Párszor már mutattak nekem japán rockzenéket, de valahogy nem jöttek be(itt most nem a zenekarok kvalitásáról beszélek, hanem magáról a zenékről). Viszont azok, amiket az animék alá tolnak valami b..szott jók. PL: SID - Melody of the Wild Dance (ez a Bleach 13. opening-je) - Viszont ez az emós stílus nem gyere be...

Jean-Claude Van Damme, Arnold Swarzenegger, Sylvester Stallone, Bruce Willis, hozzá képest egy senkik! Már akkor elmehettek volna nyugdíjba, amikor még egy filmben sem szerepeltek!

Nagyon aggya a srác, nem tudom, hogy ilyet tehetség nélkül lehet e tanulni(mert szerintem minden megtanulható). A zene meg nagyon bejön. Ment a kedvenc videók közé .
[link]

2006. júliusában regisztráltam ide a pH!-ra. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy nagyszerű közösség, telis tele remek emberekkel. A célom csupán az volt, hogy utánanézzek/utánakérdezzek az aktuális hardvereknek, mivel akkoriban raktam össze az első számítógépemet. Mivel nem akartam elrontani az első gépem, így kérdezgetni kezdtem a fórumon. Sikerült kiküszöbölni a konfigurációm hibáit és meg is vettem a gépalkatrészeket. Netem csak rá egy fél évre lett, így ahogy az ilyenkor lenni szokott, el is felejtettem a regisztrációs nevemet ill. jelszavamat, így mikor szélessávhoz jutottam, újraregeltem(ez volt 2007 okt. 18-án). Kellett egy jobb gép, mert az akkori már akkor elavult volt, amikor megvettem. Azóta töretlenül pH!-függő lettem.
Második konfigomat már sikerült rendesen összerakni, az itteni kollégák hathatós közreműködésével, 4 giga ram, C2D proci, meg 8800GT. De nem a gépeimről akarok írni...

Kezdő pH!-s

Ez a zene annyira a fülembe mászott, hogy egész nap a melóba ezt dúdoltam.

Kalluri Vaanil (az alávasalt "szövegkönyv" meg egyenesen büntet, néhány helyen...)

No comment...

A dalszöveg nekem kell.

Még most is röhögök

[link]

Nem is tudom mit mondhatnék erről a sci-fi filmről...
Adva van egy átlagosnak tűnő férfi, Morgan Sullivan(Jeremy Northam), aki épp állásinterjúra érkezik egy nagyvállalathoz. Van itt minden a személyiségtesztektől kezdve egészen az agyi scannelésekkel egybekötött hazugságvizsgálatokig minden. Végülis főhősünk "bejut" végre a nagyfőnök irodájába, és meg is kapja az állást. A feladatköre egyszerű: kémkedjen a rivális cég előadásain, és egy tollnak álcázott adóvevővel közvetítsen a megbízója felé. Kap persze ehhez, új személyazonosságot, viszont ő szabhatja meg milyen ember is akar lenni. Minden megy a maga rendjén, sorra teljesíti a megbízásokat, miközben partykra jár, márkás cigit szív, és scotch-ot iszik. Igaz a házassága a hazudozások miatt megromlik, de mivel jól érzi magát az "új" bőrében ez nem zavarja. Egészen addig amíg fel nem tűnik egy titokzatos nő, Rita(Lucy Liu), aki olyan információkkal látja el amik gyökeresen megváltoztatnak mindent körülötte....
Nagyjából ennyit lehet elárulni a filmről, anélkül hogy lelőném a poénokat. Ahhoz képest, hogy a film első félórája kicsit lapos(vagyis inkább csak lassan indul be) egészen jó kis esti mozi kerekedik belőle a végére. Komolyan mondom, egészen az utolsó 15 percig nem tudtam mi lesz a csattanó. Kicsit ugyan nehezen emészthető a sok információ, amit a film elején kapunk, főleg a közbevágások miatt, de nem vészes. A végére minden tiszta lesz.
Jeremy Northam számomra ha nem is tökéletesen de jól adta elő a film elején és közepén is esetlen átlagos polgár szerepét. Volt egy két pillanata, ami azért nem volt tökéletes, de a film egészén azért ez nem rontott. Lucy Liu hozta a tőle megszokott szintet, kicsit olyannak tűnt, mintha kellett volna egy csinibaba a kötelező szerelmi részhez, viszont szerencsére abból olyan kevés van, hogy ez sem rontott az élményen. Ami miatt nem tudom tökéletesre értékelni a filmet az viszont a főszereplő célja, ami a film utolsó 2 percében derül ki. Kicsit olyan érzésem volt, hogy elfogyott a lendület az íróktól, és gyorsan kitaláltak valamit, ami számomra persze nem igazán illett oda. Ettől eltekintve fordulatos, és jó film, amit simán be lehet dobni egy unalmas éjszakán.

Eddigi életem során nem sok börtönös-filmet láttam, amit meg tudnék említeni. Ilyen Stallone A bosszú börtönében filmje, Steven Segal utolsó moziban bemutatott produkciója a Félholt, Az elítélt Val Kilmer főszereplésével. Ha a komolyabb hangvétel felé keresgélünk, csupán egyet tudnék említeni, ez pedig a Halálsoron. Azaz most már kettőt, hisz a 211-es Cella számomra nem várt meglepetést tartogatott, bár a REC után tudhattam volna, hogy a spanyol filmipar kezd felnőni az igényeimhez.
Egy 2009-es filmről van most itt szó. Juan Oliver(Alberto Ammann) börtönőrként próbál elhelyezkedni. Sajnálatára egy nappal korábban kezdi a munkát, szeretne bevágódni új munkahelyén. Miközben a leendő kollégái megmutatják neki a börtönt, egy darabka vakolat hullik a szerencsétlen főszereplő fejére, aki eszméletét veszti. A két vele lévő kolléga a 211-es cellába cipeli, de orvost már nem tudnak hívni hozzá, mivel a börtönben lázadás tör ki a "helyi" keményfiú Malamadre(Luis Tosar) vezetésével. Juan benn ragad, így nincs más választása, mint eldugni minden személyes tárgyat, ami felfedheti kilétét, és elvegyülni a rabok között. Többet nem árulhatok el a filmről, túl spoileres lenne.
Alberto Ammann első filmszerepét játssza ebben a remek spanyol produkcióban. Teljes mértékben azonosulni tudtam az általa megformált karakterrel, minden a filmben meghozott döntésével simán egyet tudtam érteni. Remek választásnak bizonyult, remélem több filmben is viszont láthatom majd. Nem csak Ammann nyújt kiváló teljesítményt, Luis Tosar lenyűgözően formálja meg Malamadre-t, hitelesen alakítja a börtöntöltelékek vezérét, ami azt illeti ha nem tudtam volna, hogy egy színészt látok, könnyen elhittem volna, hogy egy valódi rab van a monitoron.

Csak annyit mondanék, hogy az államat még most is keresem...

[link]