Üdvözlök minden kedves olvasómat. Ebben az írásban szeretném nektek bemutatni az általam idén legjobbnak tartott játékot, ami egy 2005-ös mára már klasszikussá avanzsált platformer várva várt folytatása. Sajnálatos módon az eredeti a maga idejében hiába ért el kritikai sikereket, de a kiadó töketlenkedése miatt Tim Schafer és a Double Fine Productions alkotása hatalmasat bukott a pénztáraknál. A folytatást részben közösségi finanszírozásnak és a Microsoft felvásárlással járó közbenjárásának köszönhetjük.

A történet közvetlenül ott folytatódik ahol 16évvel ezelőtt befejeződött, akinek kimaradt annak idején annak nagy vonalakban összefoglalja rajzos kis aláfestéssel főhősünk rögtön a játék indulása után. Ezután egyből bele csapunk a lecsóba és az események közepén találjuk magunkat, már az első pályákon megvillan a zsenialitás amivel a kreatív alkotók meg vannak áldva. A történet tele van olyan metaforákkal amiket csak felnőttek érthetnek igazán, ezen felül csavaros és változatos, egyáltalán nem kiszámítható. Akárhányszor alászállunk valamelyik karakter elméjébe, egy teljesen új világ tárul elénk mind mondanivalójukban, mind kinézetükben és további képeket kapunk az egyes szereplők egymáshoz való viszonyáról is. Hihetetlen mennyi érzéssel, gondolatisággal töltötték meg a játékot, mindezt egy elég egyedi, kissé groteszk máz mögé bújtatva. A karakterek ennek ellenére nagyon szerethetőek és Raz-t nagyon hamar szívébe tudja zárni az ember.

Ez egy ízig-vérig 3D platformer ami tele van rengeteg ügyességet igénylő, összetett és változatos akadállyal amik legyűrését néha megszakítják kisebb-nagyobb harcolós részekkel, de sokszor ezek a küzdelmek sem csak az idő húzására vannak ott, konkrét szerepet is kapnak. Ellenségeink mind valamilyen mentális problémáról kapták a nevüket és ahogy haladunk előre a történetben úgy egyre inkább nehezebbé, összetettebbé válnak ezek a szekvenciák és egyre több képességünket fogják igénybe venni. Képességek terén is bőségesen el leszünk látva, összesen 8 félét vethetünk be megpróbáltatásaink során és ezeket fejleszthetjük is egyenként 4. szintig. Egyes skillek maguk is változnak, mások csak erősödnek a fejlesztéseink hatására, de önmagukban is elegendőek ha végig akarjuk játszani a játékot, semmilyen extra fejlesztésre nem lesz szükségünk.

Összesen 13-szor merülünk el valakinek az elméjébe és ezek minden egyes alkalommal teljesen más élményt jelentenek, más próbatételek elé állítanak. Van ami kicsit vicces, van ami színes-szagos mézes-mázas de ezekkel szemben van amelyik szomorú és van olyan ami már-már horrorisztikus. Ez nem egy gyerekeknek készült alkotás akármennyire is olyannak tűnik első pillantásra. Ezen felül a szabad világban 4 nagyobb helyszínen fogunk barangolni, igazából semmilyen iránytűnk nincs ami megmondja merre kell menni de a jegyzetfüzetünkben egyértelműen le van írva a feladat és találunk térképeket amik alapján nem nehéz megtalálni a helyes irányt. Ezeken a helyszíneken gyorsutazási pontok is segítik a játékos dolgát, ha nincs ideje vagy kedve felfedezni minden zugot.

Hangok és zenék terén sincs okunk panaszra, a szinkronszínészek között ismét megtalálhatjuk Jack Black-et aki ráadásul dalra is fakad a történet egy pontján. A grafika a maga designbeli döntéseivel megosztó lehet, itt funkciója van sokszor a formáknak és színeknek még ha esetenként nehezen is emészthető egy Kena féle cukorbomba után. Sajnos natív PS5-ös verzió már nem készült, de ez még így sem von le semmit az érdemeiből, visszafelé kompatibilitási módban legalább stabil 60fps-sel fut. Nincs szükség itt fotorealisztikus megjelenítésre, hogy el tudja mesélni amit el akar és át tudja adni azokat a gondolatokat, érzéseket amiket szeretne. Persze nem vagyunk egyformák, lehet másnak ezek a dolgok nem úgy fognak lecsapódni mint nekem vagy teljesen mást fognak elérni, de nem fog hidegen hagyni senkit sem, ebben szinte teljesen biztos vagyok.

Összegezve a Psychonauts 2-t azt kell mondjam nagyon elégedett vagyok. A történetet nem várt fordulatokkal sikerült tovább vinni és nagyon változatosra, kreatívra sikerültek az elénk magasodó akadályok, amik mellett komoly mondanivalót is fel tud magának fedezni az ember amennyiben odafigyel és nem csak 1 strigulát akar begyűjteni. A karakterei emberiek, emberi gondokkal és ezt nem fél megmutatni, ráadásul olyan formában amire csak kevesen képesek a videojáték iparban. Zseniális ahogy a játékelemekkel próbálnak érzéseket és gondolatokat átadni, ebben a műfajban ez elég ritka mert inkább tartják gyerekeknek valónak mint komoly felnőttek szórakozásának. Bugokkal egyáltalán nem találkoztam és a futás teljesítménnyel sem volt semmi problémám, a 13-15órás kaland alatt PS5 konzolon. Mi az ami miatt úgy gondolom ez az idei év legjobbja? Bár grafikailag nem olyan tipptop mint mások, de ennek a játéknak lelke van, hatalmas szívvel és kreativitással alkották meg. Érzelmeket tud kiváltani, gondolatokat tud elültetni az ember fejében és mindezek mellé egy változatos, kiforrott játékmenet is társul amit a kifejezetten jól kivitelezett történet koronáz meg.