2020. május 27., szerda

Gyorskeresés

Nincs kedved találkozni velem?

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Ráértem, csak este kellett visszajönnöm az albérletbe. Lett volna időm délig aludni. Megint egy rosszul sikerült alvás...

[ ÚJ TESZT ]

[2008. Január 21. - Hétfő] Egy álom, mely valósággá vált...

ráértem, csak este kellett visszajönnöm az albérletbe. lett volna időm délig aludni.
megint egy rosszul sikerült alvás, 2-3 órát forgolásztam az ágyon mire el tudtam aludni. mostanában már mindennapos eseménynek bizonyul. ám megint valós elemeket ötvözött az álmom abszurd, szürrealista dolgokkal. nem emlékszem minden részletre, de megpróbálom úgy leírni, hogy érthető legyen.

Hirdetés

arra eszméltem, hogy napsütéses nyár van. sétálok a legjobb cimborámmal egy hosszú úton. oldalt nádas, bokor, fák csak bal oldalt. jobb oldalról vizet éreztem. ez a jellegzetes tó melletti érzés. víz szag, szellő, hullám csapkodás. most így utólag balatonra tippelnék. de akkor, ott: Velencei-tó. haverral megyünk egy kis napozó-lubickoló helyet keresni. ő türelmetlen én meg vezetem:
"itt lesz majd, ismerem már ezt a helyet..."
de ő szokásához híven idétlenül türelmetlenkedik:
"jaj inci! hát nem azt mondtad, hogy tudod hol van?"
(tök életszerűen, ahogyan valóságban is így zajlik)
aztán egy kisebb tisztáshoz értünk. jobboldalt tisztult a nádas, láthatóvá vált a kevésbé végtelen, ám számomra mindig is győnyörű, egyszerű, halszagú tó.
még kicsit tovább mentünk, ám az útnak vége lett. és feltünt, hogy egy kis nyúlványon, félszigeten vagyunk. baloldalt 10-15m-re egy másik part volt. ott emberek voltak. pár jó kinézetű csajszi is feltünt. egyik nagyon megnézett magának (éreztem). de én csak egy gyors pillantást vetettem az irányába. leültünk haverral, kifeküdtünk napozni. (nem szeretek napfürdőzni, főleg nem szárazon)
talán éreztem, hogy figyelnek?! talán csak a szokásos prédaleső magatartásom végett, de hátra pillantottam a lányokhoz. megakadt a szemem a lányon. nagyon szép volt. nem ez a topmodell szépség, hanem az a valós ember, az olyan aki köztünk él, köztünk jár... nem a képernyőn. gyönyörűek voltak a szemei, és nagyon aranyosan nézett. megteccet. hiába fordultam vissza, megint oda kellett néznem. ő még mindig nézett rám és valami eszméletlenül mosolygott. (valahogy úgy mind :D a ri/os motorokban :) )
rámtört a lelkisimeret furdalás: nekem barátnőm van, akit szeretek, 8 hónapja. nehogymá' holmi csajszikat sasoljak a szórakozás helyett... nem is néztem oda többet.
- ami viszont feltünt, hogy a lány fiatalabb volt nálam. nemtudom mennyivel de éreztem, hogy sokkal. viszont nem látszott rajt. hozzám képest nem volt termetében jóval kisebb.
- a másik dolog: a helyszín. pár régebbi PH! arc tudja, hogy hol volt az a bizonyos 2005-ös aftermath az első ph tábor után. (nekem csak ebben volt részem) a csajok nagyából ott lehettek, ahol mi voltunk. és szembe meg volt egy nyúlvány, ahol strandoltak. ott meg én voltam a haverral...

itt volt valami kis filmszakadás: és rémlik valami buszozás, este sötétben. hogy lekéstem egyiket, a másik meg úgy kanyargott, hogy jobbra ballra repültem a csuklóba. tiszta kisalföld-volán feeling :) mint este a 22-es Győrött
Aztán végülis ment rendesen a busz, cimbivel a csukló után utaztunk. megpillantottam Édesanyámat az autóbusz elején. odamentem beszélgettünk, de aztán elindultam vissza. de odajött hozzám az a lány. tudtam, hogy ott utazik ő is. de nem akartam róla tudmást venni, lelkiismeret. (ha nem lenne barátnőm, én nyitnék feléje - gondoltam) odajött hozzám azokkal a szép szemekkel, és az eszméletlenül bájos, boldog mosolyal. megkérdezte:
"nincs kedved találkozni velem?"
ekkor én még távolodtam Anyámtól mert éreztem figyel, és paranoiás vagyok, előre gondolok az ilyen pletykákra, és hasonlókra. (kettesben nem találkozok másik lánnyal a barátnőmön kívül. nehogy esetleg valami rossz beszéd szárnyra kapjon) de a csuklóban meg kellett állnom, mert hátrébb a Pabló állt.
Majd kissé zavarban, elpirulva közöltem vele:
"nem! nem lehet! barátnőm van..." (Pabló kérésére: a csajszinak mondtam)
már az első szó hallatán elszomorodott. rettentő látvány volt, hogy az eddig boldogságban úszkáló ajkak, hirtelen mély búslakodásba kezdtek és a szemei ragyogása is szomorú csillogásá valtozott. megsajnáltam, gondoltam nem töröm össze így a szívét, ha már ennyi erőt vett magán és utánnam jött, megszólított. egye fene: találkozzunk, beszélgetünk 1 jót, és majd kiderül. (lehet mást is gondoltam, de azért a kedvesem is az eszemben járt)
mondtam neki:
"rendben találkozhatunk!"
arcán újra erőt vett a boldogság és a gyönyör. akartam folytatni... de közbe vágott:
"de akkor járunk!"
amire én nem tudtam hirtelen mit válaszolni, csak néztem, ezt hogy értheti, hiszen ez a mai világban nem így megy. valami folytán mégis igaza volt. mert éreztem: tetszik, kedvelem, mintha beleszerettem volna, első pillantásra a tóparton. de megintcsak éreztem, hogy nálam ifjabb, ezt nem lehet így, és most akkor mi lesz a szerelmemmel...

