GeForce 3 - 4 széria

GeForce 3 széria

Az NV20 kódnevű GPU-ra épülő GeForce 3 széria megjelenését hatalmas várakozás előzte meg, hiszen ez volt az NVIDIA első DirectX 8-at támogató terméke. A programozható pixel és vertex shaderek segítségével addig soha nem látott grafikai részletességű játékokat lehetett készíteni. Az NV20 megtartotta a GeForce 2-esek 4x2-es pipeline konfigurációját, a tranzisztorszám mégis több mint a duplájára nőtt, emiatt a fejlettebb (immár 0,15 mikronos) gyártástechnológia ellenére sem lehetett olyan magas órajeleket elérni vele, mint az előző generáció csúcskártyái esetében. A memóriabusz maradt 128 bites, és természetesen DDR memóriamodulokat alkalmaztak az összes GF3 kártyán. Az elsőnek bemutatott utótag nélküli GeForce 3 modellt hamar leváltotta a csökkentett órajelű Titanium 200, valamint az emelt órajelű Titanium 500. A GF3 széria ennél több tagot nem is számlált. A középkategóriában a GeForce 2 Ti kártyákat, az alsó szegmensben pedig továbbra is a GF2MX-eket kínálta az NVIDIA.

023: GeForce 3 (ELSA Gladiac 920)

GPU: 150 nm NV20 (4 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 200 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 460 MHz
Megjelenés: 2001. feb. 27.

Az első szériás, utótag nélküli GeForce 3 (amit később GeForce 3 "Classic" néven is emlegettek) volt az első, NV20 GPU-ra épülő kártya. Meglehetősen borsos ára miatt kevesen engedhették meg maguknak, ráadásul hamar jöttek az utódmodellek is, így manapság elég nehéz hozzájutni egy működőképes példányhoz.

Az ELSA Gladiac 920 típusú kártya fekete dizájnjával nem túl feltűnő jelenség. Akiknek első pillantásra az itthon olcsósága miatt meglehetősen népszerű Inno3D kártyák jutnak eszébe róla, azok nem tévednek nagyot: az Inno később átvette az ELSA elkészült nyákjait, és egyszerűen átmatricázták a saját márkájukra. A kártya hűtése a GF3-asokon megszokott felépítésű: a GPU-n egy kis átmérőjű, süllyesztett ventilátor dolgozik, a memóriamodulok pedig szükségtelenül nagy méretű hűtőbordákat kaptak, melyeket sajnos ragasztással rögzítettek, így nem tudtam eltávolítani őket roncsolás nélkül. A kimenetek sorát csak a TV-Out gazdagítja, a DVI csatlakozót nem szerelték fel a kártyára. Látszik, hogy a nyákon megtalálható a GF2 modellekről ismerős TV-Out modul csatlakozósora, de erre nincs szükség, mert a TV kimenetet vezérlő chipet itt a nyákra forrasztották fel.

024: GeForce 3 Ti 200 (ASUS V8200 T2 Deluxe)

GPU: 150 nm NV20 (4 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 175 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2001. okt. 1.

A ráncfelvarrott GF3 kártyák közül, melyek a Titanium utótagot kapták, a kisebbik modell a csökkentett órajelű Ti 200 volt, mely barátságos árcédulája miatt meglehetősen nagy népszerűségre tett szert. Mivel a GF3 szériában nem készült butított felépítésű alsókategóriás modell, ezért lényegében a Ti 200-at tekinthetjük a "köznép GF3-asának". Érdekesség, hogy referencia ajánlás szerint a GPU-ra elég lenne egy passzív hűtőborda, a memóriamodulok pedig egyáltalán nem igényelnének hűtést. A kártya melegedési tulajdonságait ismerve ez elég merész húzásnak tűnik, így talán nem véletlen, hogy a legtöbb gyártó a Ti 200-asokra is aktív, és memóriabordákkal is ellátott hűtést tervezett.

