Sziasztok.

Elköltöztünk és a gyerekek iskolája messzebb került mint eddig, szerencsére 1 buszjárat oda-vissza (csak ritkán jár) és szinte kaputól-kapuig viszi őket, de 10-12 éves kislányokról van szó. Párommal mind a ketten dolgozunk és nem mindig megoldott, hogy valaki értük tudjon menni vagy reggel elvigye őket, a munkáltatóink/munkaköreink nem túl rugalmasak ilyen téren.

Jött ez a jó kis telefonos rendelet az iskolákba és szeretném kérdezni, hogy tudtok e olyasmi alternatívát amivel szükség esetén azért a gyerekek tudnának segítséget kérni, amit nem vesznek el tőlük és nem zavarja meg az órákat. Olyasmi mint egy okosóra amivel szükség esetén lehet pár szóban telefonálni, eSIM meg helymeghatározás, ha más nem tudjanak küldeni 1-2 szavas üzenetet esetleg SoS gomb. Persze mindezt azért értelmes keretek között.

Sziasztok.

Adott az eset, hogy költözés előtt állunk és az új lakásba saját bútorokat és háztartási gépeket akartunk venni, hogy a sajátunk legyen amennyire lehet és, hogy ne kelljen a 20 évnyi "kuporgás" alatt attól tartani mikor kell ezekből újat venni.

Július 29.-én meg is rendeltük a nagy háztartási gépeket a MediaMarkt-tól, hisz ők az egyik legrégebbi és legnagyobb elektronikai szakáruház az országban, na meg a kis Yaris-ba nem igazán tudok beletuszkolni egy hűtőt például. 4 tételt rendeltünk meg, 1 hűtőt, 1 mosógépet és egy hozzá passzoló szárítógépet illetve ezek összeépítéséhez való keretet. A honlapon minden tételnél az szerepelt, hogy raktáron van és ez a rendelésnél mai napig így látható, valamint 1-5 munkanapon belüli szállítás volt feltüntetve a nagy háztartási gépek esetén. A rendelést ki is fizettük banki utalással aminek teljesüléséről másnap jött is a visszaigazoló e-mail.

Na azóta augusztus 14-et írunk és eltelt 12 munkanap, de sehol semmi. Az 5 nap leteltekor írt először levelet a párom az ügyfélszolgálatnak, de arra akkor nem jött válasz 2 napon belül. Ekkor telefonáltam először, jó 10perc várakozás után kapcsoltak is egy ügyintézőt, aki elmondta, hogy volt valami gubanc rákérdez az illetékesnél. Akkor ennyiben maradtunk, de semmi válasz sem mailben, se telefonon. Rá pár napra megint hívtam őket, megint 10+ perc mire felvették, másik ügyintéző volt aki megint nem tudott érdemi információval szolgálni, csakhogy még pár nap várakozás. Ekkor már azért pedzegettem kicsit dühösen, hogy a kommunikáció nem igazán van a helyén, de azért nem léptem át tudtommal egy határt. Az a pár nap várakozás majdnem 1 hét lett és a párom megint írt levelet nekik amire kivételesen jött válasz, hogy sajnálják és továbbítják az illetékesnek, de érdemi információ megint semmi. Gondoltam felhívom őket megint, na ebből az lett, hogy összesen több mint 1 órányi próbálkozásom volt, senki fel sem vette a telefont... Párom írt amiben már a Fogyasztóvédelemmel fenyegeti őket.

Sziasztok.

