Első rész itt olvasható.
Második rész itt olvasható.
Harmadik rész itt olvashtó.
Tizenegyedik fejezet
Ahogy Phil tervezte a felszállás gond nélkül zajlott. Szinte vakon kellett repülniük, radar nélkül. Ha bekapcsolják, akkor az idegenek azonnal lecsapnak rájuk és kudarcba fulladt a küldetés. Útjuk egy aszteroida övezet mellett haladt el. Biztonságosabb lett volna az aszteroidák között haladni, de Phil a sebességet részesítette előnyben és bízott a hajóban. A célpont még messze volt, hosszú út állt előttük és számíthattak ellenséges hajókra is. A legénység nyugodt volt, a 2-esek hideg tekintettel bámultak előre, az emberek pedig a múlt eseményein merengtek. A csöndes utat a hajó rázkódása törte meg, találatot kaptak. Figyelmeztető lövés volt, nem okozott komoly kárt a hajóban. Phil azonnal bekapcsolta a radart. Egy kisebb idegen hajó vette őket célba, a sebessége azonos, de a fegyverzete és a páncélja sokkal erősebb. Lehagyni nem lehetett és visszafordulni sem. Harcba nem szállhatott vele, mert célba kellett érniük. Épségben. Egy hirtelen mozdulattal az aszteroidák felé kormányozta a hajót. A kerülővel időt veszítenek, de egyben egérutat is nyernek, mert az ellenséges hajó mérete túl nagy a könnyű manőverekhez. A hajó rázkódni kezdett ahogy kisebb törmelékeken haladtak keresztül, kisebb sérüléseket ejtve a hajó testén. Az ellenséges hajó az övezet szélénél állva próbálta célba venni és eltalálni az emberek hajóját, de csak aszteroidákat talált el. Megmenekültek. A hajó állapota azonban elkezdett romlani és Phil lelassított a legkisebb sebességre. Az övezet jóval a célpont előtt érne véget, ahol várhatóan idegen hajók várnák őket. Más választása nem volt, beállította a rendszert az új útvonalra. Végig az övezeten és egy kis kerülővel egy közeli bolygó felől érkeznének a célponthoz. Ha szerencséjük lesz, akkor már több ellenállásba nem ütköznek az út során. A bolygó felszínén már nehezebb dolguk lesz. Távol fognak leszállni és az út meglehetősen veszélyes. Ismeretlen terepen, az ellenséges világ szívéhez közel. Phil nem akart még erre gondolni, tudta, hogy most bőven van ideje máson töprengeni. Mi lehetett az a Szúnyog a felszállópályán? Fegyverek nélkül, de felszállásra készen. A parancsnok más küldetést kapott, talán az ő gépe lehetett. De miért nem volt fegyverzet? Milyen küldetést kaphatott, aki meghatározta az életét a bázison? A hajó törzsében lévők semmit sem vettek észre az eseményekből, csak a rázkódást. Az 1-esek lázadása óta előírás volt, hogy szállításnál a 2-esek szemben foglalnak helyet az emberekkel és nem lehet élesítve a fegyverük. Mick2 kissé máshogy viselkedett a többi 2-eshez képest, de ez megszokott jelenség volt. Vidámnak, emberinek tűnt társaihoz képest. Elindult a vezérlőfülke felé, de lépteit az emberek élesített fegyverekkel figyelték. A fülkébe belépve a gondolataiba mélyedt Phil fogadta. Becsukta a fülkét és a navigátori székbe ült. Phil csöndben méregette a 2-est. Az 1-esek lázadása óta nem bízott meg bennük, de ő valamiért más volt. Valahogy emberi. Talán csak a sok tünete miatt, a többi 2-es hibátlan volt, orvos sosem látta őket, nem volt rá szükség. Ez a halandósága valahogy emberivé tette Phil szemében és a parancsnokéban is.
- Nem lesz gond a sérülés a hajó bal oldalán? Mélynek tűnik a diagnosztika szerint - kérdezte Mick2 aggódó hangon.
- Kis karcolás - felelte Phil nevetve.