Talán a legjobban felszerelt Ti 200-as kártya az ASUS V8200 T2 Deluxe jelzésű modellje. A gyártó csúcskártyáira jellemző módon VIVO funkciót, és 3D szemüveg csatlakozót is kapott, ám furcsa, hogy (vélhetőleg helyhiány miatt) beáldozták a DVI csatlakozót, ami ebben az időszakban már nem számított akkora extrának egy felsőkategóriás kártyán. A GF3-asok között meglehetősen kompakt méretűnek számító nyák sárga színben pompázik, és a dicséretes módon minden ponton rugós pöckökkel rögzített hűtőrendszer szintén sárga festést kapott. A Deluxe kártyákra jellemző hőmérséklet és ventilátor-fordulatszám monitorozás sem maradt ki az extrák sorából.

025: GeForce 3 Ti 500 (Leadtek)

GPU: 150 nm NV20 (4 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 240 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2001. okt. 1.

A GeForce 3-as széria csúcsa az emelt órajelű Ti 500 volt, mely magas ára miatt nem lett túl elterjedt. Egyéb specifikációiban nem jobb a kisebb modelleknél, sőt amíg Ti 200-asból 128 MB-os változatok is léteztek, addig Ti 500 szinte kizárólag csak 64 MB memóriával készült.

A Leadtek Ti 500-asa első pillantásra kissé unalmas kártyának tűnhet, zöld nyákjával és szürke hűtőbordájával nem vonzza magára az ember tekintetét. Pedig ha alaposabban szemügyre vesszük, akkor láthatjuk, hogy kiváló minőségű kártya ez. Az alkalmazott hűtőborda a legnagyobb, amit GF3-as kártyán valaha láttam, a többi gyártó ennél jóval kisebb hűtéseket készített. A borda egyetlen darabból áll, és rugós pöckök rögzítik a kártyára, emellett pedig a kártya felső élénél kicsit a hátoldalra is átlóg, ami pontos rögzítést eredményez, és hozzájárul ahhoz, hogy a memóriamodulokkal is tökéletesen érintkezzen. Precíz, elegáns megoldás. Az alkalmazott ventilátor lehetne nagyobb is, ám ennyi év elteltével is példás csendben teszi a dolgát. A 64 MB memória 8 db DDR modulból áll. A kártya DVI csatlakozót és TV kimenetet is kapott. Összességében elmondható, hogy a Leadtek kártyája a GF3 szériából az egyik legjobb választás volt akkoriban.

GeForce 4 széria

A negyedik GeForce generáció csúcskártyáin dolgozó NV25 kódnevű GPU lényegében a GeForce 3-asok alapját képező NV20 ráncfelvarrott változata volt. Újdonság volt az 1.3-as Pixel Shader verzió támogatása, ám ekkoriban volt némi kavarodás a DirectX verziók körül, így nem lehet teljes mértékben DirectX 8.1-esnek nevezni a GF4-eseket, hiszen az 1.4-es Pixel Shader verziót ír elő. A GPU felépítése alapvetően nem változott sokat: maradt a 4x2-es pipeline felépítés, és a 0.15 mikronos gyártástechnológia is, az órajeleket ennek ellenére sikerült kicsivel feljebb tornászni. Hogy a teljesítménytöbblet mégis jelentősebb legyen, mint amit egy puszta túlhajtással el lehet érni, a GPU kapott egy második Vertex Shader egységet. A GeForce 4 Titanium család kezdetben háromtagú volt: a csúcsot a Ti 4600 képviselte, mely eddig sosem látott méretű nyákot, és BGA tokozású DDR memóriákat kapott, mégpedig 128 MB-ot. A középső Ti 4400 csak órajeleiben tért el a csúcsváltozattól, de megkapta annak masszív felépítését, így könnyűszerrel túlhajtható volt a nagytestvér szintjére (sőt, tovább). Az igazi slágertermék mégis a legkisebb modell, a Ti 4200 lett, méghozzá kiváló ár/teljesítmény aránya miatt. A 4200-asok olcsóbb, TSOP tokozású memóriákat kaptak (64 vagy 128 MB méretben), és a nyák mérete is kisebb lett, de ennek ellenére a teljesítményük bőségesen elég volt a korabeli legújabb játékokhoz is.

