Tehát történt, hogy ma, ahogy hazaértem, tudatosult bennem, hogy nincs otthon senki, így hát ki kell nyitni az ajtót. Nyúltam is a kulcsom után a zsebembe, de sehogy sem találom. Hát persze, reggel elfelejtettem átteni egyik nadrágomból a másikba. Most mi legyen? Elkezdtem körbe járni a házat, keresve egy nyitott ablakot, találtam is egyet, amelyik így bukóra ki volt nyitva, igaz úgy persze nem férek be, de sebaj, máskor is volt már így, és egy dróttal sikerült a kilincset annyira elforgatnom, hogy kinyíljon az ablak. Azonban most ez sehogy sem akart összejönni, valószínűleg ez épp egy olyan ablak volt, amelyiknél ez a megoldás nem működik. Újabb dolog jutott eszembe, 1-2 pinceablak mindig nyitva van szellőzés céljából, így hát elkezdtem tanulmányozni azokat is. Ha sikerülne kinyitni...végül rájöttem, hogy mit kell ahhoz szétcsavarozni, hogy ki tudjam nyitni. Nekiálltam tehát csavarhúzót keresni. Találtam is egy sima csavarhúzót, ami igaz, hogy csillagcsavarral van rögzítve az ablak, de mégis jó lehet. De végül nem volt jó, túl nagy volt, és életlen. Ekkor átmentem várnarancsékhoz, hogy kérjek tőlük egy csavarhúzót, és kölcsön is kaptam egy készletet. Kiválasztottam a megfelelő méretűt, és nekiálltam kicsavarozni az ablakot. Az első három csavarral még nem volt gond, a negyedik azonban már nehezen jött ki, valószínűleg rosszul lehetett behajtva a menetbe. Végül persze sikerült kicsavaroznom mind a négy csavart, és kinyitottam az ablakot. Ekkor döbbentem viszont rá, hogy az ablak pont úgy nyílik, hogy csak úgy tudnék bejutni, ha rámásznék, amihez azért értelemszerűen semmi kedvem nem volt, ugyanis nagy valószínűséggel ez az ablak kényszerű megrongálásával járt volna, engem meg aljas indokból(betörés), különös kegyetlenséggel(ablakrongálás) elkövetett behatolással vádolhattak volna a szüleim. Eszembe jutott, hogyha egy deszkát odafektetek, akkor talán sikerülhet úgy bejutnom, hogy nem szakad le alattam az ablak. Így tehát nekiálltam keresni egy deszkát, és nagy nehezen találtam is egyet, lefektettem úgy, hogy az egyik végét egy bot segítségével beakasztottam az ajtóhoz vezető lépcső korlátjába, a másik vége pedig az ablak felett volt, ennek segítségével nagy nehezen sikerült magamat bepréselnem a házba anélkül, hogy ezzel bármilyen kárt okoztam volna.
Néhány kép a helyzetről:
[link][link]
Így tehát néhány karcolással, és egy vicces élménnyel gazdagabb lettem ma délután. Nem mondom, hogy máskor is szívesen hagynám otthon a kulcsaimat, de az biztos, hogy vicces dolog volt ez a mai, nem sajnálom az erre szánt időt.