Felvételi feladatsor jogi egyetemek számára

Kedves pályázó! Ez a feladatsor azok számára készült, akik az égadta világon semmiféle protekcióval nem rendelkeznek, de mégis szeretnénenk jogászok lenni, mert azt hiszik, hogy ez egy tipikusan olyan pálya, ahol kevés munkával sok pénzt lehet keresni. Ez mondjuk igaz is, de csak akkor, ha szakmánkat megkíméljük a konkurrenciaharctól és a saját gyermekeinken, illetve rokonaink és ismerőseink gyermekein kívül senki mást nem veszünk fel egyetemünkre. Gondoljon bele, mennyi rengeteg jogász van manapság és például milyen kevés pék. Sok szerencsét kívánunk a teszt kitöltéséhez és reméljük, közben ön is rádöbben, milyen sok más szép szakma van még a világon!

1. Jól figyelje meg az alább látható képet! A kép között tizenkét apró eltérés található. Keresse meg őket! (1 pont)

2. Az alábbi 7 mondat egy nagy író életpályáját öleli fel. Olvassa el a mondatokat és válaszoljon az alattuk található kérdésekre! (0,1 pont)
Születésekor még egészen kis író volt.
Még nem volt három éves, amikor már nagyon szerette az édesanyját.
Fiatalkorában mindenféle hatások érték, melyek több művében is visszaköszönnek.
Egy nőt vett feleségül, de még akkor sem volt az a tyű, de nagy iró.
Nem volt ott az Anjou-ház kihalásánál és nem találkozott Mátyás királlyal.
Beköszöntött a tél. Ekkor már sokat dolgozott.
25 éves kora után fokozatosan megöregedett, végül meghalt.
(a) Melyik nagy íróra vonatkoznak az alábbi információk?
...........................
...........................
(b) Miért jó a filmbéli szerelmespároknak, hogy a homokos tengerparton történő csókolódzás közben nemcsak, hogy mindenük telemegy homokkal, sós vízzel és nyállal, hanem még meg is fáznak?

Google keresés közben a következőre bukkantam:

Magyar Légierő - Harrierek Kecskeméten
Az oldal káros lehet a számítógéped számára

[link]

Takarítás közben lettem figyelmes arra, hogy egy The North Face nadrágomhoz adott felsőruházati kezelési útmutató milyen jól leírja, hogy az általam vásárolt lábbeli kiváló minőségű anyagokból készült.

Tudom, éjszakai biciklizés címmel születtek már írások, ezúttal elnézést is szeretnék kérni a hasonló címért, de mivel ez az írás is egy éjszakai biciklizést próbál bemutatni, nem nagyon jutott más eszembe.

A történet ott kezdődott, hogy múlt héten szombaton várnarancssal felbicikliztünk a Normafához, csak mert kedvünk volt. Itt vettem észre egy plakátot, amelyen egy e hét keddre/szerdára meghírdetett éjszakai biciklizés volt meghírdetve 23:00-i kezdettel, és 1:30-as befejezéssel. A Hősök terétől a Normafáig, majd onnan a Moszkva térig volt tervezve a táv. Még ott eldöntöttem, hogy ez nekem tetszik, és hogy én ide el szeretnék menni. A szülőkkel nem okozott komolyabb nehézséget megbeszélni a dolgot, hívtam még barátokat is, de őket sajnos nem engedték el. Belinkeltem a rendezvény weboldalát a fáradt gőzben lévő biciklis topicba is, ahonnan végül fasyrt jött el.

