Üdvözlet!

A címben szereplő kis OVA-ról fog szólni ez a kis szösszenet, ahogy az a címben is szerepel. Mivel blogom nincs külön, gondoltam itt publikálom. Ha lesz rá igény, írok többről is szívesen.

Vigyázat! Az írás nyomokban spoilert tartalmazhat! Allergiásoknak nem ajánlott a fogyasztása!

Tehát akkor vágjunk is bele!
Főhősünk, Nagisa egy átlagos tinilány egy átlagos kis városban, aki átlagos iskolába jár, s a családja is átlagos. Ebből gondolnánk, hogy egy 80-as évekbeli iskoláslány átlagos sztoriját 'izgulhatjuk' végig. Ez így is van, amíg fel nem tűnik a szőke szépségünk, Iczer One. A kis diáklányunk egy reggelen iskolába menet megpillantja a furcsán öltözött lányt, de nem nagyon vesz róla tudomást, gondolja képzelődik. Ám amikor az osztályteremben hirtelen egyedül találja magát, s a többi pajtásából szörnyek bújnak elő, eléggé meglepődik, hiszen a nemrég feltűnt szőkeség menti meg, ahogyan a földünket is szeretné szintén megóvni...
Ugye mindenki sejti, hogy mi lesz itt? Naná, hogy az élienek meg akarják szállni a kis sárgolyónkat!
A sztoriból többet nem árulok el.
Apropó történet. Erre kétféle osztályzatot tudnék adni egy tizes skálán: 1 vagy 10. 1, mert iszonyat blőd, összecsapott, fejfogós. A 10-re meg mindenki rá fog jönni az írás végére...
Ami mégis jobbá teszi az egészet, az a harc, az animáció, és a zenék.
Harc: van benne dögivel, s nem finomkodnak egy kicsit sem! Robban, szakad, fröcsög, megsemmisül szinte minden, nincs válogatás, kegyelem senkinek/semminek! Mintha egy Segal filmet néznénk sci-fi köntösben, lányokkal, ahol a szőke főhős a Segal. Az emberek labdába sem rúgnak, hiába próbálkoznak bármivel a megszállók ellen. Ez is nagyon tetszett. Szőkeségünk puszta kézzel ver szét szinte akármit, van 2 fénykardja (nem, nem a dzsedis elemlámpa dizájn, ez kérem tiszta energia!), és egy baszottnagy robot is elfér a repertoárban.
Animáció: szerintem szép a korához képest. Különösen a karakterek tetszenek, szépen meg lettek rajzolva a lányok. De azért a különböző szörnyekről se feledkezzünk meg, hiszen itt is jól el lett találva a téma. Részletgazdag, undorító ábrázolás... szóval egy rossz szavunk sem lehet. Hab a tortán, hogy például egyes jelenetekben szépen lehet látni, ahogy az emberi testrészek szétszakadnak az éppen kitörni készülő rovarfejű dögtől.
Zene: hangszereken játsszák, s nekem nagyon tetszett! Több nem is kell.
Tehát mi is ez? Egy 80-as évekbeli sci-fi, tele akcióval, lányokkal, jó zenével, és egy hatalmas adag horrorral. Jó? Naná! Kikapcsolódásnak, egy laza esti szórakozásnak nagyon is megteszi, s a vége sem lett elrontva.
Ha nem lenne benne ennyi harc, horror hangulat, szép főszereplők, s jó zene, menthetetlenül rásütném a szar jelzőt. De így a kissé szegényes történetet is elviszi a hátán a többi része, s egy kellemes masszává áll össze az egész.
Aki nem idegen a japán dolgoktól, s tud angolul, bátran álljon neki! Kb. 3x30 perc nem fog fájni...

Nemrég ebay-en vettem pár mangát (képregény), gondoltam lassan közeledik a születésnapom, s ennyit szánok magamra nagy kegyesen (majdnem 3000 Ft!).

Nézzük akkor a zsákmányt!

Sima levélnek néz ki, az is. (első kép)
Mi a franc ez? Halat küldtek a mocskok? (második kép)
A többi képen a borítók láthatóak, szerintem szépek, különösen az egyik, arról készült közelibb is.

A galéria ITT található.

Ennyi lenne, gondoltam feldobom, hátha valakit érdekel. Ha nem, mindegy, én örülök.

Mai rovatunkat támogatta a Döbröközi Önkormányzat (fizetés), a Magyar Királyi Posta(hogy nem baszták el), az Ebay, és az internet. Köszönjük!

Üdvözöllek, kedves olvasó! Ahogy a címben is szerepel, egy meglehetősen idétlen, de remélem annál humorosabb fantasy sorozatot szeretnék elindítani. Ha tetszik, s van rá igény, szívesen folytatom, bővítem, néhol összecsaptam, ne legyen akkora terjedelmű.
Vágjunk is a közepébe!