Természetesen az alsóbb kategóriákban is ideje volt már új terméket bevezetni, hiszen a GF3-as szériának nem volt igazán olcsó változata, GF2-es kártyák pedig már igencsak kiöregedő félben voltak. Az NV17 kódnevű GPU-ra épülő GeForce 4 MX széria mégis inkább ez utóbbi generációhoz áll közelebb: hiányoznak belőle a Pixel és Vertex Shader egységek, tehát csak DirectX 7-es támogatással rendelkezik. Ez viszont annak idején még nem volt akkora hátrány, hiszen DX8-as játékok csak elvétve jelentek meg (és azok is elfutottak a régebbi hardware-en), dx7 alatt pedig hozták a kártyák az alsóközép kategóriában elvárható szintet, és mindemellett az árcédulájukon is barátságos összeg szerepelt. A GF4MX szériának három fő modellje volt: a csúcsot az MX 460 képviselte, amely (legalábbis a referencia ajánlás szerint) BGA tokozású memóriákat és strapabíróbb nyákot kapott. A középső modell, az MX 440 már olcsóbb termék volt, többnyire DDR-SGRAM modulokkal, vagy TSOP tokozású DDR modulokkal szerelték, a legkisebb MX 420-as pedig 64 bites memóriabusszal és SDR memóriákkal rendelkezett. A GF4MX szériának még egy újdonsága volt: elsőként kapott GPU-ba integrált TV-Out vezérlőt, így elhagyhatók voltak a külső partnerek által gyártott chipek, ami a költségcsökkentés mellett a képminőség javulásával járt együtt.

A 8x-os AGP szabvány megjelenésével az NVIDIA elvégezte a kötelező "házi feladatot": bemutatták a GF4 széria 8x AGP-s változatait. A Ti 4200-at a (nem túl fantáziadús nevű) Ti 4200-8x, a Ti 4400-at a Ti 4800 SE, a Ti 4600-at pedig a Ti 4800 váltotta, és az alsó kategóriában is megjelent az új szabvány támogatása az MX 440-8x révén. Fontos megjegyezni, hogy a 8x-os AGP ezeknek a kártyáknak az esetében érdemi sebességnövekedéssel nem járt együtt.

026: GeForce 4 MX 4000 (Manli)

GPU: 150 nm NV18B (2 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 32-bit DDR @ 286 MHz
Megjelenés: 2003. dec. 14.

A GeForce 4 MX szériába már az FX-korszak idején érkezett egy új változat, melyet az FX 5200-es alá pozícionáltak árban. Ennél a modellnél a gyártók gátlástalanul gyenge memóriarendszert alkalmaztak, ezért a teszthez kifejezetten egy végtelenül gagyi, 32 bites memóriabusszal és alulórajelezett DDR memóriamodulokkal szerelt noname modellt választottam.

Ez a kártya az igazi low-end szintet képviseli, 32 bites memóriabusz miatt csak a leggyengébb GeForce 2 MX-ekkel tudja felvenni a versenyt. A nem túl jól csengő nevű Manli kártyája piros színű nyákra épül, a GPU hűtését pedig egy méretes, és durván kidolgozott passzív borda látja el, melyet festett GeForce felirat díszít. Vigyázni kell vele, mert a sorjás élek könnyen elvághatják az ember kezét. A 64 MB memória mindössze 2 db modulból áll, melyek közül az egyik a kártya hátoldalára került, hiszen a nyák 64 bites memóriabusz kiépítését is lehetővé tenné. A GPU-n olvasható dátumkód alapján 2005 közepén készült a kártya, vagyis egy igen kései darabról van szó.

027: GeForce 4 MX 420 (ABIT)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 MX sorozat legkisebb tagja a 420-as modell volt. Alacsony órajelei mellett általában 128 bites SDR vagy 64 bites DDR memóriabusszal szerelték. Nagy különbség nincs sebességben a két megoldás között, a teszthez egy SDR-es változatot használtam.

Az ABIT GF4 MX 420-asa igazi alsókategóriás felépítést kapott. A kék színű nyák low profile-os kialakítású, de a kevéske felszerelt alkatrész jó minőségű, például szilárdelektrolitos kondenzátorokat találunk a kártyán. Érdekes a passzív hűtőborda kialakítása, mely kör alakú, és függőlegesen álló lamellákat kapott.