Mielőtt belevágnék a bemutatómba és kedvet kapnátok ahhoz, hogy ti magatok is nekilássatok egy ilyen eszköz összerakásához, szeretnék pár fontos intelemmel, amolyan jótanácsokkal indítani:

1. Mielőtt bármit is megrendelnél, bizonyosodj meg róla, hogy melyik kontroller verziód van (BDM-010-020-030).
2. Gondold át pontosan milyen funkciókra lesz szükséged és informálódj, lehet kelleni fog egy kis forrasztás is.
3. Ha olyan funkciót is szeretnél beépíteni amihez szükséges forrasztani és még soha nem volt a kezedben páka, akkor vagy gondold át újra milyen funkciókat akarsz, vagy kérj segítséget olyantól aki nem ónszűz, vagy ha elég bátornak érzed magad, hogy megcsináld akkor se ez legyen az első amihez nekifogsz, gyakorolj rossz elektronikai eszközökön előbb.
4. Amikor meg van minden eszköz és alkatrész akkor kezdj neki, készíts elő mindent, ne akkor kelljen keresgélni a szerszámokat amikor ezer alkatrész hever össze-vissza az asztalon.
5. Legyél kipihent állapotban, mert sok apró és sérülékeny alkatrésszel lesz dolgod, a műanyagba hajtott csavarokkal mindig finoman bánj, mert hamar megszakítod a menetet.
6. Amennyiben több funkciót is beépítesz, gondold végig milyen sorrendben optimális, ne kelljen feleslegesen újra szétszedni, összerakni amit már megcsináltál.
7. A kontrollerre bukod a garanciát.

Üdvözlök minden kedves olvasómat. Ebben az írásban szeretném nektek bemutatni az általam idén legjobbnak tartott játékot, ami egy 2005-ös mára már klasszikussá avanzsált platformer várva várt folytatása. Sajnálatos módon az eredeti a maga idejében hiába ért el kritikai sikereket, de a kiadó töketlenkedése miatt Tim Schafer és a Double Fine Productions alkotása hatalmasat bukott a pénztáraknál. A folytatást részben közösségi finanszírozásnak és a Microsoft felvásárlással járó közbenjárásának köszönhetjük.

A történet közvetlenül ott folytatódik ahol 16évvel ezelőtt befejeződött, akinek kimaradt annak idején annak nagy vonalakban összefoglalja rajzos kis aláfestéssel főhősünk rögtön a játék indulása után. Ezután egyből bele csapunk a lecsóba és az események közepén találjuk magunkat, már az első pályákon megvillan a zsenialitás amivel a kreatív alkotók meg vannak áldva. A történet tele van olyan metaforákkal amiket csak felnőttek érthetnek igazán, ezen felül csavaros és változatos, egyáltalán nem kiszámítható. Akárhányszor alászállunk valamelyik karakter elméjébe, egy teljesen új világ tárul elénk mind mondanivalójukban, mind kinézetükben és további képeket kapunk az egyes szereplők egymáshoz való viszonyáról is. Hihetetlen mennyi érzéssel, gondolatisággal töltötték meg a játékot, mindezt egy elég egyedi, kissé groteszk máz mögé bújtatva. A karakterek ennek ellenére nagyon szerethetőek és Raz-t nagyon hamar szívébe tudja zárni az ember.

Sziasztok. Ezúton szeretném bemutatni nektek az idei év egyik legjobb szórakozását nyújtó játékát. Nyílt titok, hogy a Galaxis Őrzői az 1. pillanattól kezdve, hogy felkerültek a popkultúra térképére James Gunn moziadaptációjával, nagy kedvenceimmé váltak és gyakorlatilag már az egész nagy Marvel moziverzumban sem maradt rajtuk kívül senki aki igazán érdekelni tudna, így nem is volt kérdés amikor bemutatták a játékos reinkarnációját a csapatnak, hogy elő lesz rendelve. Bár némi félelem volt bennem, hiszen az a Square Enix a kiadó akinek a kétes fogadtatású The Avengers is a portfólióját ékesíti, de minden aggodalom alaptalan volt, mert a Guardians Of The Galaxy megérdemelten indul az idei év legjobbjait felsorakoztató megmérettetésen több kategóriában is.

