...bár ez a kép, lehet hogy már újévkor készülhetett .

A héten egy kicsit fejlesztettem megint a gépemen, ugyanis a szabad tárhelyem drasztikus fogyásnak indult. A régi rendszerben ez egy 400GB-os és egy 500GB-os merevlemezből állt(nem számolva a rendszer SSD-m 128GB-át). Na ez a 900GB az elmúlt hetekben cirka 50GB-ra fogyott, ami maga után vonta a merevlemez cserét. Be is újítottam egy 2TB-os WD20EARS-ra. Meg kell mondjam nagyon elégedett vagyok vele.
Tegnap átmentettem az összes adatot a régi merevlemezekről. KB 6-órát folyamatosan dolgozott az új green vinyó. Tátott szájjal néztem, hogy a hőmérséklete el sem érte a 30 fokot(a régi vinyók terhelve majd 40 fokon dolgoztak), ugyanakkor sebességben nem vettem észre különbséget, pedig csak 5400rpm-es. Szóval részemről csak ajánlani tudom, maximálisan megérte.
Volt egy másik újítás is, beruháztam egy WD Passport Essential SE 1TB-os külső meghajtóra. Jó lesz cuccokat hordani ismerősökhöz, és végre nem limitál le a pendrive-om 8GB- os szűk keresztmetszete. Természetesen ez az egység is szinte tökéletesre vizsgázott nálam. Kicsi(zsebben is elfér), 3 óra folyamatos írás után is csak alig langyos, annak ellenére, hogy nincs rajta szellőzőnyílás sem. Mivel USB 3.0-ás a sebessége is kiemelkedő a 2.0-ás társaihoz képest. 150GB adatot kb. 30 perc alatt mentettem le rá. Két negatívumavan. Az egyik, hogy a kábele kurva rövid, kb. 30cm lehet(nem mértem meg). A másik meg, hogy a burkolata ujjlenyomatmágnes, és könnyen karcolódik(elég, ha a rákerült port egy zsebkendővel megpróbálod letörölni róla, sajnos én így jártam ).
Azt hiszem ennyi tárhely pár évig biztos elég lesz, a régi 900GB-ommal is 3 évig kihúztam.

Vasárnap óta boldog tulaja vagyok egy Crucial RealSSD C300 128GB-nak. Mondhatni jó áron szereztem be(már ha lehet ilyet mondani egy 128 gigás SSD-re), és meg kell mondjam megérte. Szó szerint szárnyakat kapott a gépem, nem éreztem meg ennyire a 2 magról 4 magra váltást. Nem beszélve arról, hogy a játékok, amiket eddig rápakoltam, minimum fps-ben is jobbak lettek, megszűntek a kis frame-skippek, amik az eddigi vinyótöltésből adódhattak.

Van két dolog ami kicsit negatívan jött ki.Az egyik, hogy marhanagy ez a méret . Így utólag belegondolva valószínűleg elég lett volna egy 80GB-os Intel X25-M is. Mondhatni túlbiztosítottam magam . Igaz most jelenleg az oprendszeren kívül csak egy game van rajta, de még így is van 85GB szabad helyem

A másik negatívum, hogy sajnos a SMART progik nem hajlandók teljes mértékben felismerni. Gondolom egy csak az újdonság miatt lehet. Szerencsére ez olyan kis apróság, hogy abszolút nem zavar.

Újabb eseménydús hét után(mozgalmas szabadságon voltam ), visszatérek északra. Azaz inkább maradok a finn zenénél. Ki(k)nek ajánlom majd a következő együttest? Aki szereti a rock-ot(bár ez egyértelmű), a változatosságot, és a mulatós zenét. Hogy ezek mégis hogy kapcsolódnak egybe? Ők megmutatják:

A hazánkban is méltán híres Korpiklaani(ráadásul rendszeresen vissza is látogatnak kis hazánkba 1-1 koncert erejéig), 1993-ban alakult Shaman néven. Két albumot adtak ki ezen a néven, melyen lapp nyelven énekeltek.

Zenéjük a metál és a népies folk stílusjegyeit ötvözi. Csak éppen fordítva. Míg mások a metál zenéjük közé keverik a folk stílust, addig ők a folk zenéjüket bolondítják meg egy kis metállal(hozzáteszem mindezt eszméletlenül jól teszik ). Hangszerek egész garmadáját használják. Van itt minden kérem: elektromos gitár, dob, tangóharmonika, fafúvósok, valamint tipikus finn hangszerek(jouhikko, djembe). Érdekes, hogy szintetizátort nem használnak soha.