028: GeForce 4 MX 440 SE (Triplex Millenium Silver)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 333 MHz
Megjelenés: 2002

A GeForce 4 MX440 butított változata az SE jelölést kapta. Lényegében egy csökkentett órajelű változatról van szó, melyet gyakran 64 bites memóriabusszal is súlyosbítottak, ám a teszthez egy 128 bites változatot sikerült szereznem.

Üde színfolt a tesztemben ez a Triplex Millennium Silver névre hallgató kártya, hiszen ezüstszínű nyákjával és alma alakú hűtőbordájával elég meghökkentő látványt nyújt. A Triplex egy kicsi, ám prémium kategóriás gyártó volt, és főleg a GF4 korszak idejében volt aktív. A védjegyüknek számító ezüstözött nyák állítólag jobb hővezetést biztosít, ám ennek biztosan nem egy ilyen alsókategóriás kártya esetében lesz szerepe. A felhasznált alkatrészek minősége jó, a DVI kimenet viszont lemaradt, csak TV kimenetet kapunk (ami viszont a GF4MX-ek esetén nem számít extrának, hiszen a GPU-ba van integrálva a vezérlő). A hűtőborda esetében egyértelműen a dizájn győzedelmeskedett a hatékonyság felett, hiszen a felhasznált anyagmennyiséghez képest a hőátadó felülete nagyon kicsi (több mint a felét tömör alumínium blokk teszi ki). Ennek ellenére bőségesen elegendő az egyáltalán nem forrófejű MX440SE lehűtésére. A bordát eltávolítva látható, hogy a GPU nem kapott heatspreadert sem, tehát valóban egy kis melegedésű modellel van dolgunk.

029: GeForce 4 MX 440 (ABIT)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 270 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 MX széria legelterjedtebb tagja a középső MX 440-es modell volt. Rengeteg változat készült belőle, többféle memóriabusszal, vagy éppen gyári tuninggal, de a teszthez igyekeztem az eredeti referencia ajánlásra leginkább hasonlító, 128 bites memóriabusszal és DDR-SGRAM memóriamodulokkal szerelt változatot beszerezni.

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért, de ez az ABIT GF4 MX 440 nagyon tetszik nekem. A kék színű nyák felépítése a referencia ajánlást követi, a 64 MB memória 4 db DDR-SGRAM modulból ál, melyből 2 db a kártya hátoldalára került. A hűtés viszonylag méretes, a GF4 MX-ek között nagynak számító bordával és közepes minőségű ventilátorral. A TV kimenet itt már a GPU alapszolgáltatásának része, a második monitorkimenetet viszont nem szerelték fel a kártyára.

030: GeForce 4 MX 440-8x (ASUS V9180 Video Suite)

GPU: 150 nm NV18 (2 pipe x 2 TMU) @ 275 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 513 MHz
Megjelenés: 2002. szept. 25.

A GF4 MX 440 8x AGP-s változata referencia ajánlás szerint magasabb órajeleken jár az alapmodellnél. Persze ezt sok noname gyártó nem tartotta be, de a teszthez olyan kártyát használtam, ami még ennél is magasabb órajeleken járt, tehát vissza kellett fogni a sebességét.