A hajón több sérülés is látható volt, de egyik sem volt veszélyes az úton. A földet érésnél lehetnek problémák, de erre még nem akart gondolni. Az út felénél járhattak, több sérülés már nem keletkezett a hajón és ellenséggel sem találkoztak. Senki sem mert erre a területre merészkedni.
- Segítsek valamiben? - kérdezte Mick2 most már nyugodt hangon.
- Igen, tartsd készen a fegyvered a küldetésre - felelte Phil nevetve, majd figyelte ahogy Mick2 mosolyogva távozik a fülkéből. Újra egyedül maradt és gondolatai visszatértek a parancsnokra. Mick2 könnyed mosollyal az arcán visszasétált a helyére, miközben az emberek gyanakvó tekintete fürkészte. A hajó csöndes volt, de a békének bármikor vége lehetett. Közeledett az övezet vége és nem volt visszaút. Ha az idegenek várják őket, akkor nincs remény. Ha el is érnék a bolygót akkor sem lenne megoldás a hajó célpontba irányítása, az idegen pajzsok gond nélkül felfognák a becsapódást. Phil éberen figyelte a radart, amit ki kell kapcsolnia az övezet elhagyása után. Ismét vakon fognak repülni. Az idő gyorsan telt és kint voltak az övezetből. A radar kikapcsolva és a hajón teljes sötétség volt, feltűnés nélkül lopódzkodtak a célponthoz. Ez alkalommal szerencséjük volt, az út ugyan egy örökkévalóságnak tűnt, de ellenséges támadás nélkül elérték a célt és leszállhattak a bolygó egy sivatagos részén. Phil parancsot adott a hajó elhagyására és álcázására. Bár nem lesz már rá szükségük, de nem akarta, hogy kóbor idegen hajók véletlenül észrevegyék. Landolás közben megkapta hajótól a bolygó természeti képét a célpontig. Változatos és veszélyes volt. Egy sivatagban landoltak, nem messze az erdős területtől. Itt csak attól kellett tartaniuk, hogy meglátják őket mielőtt elérnék az erdőt. Phil a hajó elrejtése után azonnal parancsot adott az indulásra, ha már elérik a fák árnyékát akkor eligazítást tarthat. A menetelés a sivatagban gyors és rövid volt, útjukat nem akadályozták, más életforma nyomát sem látták rajtuk kívül. Az erdőbe érve Phil magához hívta embereit és felvázolta a tervet, valamint a várható akadályokat. A küldetés legkönnyebb részén voltak túl. Az erdő több veszélyt és csapdát is rejthet számukra, bár az idegenekre nem volt jellemző a csapdaállítás. Lassan kell haladniuk, nem siethetnek. Az erdő után egy hegyvidék következik, tele barlangokkal, nyílt terepen. A hegy másik oldala lesz a legveszélyesebb, mert azt a célpontból is lehet látni. Ha figyelik a hegy oldalát, akkor az könnyen az út végét jelentheti. Azután ismét erdős rész jön egészen a célpontig, ismételt lassú menet. Phil az eligazítás végével parancsot adott az indulásra. Elől haladtak a 2-esek, mögöttük az emberek. Hátranézve még láthatták a sivatagot, de nem néztek vissza, nem volt visszaút. Csöndben, lassan haladva mentek előre a fák között. Egy elég magasnak tűnő fánál Phil megálljt parancsolt és embereit várakozásra intette. Mászó felszerelést vett elő és elindult a fán felfelé. Remélte, hogy a tetejéről jobban beláthatja a terepet. Az idegen bolygón lévő fák lombozata sűrű volt és alacsonyan kezdődött, ágai