Ha úgy döntünk, hogy teniszütőnket saját magunk akarjuk húrozni, annak több oka lehet. Például az, hogy nincs a környéken megbízható húrozási szolgáltatás, vagy az hogy gyakrabban kell húrozni az ütőnket, és így hosszútávon költséghatékonyabb befektetni egy saját húrozógépre.

A következőkre lesz szükségünk:
- teniszütő
- teniszhúr
- húrozógép
- csipőfogó
- hajlított végű fogó vagy csipesz

Jó ha van kéznél:
- kezdőfogó
- szike vagy éles kés
- metszőolló

Első körben ki kell vágnunk a teniszütőből a régi húrt. Ehhez hasznos eszköz a metszőolló, mellyel középen hosszában majd keresztben elvágjuk valamennyi húrt. Ezek után a keret szélén a bal kezünk öt ujját beledugjuk a húrok közé és az ütő közepe felé húzzuk, hogy a húrok keresztezéseit szétbontsuk. Majd az elvágott U alakú húrdarabokat kitolva-húzva eltávolítjuk.

Ezek után a húrozógépre fel kell tennünk az ütőnket. Először az alsó és a felső húzót kell beállítani az ütőhöz, ilyenkor én az oldaltámasztókat addig tekerem, hogy a keretet alátámasszák, de ne fogják még meg. Érzéssel meg kell húznunk a keretet a két csavarral, persze ügyelve hogy alul és felül is középen legyen a húzó. Ezek után szintén érzéssel az oldaltámaszokkal is megfogatjuk a keretet, már persze, ha vannak, mivel előfordulhat két pontos felfüggesztésű húrozógép is.

Előzmények, okok

Nagyjából négy és fél éve váltottam Androidra, egy használt Samsung Galaxy S II volt az első robotos telefonom. Miután egy év alatt megelégeltem a szoftveres hülyeségeit, eladtam. Ekkor újonnan vásároltam egy Google Nexus 5-öt, melyet nagyon szerettem, majd két és fél év után a kiegészítő mikrofon halála miatt a telefon cseréjére kényszerültem, tavaly nyáron vettem a mostani Google Nexus 5X-emet.

Jól ismerem az Apple termékeit, hat éve használok teljes megelégedéssel egy iMac-et, emellett rohangálós gépnek volt régi fehér MacBookom, bő két éve van egy MacBook Air notebookom is, és azt mondhatom, hogy számítógép fronton semmiképp sem térnék vissza Windows alapú PC-re, a különböző Linux disztribúciók meg azért nem képzik alternatíva tárgyát, mert hangstúdiós környezetben nem tudnak helyt állni.

Korábban volt egy első generációs Google Nexus 7 tabletem, melyet nagyon olcsón vettem felújítottan. Mikor úgy éreztem, hogy nem tudja ez a készülék kiszolgálni az igényeimet, eladtam, majd kis szünettel vásároltam egy Apple iPad Mini 2-t. Mivel hangosítással foglalkozom, így nyomós indok volt a választás során az, hogy a legtöbb digitális keverőpulthoz távvezérlő alkalmazás csak iPad-ra érhető el, androidos táblagépekre nem.

Felvezetés

Koncert- és rendezvényhangosítással foglalkozom fesztivál- és klub szinten egy ideje, így rendelkezem egyfajta speciális rálátással a zene készítését és hallgatását illetően. Rálátás, amely inkább vélemény, hiszen hitéleti kérdésről beszélünk, egy olyan témakörről ahol az ízlés mellett évtizedes megszokásaink uralkodnak.

Azt hiszem, itt hoztam ki az első felhördülést a tisztelt olvasóból. Milyen megszokásaink? Pedig erről van szó. Az ember szeret nosztalgiázni. Ha egy régi kínos eset előkerül a baráti társaságban, akkor leginkább nevetni szoktak rajta. A régi dolgokra mindig jó ízzel emlékszünk. Nincs ez másképp az audió területén sem. Induljunk csak el.

Van a Shure SM57/SM58 mikrofon páros. Ipari standard, ősidők óta gyártják ezt a két mikrofont, melyek egyébként azonos kapszulára épülnek eltérő kosárral hangszer illetve ének célra. Annyira megszokott darab, hogy minden hangosító cég jelentős mennyiséget tart belőlük egy bizonyos színt felett, valamint az SM57 stúdió körülmények között is standardnak számít gitárra illetve dobra. Nem, nem azért mert annyira jó hangja van, hanem mert a fülünk megszokta a hangját, emellett jól kezelhető színpadi környezetben. Megszokás, praktikum és megbízhatóság. Egy jó közép, amiben sose csalódsz, olyan mint mondjuk a Ballantine's, egy standard, megfizethető tucat valami, aminél vannak persze sokkal jobbak is, sokszor feleslegesen, hiszen egy 12 éves Chivas Regalból miért csinálnál „viszkikólát”, holott még csak egy kategóriát mentünk feljebb.

Tényleg annyi? Avagy 15% túlhajtás ténylegesen 15% többletteljesítményt hoz a valóságban is? Vagy jelentősen túl kell hajtani szeretett gépünket, hogy egy kis többletteljesítményt hozzunk ki belőle? Ezen írásomban a fenti kérdésre keresem a választ.

Tesztkonfiguráció:
MB: MSI 865PE Neo2
CPU: Intel Pentium 4 Northwood 2,8GHz HT enabled (200x14)
RAM: Kingston HyperX 2×1GB DDR 400Mhz
VGA: Galaxy Geforce 7300GT OC 128MB GDDR3 AGP
HDD: Samsung 250GB SATA
PSU: Codegen 300W
OS: Windows Vista Ultimate SP1 x86
Valljuk be őszintén, hogy ez a gép 2009-ben elég elavultnak mondható, de a memória, a videokártya, és a merevlemez kivételével (egy-két elhasználódásból adódó optikai meghajtó cserét leszámítva) mintegy 5 és fél éve teljesít szolgálatot.

Tesztek:
Olyan típusú programokkal próbáltam mérni a teljesítményt, mely a gép hétköznapi tevékenységeinek (tehát nem játék, stb.) teljesítményét méri.
Everest Ultimate Engineer Edition 5.0:
memória: olvasás, írás, másolás, késleltetés
CPU: Queen, PhotoWorxx, ZLib, AES
FPU: Julia, Mandel, SinJulia
Super PI mod1.5 XS:
1M
7Zip 4.65:
tömörítés/kicsomagolás 7z formátum használatával: 48db fájl (58,2MB) és 12db fájl (374MB)

Úgy hozta nemrégiben a véletlen, hogy tulajdonosa lettem egy IBM ThinkPad 755C notebooknak, és gondoltam bemutatom nektek, hátha valakit érdekelnek ezek a régi IT kütyük. Nos, a kicsike a következő technikai adatokkal "dicsekedhet":

-Intel 486DX4 (75MHz) processzor
-WD90C24A videokártya 1MB memóriával
-10.4" TFT 640x480 felbontással
-4MB memória
-540MB merevlemez
-CS4248 hangkártya
-UltraBay1.44MB floppy meghajtó
-PCMCIA bővítőhely
-3,3AH Ni-MH akku

Elsőre szembetűnik, hogy ez a noteszgép leszármazottaihoz képest kicsike, és a kijelzőnek is nagyon nagy kerete van. Az is szokatlan mai szemmel, hogy a kontrasztot valamint a fényerőt a képernyő melletti csuszkákkal állíthatjuk. Viszont a tápjának a maiakhoz képest jóval nagyobb mérete van, és a hagyományos asztali gépekhez való tápkábel megy bele.