel a listát a 1024x768-as eredmények alapján állítottam sorrendbe, ezért a GTX 295 elég hátul szerepel, holott maximális részletesség mellett a GTX 480-at is jócskán elverte. Ugyanez igaz a 9800 GX2-re is: kis felbontásban nem remekel, ám maximális részletesség mellett megelőzi a GTX 460-asokat, sőt még a 470-est is majdnem utoléri. A 400-as GeForce széria egyébként sem szerepelt túl jól ebben a tesztben, ami azt mutatja, hogy ez a játék erősebben épít a textúrázási sebességre, mint a shader erőre. A G80 alapú kártyák megint csúnyán kikaptak a G92-es modellektől, lejjebb haladva a pipeline alapú kártyák viszont még ilyen feltételek mellett sem igazán tudják lerázni a kis GF8-9 modelleket. Maximális részletességnél minimum egy 7900 GTX-re vagy egy 8600 GT-re van szükségünk ahhoz, hogy ebben a pörgős játékban élvezhető sebességet kapjunk.

FEAR

A FEAR az UT3 után ismét egy hagyományos jellegű dx9-es játék. Megjelenésekor (a GF6-7 széria idején) szinte rettegett gépigénye volt, legalábbis akkor, ha maximális részletesség mellett szerettünk volna játszani. Ugyanakkor elmondható, hogy a grafikus motor még az UT3-nál is jobban skálázható, és minimális részletesség mellett a teszt összes kártyájával játszható sebességet produkált. Ilyenkor persze az egyébként igen jól kinéző grafika sok nagyságrendnyit butul vissza, shadereknek szinte nyoma sincs, és a textúrák felbontása is minimális, de persze a jó sebességnek ára van. A mérést a játék saját beépített benchmarkjával végeztem, a már megszokott kétféle részletesség mellett.

Kis felbontásban 820 FPS-nél processzorlimitbe ütköztünk, illetve volt még efölött is gyorsulás, de csak egészen minimális, ezért inkább crop-oltam az eredményeket, hogy a nagy részletesség melletti teljesítmény alapján legyen sorba rendezve a lista. Látható, hogy 1024x768-ban még a 6200 LE-vel is tökéletesen játszható a program, a maximális részletességhez viszont a legerősebb pipeline alapú kártyák kellenek minimum. Ezek most egyébként jobban szerepeltek, mint az eddigi tesztekben, így elverték a gyengébb dx10-es modelleket. A sort, mint általában, a GTX 480 vezeti, de előnye egészen minimális a GTX 295-el szemben. A GT200 alapú kártyák egyébként is kiemelkedően jól szerepeltek ebben a tesztben, de a G80-as 8800-asok is szépen magukra találtak. A GTS 450 és a GT 440 szereplése csapnivaló. A 7950 GX2 végre tudta kamatoztatni a két GPU-jában lévő tartalékokat, és nagy felbontásban egészen a 9600 GT szintjéig gyorsult. Az alsóház kártyáin kifogott a játék Full HD felbontásban, de amúgy is csak állóképeket lettek volna képesek kirenderelni.

Crysis Warhead

Akárcsak az AGP-s tesztben a Far Cry, a PCIE-s kártyáknál a Crysis Warhead jelenti a legnagyobb terhelést, és egyben természetesen a legszebb grafikát. Full HD-ban és teljes részletesség mellett lélegzetelállító képminőséget kapunk, de ez természetesen igencsak megfekteti az összes kártyát. Kis felbontásban és minimális beállításokkal viszont egészen gyenge kártyákon is jól fut, persze ilyenkor a látványvilág már az eredeti Far Cry-t is alulmúlja. A mérést a HOC Crysis Warhead Benchmark Tool-al végeztem, DirectX 9 módban.

Kis felbontásban és részletességgel 168 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk, viszont még akár egy 8500 GT-vel is játszható sebességet kapunk. Maximális beállítások mellett már a legerősebb kártyák is alig lépik át a 30 FPS-es lélektani határt. A sort ismét a GTX 480 vezeti, de a GTX 295 lemaradása nem jelentős. Jól szerepelt a 9800 GX2 is, valamint nagy általánosságban az összes GT200 és G92 alapú kártya. A G80-as 8800-asok most alulmaradtak. Ez volt talán az egyetlen teszt, ahol a 320 MB-os 8800 GTS jelentős hátrányban volt a 640 MB-os változathoz képest, a GTS 250 viszont már nem tudott előnyt kovácsolni 1 GB memóriájából. A pipeline alapú kártyák ebben a tesztben nem igazán rúgtak labdába, még kis felbontásban is eléggé lemaradtak a gyengébb dx10-es modellektől. A 256 MB-os, vagy kevesebb memóriával rendelkező kártyákon a Full HD teszt nem futott le.

Call Of Juarez

Az egyetlen DirectX 10-es játékteszt ebben a cikkben a Call Of Juarez hivatalos benchmarkja,
mely egy igen szép grafikájú jelenetet mutat be, felvonultatva az új generációs technológiákat. A mérést itt is két féle felbontásban és részletességgel végeztem, bár nagyon kevés beállítást lehetett csak módosítani a programban.

Ahogy az sejthető, a GTX 480 toronymagasan vezeti a mezőnyt, és a 400-as GeForce széria kártyái mind jól szerepeltek, a GTS 450-et és a GT 440-et is ide értve, ami azt mutatja, hogy a modernebb játékokban a shader teljesítmény jobban számít, és a Fermi architektúra előnyei jobban kidomborodnak. A 400-as kártyák dominanciája mellett a régebbi modellek kissé háttérbe szorulnak. Megfigyelhető még a G92-es kártyák jó szereplése a GT200-as és G80-as modellekhez viszonyítva, vagyis ebben a tesztben a masszív memóriabusz nem sok előnyt jelent. Még a 64 bites GT 430 is a G80-as 8800 GTS-ek szintjét hozza. A 16-32 Stream processzoros kis kártyák egyértelműen szenvednek, és még kis felbontásban sem képesek folyamatos képet biztosítani.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!