Szóval crypto, amiről lassan mindenki beszél. És hogy egy sima böngészővel is lehetséges már cryptovalutát bányászni. De mennyire biztonságos dolog ez, honnan tudom, hogy nem megint egy átverésről van szó?

Kettő böngészőt vetek most kisebb elemzésnek, hogy segítsem a fenti kérdésben a döntést. Történetesen a Brave, illetve a CryptoTab böngészőkről lenne szó. A teljesség igénye nélkül.

Kezdjük a Chromium alapú Brave böngészővel.

Chromium alapú, szóval nyílt-forráskodú, amivel lehetőségünk van Basic Attention Token (BAT) "bányászatára'. Ehhez felugró hírdetésekre kell kattintani - és más teendő innentől nincs - illetve a főoldali hírfolyamban is található elvétve 1-1 hírdetés, amiket picit nehezebb észrevenni, de ettől függetlenül jól láthatóak.

A böngésző fejlesztője a Brave Software, egy látszólag teljesen legális és komoly szándékú cég. Jelengleg elérhető Windows 64-bit, Windows 32-bit, macOS Intel, macOS ARM64, Linux, Android és iOS platformokon, a frissítések rendszeresek és sokszor fel se tűnik.

Jó ideje foglalkozok állatmentéssel, állatvédelemmel önkéntesként, sokat látok-hallok.
Vannak nagyon vidám percei, de elég komoly gyomor is kell hozzá alkalmanként.

A saját idő és pénztárca is elég komoly keresztmetszet tud lenni, olyan dolog ami nagyon komoly elkötelezettséget és önfegyelmet kíván hosszú távon.

Voltak egyesületek, amikben csalódtam az évek során, illetve megláttam a lehetőséget saját kezdeményezés kialakításában, sok állatmentő egyesület ugyanis csak kutyákkal foglalkozik, macskákkal egyáltalán nem vagy csak kis mértékben. Ez van, hogy az egyesület filozófiája miatt, vagy csak kapacitás-gondok miatt.

Közösségi oldalakon sokszor elgondolkodom azokon az embereken, akik állatmentő oldalakat követnek. Brutális mennyiségű, nagyon is sokkoló anyag kerül megosztásra napi szinten, szerte a világon. Bántalmazott állatok, időnként a média is felkap egy-egy esetet, petíciók állatkínzók karóba húzásáért. És akkor utána jönnek a tipikus adoptálási reklámok, illetve pénzgyűjtő kampányok.
Akiket ezeket naponta követik, megosztják, ők hogy bírják? Milyen hatással lehet ez rájuk hosszú távon mentálisan?

Egy esős nap hozta az ötletet, hogy benézzek Brugge egyik híres múzeumába, az "Oude Steen", magyarosan kínzó múzeumba.
Sosem voltam nagy múzeum rajongó, de a belépő ára is elhanyagolható volt, a bejárat pedig kifejezetten hangulatkeltő és ötletes volt.

Jó döntés volt, nagyon hangulatos és igényesen kialakított, tényleg érthető leírásokkal.
Korábban kicsit hasonló tematikájú múzeum amihez volt szerencsém az a Budesten található boszorkánymúzeum.
Aztán idővel jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ezek a helyek kategorikusan össze lennének gyűjtve egy dedikált oldalon. Azt azért hozzá kell tennem, hogy sok önkéntes, állatvédelmi csoportot is követek és néha én is azt mondom, hogy elég, inkább fel sem nézek most a közösségi oldalakra, mert egyszerűen túl sok volt látni mindazt a kegyetlenkedést, amire az emberiség még mindig képes.

Első, és vélhetően utolsó netbookom egy HP Compaq Mini CQ10-120SH volt, amit valamikor 2010 körül vásároltam, újonnan. Egyedüli gép volt a boltban, akkoriban még az MSI Wind-ről olvastam elég sok leírást, illetve videót magáról a teljesítményéről, de nem találtam meggyőzőnek.

Leszögezem, hogy nem játékra kellett, hanem főleg doksik átfutására és tanulásra, tehát egy olvasógépnek szántam. Akkoriban még nem törtek be a piacra a táblagépek, az olvasógépeket pedig ár-értéket nézve inkább hanyagoltam. Bár később beszereztem életem első táblagépét is, ami siralmas emlékeket hagyott bennem.

Térjünk vissza jelen írás gépére. Angol nyelven itt lehet átfutni a hardware részét, ami még nem feltétlen rossz.

Baráti, ismerősi körben mindig téma szokott lenni, hogy ügyintézéskor, külföldre való utazáskor melyik okmányt érdemes használni: útlevél vagy személyi. EU-n belül persze.
Mivel párom román állampolgár, ezért van összehasonlítási alapom is, mert nála annyiból más, hogy román személyivel hogyan is kezelik.

Eddigi tapasztalat az volt, hogy mindketten személyivel utaztunk külföldre, ő románnal, én magyarral. Pár évvel ezelőtt párom emiatt mindig jobban is ellenőrizték, nálam inkább csak legyintettek, hogy mehetek a dolgomra.

Ez úgy látszik mostanra változott, ugyanis utazáskor semmi ilyet nem tapasztaltunk már. Ellenben külföldi ügyintézéskor - országtól függetlenül - a magyar személyim bizony visszadobták és csak útlevéllel voltak hajlandóak foglalkozni velem. Ugyanazoknál az ügyeknél, ugyanott, a román személyit már szó nélkül elfogadták.

Ezek után inkább kérem én is a román állampolgárságot és persze meghal mindenki a röhögéstől, rajtam kívül. Mert a trend ugyebár régen pont fordítva volt.