Az ASUS-tól nem szokatlan, hogy aránylag olcsó GPU köré épít egy csúcsminőségű, és kiemelkedő szolgáltatásokat nyújtó kártyát. Így van ez a V9180 Video Suite modell esetében is, mely "csak" egy GeForce 4 MX 440-8x, ám Dual DVI és VIVO funkciókkal büszkélkedhet. Ez a kártya nyilvánvalóan azoknak készült, akik nem elsősorban játékra használják a gépüket, ám igénylik ezeket az akkoriban nem mindennapi szolgáltatásokat. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a 3.3ns Etrontech BGA memóriamodulokkal szerelt kártya gyárilag MX 460 órajeleken dolgozik, tehát azért a 3D-s teljesítmény sem szorul teljesen háttérbe. A GPU-tól balra található a VIVO funkció vezérléséért felelős Philips SAA-7114H jelű chip, alatta pedig a megszokott Silicon Graphics helyett egy Thine márkájú DVI vezérlő chip látható. A hátoldalra is rengeteg kis alkatrész került, ám említést csak az ASUS kártyákon megszokott, hőmérséklet és fordulatszám monitorozást végző Windond chip érdemel. Kiváló minőségű a kártya hűtése is, hiszen az MX 440-eken megszokottnál jóval nagyobb borda található rajta, amit egy jó minőségű, golyóscsapágyas és természetesen fordulatszámmérős ventilátor fúj. A memóriák nem kaptak hűtést, ám nagy valószínűséggel nem is igénylik azt. Mindent összevetve ez egy elsőrangú minőségű kártya elsősorban a VIVO és a Dual DVI funkciók igénylőinek, ám játékra sem teljesen alkalmatlan.

031: GeForce 4 MX 460 (ASUS V8170 Pro)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 300 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 MX sorozat csúcsán az igencsak magas órajeleken járó MX 460-as állt, mely túlzás nélkül a leggyorsabb dx7-es NVIDIA kártyának nevezhető. A nagy sebesség persze drága alkatrészeket követelt, így a 460-as nem lett túl elterjedt, hiszen magas előállítási költsége miatt alig tudták olcsóbban adni, mint a jóval erősebb és funkciógazdagabb Ti 4200-as modellt. Aki egy MX 460-as beszerzését fontolgatja, az vigyázzon, mert rengeteg "kamu" 460-as létezett, olcsóbb memóriamodulokkal szerelve.

Az ASUS V8170 Pro kártya referencia felépítésű nyákra épül. Látható, hogy akkoriban drága, BGA tokozású DDR memóriamodulokat kapott a kártya, hűtése pedig a GF4 Ti modellekhez tervezett 8 cm-es lyuktávolságú változat. Az ASUS a Sunon-tól vásárolt ventilátort használta, melynek érdekessége a MagLev technológia, vagyis a ventilátor forgórésze csapágy helyett mágneses mezőn fordul, ami elvileg az élettartamára és a hangerejére is jó hatással lenne, a gyakorlatban viszont elég hangos már ez a hűtés. A kártya DVI kimenetet is kapott, ami az alsó-közép kategóriás MX-ek között is ritkaságszámba ment.

032: GeForce 4 Ti 4200 (MSI)

GPU: 150 nm NV25 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 250 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 444 MHz
Megjelenés: 2002. ápr. 16.

A negyedik GeForce generáció egyértelműen legnépszerűbb tagja a kiváló ár-érték arányú Ti 4200-es modell volt, mely elérhető áron kínálta a dx8-as képességeket, ráadásul tuningpotenciálja is jó volt. Az egyszerűbb felépítésű nyákra épülő, és olcsóbb TSOP tokozású memóriákkal szerelt 4200-es csak órajeleiben tért el a nagyobb testvéreitől.

Talán a legjellegtelenebb Ti 4200-as kártyát láthatjuk itt az MSI tálalásában. A referencia felépítést követő zöld színű nyákon az egyetlen érdekesség az átlátszó műanyag lappal fedett hűtés, melyen keresztül szemrevételezhetjük a légjáratokat. A 128 MB memória 8 db TSOP tokozású DDR modulból áll, melyek fele a hátoldalon kapott helyet. A TV kimenet és a DVI csatlakozó a GF4 Ti kártyák között általánosnak számító extrák.

033: GeForce 4 Ti 4200-8x (ABIT OTES)

GPU: 150 nm NV28 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 250 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 514 MHz
Megjelenés: 2002

A GF4 Ti 4200 8x AGP-s változata érdemi sebességtöbbletet nem nyújt, ám a referencia ajánlás szerinti memóriaórajelet megnövelték, ezért mégis gyorsabb lesz a tesztben, mint régebbi testvére.