22:30-kor volt a találkozó a Városligetben a műjégpályánál, mi 22:00-t beszéltünk meg fasyrttal, gondoltuk, még előtte körbenézünk, beszélgetünk egy kicsit.
El is indultam itthonról némi késéssel, 21 óra körül, csak reménykedtem, hogy odaérek időben. Minden rendben volt, a 64-es busz, és az 56-os villamos vonalán nagyon kellemesen, és gyorsan végigértem, ott kezdődtek a gondok, hogy eddig még csak úgy voltam a Hősök terénél, hogy a szüleim vittek autóval. Volt valami emlékem arról, hogy valami hídtól beljebb kezdődik az Andrássy út. Térképet, természetesen, tájfutó ember létemre nem vittem magammal:-). Valami miatt az jutott eszembe, hogy ez a híd talán az Erzsébet híd. De ugye nem az volt, így egy szép nagy ''kavarás'' után jutottam csak el az Andrássy útra, ahol hívott fasyrt, hogy késik. Ekkor épp az Operánál voltam, mondtam, hogy még én sem vagyok ott. Végül én értem oda előbb a találkozóhelyként megjelölt városligeti hídhoz.
Maga a túra úgy kezdődött, hogy szépen lassan gyűlt a nép, megtudtuk közben, hogy a bicikliseknél teljesen mindegy, hogy valaki csak most látja először a másikat, mindenki mindenkit tegez. Volt egy ember, aki miután megérkezett, körbejárt, és kezet is fogott mindenkivel. Aztán megérkeztek a szervezők, a vezetőjük elmondta, hogy mi lesz, merre megyünk, hogyan, stb. Mi fasyrttal már akkor valószínűsítettük, hogy nem leszünk a Normafához elsőként érkezők között, ugyanis a jelenlévők nagy része mezben érkezett, tehát nagy valószínűséggel ha nem is profi, de rendszeres bicikliző.
Ahogy elindultunk az Andárssy úton, vicces volt nézni, ahogy hol 1 sávot 2 kamionnyi hosszan, hol 2 sávot 1 kamionnyi hosszan elfoglaltunk. A piros lámpákkal meg az elején még majdnem mindig foglalkoztunk, de végül ez lekorlátozódott a nagyobb kereszteződésekre, még akkor sem nagyon zavartattuk magunkat, amikor rendőrök voltak a környéken. Ahogy átértünk az alagúton, lassan elkezdett emelkedni az út, tehát egyre fárasztóbb lett tekerni. Szegény fasyrt 2 hét biciklizési gyakorlattal, edzettséggel nem csoda, hogy kb csak a táv 2/3-áig tekert, utána már csak én bicikliztem mellette. (aki ment már fel a Normafához a 21-es busz vonalán, tudja, hogy meglehetősen meredeknek mondható az út).
De végül felértünk! Akármennyire is fárasztó volt, megérte, azért nem mindennap teker fel az ember a főváros tetejére, ráadásul késő este. Vagy inkább már kora reggel? Ha jól emlékszem, talán negyed 1-fél 1 körül lehetett, mikorra felértünk. Fent a szervezők nagyon rendesek voltak, innivalóval, és némi snack-el vártak minket, aminek mondanom sem kell, kifejezetten örültünk.
<em></em>
A kép telefonnal készült, és mint látható, a személyiségi jogok miatt azért nem kell aggódnom
Még néhány kép:[link]
Lassan, mikor már mindenki eleget evett és ivott, elindultunk tovább, a János-hegyi Libegő irányába. Errefelé már nem igazán volt kivilágítva az út, eszméletlen jól nézett ki, ahogy 50-80 piros villogó lámpa halad előttünk (az utolsók szerepét most sem adtuk fel).
A j Libegő után elindultunk lefelé, na az egy izgalmas szakasz volt, színtén nem volt kivilágítva, és szűk, rossz minőségű erdei aszfaltos út volt ott. Ennek ellenére ezen a szakaszon, mivel lejtett, az utolsókból a középmezőny elejére küzdöttük fel magunkat, mintegy 30-40km/h sebességgel haladva. Mondanom se kell, ez azért elég nagy kockázat volt, főleg fasyrt számára, akinek inkább jó minőségű aszfaltra való gumijai voltak, nekem még elment, hiszen az én biciklim alapvetően meg pont terepre van kitalálva. Az út néhány részéről, ahol egy kicsit ritkásabb volt az erdő, látni lehetett a gyöngyörűen kivilágított Budapeset, sajnos olyan részt viszont nem találtunk, ahol érdemes lett volna esetleg hosszabb időre megállni fényképezni. Ez az út elvitt minket a Budakeszi út Szépjuhászné melletti szakaszához. Itt még megvártunk mindenkit, aztán mint az őrültek (ez most teljesen komoly) mentünk lefelé a Budakeszi úton, mintegy 60-70(!)km/h-s sebességgel. Ez, főleg úgy, ahogy fasyrt és én mentünk, tehát bukósisak nélkül elég veszélyes játék volt, ilyen sebességnél már egy kisebb úthiba is komolyabban megdobta a biciklit. Az mondjuk vicces volt, hogy az elején észre sem vettem, hogy ilyen sebességgel megyek, egy lámpánál néztem meg egy pillanatra a sebességmérőt, és hopsz, 58-at mutatott. Na egy kicsit ráhajtottam, hogy azért legyen meg a 60, és 63-nál megint ránéztem az órára. Többször nem, mert azért eléggé veszélyes volt, csak később láttam, hogy az óra 70km/h-t jelez maximális sebességnek.
A Budakeszi út végénél én elváltam a csapattól, révén elég nagy kerülő lett volna, ha még elmegyek a Moszkva térre, és úgy vissza a Hűvösvölgy felé Solymárra. Fasyrtal megbeszéltük, hogy ha máskor nem, jövőre, ugyanitt, ugyanekkor biztosan találkozunk.

