Tesztek - AGP - First Person Shooter játékok
Unreal Tournament 2003
A népszerű Unreal Tournament sorozat 2003-as kiadása beépített benchmark rendszerrel rendelkezik, így könnyű vele a tesztelés. A játék minimális mennyiségben használ shadereket (ha használ egyáltalán), így a képminőség nagyjából megegyezett az összes kártya esetében. A méréseket a játék saját beépített benchmark rendszerével, a "flyby-antalus" demóval végeztem, 640x480 minimális részletesség, illetve 1280x1024 maximális részletesség mellett.
Látható, hogy kis felbontásban és részletességgel az összes kártyával jól játszható a játék, 340 FPS-nél pedig processzorlimitbe ütközünk. A kártyák erősorrendjét inkább a nagy felbontásban végzett teszt szemlélteti, bár itt is processzorlimit-gyanús a dolog 205 FPS körül. Az élen a megszokott sorrendben követik egymást az AGP-s teszt nagyágyúi, és a nagy FX-ek is szépen szerepelnek, megelőzve a butított 6800-asokat. A legkisebb 5900-esek (XT és ZT) az alacsony felbontásban mért gyengébb teljesítményük alapján hátrébb sorolódtak, de nagy felbontásban kiemelkednek az őket körülvevő kártyák sorából. A GF4Ti modellek jól szerepelnek, a kisebb FX-ek viszont ismét nem váltják meg a világot. Az alsóházban a GF2 kártyák jól bírják az iramot a GF4MX-ekkel szemben, a butított memóriabuszos MX-ek lemaradása viszont ismét jelentős.
Half-Life 2
A Half-Life sorozat második része máig nagy népszerűségnek örvend, az alapjául szolgáló Source motor pedig kiváló skálázhatóságáról híres. A játék megjelenése körüli hercehurcát hamar feledtette a gyönyörű és hangulatos grafika, mely a kor igényeinek megfelelően dx9-es shaderekkel dolgozik, ám természetesen dx7 és 8-as kártyákkal is elindul. A képminőségbeli különbség viszont elég szembetűnő, mint ahogy azt a screenshotok is szemléltetik. A mérést itt is kétfajta részletességgel és felbontásban végeztem, egy shaderekben gazdag helyen 10x körbefordulva, Fraps használatával.
A grafikonra először rápillantva nem kis megdöbbenéssel vehetjük észre, hogy a GF4 MX460 vezeti a mezőnyt. Azonban ennél a tesztnél élesen el kell különítenünk egymástól a különböző DirectX generációjú kártyákat, hiszen a screenshotokon is szemléltetett drasztikus képminőségbeli különbség okán a processzort is eltérő mértékben terhelik meg a különböző módok. Így lehetséges az, hogy míg dx7 alatt 180 FPS fölé is juthatunk, addig dx8-ban 150, míg dx9-ben 120 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk. Fontos tudni, hogy az FX kártyák dx8 módban futottak (és nem is lehet dx9 módba kapcsolni őket a játékban). Ennek egyrészt az FX széria köztudomásúan gyenge dx9-es teljesítménye az oka, másrészt valószínűleg az is közrejátszik, hogy a játék fejlesztését az ATI pénzelte, így egy kicsit hozzájárultak ezzel a húzással az NVIDIA presztizsének rombolásához. Lássuk tehát az eredményeket a különböző módok tükrében! Dx9 alatt a legerősebb kártyák kis és nagy részletességgel is processzorlimitbe futottak. Mivel csak a GF6 és 7 széria futott így, ezért a mezőny eléggé egyben van, a megszokott erősorrendet mutatva. Dx8 alatt természetesen az FX-ek vezetnek, de a GF4Ti modellek is szépen tartják a lépést. A GF3-as kártyák a megszokottnál kisebb lemaradást mutatnak, és könnyűszerrel verik a gyengébb FX-eket. A dx7-es kártyák pünkösdi királyságát a GF4MX-ek élvezhetik, melyek jócskán elverték a GF2 széria csúcsmodelljeit. Bizonyos alapigazságok viszont minden körülmények között fennállnak: képminőség ide vagy oda, a butított memóriabuszos MX-ek ismét a lista végén láthatók.