Ez a kártya tuningra született. Az ABIT egyedi hűtési megoldást alkalmazott, mely a forró levegőt kivezeti a számítógépházon kívülre, innen ered a neve is: OTES - Outside Thermal Exhaust System. Az ötlet egyszerű: mivel a kártya csatlakozók felőli oldala amúgy is érintkezik a külvilággal, nincs más dolgunk, mint fúrni egy lyukat, és ezen át kivezetni a levegőt. Ez a megoldás ma már megszokott, általános, sok más kártyán is használják, ám akkoriban egyedülállónak számított. Az alapvetően jó ötlet kivitelezése azonban már nem sikerült ilyen nagyszerűen. A borda, bár vörösrézből van, és egy heatpipe is segíti a működését, viszonylag kis felületű, emiatt nagyobb légáramra van szükség, és mivel a "Blower" felépítésű ventilátorok azonos fordulatszámnál kevesebb levegőt szállítanak, mint hagyományos társaik, így a szükséges fordulatszám igen magas. Az aprócska légkavaró nem kevesebb, mint 7200 fordulatot tesz meg percenként, elképesztő hangzavart keltve ezzel. A felhasználók maradandó halláskárosodását elkerülendő egy SiluroIQ nevű program felügyelte a kártya hőmérsékletét a GPU mellett található szenzor segítségével, és visszavette a ventilátor fordulatszámát, ha nem volt szükség a teljes üzemre. Viszont ez a program sokaknak elkallódott, és mivel az ABIT oldaláról nem (illetve csak forráskód formájában) tölthető le, így beszerzése igen körülményes, így a Ti 4200 OTES minden idők egyik leghangosabb VGA kártyájaként maradt meg a köztudatban. Mindemellett a hűtés persze megteszi azt, amire szánták, vagyis a kártya igen jól tuningolható vele. Ezt mutatja az is, hogy gyárilag Ti4400 órajeleken, azaz 275 MHz-en jár a GPU, de a Ti4600 órajel sem elérhetetlen, hiszen az NV28-as GPU egyáltalán nem igényelne ekkora hűtést. Furcsa, hogy bár a GPU hűtését túlméretezték, a memóriamodulokra még csak egy aprócska borda sem jutott. A kártya érdekessége még, hogy mivel az OTES hűtés a DVI csatlakozó mellett fújja ki a levegőt, ezért a D-Sub és a TV-Out csatlakozó egy "emelettel" feljebb, egy külön nyáklapra került. Ez egyes alternatív hűtési megoldások felszerelését megnehezítheti.

034: GeForce 4 Ti 4400 (ASUS V8440)

GPU: 150 nm NV25 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 275 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GeForce 4 Titanium sorozat középső tagja a 4400-as modell volt, mely megkapta a csúcsmodell 4600-as nyákját, ám annál alacsonyabb órajeleken járt.

Az ASUS V8440 alap (nem Deluxe) változata látható itt, mely lila színű, referencia felépítésű nyákra épül. A hűtése méretes, ám furcsa kidolgozású, blower ventilátort kapott. A burkolat érdekes grafikával rendelkezik (egyesek szerint egy halat ábrázol szemből) ami olyan, mint ha egy óvodás rajzolta volna... A kártya egyéb tekintetben nem sok különlegességet vonultat fel. A BGA tokozású memóriamodulok nem kaptak hűtést, ám referencia ajánlás szerint nem is kell rájuk, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy rengeteg Ti 4400-as halálozott el memóriahiba miatt, így manapság már elég nehéz belőle működőképes példányra szert tenni.

035: GeForce 4 Ti 4600 (ASUS V8460 Ultra Deluxe)

GPU: 150 nm NV25 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 300 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 650 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 széria egykori csúcsa (legalábbis a 4x AGP-s változatok között) a 4600-os modell volt, magas órajelekkel és árcédulával. Ennek ellenére nem különösebben ritka még manapság sem, nem volt nehéz beszerezni.