hirtelen felébredtem. talán valami zaj, nesz az ajtómból. rápillantottam az órára az ágy mellett: 7:32. nyugtáztam, hogy nekem még az alvás a dolgom 8:30-ig. arra van a telefonom ébresztője beállítva. mivel az ajtó kulcsra zárva, a függöny behúzva, ha valaki mégis arra vetemedne, hogy álmomat jelenlétével, kérésével, kijelentésével zaklassa: általában dörömbölni szokott. dörömbölés nem volt. csend. csak halk nesz az ajtóban, gondoltam van ott valaki... (...akárki, bárki @ Laár pour Laár) erőm sok nem volt, hogy megszólítsam, így csak nyögtem egyet hangosan, hogy ha valaki zargatására riadtam fel a helyi járatról. hát zargasson még egyszer, hogy vegyem a lapot...
pechemre zargatott is. húgom szólított. hangja kissé riadt volt.
"ki tudsz jönni?"
tudtam, hogy itt lesz valami malőr és már ugrottam is ki az ágyból, nyitottam az ajtót .(egy szál boxerben, és egy vékony pólóban)
hugi ott gubbasztott az ajtó előtt, és mielőtt még a másik szememet is ki tudtam volna nyitni résnyire, elkezdte:
"nem tudtam mit csináljak, ott szaladgált az utcán, majdnem elütötték." és meglátam valami sötét szőrpamacsot a lábainál a földön. kérdeztem:
"mijaz?"
rá a válasz:
"egy kiskutya!"
nahiszen... akkor egy világ omlott bennem össze, hogy nem tudok visszaaludni, és ismét meglátni azt a lányt. az egész délelőttöm a kiskutyára fog menni... felkaptam valami nadrágot. kifaggattam a tettest, majd visszaküldtem az iskolába. (általános 8-dik)
(sosem hozott haza semmiféle szerzeményt. miért pont most kellet?! anyám is értetlenkedett délután...)

a hug elmondása szerint hasonlít a csau-csau-ra. nekem gőzöm sincs a kutyafajtákhoz, csak pár általános kutyafajt ismerek fel. (azt sem tudom, hogy a pannyonny reklámban szereplő kutya milyen fajta) tudomásom szerinte csau-csau olyan kisebb termetű kutya szokott lenni. ez meg olyan majdnem golyó formájú hosszú szőrű kölyök. kicsit esetlen, bicebócán járó szerzemény. én a termetét a medveölő és a német juhász közé lőttem be. jómagam sem tudtam mit kezdeni a hirtelen betoppanó vendéggel, hát fel hívtam Apámat. fél óra múlva jött is. majd nekiálltunk tanakodni, hogy maradhat-e, hogy sok gond lesz vele, ha marad. anyagilag sem engedhetjük meg, meghírdetni a talált kutyát, stb. stb.
elkerítettünk neki egy kis rész a kapuszínben, ideiglenesen, kapott egy kis ruhadarabot, amire fejét hajtotta. kapott egy kis tejet. (előtte vizet). Apu elment dolgozni én pedig a szobámba.
kicsivel később jött a húgom két osztálytársával:
"hol a kutya?! megvan a gazdája!" (lihegve)
kiderült: a kutya az egyik lányé, akivel mellesleg "halálos ellenségek"...
(nem is hittük el, hogy az övé, de később a szülőknél rákérdezve kiderült.
"tegnap került ide a testvérével együtt!"

most egy nap távlatából, és ma hajnali forgolódás közepette történt eszmefuttatásom után számomra világos:
megérte felkelnem, és nem folytani az álmomat, mert így találkozhattam azzal a lánnyal, mégpedig egy ~2 hónapos kaukázusi juhászkutya személyében. gyönyörű szemei voltak, és boldog volt, ha simogattam. mikor otthagytam egy pillanatra, akkor nyüszítésével és vakkantásával elérte amit az álmomban az a lány a sárga ikarus busz csuklójában elért: megkedveltem.

Álmaink többféle módon is valóra válhatnak...
Éppen ezért ne féljünk megvalósítani azokat!

bocsi, hosszú lett. helyesírási hibákér elnézést, ha jelezni óhajtod, akkor privátban tedd!
a mondat elején direkt nem használok nagybetűt. alkotói szabadság, ne kérd hogy átjavítsam...

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.