Szinte hagyománynak számít, hogy a párommal kilátogatunk az Airrace-re. Idén sem hagyhattuk ki, nem is csalódtunk. Későn érkeztünk ugyan, de az első gépeket már elcsíptük a bemutatóból, egy hatalmas MALÉV gépbe futottunk.






Bessenyei Péter sajnos csak a 4. helyen végzett (de a fenti és a lenti képet is sikerült elcsípni róla), de szép verseny volt, és Palik Laci hangja igazi Forma1 hangulatot varázsolt. Öröm volt látni, hogy a tömeg együtt tapsolt, izgult hazánk fiáért.







Mint látható, vigyáznak a rendezők a látogatókra. Jelen pillanatban éppen zuhog az eső, így a tűzijátékot szokás szerint kihagytuk, de a túlbiztosított rendezvényt úgy néz ki megtartják. Kérdés, hogy mennyi nézőnek.

Hivatalos képek: [link]

2007. 08. 12. 21:30, Budapest, Sziget, Nagyszínpad

Szinte egész napos szigetelésen voltunk már túl kedvesemmel. Délután kettő körül érkeztünk, és miután egész éjjel esett, sejtettük mire számíthattunk. Előszedi ilyenkor az ember azokat a ruhákat, amiért legkevésbé kár (jól jön a mobilarénás póló), felveszi azt a cipőt, ami akár kukába is mehet, és nekivág a sáros szigetnek.

Fáradtan érkeztünk hát az estéhez, többször is úgy nézett ki, hogy vihar lesz, aztán csak néhány csepp volt, ráadásul Sinéad O’Connor rákontrázott egy annyira altatós koncerttel, amit nehéz leírni, és ébren jókedvvel kibírni.



Pedig korábban végigjártuk az egész szigetet, benéztünk a legtöbb színpadra, táncoltunk kicsit a Medúzában, ahol délután 5 körül már minimál techno szólt. Megkóstoltuk a szigetes specialitásokat, ettünk lávakövön sült hotdogot, aminek igazából köze nincs a lávakőhöz, egy grillezett virsli hideg kifliben csalamádéval. Megittunk néhány sört, utána inkább áttértünk a koktélos vödrökre és részt vettünk a csókrekordon.



Fél 10 után néhány perccel, amikor feltűnt a Faithless a színpadon, az egész nap fáradtsága elszállt. Ha csak a slágereket tekintjük át, akkor kezdett Insomniával, majd God is a Dj, Mass Destruction, We come One és I want More. A koncert legemlékezetesebb pillanata számomra az, amikor Max Jazz egy 1 perces néma csend után lemutatott a színpadra, és annyit mondott: ''This is my church!''. Gondolom mondanom sem kell, hogy a tömeg megőrült ennyitől.



A koncert végén Maxy Jazz többször is megköszönte, hogy ilyen jó közönség voltunk, folyamatosan sulykolta a ''szeressétek egymást'' és a ''le a globalizációval'' szövegeket. Egyszer vissza is tapsoltuk, letolt két újabb számot. Összességében szerintem jobb volt, mint eddig bármikor, a koncert közben az égből ömleni kezdő eső is inkább áldás volt, mint probléma.

Akit érdekel a koncert, az itt végignézheti: [link]
A személyes kedvencem: [link]

Már egy hete pörög a virtuális visszaszámláló a Blizzard oldalán. Ezalatt végigfutott az összes játékukon, de a végén a hatalmas kérdőjel fogadott mindenkit. Ugyan előre néhányan már szinte biztosak voltunk benne, de valóban megtörtént a hivatalos bejelentés ma reggel: itt a Starcraft 2!



Hivatalos megjelenési időpont még nincs, de az okosok az idei karácsonyra voksolnak. Az ingame screenshotokat érdemes megnézni, nagyon rendben van a játék. Addig is nyálcsorgatásnak:

Ingame videó: [link]
A bejelentés videója:[link]
Ingame screenshotok: [link]

Ez ütni fog!



A WOW klánnomnak üzenem: ''Sorry, de legalább két hétig nem tudok raidelni. Közbejött valami''

Update:

Élesbe állt a hivatalos honlap: [link]

... és az új szlogen ami minden Blizzard fanban ott él: ''Hell, it's about time.''

Sosem voltam hasonlón, de mindig el akartam menni. A Godotban gyakorlatilag egy hónapra kell előre foglalni, annyival meg nehéz tervezni, így kapóra jött a Menta terasz ma éjjel (kétszer ezernyóccáz).



