Eltelt egy év. Mi változott? Sok minden, főleg én. Többet dolgozok(muszáj), de szerencsére úgy érzem a munkahelyemen megbecsült dolgozó vagyok. Kevesebbet járok el otthonról, valahogy kedvem sincs hozzá. Sosem voltam társaságfüggő, mindig szerettem egyedül lenni, ilyenkor kitisztult a fejem. Azonban egyre többször hallom azt az ismerőseimtől, hogy eltűntem. Valószínűleg igazuk van, de nem nagyon érdekel. Jelenleg jó ez így nekem, talán később ez is változni fog, ahogy enyhül a fájdalom, mert az még mindig megvan. A szívem még mindig összeszorul, ha eszembe jut, még mindig látom, ahogy küzdenek érte. És sűrűn eszembe jut, mivel nap mint nap látom édesanyám szemében a hiányát. Rossz nézni, hogy szenved, de semmit nem tudok tenni, neki kell elengednie. Ha sírni látom, elfordulok. Ugyan mit mondhatnék neki? Elfordítom a fejem, kizárom, úgysem tudok mit tenni...Csak az a szörnyű, hogy azt látom, nem tudja elengedni, és senki nem tud neki segíteni.
Ettől rossz ember volnék? Lehet...