Tehát történt, hogy ma, ahogy hazaértem, tudatosult bennem, hogy nincs otthon senki, így hát ki kell nyitni az ajtót. Nyúltam is a kulcsom után a zsebembe, de sehogy sem találom. Hát persze, reggel elfelejtettem átteni egyik nadrágomból a másikba. Most mi legyen? Elkezdtem körbe járni a házat, keresve egy nyitott ablakot, találtam is egyet, amelyik így bukóra ki volt nyitva, igaz úgy persze nem férek be, de sebaj, máskor is volt már így, és egy dróttal sikerült a kilincset annyira elforgatnom, hogy kinyíljon az ablak. Azonban most ez sehogy sem akart összejönni, valószínűleg ez épp egy olyan ablak volt, amelyiknél ez a megoldás nem működik. Újabb dolog jutott eszembe, 1-2 pinceablak mindig nyitva van szellőzés céljából, így hát elkezdtem tanulmányozni azokat is. Ha sikerülne kinyitni...végül rájöttem, hogy mit kell ahhoz szétcsavarozni, hogy ki tudjam nyitni. Nekiálltam tehát csavarhúzót keresni. Találtam is egy sima csavarhúzót, ami igaz, hogy csillagcsavarral van rögzítve az ablak, de mégis jó lehet. De végül nem volt jó, túl nagy volt, és életlen. Ekkor átmentem várnarancsékhoz, hogy kérjek tőlük egy csavarhúzót, és kölcsön is kaptam egy készletet. Kiválasztottam a megfelelő méretűt, és nekiálltam kicsavarozni az ablakot. Az első három csavarral még nem volt gond, a negyedik azonban már nehezen jött ki, valószínűleg rosszul lehetett behajtva a menetbe. Végül persze sikerült kicsavaroznom mind a négy csavart, és kinyitottam az ablakot. Ekkor döbbentem viszont rá, hogy az ablak pont úgy nyílik, hogy csak úgy tudnék bejutni, ha rámásznék, amihez azért értelemszerűen semmi kedvem nem volt, ugyanis nagy valószínűséggel ez az ablak kényszerű megrongálásával járt volna, engem meg aljas indokból(betörés), különös kegyetlenséggel(ablakrongálás) elkövetett behatolással vádolhattak volna a szüleim. Eszembe jutott, hogyha egy deszkát odafektetek, akkor talán sikerülhet úgy bejutnom, hogy nem szakad le alattam az ablak. Így tehát nekiálltam keresni egy deszkát, és nagy nehezen találtam is egyet, lefektettem úgy, hogy az egyik végét egy bot segítségével beakasztottam az ajtóhoz vezető lépcső korlátjába, a másik vége pedig az ablak felett volt, ennek segítségével nagy nehezen sikerült magamat bepréselnem a házba anélkül, hogy ezzel bármilyen kárt okoztam volna.
Néhány kép a helyzetről:
[link][link]
Így tehát néhány karcolással, és egy vicces élménnyel gazdagabb lettem ma délután. Nem mondom, hogy máskor is szívesen hagynám otthon a kulcsaimat, de az biztos, hogy vicces dolog volt ez a mai, nem sajnálom az erre szánt időt.