Az ASUS kitett magáért, és minden földi jóval felszerelte legdrágább kártyáját, mely a V8460 Ultra Deluxe nevet kapta. Kritika talán egyedül a nyák színét érheti: a lila nem épp a legszebb árnyalat, vagy tévedek? De ezért bőségesen kárpótol minket a gyönyörű hűtés, nomeg a Deluxe változat extra szolgáltatásai: a VIVO funkció, és (az ASUS termékek között utoljára) a VR100-as 3D szemüveg támogatása. A hűtésnek nem is igazán a hatékonysága a kiemelkedő (hiszen láthattunk ennél durvább Ti 4600 hűtést például a Leadtek jóvoltából), hanem az az elegancia, ami az összhatást jellemzi. A vörösréz hűtőblokk, az ezzel harmonizáló színű ventilátor, és az angyalszárny motívumos burkolat mind szemet gyönyörködtetőek. Kissé fájó pont, hogy a hátoldali memóriákra csak egy egyszerű rézlemez jutott. Emellett nem túl szerencsés a hűtő felfogatása, hiszen mindössze 2 db rugós pöcök rögzíti a kártyákhoz, emiatt a memóriákkal való érintkezés (főleg a hátoldalon) nem mindig tökéletes. Ennek ellenére a kártya nagyon jó tuningpotenciállal rendelkezik. A hűtés eltávolítása után megszemlélhetjük az NV25-ös GPU-t, és az akkoriban szokatlanul nagy méretű nyákot. A 128 MB memóriát 8 db BGA tokozású Samsung DDR modul alkotja, melyek közül 4 db a kártya hátoldalára került. A nyák nagyrészt a referencia ajánlást követi, az ASUS csak a 3D szemüveg vezérléséhez szükséges alkatrészeket tervezte rá. A kártya képes a GPU és a memóriák hőmérsékletét, valamint a ventilátor fordulatszámát is monitorozni, az ehhez szükséges Winbond vezérlőchip a hátoldalon látható. A csatlakozók között az analóg D-SUB, és az ekkoriban már alapkövetelménynek számító DVI mellett a már korábban említett VIVO-t, és a 3D szemüveg jack aljzatát találjuk.

036: GeForce 4 Ti 4800 SE (Leadtek)

GPU: 150 nm NV28 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 275 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2003. jan. 20.

A Ti 4800 SE nem más, mint a Ti 4400 8x AGP-s változata. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy gyorsabb a 4600-osnál, de ez nem igaz, hiszen alacsonyabb órajeleken dolgozik. Ez történik akkor, ha a vásárlókat hangzatos, ám félrevezető termékmegnevezésekkel verik át.

A Leadtek Ti 4800 SE kártyája az egyik legbrutálisabb modell a GF4 Ti szériából. Hatalmas, dupla ventilátoros hűtése halknak nem éppen nevezhető, ám a hatékonyságához nem fér kétség. A hátoldali memóriamodulok is kaptak egy méretes hűtőbordát, így a kártya kiváló tuningpotenciállal rendelkezik. A hűtésen kívül más extrát nemigen vonultat fel: nincs GPU hőszenzor, sőt a ventilátorok fordulatszámát sem állíthatjuk. Gyárilag egyébként egy porszűrő szivacsréteg is volt a légkavarók előtt, ám ez már az összes ilyen kártyáról lemállott, amivel találkoztam.

037: GeForce 4 Ti 4800 (MSI)

GPU: 150 nm NV28 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 300 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 650 MHz
Megjelenés: 2003. jan. 20.

A GF4 széria csúcsa a Ti 4800-as modell volt, mely lényegében a 4600-as 8x AGP-t támogató változatának felel meg. Ez lényegi sebességkülönbséget nem okoz, és a 4800-asból nagyon kevés készült, emiatt igen nehéz beszerezni (nem összekeverendő a 4800 SE-vel, amiből viszonylag sok van).

Az MSI nemes egyszerűséggel Ti 4600-8x névvel illette a 4800-as kártyáját, ami jól mutatja, hogy ez nem más, mint egy 4600-as 8x AGP-vel. A kártya dupla DVI kimenetet, és méretes rézhűtőt kapott, mely az egyik leghalkabb a GF4 Ti szériában. A hátoldali memóriamodulok is kaptak egy hűtést segítő rézlemezt. Az extrák sorát emellett VIVO funkció gazdagítja, mely az MSI kártyáitól nem szokatlan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!