összenőttek a többi fa ágával, ezzel átjárhatóságot biztosítva. Az út felénél járhatott, amikor neszre lett figyelmes. Az egyik ág remegni kezdett és a levelek suhogtak. Valami gyorsan közeledett felé. Tőrjéhez nyúlt és a fán várt. A feje fölötti ágról egy macskaszerű élőlény vetette rá magát, fejét éles, mérgező tüskék borították, agyaraival bármit keresztül tudott harapni. A támadó pontos volt és többnyire halálos, de ez alkalommal nem volt szerencséje. Phil nem hibázott és a szörny holtan hullott a mélybe. Megtörölte tőrét majd folytatta útját. Több hasonló támadásra is számíthatott. Az út lassú volt, de beesteledéstől nem kellett tartania. A bolygón sosem volt éjszaka. A fa tetejét elérve csalódottan tekintett körbe. Az ég tiszta volt, ellenséges hajók nem köröztek. A hegy oldalán kivehette a barlangokat, de még nem tudta, hogy melyiket fogja tudni használni a cél eléréséhez. Az erdőt nem látta be a fa tetejéről, több magasabb fa is eltakarta a kilátást. Csalódottan indult vissza a fa tövében várakozó társaihoz, útja gyors és akadálymentes volt. Továbbindultak a hegy felé. Útjuk azonban nem tartott sokáig. A talaj rohamosan változott és egyre mocsarasabb lett, lassan haladtak. Phil nem látott semmi átjárót vagy lehetőséget a kerülésre, de már túl sok időt vesztegettek el az út elején. Eszébe jutott az összenőtt fák ága, amin keresztül a magasban haladhatnának. A 2-eseket előre küldte és emberekkel zárta a menetoszlopot, még jól emlékezett a támadójára a magasban, óvatos akart lenni. Ismét gyorsabban haladhattak és a lábnyomaikra sem kellett már vigyázniuk, ellenség nem érte őket. Phil ismét mérlegelt. A 2-eseknek nem volt szükségük a pihenésre, de az embereknek igen. Ha most nem tartanak rövid pihenőt, akkor már csak valamelyik barlangban lesz rá lehetőség, de még nem tudják, hogy ott mi várhat rájuk. Végignézett a gárda tagjain, erős, tettrekész embereket látott. Folytatták útjukat. A hegy egyre közelibbnek tűnt, Phil megállította a menetet és leküldött egy 2-est, hogy ellenőrizze a talaj állapotát odalent. Nem kellett sokat várniuk, elhagyták a mocsaras területet. Phil előbb az emberek felét, majd a 2-eseket és végül a maradék embereket küldte le. Folytatták útjukat és Phil gondolatai már a hegyen jártak. Mindenre felkészültek, ezért mászófelszerelés is volt a gárda minden tagjánál. A hegy lábát elérve csalódottan kellett elkönyvelniük, hogy nem tudják használni ezen a vidéken. A szikla túl kemény volt, hogy bármilyen emberi szerszámmal megmunkálható lehessen, ösvényt kellett keresniük. Phil két-két 2-est választott ki a feladatra, hogy próbáljanak meg a közelben járható ösvényt találni. Kevés időt adott számukra, nem maradhattak sokáig a nyílt terepen. Miközben várták a felderítők visszaérkezését, Mick2 a távoli barlangokat vizsgálta. Phil is hasonlóan cselekedett, de bizakodott a felderítőkben. Mick2 hozzálépett és az egyik közeli barlangnyílásra mutatott.
- Megpróbálom - mondta nyugodt hangon.
Phil tudta, hogy nem lesz más választásuk.
- Rendben, de csak ha a felderítők nem találnak semmi járhatót.