Valaki kimászik a kerítésen...furcsa, elég különös kinézete van. A kerítés mögött egy házat bontottak el. Vagy építkeznek? Az utca üres, ritkaság ez egy olyan utcán, ahol estefelé, munka után inkább a kocsisor jellemző...bár már elég késő van, ilyenkor már biztos minden dolgozó hazaért... Hopsz, észrevesz minket, és rögtön elindul felénk. ''Meg tudná mondani hány óra van?''-kérdezi. ''20:37''-válaszolom. ''B.meg akkor még nagyon messze van a 6 óra. Addig kell őrködnöm'' -mondja, majd elindul egy közeli söröző irányába. De elmegy az ajtó előtt, nem megy be. Lassan eltűnik. Különös ember. Biztos most őrködik először életében, hogy összekeveri a 20:37-et a 06:00-val. Az építkezés helyszínén meg gondolom semmi értékes nem lehet, ha csak úgy otthagyja. Bár akkor mindek oda éjjeliőr? Lehet, hogy nem is éjjeliőr? De biztos az, különben hogy került volna a kerítés mögé? Mindegy, jobb ha nem is foglalkozok vele..

Szóval az első PH-s emlékem:
várnarancs (akkor még más nickje volt) mutatta nekem ezt a site-ot 2005 elején, vagy még talán 2004 végén. Csak arra emlékszem, hogy meglehetősen rémlassú volt, és emiatt nagyon nem tetszett. Volt akkoriban néhány eladó P3-as procim alaplappal, meg memóriával. Javasolta, hogy adjam el itt. Így végül regisztráltam. Nagyon kezdő révén kukkot sem értettem a PH-hoz, egyszerűen csak létrehoztam egy topicot(sajna ma már nincs meg), persze nem aproóhirdetést vagy hasonlót, hanem csak egy szimpla topicot, ahol leírtam, hogy mim van. Az első kedves hozzászóló rögtön egy hatalmas sorompóval akart szájbaverni, ez mondhatni, egy kicsit elvette a kedvem a dologtól. Így kb egy évig felejtve is volt a PH, kb egy évvel ezelőtt kezdtem el valamivel aktívabban PH-zni, mostmár úgy veszem észre, senki nem akar sorompóval szájbaverni, így már mindjárt kellemesebb egy fokkal.(na jó, lehet hogy ezután az írás után majd fognak néhányan, de állok elébe, emaitt nem fogok egy évig szünetet tartani)

Nem is tudom, hogy miért írom ezt, csak úgy kikívánkozott belőlem....

Szóval az a helyzet, hogy itt, velünk szembe kb 15km-re, a hegyek alatt van egy lőtér. Szinte alig használták, legalábbis nem nagyon lehetett durrogást hallani. Namármost, szinte ahogy bejelentették ezeket a megszorító intézkedéseket, szinte velük együtt igencsak megnőtt a hadgyakorlatok száma, amiből én, mint egyszerű civil lakos, csak annyit érzékelek, hogy hatalmas durranásokat hallani, este, tiszta időben pedig még torkolattüzet is lehet látni. Az viszont érdekelne, hogyha annyira nincs sok pénz az állam zsebében, akkor honnan van neki erre pénze? És miért mostantól, hpgy elvileg megszorítások vannak? Mert azt még megértem, h pl amikor a zavargások voltak, megnőtt a gyakorlatok száma, akkor nem lehetett tudni, szükség lesz e a haderőre. De pl ma miért kell egyáltalán lőni? Meg vagyok győződve, hogy csak a mai gyakorlat akár több millió HUF-ot is felemészthetett. Ilyenre most miért kell vajon pénzt költeni? Régen volt olyan, hogy egy katona évi 5 golyót lőhetett el. Hát nem tudom, de ha ez ma is így lenne, akkor azok a katonák a nyugdíjazásukig hátralévő összes évük golyóit ellőtték ma...ráadásul miért? Ha még legalább valamelyik szomszédos, vagy közeli országban háború lenne....de még egy fia háború sincs errefelé...akkor meg miért kell ilyesmire költeni? Nem hiszem, hogy most, amikor elvileg nem áll annyira jól az ország, ez lenne a legfontosabb dolog...

Ezzel az írással nem akartam semmilyen politikai véleményt közölni, ha valakinek az szűrődott le belőle, akkor próbálja meg nem aként értelmezni.

Szerk: Kicsit már régen írtam, de még ma is aktuális