Többen megsérültek, egy kisgyereket újra kellett éleszteni, amikor egy rendezvényen a szél elrepített egy felfújható várat a budapesti XVIII. kerületi Malév-pályán.

Az Országos Mentőszolgálat tájékoztatása szerint egy kisgyereket újraélesztettek, őt mentőhelikopterrel szállították kórházba. A balesetben három felnőtt is és több kisgyerek sérült meg.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) később ígért tájékoztatást az ügyben.

Ennyit ír a hivatalos sajtóközlemény. Személytelen, tárgyilagos és semmitmondó hír. Semmit nem képes visszaadni abból, ami valójában történt. Semmit.

Nem említi a pilanatok alatt feltámadó orkán erejű szelet, amely elöször csak a kezdődő koncertet akadályozta, majd egy másodperc alatt magával vitte a gyerekekkel teli ugrálóvárat. Nem is lehet leírni azt, amikor az ember látja a belőle kirepülő kisfiút. A repülő ugrálóvárra zuhanó vasállványt. A leírhatatlan káoszt és azt, hogy néhány embernek mégis sikerült megőriznie az önuralmát és menteni a menthetőt. Az érkező mentőt és a mentőhelikopter okozta döbbenetet pedig semmi nem képes visszaadni.

Amíg ilyesmit át nem él az ember, addig a hiradóban a híreket csak nyugtázza és csak egy-egy pillanatig figyel rá. Azonban testközelből látni mindezt már nem hírértékű, hanem maga a tragédia. Részese lenni a tömeghisztériának nagyon sokkoló. Most már megértem, mit érezhettek az augusztus 20.-án a dunaparton lévők.

Erre sajnos felkészülni nem lehet és nem is érdemes, de ma elég sokat gondolkodtam arról, hogy mennyire kiszámíhatatlan az élet. A rossz helyen rossz időben pedig valóban örökérvényű.

Más források: [link][link]