Maga a hely első látásra az az igazi bőrfoteles étterem, ahová nem szívesen jár a becsületesen dolgozó ember. Drága és flancos. A kaja meg félelmetesen szar. Kétezerér kaptam egy hatalmas tál csülköt, aminek az egyik felét szénné égették, a másikat meg véresen hagyták. Mindezt gombával és cukkínivel összegyúrták. A felét otthagytam, a pincér kérdésére megmondtam, hogy ez bizony bűnrossz. Fanyalgott kicsit, de nem volt meglepve. Az őszibarackos csirkének semmi íze nem volt. Kétezerötér. Ezt leöblítettük egy tonikkal és egy kólával még egy ezresér. Az már biztos, hogy legközelebb kaja szempontjából elkerülöm a helyet.



Maga az esemény a pincében volt (a jegyen menta TERASZ), ahol csaknem fél órás késés után megkezdődött a só. Sás Péterrel nyitottak, aki gyakorlatilag a modern kabarét hozta el a színpadra. A budapesti életképeken már sírt a terem a nevetéstől, annyira profin tolta a tipikus biztonságiőr és bolti kasszás arcokat. Ugyan érezhetően bemelegítőnek szánták, de nem volt rossz, sőt.



20 perc szünet, egy sajttorta (kilencsszáz) és egy somlói (haccáz) meg egy ananászlé tonik kombó (haccáz) elfogyasztása után (ami gyakorlatilag magasan felette volt az étteremben fogyasztott ételeknek) megjött Bödőcs. Gyurcsány lábában lévő bugival indított, majd átmászott a szentiváni ügyekre, végül befejezte a kollégiumi évekkel. Az ember hatalmas volt, gyakorlatilag a közönség sírt a nevetéstől 45 percen keresztül.

Summa:
- 5 perce értem haza, logoutos élménybeszámolót írok, és a godot honlapját nézegetem alkalmas időpontot kutatva
- Pénzeben sok, de élményben pótolhatatlan
- A menta terasz éttermének a közelébe sem megyek legközelebb
- Stan up comedy fan lettem
- A dumapárbajokon ott leszek

Blizzard fan vagyok nincs mese, mint rajtam kívül többmillióan világszerte. Nem tagadom és nem is szégyellem, mert ez az a gyártó, amelyik bármely stílushoz nyúlt, gyakorlatilag ott arany termett, fügettlenül attól, hogy sci-fi vagy éppen fantasy volt terítéken.



A pletykák már egy ideje egyértelműen arról keringenek, hogy új játékon dolgoznak viszont a játék mibenléte megoszlik. Sokan a Diablo 3. részét tekintik biztosnak, néhányan a Starcraft folytatását, néhányan pedig esküsznek arra, hogy egy újabb MMORPG-t kapunk, ez utóbbi világba oltva. Két dolog biztos: Egyrészt a héten kiderül, hogy min is pörög a Blizzard, hiszen a honlapjukon a visszaszámlálás megkezdődött, aminek a végén ott a nagy kérdőjel. Az viszont biztos, hogy amihez nyúlnak, abból biztosan arany lesz.

Többen megsérültek, egy kisgyereket újra kellett éleszteni, amikor egy rendezvényen a szél elrepített egy felfújható várat a budapesti XVIII. kerületi Malév-pályán.

Az Országos Mentőszolgálat tájékoztatása szerint egy kisgyereket újraélesztettek, őt mentőhelikopterrel szállították kórházba. A balesetben három felnőtt is és több kisgyerek sérült meg.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) később ígért tájékoztatást az ügyben.

Ennyit ír a hivatalos sajtóközlemény. Személytelen, tárgyilagos és semmitmondó hír. Semmit nem képes visszaadni abból, ami valójában történt. Semmit.

Nem említi a pilanatok alatt feltámadó orkán erejű szelet, amely elöször csak a kezdődő koncertet akadályozta, majd egy másodperc alatt magával vitte a gyerekekkel teli ugrálóvárat. Nem is lehet leírni azt, amikor az ember látja a belőle kirepülő kisfiút. A repülő ugrálóvárra zuhanó vasállványt. A leírhatatlan káoszt és azt, hogy néhány embernek mégis sikerült megőriznie az önuralmát és menteni a menthetőt. Az érkező mentőt és a mentőhelikopter okozta döbbenetet pedig semmi nem képes visszaadni.