A barlangnyíláshoz vezető út meredek és nehezen mászható volt, ha el is érik a célt nem tudhatják, hogy mi vár ott rájuk. Talán nem is barlang csak egy kisebb hasadék a hegy oldalában. Talán valami halálos vár rájuk, mint a macskaszerű élőlény a fán, vagy még rosszabb. A felderítőknek kiszabott idő a végéhez közeledett és Phil egyre nyugtalanabb lett. Mit tenne most a parancsnok, ha itt lenne és ő vezetné a küldetést? Nem tudhatta, csak remélte, hogy az ő küldetése rendben halad, akármi is legyen az. A felderítők sietve érkeztek vissza, végig futva tették meg a távolságot, hogy időt nyerjenek. Phil aggodalma helyén való volt, nincs ösvény. Mick2 csak a parancsra várt, Phil bólintott és el is indult. Felszerelését maga mögött hagyta, csak kötelet és egy könnyebb fegyvert vitt magával. A terv szerint Mick2 megközelíti a barlangot, felderít és leengedi a kötelet a gárda többi tagjának. Mick2 volt Phil utolsó reménye. A barlang elérése embert próbáló feladat volt, Mick2 számtalanszor veszítette el egyensúlyát és nem egyszer csúszott vissza, de nem adta fel. A lent várakozóknak örökkévalóságnak tűnt az eltelt idő, de Mick2 végül elérte a célt. Szerencséje volt, valóban egy barlang nyílása fogadta. Óvatosan benézett a barlangba, de csak sötétség és csípős levegő fogadta. Rögzítette a kötelet társai számára, majd fegyverét megragadva elindult felderíteni a barlangban. Lámpáját nem merte bekapcsolni, nehogy magára terelje az ellenség figyelmét, éjjellátóját pedig hátrahagyta az induláskor. A fal mentén tapogatózva haladt előre, közben memorizálta az utat, hogy könnyen visszatalálhasson. Egyre beljebb haladt és a barlang kezdett zegzugossá válni. Hátranézve már csak a sötétséget látta, az egyetlen nesz a saját léptei voltak. Egy ponton a fal végetért, tapogatózása nem ért talajt. Mick2 lassan visszafordult társaihoz. A gárda többsége már a barlang nyílásánál várakozott, Phil elégedetten bólintott a sötétből előmászó önkéntesre. Nem sokkal később mindannyian felértek, Phil ismét előre küldte a 2-eseket, felkapcsolt lámpákkal. Ugyanazt az útvonalat járták be, mint amit Mick2 korábban. Útjuk hasonlóan véget ért egy ponton, szakadékhoz érkeztek. Több lehetőségük is volt a továbbjutásra, egy szakadékkal szemközti járat a távolban és több kisebb a mélyben. Phil később szerette volna használni, de úgy döntött, hogy ideje használni egy hídgenerátort. Kettőt hoztak magukkal az útra és mindegyik csak egyszer volt felhasználható, jól meg kellett gondolnia. A generátor telepítése percek alatt megtörtént és sietve a túloldalra futottak, majd folytatták útjukat. Jó döntésnek tűnt a generátor felhasználása, zavartalanul folytatták útjukat. Már egyre közelebb lehettek a hegy másik oldalához, amikor ismét akadályba ütköztek. A járatnak nem volt folytatása. Phil ismét döntéskényszerben volt, robbanószer használatát fontolgatta. A hegy külseje nem lehetett messze, talán utat tudnak robbantani maguknak és leereszkedni a hegy lábához. Az előttük lévő falat is berobbanthatták volna, de nem tudták, mi vár rájuk mögötte. Phil elrendelte a töltetek elhelyezését a torlaszhoz közel, megpróbálnak utat törni a szabadba. Hátrébb húzódtak és időzítővel robbantották a tölteteket. A barlang fala enyhén rázkódott, de a járat stabil maradt. Friss levegő csapta meg őket, megvárták a füst eloszlását és visszaindultak a robbanás helyszínéhez. A torlaszt nem sikerült áttörniük, további szikla volt mögötte, de az utat a hegy oldalához szabaddá tették, néhány lépésnyire voltak a peremtől. Phil jól sejtette, közel voltak a hegy túloldalához, alattuk ismét az erdő fogadta őket. Kötelet eresztettek a mélybe és elindultak lefelé. A robbanással azonban nem várt látogatókat csaltak magukhoz, több tucat macskaszerű lény várta őket a hegy lábánál. Több a fák lombkoronájából támadott rájuk, egyikük sikerrel el is tudott ragadni egy 2-est. A szerencsétlenül járt kettes mire földet ért már cafatokban volt, a támadója azonnal fordult és támadott következő áldozatára. A harc gyors volt, mindenhol véres tetemek hevertek. A gárda győzött, de három 2-essel és egy emberrel kevesebben folytatták útjukat a fák között.