Slágertéma mostanság a migráns-kérdés (az új helyesírási szabályok értelmében ezt most jól írtam-é?), amivel próbáltam nem foglalkozni, mert véleményem szerint csak nagyon erős, uszító jellegű kampány zajlik, ami persze úgy látszik sikeres is politikai szempontból.

Még 2016 elején, amikor annyira nem dübörgött a bevándorlás-ellenes kampány, visszatértünk külföldről és a reptérről a városba menet döbbenten néztük - már akkor - a plakátkampányt. És már akkor röhögtünk - kínunkban - hogy Brüsszel és a bevándorlók biztos megértik a magyarul írt, nekik szóló szöveget…

Lehet hiba volt híreket olvasni - bár tudok szelektíven, több forrásból - mert hát szeretek azért valamennyire képben lenni az aktuális, nem valóságsókra vonatkozó témákban is tájékozott lenni, de azért az alábbi végleg kivágta nálam is a biztosítékot:

http://index.hu/belfold/2016/09/13/uj_szinten_a_kampany_kover_laszlo_nekirontott_egy_migrans_focisztarnak/

Talán hiánypótló írás és lehet van, akit érdekel is. Konkrétan hogy hogyan is néz ki egy kéretlen reklámlevél miatt tett feljelentés ma Magyarországon.

Adott egy szép szóra véletlenül sem hallgató, ismerősnek nem nevezhető egyén, aki mindent jobban tud, mindig tudja a tutit. Mind a saját, mind a munkahelyi címre mindenféle emailt küldözgetett az élet nagy igazságai és hasonló témákban.
Szép szóból persze nem értett, csinálta tovább. Az elég volt életérzést az váltotta ki, amikor munkahelye saját rendezvényeit is elkezdte reklámozni. Igazgatónő volt a lelkem, nem zavarta, hogy a saját szervezésű rendezvényét minden reklámra vonatkozó - írott és íratlan - szabályt felrúg. A spam filterekről meg az a véleményem, hogy önmagában a spammert nem fogja megállítani, csak rádobunk vele egy takarót a problémára.

Szabályok, mint például nincs leiratkozáshoz semmilyen link vagy instrukció a reklámlevélben. Nem mintha bármikor is feliratkoztunk volna rá.
A címzettek meg Bcc-ben vannak (ez még érdekes pont lesz). Mindezt saját Gmail fiókból.

MBT cipő

Elérkezett az idő egy - pontosabban több - általam régóta tesztelt termékről szóló beszámolónak. Fontos, hogy ez mind saját tapasztalat. Lehet másnak teljesen más észrevételei lesznek ezzel kapcsolatban. Igyekszem nem elfogult lenni, a tapasztalataim egyébként is vegyesek.

Ebben az írásban két termékről lesz szó, az egyik az MBT cipő, a másik a sóterápiás dolgok. Az elsővel kezdem.

Az MBT cipő, vagy tévesen maszáj cipő történetéről nem fogok sokat írni. Körülbelül 2 éve vettem a képen is láthatóhoz hasonló változatot, napi ingázás során egy utastárs tartott ismerősének élménybeszámolót róla, ezért utána is néztem. Sokat keresgéltem a neten a témáról és persze a hasonló termékekről, akkoriban inkább csak 3-4 gyártónak voltak ilyen termékei, ma már szinte mindenkinek van, negyedannyiért.

Volt nekem egy blogom. Vagy valami olyasmim.
Ez volt a magyarentropia.

Hogy miért ez volt a neve és miről is szólt ez?
Régen sokat foglalkoztam virtuális világokkal, azokon belül is inkább olyanokkal, amiknek valódi gazdasága volt és valós pénzt lehetett benne termelni, legálisan.
Talán ezért is voltak nálam mindig tiszavirág életűek a WoW és társai, időpazarlásnak találtam rengeteg időt beleölni egy játékba, aminek kézzel fogható haszna végsősoron nincs.
Meg persze foglalkoztatott, hogy merre is tud mindez fejlődni, éppen ezért zömmel fejlesztési fázisban lévő online virtuális világokkal foglalkoztam, mellette némi cyberpunk irodalmat is fogyasztottam (Snow Crash és Neurománc, a teljesség igénye nélkül).

2008-ban kezdtem el, akkor még az Extrán, majd egy régi játékostárs segítségével költözött az oldal egy megbízhatóbb helyre. Ideális volt tanulgatni saját honlap felállítását, illetve az e107-es rendszert.

Régen aktív PH! tag voltam, most már csak néha felnézek.
potyautas írásaiba beleolvasgatva írni támadt kedvem, bár mivel csak saját bánatom tudom eldalolni, ezért a billentyűzetet koptatni nem kéne.

Mégis megteszem, talán gondolatébresztő hatású lesz ez az írás.

Gondolatok hazáról, az életről és a jövőről.
Valamikor a kilencvenes évek közepén jártam hosszabb ideig külföldön, rokonlátogatással egybekötött nyaralás keretében. Az ottani emberek állítólag barátságosak, mégis emlékszem mind a mai napig az akkori tekintetekre: te idegen vagy.

Jól esett aztán hazajönni, nem tudtam - és még most sem tudom - elképzelni hogy ott éljek.

Hallgatom a fiatalokat, külföldről beszélgetnek. Nem akarnak maradni.
Belenézek a hírekbe, nézem az embereket. Arcukon közöny, tekintetük üres.
Én sem akarok maradni, mert ezt minden nap látom.