Sziasztok. Bemutatóm alanya a 2021-es év egyik leginkább várt játéka, hatalmas elvárásokat támasztottak a fejlesztők feléjük már az első bemutató alkalmával, mivel a játék annyira lenyűgözően szépnek hatott mint egy valós időben futó Pixar animációs film és ez nem is véletlen, hiszen az Ember Lab ezelőtt animációs filmekkel foglalkozott és ez az első játékos próbálkozásuk. A kiadói feladatokat is maguknak intézték, így egy minden téren Indie játékról beszélünk és bár első ránézésre, sőt másodikra sem tűnik annak, de ahogy egyre jobban és jobban belemerülünk úgy ütnek ki az ebből adódó megoldások, de nem rohanok ennyire előre.

Kena, a főhősünk egy nagyon semleges, cukorfalatnak megalkotott kislány karakter. Nem hirdeti a női felsőbbrendűséget és a férfiak vágyálmainak sem lesz alanya egészséges esetben, amivel tulajdonképpen semmi gond nem lenne, de a személyisége sincs kidolgozva, ahogy a háttértörténete sem kap fél percnél többet. Nem tudsz vele együtt érezni, együtt sírni vagy nevetni, bár sírásban lesz részed nem is kevés de ez nem az ő érdeme. Az animációk tökéletesek, tényleg szemkápráztató az eredmény bár amikor játékmenetből váltunk átvezető videókba akkor érthetetlen módon leesik, vagyis inkább lekorlátozzák a képkocka sebességet és a teljesen sima játékmenetből egy darabos érzetű videóba csöppenünk, ami bár nagyon jól meganimált, de mégis egy kellemetlen mellékízt hagy maga után. A játékban felbukkanó egyéb karakterek között vannak talán emlékezetesebbek és jobban megírtak, de ők meg nem kapnak annyi képernyőidőt, hogy kifejezetten emlékezetessé válhassanak, bár így is lehet mélyebb nyomott hagynak mint a címszereplő.

Sziasztok. Tudom tele az internet videókkal meg egyéb anyagokkal a DICE háborúzós játékának korai verziójának kivesézésére és itt sem lesz új a nap alatt. Amit rólam és a konfigurációmról érdemes tudni a véleményem árnyalását tekintve, hogy PC-n kezdtem még a Bad Company 2-vel a BF-es pályafutásomat és bár az sem volt tökéletes, csúszott is a megjelenés de annyira beleszerettem a szériára jellemző játékmenetbe és mechanikákba, hogy onnantól kezdve egészen a Battlefield 1-ig minden részt megvettem megjelenéskor Prémiummal meg minden kutyafülével együtt és belement több ezer óra ebbe játéksorozatba. A BFV-öt már konzolon húztam be és azt is megjelenéshez képest kicsit később, nem a korai hiszti tántorított el hanem mert nem voltak meg a bajtársak és még kicsit idegen volt a kontroller a kezemben, de ez utóbbin túltettem magam és már egész eredményesen tudok ott lenni a csatatéren bármilyen kaszt is kerüljön a kezeim közé. A BETA-t már PS5 konzolon játszottam, egy QHD gamer monitoron amire 1080p jel megy ki. Erről ennyit, essünk neki a játéknak.

Sziasztok, mai bemutatóm tárgya leginkább minket, a 30 feletti korosztályt hozhatja lázba, mivel tinikorunk egyik legjobb animációs sorozatának játékbeli megtestesüléséről van szó. Genndy Tartakovsky olyan szinte megkerülhetetlen sorozatokat hozott tető alá mint a Dexter Laboratóriuma, a Pindúr Pandúrok vagy éppenséggel a Star Wars: Klónok Háborúja első 2D-s variációja. A Cartoon Network aranykora volt az az időszak és, hogy a fiatalabbaknak is megemlítsek valami ismertebbet a rendezőtől, arra ott a Hotel Transylvania moziszéria. A Samurai Jack az idősebb korosztályt célozta meg annak idején, a történet komor és meglehetősen kegyetlen sokszor, de ugyanakkor mondanivalója is van és nem vált öncélúvá az agresszió benne. Főhősünk egy magányos kardforgató aki téren és időn át vándorol, hogy legyőzze a szinte isteni hatalomra szert tévő alakváltó démon Aku-t.