Amíg ilyesmit át nem él az ember, addig a hiradóban a híreket csak nyugtázza és csak egy-egy pillanatig figyel rá. Azonban testközelből látni mindezt már nem hírértékű, hanem maga a tragédia. Részese lenni a tömeghisztériának nagyon sokkoló. Most már megértem, mit érezhettek az augusztus 20.-án a dunaparton lévők.

Erre sajnos felkészülni nem lehet és nem is érdemes, de ma elég sokat gondolkodtam arról, hogy mennyire kiszámíhatatlan az élet. A rossz helyen rossz időben pedig valóban örökérvényű.

Más források: [link][link]

Új teszttelefont kaptam, így elindultam fényképalanyokra vadászni. Sokáig nem kellett keresgélen, ugyanis úton az orvoshoz sikerült jóval több képet csinálnom, mint amennyit szerettem volna.

Jelen képeink egy Sony Ericsson W200i-vel készültek. A készülék kamerája VGA felbontásra képes, így 640x480 pixeles képeket készíthetünk vele álló helyzetben. Mozgás közben fényképezni esélytelen, ugyanis a fotók elmosódnak.

A napokban autóval kellett a belvárosban közlekednem egy ideig. Ezzel még nem is lenne probléma, azonban az egyik parkolásnál annyira rám áltak, hogy közel 5 percig szenvedtem, hogy ki tudjak állni. Ekkor két dolgot döntöttem el:
- Ha sok pénzem lesz, akkor vészek egy régi Jeepet gallyráccsal, és kegyetlenül lezúzom az ilyenek autóját.
- A nálam lévő telefonokkal készült tesztképek témája a tahó parkolók lesznek.

Jelen fotók egy Motorola V3x-el készültek.








Folytatás valószínűleg lesz, mivel fotóznivaló van bőven.

Miért petárdázunk/tok?

Jelen írásomnak egyetlen oka van. Az, amit szilveszter éjjel tapasztaltam.

Elvileg tilos a petárdázás, mégis szabad. Szabad, ugyanis nincs ami elriasszon, az 50000 forintos maximális kiszabható büntetést valószínűleg még egyetlen egyszer sem szabták ki, és azt is megnézném, hogy az év utolsó éjszakáján összesen hány embert bírságolnak meg ebben a témakörben.

Alapvetően két fajta pirotechnikai eszköz létezik a még átlagember által is beszerezhető kategóriában. Az első az, amit ''tüzijátéknak'' szoktunk nevezni, ezt általában szépen fellőjük a levegőbe ahol felrobban. Miért is tesszük? Mert szép, jó a szemnek az ezer felizzó szikra. Ez is veszélyes, de közelébe sem ér a petárdának ráadásul kevésbé riasztó.



A másik eszköz a petárda. Ez, annak ellenére, hogy tilos, igazából az első piacon percek alatt beszerezhető (már a bejárat előtt tukmálják ránk azok, akik az év egyéb szakaszában gázsprét árulnak). Egyetlen értelme van, jó hangosat robban. Miért használjuk? Pontosan ez az, amit nem tudok megérteni. Egyedül arra jó, hogy a járókelőkre a frászt hozza.



Az idei szilveszter éjszakán két esetnek voltam szemtanúja, amit nem értek. Az egyik alkalommal egy szórakozóhely előtt a fiatalok azzal játszottak, hogy egymás lábához dobálták a petárdát, majd, hogy bemutassák, hogy ''ki a Jani'' kiálltak az út közepére a kezükben égő petárdával, és megvárták, amíg felrobban. Igen értelmes bátorságpróba, és valóban kiderül, hogy ki a nagyobb. Barom. Mégis csinálják, mégis túlzásba viszik, pontosan ebből kerülnek ki a hiradóba is bekerülő esetek amikor is a ''szájában robbant fel a petárda''.



A másik eset séta közben történt. Két egyetemista korú fiatal állt egy tér közepén legalább egy karton petárdával, és folyamatosan gyújtották meg őket, és dobálták. A közelben rajtuk kívül senki nem volt, saját szórakozásukra csinálták, a járókelők jól elkerülték őket. Őket sem értem.

Arra vagyok kíváncsi, hogy miért jó a petárdázás? Mi tetszik annak, aki dobálja? A hangja? Vagy csak ez is egy játéka a fiatalok egyre hülyülő csoportájának? Szerintem ez utóbbi. Hozzzá tartozik ahhoz a mentalitáshoz, hogy csak az a kemény, aki iszik, összehányja az utcát, dohányzik, és szilveszterkor petárdázik.