[2008. Január 21. - Hétfő] Egy álom, mely valósággá vált...

ráértem, csak este kellett visszajönnöm az albérletbe. lett volna időm délig aludni.
megint egy rosszul sikerült alvás, 2-3 órát forgolásztam az ágyon mire el tudtam aludni. mostanában már mindennapos eseménynek bizonyul. ám megint valós elemeket ötvözött az álmom abszurd, szürrealista dolgokkal. nem emlékszem minden részletre, de megpróbálom úgy leírni, hogy érthető legyen.

arra eszméltem, hogy napsütéses nyár van. sétálok a legjobb cimborámmal egy hosszú úton. oldalt nádas, bokor, fák csak bal oldalt. jobb oldalról vizet éreztem. ez a jellegzetes tó melletti érzés. víz szag, szellő, hullám csapkodás. most így utólag balatonra tippelnék. de akkor, ott: Velencei-tó. haverral megyünk egy kis napozó-lubickoló helyet keresni. ő türelmetlen én meg vezetem:
"itt lesz majd, ismerem már ezt a helyet..."
de ő szokásához híven idétlenül türelmetlenkedik:
"jaj inci! hát nem azt mondtad, hogy tudod hol van?"
(tök életszerűen, ahogyan valóságban is így zajlik)
aztán egy kisebb tisztáshoz értünk. jobboldalt tisztult a nádas, láthatóvá vált a kevésbé végtelen, ám számomra mindig is győnyörű, egyszerű, halszagú tó.
még kicsit tovább mentünk, ám az útnak vége lett. és feltünt, hogy egy kis nyúlványon, félszigeten vagyunk. baloldalt 10-15m-re egy másik part volt. ott emberek voltak. pár jó kinézetű csajszi is feltünt. egyik nagyon megnézett magának (éreztem). de én csak egy gyors pillantást vetettem az irányába. leültünk haverral, kifeküdtünk napozni. (nem szeretek napfürdőzni, főleg nem szárazon)
talán éreztem, hogy figyelnek?! talán csak a szokásos prédaleső magatartásom végett, de hátra pillantottam a lányokhoz. megakadt a szemem a lányon. nagyon szép volt. nem ez a topmodell szépség, hanem az a valós ember, az olyan aki köztünk él, köztünk jár... nem a képernyőn. gyönyörűek voltak a szemei, és nagyon aranyosan nézett. megteccet. hiába fordultam vissza, megint oda kellett néznem. ő még mindig nézett rám és valami eszméletlenül mosolygott. (valahogy úgy mind :D a ri/os motorokban :) )
rámtört a lelkisimeret furdalás: nekem barátnőm van, akit szeretek, 8 hónapja. nehogymá' holmi csajszikat sasoljak a szórakozás helyett... nem is néztem oda többet.
- ami viszont feltünt, hogy a lány fiatalabb volt nálam. nemtudom mennyivel de éreztem, hogy sokkal. viszont nem látszott rajt. hozzám képest nem volt termetében jóval kisebb.
- a másik dolog: a helyszín. pár régebbi PH! arc tudja, hogy hol volt az a bizonyos 2005-ös aftermath az első ph tábor után. (nekem csak ebben volt részem) a csajok nagyából ott lehettek, ahol mi voltunk. és szembe meg volt egy nyúlvány, ahol strandoltak. ott meg én voltam a haverral...

Ma reggel sikerült meglepődnöm... Ismét buszra ültem, hogy bemenjek az előadásra. De olyan buszra ültem, amiről nem kell leszállnom fél úton, hogy aztán sétáljak az egyetemig, és nem is kell átszállnom másikra, hanem cirka 25 perc alatt elérem a célom, ahonnan 2 perc sétával beérek. Ez a legkényelmesebb módja az utazásnak, csak mire odaérünk még a nagy csuklós Credo, Ikarus buszok is zsúfoltságig megtelnek emberrel. Ilyenkor aztán van lökdösődés, nyomorgás, haragos tekintetek, stb.
Én még korán jutottam fel a buszra, akkor még volt pár hely, be is ültem a sofőr mögötti „helyre”, ahol a lábam alig fért el. (talán lábnélküli embereknek készülhetett). Gondoltam, majd úgyis tele lesz a busz, és valakinek nagyduzzogva mellém kell ülnie... Hát ez is történt, egy idős bácsi kéretkezett oda, egyből megszólított, hogy volna-e számára hely. Belerúgott a lépcsős kialakítású padlózatba. Bocsánatot kért, azt gondolta a lábamba rúgott véletlenül… Udvarias volt, figyelmes, mint amilyennek, egy Embernek kell lennie. De a mai világban, sajnos ritkán látni ilyet.
Nem mondom, hogy beszélgettem a bácsival. De feldobta a reggelemet, a megjegyzéseivel.
„Ez meg mindig itt szál fel, akármelyik busszal jövök!”
„Itt mindig sokan szállnak fel, de most alig vannak 30-an!”
„Húú, ezek aztán bögyössek!”
Ha kérdezett, meddig megyek, válaszoltam. Ha kérdezte, hogy „ide meg minek lámpás kereszteződés?!” akkor elmagyaráztam neki… Olyan közvetlen volt, nem úgy, mint Mások.
Sokan nem szeretik az idős, nyugdíjjas embereket. Én sem nagyon! De sokszor beszélgetek nagyszüleimmel, vagy más idősebb emberekkel.
Szeretek velük beszélgetni?! Általában nem.

[#]
A kifli entrópiája kiszámolható a Singleton-korlát és a Hanning-korlát replusszának deriváltja és az integrált tangens-koszinusz gyök-2 * PI-négyzettel!

[#]
Találkozzás az előre nem definiált gömbtérben elhelyezkedő algebrai koordinátákon.

[#]
Komplex számsorozatokból álló integrált helyzetvalószínűségek köbgyökének négyszerese adja meg az idő tengelyén elhelyezett non-verbális tényt!

[#]
spektrográf gyökegyenletek NŰ hibaszáma megadja azt a helyzetdefiníciót, mely a vektor-elemszámok kapcsolódását jelenti a tárgyvalószínűséghez!

[#]
Ez egyértelmű! A reciprokjának abszolútértéke megegyezik N faktoriális negáltjával, mivel az összegük túl konstruktív - miközben külön-külön determitívek - így a szummájukat hiába szorozzuk meg kvóciens-grádienssel, eredményül mindig negatív komplex számhalmazt kapunk a valóság mátrixán!

[#]
A helyzet definisztikai szubjektivitása nem kombinálódik a moláris egzisztenciával!