Üdvözöllek Kedves olvasó, üdvözöllek... na de mielőtt itt is egy kegyetlen időhurok csapdájába esnél, be is fejezem ezt a gyermeteg viccelődést, ugyanis a Returnal minden csak nem vicces. Rengeteg oldal, teszt kivesézte már a játékot előttem, így nem árulok el nagy titkot azzal ha elmondom, hogy ez a játék nem a tipikus nagyközönségnek készült annak ellenére, hogy AAA kategóriás árcédulát kapott. Selene kalandja sokkal inkább egy olyan Indie játék ami megkapta a neki járó törődést és ez igazából meg is látszik rajta. Mielőtt szokásos módon végigmennék a játékmechanikai elemeken, a játék bemutatásán elmondanám mit gondolok magáról a termékről és, hogy milyennek találtam.

Nem áll távol tőlem a Roguelike stílus, korábban olvashattatok tőlem ilyen stílusú játékokról mint a Children Of Morta vagy a RAD, de játszottam ezeken túl olyan produktumokkal is mint a Dead Cells vagy a West Of Dead. Tehát nem dőlök a kardomba ha fűbe harapok és újra neki kell ugrani az elejéről egy játéknak, bár a tapasztalataim szerint azért nem árt ha minden nekifutásra vagy elhalálozásra jut valami új történeti elem vagy a játékterep változik úgy meg, hogy érdekes tudjon maradni a sokadik próbálkozásra is. A Returnal ezekben mind próbál kisebb-nagyobb sikerrel helyt állni, adagolja a történetet felvehető hangjegyzetek és látomásszerű belsőnézetes jelenetek formájában, ugyanakkor minden újrázás esetén újraalkotja a pályaszerkezetet is, amivel próbálja kevésbé unalmassá, ismétlődővé tenni a ciklusokat. Nem nagyon árulnék el részleteket a történettel kapcsolatban, leginkább olyan hatása van mint a Hellblade: Senua's Sacrifice vagy a Rime című játékok esetében és bár egyik játék sem egy kifejezetten nehéz vagy drága alkotás mint alanyunk, de a mondanivalójuk sokkal mélyebb, komolyabb mint amire a máz alapján gondolnánk. Ugyanez igaz asztronautánk meséjére is, azzal a különbséggel, hogy számomra ez egy sokkal nehezebben összerakható és értelmezhető katyvasz lett mint az említett játékok esetében és ezzel az a baj, hogy a sok-sok megpróbáltatás nem teljesedik ki katartikus élményben, emiatt a Returnal-t szimplán csak a játékmenete, atmoszférája miatt tudom szeretni. Másik oldalról, a játékmenet oldaláról, sem teljesen vagyok elégedett mert az egész játékot az időhurok koncepciójára és a random generált pályákra építették fel, de ez utóbbi mint egy lufi kipukkad a végére, mert míg a játék elején érezhetően véletlenszerűek a pályák addig a második felére mintha kiveszne ez a megoldás, egyre több és több a fix pont, teremelrendezés a térképen amit igazából nem tudok sem történetileg, sem más módon magyarázni. Ráadásul hiába van metroidvania-san később felfedezhető/bejárható részekkel itt-ott megspékelve a mapdesign, de ezekben sincs semmi izgalmas annak ellenére, hogy ezek szükségesek a második történet végződéshez. Most, hogy kipanaszkodtam magam és teljesen úgy tűnik nem szerettem ezt a játékot hagy jegyezzem meg, hogy ez egyáltalán nem fedi a valóságot.