Doom 3
A nagy sikerű Doom sorozat harmadik részének megjelenését nagy várakozás előzte meg, és később rengeteg más játék is épült a grafikus motorjára, így a kártyák teljesítményének meghatározásakor fontos szerepe van. A motor OpenGL-re épül, de a különböző shader verziójú kártyákkal más a képminőség. A mérést a játék beépített timedemo rendszerével végeztem.
A grafikonon látható, hogy 76 FPS-nél csúnyán beleütköztünk valamiféle limitbe. Könnyű lenne azt mondani, hogy V-Sync limit volt, ám a V-Sync a játékban és a driverben is ki volt kapcsolva. Az élen nincs nagy meglepetés, a legerősebb GF6-os és 7-es kártyák magabiztosan uralják a mezőnyt. Az FX-ek szereplése a szokottnál gyengébb, ami az erős shaderhasználatnak köszönhető. 1280x1024-ben maximális részletességgel még az 5950 Ultra is alig képes játszható sebességet produkálni. Még ennél is gyengébben teljesítenek a GF4Ti modellek, melyek csak a gyengébb FX-ekkel tudják felvenni a versenyt, pedig dx8-as shadereik miatt jóval részletszegényebb képet generálnak (lásd a screenshotokat). A GF3-as kártyákkal már 640x480-ban, kis részletességgel is épp hogy csak játszható a program, a dx7-es kártyákkal pedig ugyan elindul a játék, de játszhatatlan sebességgel fut minden körülmények között, így hát nem sok értelme volt kidolgozni a támogatásukat.
Far Cry
Az FPS kategória végére maradt a teszt egyik legszebb grafikájú játéka, a Far Cry, melynek megjelenésekor a földön keresgélték az állukat sokan, és még manapság is szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Intenzív shaderhasználata ellenére dx7-es kártyákkal is elindul, ám értelemszerűen sokkal gyengébb képminőséggel. A mérést a HOC Far Cry Benchmark Tool-al végeztem.
Nyilvánvaló, hogy itt is élesen el kell különítenünk egymástól a különböző dx generációjú kártyákat. Ahogy a screenshotok is mutatják, dx7 alatt a játék képi világa elég sivár, bár az adott lehetőségekhez képest csúnyának azért nem mondanám. A dx8 és dx9 módok között viszont olyan hatalmas minőségbeli különbség nincs, bár dx9 alatt egyértelműen szebbek a shaderek. Kis felbontásban és részletességgel 130 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk, és ezt a határt elég sok kártya el is érte. A dx7-es kártyáknak viszont nem sikerült, ezért nem tanyáznak az élen, mint a HL2 esetében, ám nagy felbontásban kiugróak az eredményeik az őket körülvevő kártyákhoz képest. A sort így a szokásos éllovasok vezetik, ám megjegyzendő, hogy 60 FPS környékén a nagy részletességű beállítás processzorlimite látszik kirajzolódni, emiatt a 7800GS+ nem tudott elhúzni az őt követő bolytól, és még a "sima" 6800-as is minimális lemaradást mutat, tehát az igazi erősorrendet csak a 6600 GT-től lefelé láthatjuk. A dx9 mód miatt az FX-ek eléggé gyengén szerepeltek, még az 5950 Ultrával is épp hogy csak játszható a játék maximális részletesség mellett. A nagy FX-ek eléggé együtt vannak, jelezve, hogy az órajeltől függetlenül, maga az architektúra vérzett itt el. Furcsa, hogy a GF4 Ti modellek sem brillíroznak túlzottan, pedig nekik csak dx8-as shaderekkel kellett dolgozni, ám azok (ahogy az elején már említettem) nem sokkal csúnyábbak a dx9-es változatnál. A sor végén a 32 MB-os kártyákon nem futott le a teszt 1280x1024-es felbontásban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
