Tisztelt fórum-, és szerzőtársak!

Jelenleg a Kodolányi János Főiskola Kommunikáció és Médiatudomány szakán vagyok harmad éves hallgató.
Elérkezett hát a félév, mikor szakdolgozattal kell bizonyítanom, hogy kellően felkészült vagyok egy saját, egyéni mű elkészítésére, majd annak megvédésére.

Annak idején, mikor még csak a témaválasztáson kellett agyalnom, sokat gondolkodtam, hogy ugyan mi lenne az a téma, amit nem csak képes lennék megírni, hanem még élvezném is az elkészítését.
Így jutottam arra az elgondolásra, hogy ha már szakdolgozat, akkor legyen Prohardver.

Nem tudom, hogy született-e már szakdolgozat, ami valamilyen formában a kedvenc online újságunkról szól, de gyanítom elég egyedi ötlettel leptem meg konzulensemet. Ő kifejezetten helyeselte az ötletem, azt mondta, hogy ebből egy igazán kreatív írás kerekedhet.

Ki ne szokott volna álmodni? Ki ne tett volna olyan dolgokat a rutinszerű mindennapi pihenés alatt, amit a való életben elképzelni sem tudna? Mondják: Még álmomban sem gondoltam volna! Vajon vannak olyan képzetek, amelyek még ebben a formában sem válhatnak valóra?

Az emberi elme kalandos természetű. Erről árulkodnak az álmaink is, hiszen még egy nehéz nap után, amikor testünk lassan nem engedelmeskedik akaratunknak, mégis ha lehunyjuk szemünket képesek leszünk bármire, és akár többre is. Lehetünk hősök, elmehetünk olyan helyekre, amit még nem láttunk, találkozhatunk emberekkel akik csak a fejünkben születtek meg. Ugye milyen csodálatosak az álmok? Képessé tesznek minket a mindennapok gyötrelmei közepette, csodás dolgokat átélni, rejtett vágyainkat megvalósítani. Én is részesévé váltam egy utazásnak, egy utazásnak ami több volt agytekervényeim mélyéből előbújó ábrándnál. Több, mint valóságos, a tudatalattim játsza velem ezt a játékot. Akkor azonban nem tűnt játéknak, sőt, nagyon is komoly volt a tét.

Van egy kis település a Tolnai dombok ölelésében. Nem szerepel a hírekben, az emberek nagy része valószínűleg még a nevét sem hallotta sosem. Vonzereje nem történelmi látványosságain alapul, és nem is a környéket sújtó közel húsz százalékos munkanélküliségben.

Gyönk, kétezer lakost számláló nagyközség, a legkisebb olyan település ahol gimnázium található. Persze önmagában ezt az írást olvasókat ez hidegen hagyhatja, de a klub szempontjából amiről írni szeretnék igenis kiemelkedően fontos körülmény. Tapasztalhattam ezt én is, hiszen hat évig koptattam a Tolnai Lajos Gimnáziumban először csak a padokat, majd a dj pultnak kinevezett asztalokat.

A fiatalok szeretnek bulizni, ezt mindenki tudja. Tudják ezt Gyönkön is, és ki is használják ezen éhségüket. Kicsi településhez, kis diszkó dukál. Persze attól, hogy egy hely kicsi, nem feltétlenül kell, hogy rossz legyen. Ellenkezőleg ennek is meg van a maga varázsa. A Viking Club pontosan erre alapoz. Parkok mögé eldugott egykori mozi épülete szépen ki van csinosítva, és átalakítva ezen jellegű üzemeltetésre.

Biztosan mindenki kiélvezte a nyuszi ünnep nyújtotta hosszú hétvégét, ki így, ki úgy lazulhatott el egy pár napra. Legtöbben beletemetkeztek a sonkába és a festett tojásba, de biztosan bőven akadtak olyanok is, akik inkább a tartalmasabb szórakozásra tették voksukat.

Mi is ez utóbbira szavazván, ellátogattunk legnagyobb folyónk partján fekvő városka Dunaújváros legnagyobb szórakozóhelyére a Club M6-ba. A diszkó a nemrég megépült autópályáról kapta a nevét. A hely maga, a városon kívül terül el, ami roppant előnyös, hiszen nem zavarja a pihenésre áhítozózókat. Ugyan az ott lakó fiataloknak nehezebb dolguk van az odajutással, de a helyi taxi társaság biztosan örül ennek a profitszerzési lehetőségnek.

Megérkezésünkkor az elsőre feltűnt, hogy roppant kevés parkolóhelyet biztosítanak az autóval érkezőknek, persze azt legalább ingyenesen. Kívülről az épület amolyan felújított kicsinosított gyárhelyiségnek látszott. Az UV fényekből azonban azonnal tudtuk, hogy mi bizony jó helyen járunk. Könnyen, gyorsan bejutottunk a diszkóba, a biztonsági őrök korrektek és, egészen addig észrevétlenek voltak, amíg nem volt szükség a munkájukra. Mikor kellett határozottan kivezették a kakaskodó fiatalokat. Meg kell jegyeznem, hogy egész éjszaka biztonságban éreztem magam, nem voltak lökdöső részegek, és nem tapasztaltam a hátamon szúrós tekinteteket sem. Manapság ezt kevés szórakozó egység mondhatja el magáról.

Mielőtt bárki elolvassa jelen írást, leszögezném, hogy első cikkem a logouton, így kérek mindenkit, hogy ehhez mérten alázzon a föld alá. Igyekeztem a lehető legjobban megírni, remélem sikerült, várom a kritikus- illetve az esetleg dícsérő hozzászólásokat.

Négy éve első konfigom megvételekor -az akkor még elegendő tárkapacítással rendelkező- 120 gigás Samsung merevlemez megvétele mellett döntöttem. Akkoriban még az informatikában kezdőként nem igazán foglalkoztatott a hdd hangja. Elsődleges szempont az volt, hogy gyors, és elegendő tárhellyel rendelkező hardvert szerezzek be. Ahogy múltak az évek kezdtem magam nagyon szűkösen érezni a fentebb említett vinyón, és akkori választásom szerint beszereztem egy 320 gigás Western Digital Caviar-t. Hazavittem, beszereltem, és megdöbbentem. Gyors volt, de a hangja, mintha egy traktor duruzsolt volna töredezettség mentesítés közben a jobb oldalamon elhelyett Aerocool Aeroengine házikóban.

Megint csak múlt az idő, jöttek az új hardverek, és egy új ház: Coolermaster Elite. Ára, és márkája miatt esett a választásom a szerintem best buy termékre. Nagyságrendekkel halkabb, és rezonciára kevésbé hajlamos, mint előző plexis kuckóm. Aztán a processzor hűtő a Coolermaster Hyper 212, egy Zalman fanmate-tel kiegészítve, ami szinte hangtalanná varázsolta hőn szeretett konfigom. Egy fájó pont maradt: a winchester.
Mint már leírtam a Western Digital, amelyet a rendszer merevlemeznek, és adattárolásra is használtam amolyan traktor hangú volt, a Samsungank meg volt egy olyan sajátossága, hogy az egész ház búgott, rázkódott tőle. Nem is igazán tudom megfogalmazni ezt, olyan ütemesen morajlott, ami nagyon idegesített, főleg éjszakai seed idején.