Azt hiszem, nem gondolták teljesen végig a dolgot...

Bemutatkozás

Szeretnék Nektek egy különleges számítógépet bemutatni.

1995-ben készült, korának szerintem egyik legszebb számítógépházában kapott helyet. Az ajtó elhúzásával hozzáférhetővé válik a kapcsoló, a floppy meghajtó és a két 5,25" meghajtó.

Korabeli gépekkel (pl. Olivetti M4) összehasonlítva letisztult elegancia tárul elénk. Hátulról is hasonló szépség fogad bennünket.

Itt találkozhatunk az első különlegességgel: kapcsoló van a tápegységen. A ventilátor kivágása is jóval szélesebb, mint ami ekkoriban szokásos volt, így a legtöbb korabeli egységhez képest alacsonyabb a zajszintje.

Amikor megvettem a Supermicro X7DWA-t 2018-ban, azt gondoltam, hogy két 3,5 GHZ körüli processzorral jól tudok majd modellszámításokat végezni vele. Aztán kicsomagolás után kiderült, hogy a második processzorfoglalat rossz. És a tesztelés közben az első foglalattal is lefagyott. Izraelből jött, a visszaküldés majdnem annyiba került volna, mint az alaplap, így buktam a projektet

Ehhez vettem egy Sapphire HD3870 Ultimate-et:

Jobb tesztgép híján a jelenlegi asztali gépemet használtam a teszteléshez, ami alapvetően egy Gigabíte B450M Gaming alaplap, egy AMD Ryzen 3 3200G és 16 GB DDR4 kombinációja.

Eljött a nap. De tényleg. az 1 köbméterből legalább fél köbmétert szeretnék másra ruházni. A szoftvereket nem. Továbbá a 60 MHz-es Pentiumot és a VLB SCSI-s 486-ost sem. Azok nagyon szépen mutatnak a vitrinben.

Megérkezett. Sokat, majdnem egy hónapot kellett rá várni, és végre a kezem közé vehettem az eredeti Windows 7 Pro lemezeket.

Kulcs is van hozzá, így tényleg már csak a Lenovo T51-est kell előhalásznom, és indulhat a telepítés

A Xiaomi Redmi 4X-em feleségemével együtt csaknem meghalt. Az első komolyabb esemény közös (értsd: az én és telefonom) életünkben az volt, hogy amikor az egyik kezemben volt az első gyerekünk (értsd: enyém és feleségemé), és a másikkal próbáltam előhalászni a zsebemből a telefont, az leesett és elrepedt a kijelzője. Kb. kettő év után mindkettőnk telefonjában elkezdett púposodni az akkumulátor, aztán rövidesen tölteni sem lehetett.Egyszer javíttattuk őket, de a csereakku kb. egy év után púposodni kezdett mindkét telefonban, továbbá a cserekijelző az én telefonomban mindenféle erőltetés nélkül elrepedt ugyanott, ahol korábban is. Ekkor született meg bennem a döntés, hogy strapatelefon kell nekem. A szempontjaim a következők voltak:
- legyen cserélhető az akkumulátora
- körülbelül akkora legyen a képernyő felbontása, mint a Redmi 4X-nek
- legyen 4 GB memóriája
- ne legyen kisebb a kamera felbontása, mint a Redmi 4X esetében
- bírja, ha leesik a kőre, elszalad és elesik vele a gyerek, kirepül a kezemből, ráfröccsen a víz fürdetéskor, esetleg beleesik a kádba, stb.
- legyen hivatalos magyar forgalmazója, ne AliExpessen kelljen rendelni
- ne legyen drágább, mint feleségem új telefonja (valamilyen 6 GB-os Redmi)

Eljött ez a nap is. Az öreg Pentium végre megvillanthatja foga fehérjét! Az 1994-ben készült, 1MB-nyi memóriával szerelt S3 Vision 864-est lecseréltem egy szintén 1994-ben készült S3 964-esre, amiben a nyákra van forrasztva mind a 4 MB memória.

Bizony, még az 1280 x 1024-es monitort is bekészítettem (oké, az 2004-es, mert az 1994-es CRT-t egy költözéskor nem vihettem tovább ), ugyanis az nem mindennapi, amikor az 1994-es számítógép korhűen, nem holmi Virge vagy Riva segítségével, 32 biten kirajzolja ezt a felbontást. Végre betettem a gépbe, bekapcsoltam, elsőre adott képet, nagy volt az öröm.

Korábbi bejegyzésem jegyében most elkezdem magamnak elismerni az eredményeimet. Mert vannak. Az első legyen az, amit bacsis 2017-es karácsonyi nyereményjátékán értem el.

A nyereményjáték nem a klasszikus tuningverseny volt, fagyállóval és LN gőzével, mégis, minden tapasztalatomat be kellett vetnem, és keményen meg kellett dolgoznom a hardvert. Sok órányi türelemjáték, fagyások és keresztbe tett ujj után láttam, hogy ha sikerül 0,004-et elérnem a Cinebench-ben, akkor az elméletileg 0,00-t fog kiírni. Már csak az volt a kérdés, hogy tényleg kiírja-e, vagy azt is 0,01-re kerekíti.

Nem fokozom tovább a hangulatot, valószínűleg sokan már olvastátok is, jöjjön az eredmény.

Miután elhatároztam, hogy megszabadulok régi hardvereimtől, eladtam a PC-DL-t és a HD3850 AGP-t, meg még néhány eszközt, és azóta a maradék halom ott áll. És áll, és néz rám a garázs polcáról. Eltűnődtem, hogy vajon miért?

Aztán egyszer csak eszembe jutott. Sok más dolgon tűnődtem, az élet nagy kérdésein, amikor belémvágott, mint egy villám. Bizony, nem sokan vannak, akik egy (kettő, 5, 10...) datasheet elolvasása után önerőből megpatkolják a processzort, vagy éppen megmókolják a feszültségszabályzókat csak azért, hogy a rendszer teljes potenciálját kiaknázzák. És én vagyok az egyik. És ezt én soha nem ismertem el magamnak. De tényleg. Az Asus PC-DL-t bemutató cikkemben sem tiszteltem meg magamat és a hardvert azzal, hogy a RAM feszültségmókolását helyreállítsam. Pedig akkor ment volna a gép 3333/166 MHz-es beállítással, vagy még gyorsabban is.