Egy kicsit északra szeretnék orientálódni, történetesen Finnországba. Ez az ország egyszerűen elképesztő számomra. Gyönyörű táj, sok-sok látványossággal, rendes, vendégszerető emberek(én ugyan még nem voltam ott, de édesapám 3 hónapot is dolgozott régen náluk), és valami eszméletlen módon "szüli" a jobbnál jobb zenekarokat/együtteseket. Hogy csak néhányat a legnagyobbak közül megemlítsek: Nightwish, Sonata Artica, Lordi(2006os Eurovíziós Dalfesztivál győztesei), Stratovarius, The Rasmus(hogy egy kis Pop Rock is legyen, nekem olyanok), Korpiklaani, Finntroll, Apocalyptica, Children Of Bodom. Ebben a részben a legutolsónak említett együttesről lesz szó.

A "kaszások" 1997-ben alakultak meg a Something Wild című albumuk megszületése után, előtte Inearthed néven már zenéltek. A fő alapítótagok Alexi "Wildchild" Laiho és Jaska Raatikainen. A névváltoztatásra azért volt szükségük, mert másképp nem jelent volna meg az első albumuk(más kiadóhoz szerződtek).

Pont ilyen helyzetben érzem most magam, ami lehet hogy sokaknak hülyeség, de nekem igenis fontos. Történetesen az apróban való üzletelés ezen részéről van szó(a rutinosaknak szerintem már leesett, hogy nagyjából mi a bajom, de azért kifejtem).

Nem értem miért van az egyes embereknél, hogy ha egy üzlet sikeresen lezárul, és mindkét fél elégedett, akkor miért olyan nehéz egy kurva piros pontot, adni a nyomorultnak, akivel üzleteltél, legyen az akár egy apró tétel is, ha már a másik fáradt azért, hogy ugyanígy legyen. Nem hiszem hogy ez az 5 perces munka olyan megerőltető lenne(nekem se az).

Elismerem, nem régóta "aprózok"(eddig volt kb. 10 üzletkötésem), de ha már van ilyen értékelési lehetőség, akkor egyesek miért szarják le? Minden üzletkötésemnél adtam a másik félnek pirosat(szerencsére mind sikeresen zárult), rászántam azt az öt percet(ha nem linkel az ember akkor még 1 percbe se telik bele) ,de ehhez képest kb. a fele, szó szerint le se szart. Azt meg nem igazán lehet bemagyarázni nekem, hogy elfelejtette, mivel PÜ-ben mindeg közlöm: "Részemről ment a piros a megfelelő topicba!"

Ezúttal azt a bandát szeretném bemutatni, akik annak idején (talán 13-14 éves lehettem) rátereltek a rockzenére, ők szerettették meg velem ezt a műfajt. A zenéjük teljesen újraformálta/átalakította a zenei ízlésem. Akkoriban ismerkedtem az asztali szerepjáték fogalmával. Amikor meghallottam első számukat(Dawn Of Victory), rögtön beleszerettem a zenéjükbe, szinte extázisba kerültem tőle. Nem beszélve akkor amikor kiderült, hogy egy egész "fantasy" történetet mesélnek el számról számra. Az "úttörést" nálam az akkor még csak Rhapsody néven futó zenekar érte el.

Ez az olasz zenekar volt a 90-es évek egyik legmeghatározóbb zenekara. Zenéjükkel(dallamos metálzene és a klasszikus zene különleges egyvelege) egy új stílust teremtettek meg, ez volt a szimfonikus metál.

A zenekar 1993-ban kezdett, Thundercross néven. Az alapítótagok(akik mai napig a húzóereje a zenekarnak) Luca Turilli, és Alex Strapoli volt. Első demójuk a Land Of Immortals volt. Az LMP Records azonnal szerződtette őket, menedzserük Limb Schnoor lett, aki a tényleges formájára alakította ki a bandát. Megszerezték maguknak a nagyszerű énekest Fabio Lione-t, majd felvették debütalbumukat, a Legendary Tales-t, mely 1997-ben jelent meg. A tartalma egy Luca Turilli által írt epikus mesén(Emerald Sword Saga) alapult.

Biztos, hogy volt már, lesz is még ilyen, sőt az is lehet, hogy jelenleg is fut egy ilyen "sorozat" itt a Logout-on, de én belevágok. Egy-egy ilyen kis bejegyzésben sorra megmutatom a rám kíváncsi embereknek, hogy milyen zenéket hallgatok nap, mint nap. Írni fogok pár sort az aktuálisan szóban forgó zenekarokról(úgymond egy kis ismertetőt), valamint linkelni fogok klippeket, ízelítőnek.

Bár azt mondják rám, hogy mindenevő vagyok én nem tartom magam annak. Csakis olyan zenét fogad be a különc fülem, amiben felfedezek valami dallamot. Ez tudom, elég tág fogalom, mivel van olyan zene amiben csak én hallom meg a "saját" dallamaim, mások meg azt mondják, hogy ez "konyha-zene"(volt osztálytársam hívta így az általam hallgatott Children of Bodom-ot, mivel számára olyan volt, mint amikor összeveri valaki a konyhai edényeket ).

Ebben az első részben persze nem a fentebb említett finnekről akarok írni, hanem egy másik zenekarról(éppen ezt hallgatom most is).