Hősünk békésen aludt, s közben egy igencsak érdekes álom kezdett elhatalmasodni rajta. Már majdnem kezdte jól érezni magát, és... egy hatalmast csattant a padlón. Nagy nehezen kinyitotta a szemeit, majd pár perc hatásszünet után körülnézett. Hideg, kemény kőpadló, hatalmas díszes ágy, ódon, kőfalak, kis ablak, vastag faajtó, egy lány... Lány?
Ahogy jobban szemügyre vette, rájött, hogy nem akármilyen fehérnéppel találkozott! Hosszú, derékig érő szőke haj, gyönyörű, smaragdzöld szemek, formás lábak, hegyes fülek... egy elf! Na de mit keres rajta egy Lordeon Királyi Fürdő feliratú póló, és kék strandpapucs? Az utóbbi kettőt nem tudta hova tenni, de hát kit érdekel, úgyis hamar lekerülnek azok... Kaján vigyorral megközelítette a prédát, miután sikerült feltápászkodnia a földről. Az 'áldozat' kíváncsian figyelte a furcsa idegent, majd amikor az már vészesen közel került hozzá, az elf rájött, hogy itt bizony nem csak egy beszélgetésről lenne szó a rétek vadvirágairól, és nemes egyszerűséggel tökön rúgta hősünket.
Szegény összegörnyedve fetrengett a padlón egy jó darabig, miközben káromkodott kiguvadt szemekkel. Ilyen egy szar álmot, el sem hiszem! - gondolta magában.
- Ezt miért tetted? - kérdezte hősünk, miután nagy nehezen összeszedte magát.
- Talán azért, mert ez nem bordélyház, én meg nem vagyok örömlány, te barom! - válaszolt mérgesen az elf.
- Hogy mersz te beszólni nekem? Ez az én álmom, úgyhogy tessék csak elfeküdni az ágyon! - mondta hősünk ingerülten.
- Te teljesen hülye vagy? Milyen álom? Miket hordasz itt össze? - kis szünet - Úristen, nehogy azt mond, hogy ez a fürdőház elmegyógyintézet is... - kezdett elsápadni a lány.
- Hülye az any... - ezt a mondatot már nem tudta befejezni derék hősünk, mert kopogtak az ajtón. Bár az inkább dörömbölés volt, mintha be akarná valaki törni azt a szép, nagy, régi fa ajtót.

Magyarázzam? Tököm tele, hogy az utcán, buszon, s már lassan mindenhol hallgatnom kell más zenéit.
Lehet ez diszkó, rap (szigorúan csak magyar, a káromkodós-tesós fajtából!), s cigányzene.
Nem igaz, hogy nem tud kimenni a divatból ez a jó szokás. Én is anno walkman mobilt vettem, hiszen munkába járásnál, vagy pl. egy 2 órás pesti útra nagyon is jó a zenelejátszó. Persze fülhallgatóval, nem bömböltetve, hogy mindenki hallja, milyen menők is vagyunk!
Ami végleg bebaszta a kaput, az az volt, amikor is pár napja ballagtam hazafele a munkából, s jött velem szembe egy negyven körüli nő. Festett haj, igényes, fiatalos öltözködés... és szólt a mobilján kihangosítva a zene!
Majdnem beszartam, nem hittem el, hogy ilyen van. Jót nevettem rajta, lehet, hogy meg is hallotta.
De most komolyan: mi a fasznak kell ezt erőltetni? Kurva életnek találták ki ezt a kihangosítást...

Idén ismét lenéztünk Boglárra, méghozzá 22-én, hogy meg tudjuk nézni a tűzijátékot.
Előtte azért Siófok is útba esett, így a fürdés, ebéd (áruházban vettük a kaját, a parton nem mertem volna bármit is vásárolni) le lett tudva. Még jó. Ugyanis a Bornapok nemigen tetszettek.
Finoman szólva átbaszásnak éreztem az egészet.Több éve látogatjuk már a rendezvényt, így van már tapasztalat bőven.
Konkrétan az nem tetszett, hogy megint elmaradt a tűzijáték. Mint tavaly. Természetesen az idő miatt, mert kezdett oda is megérkezni a vihar, de könyörgöm, meteorológiai előrejelzés nincs? 20-án is megtarthatták volna nyugodtan. Jó igen, mindent meg lehet magyarázni, érteni, s inkább tűnik egyszerű mérgelődésnek ez az írás, de bakker szórakozni akartunk. Na meg ha leutazunk oda-vissza kb. 200km-t, akkor ne az legyen a látványosság, hogy tapostathatom magam a tömegben, ehetem a kibaszott drága 'ételeket', s majdnem verekedhetek egy kis borért. 7-800 forint egy olyan gyrosért, amiből marhára kispórolnak mindent, s 15 centis káposztacsíkokat kell óvatosan enni, az azért mókás. A másik nagyon jó dolog, hogy hiába kért mindenki már bort, s isznak, de azért úgy állnak, hogy nehogy bárki is odaférjen, s kérhessen. Amikor az ember nekiáll keresztülverekedni magát a tömegen, még majdnem meg is vannak sértődve. Az egy értelmes dolog a rendezvény legeldugottabb sarkában volt, történetesen normális áron lévő csapolt házi sör. Örültünk, hogy legalább abban nem csalódtunk.
Jövőre kihagyjuk. Nem kell bazár, taposás, értelmetlenül drága, szar minőségű kaja, s egy csomó utazás.
Inkább választjuk Siófokot, vagy más várost.
Ha volt valaki, nyugodtan leírhatja a tapasztalatait, esetleg ellenérveket is szívesen olvasok.

Csodaország ez, az már biztos. Kicsit tele van a tököm, de vázolom is, hogy miért.
Idén januárban rúgtak ki, mivel a drága, köcsög főnökbácsi úgy gondolta, hogy nem kell neki annyi ember, hiába van hiány most náluk munkaerőből. Mindegy. Következett a munkaügy. Itt mesterien tudnak szarni az emberre, eljátszanak a papírokkal, sőt, én is kapok egy kisebb köteget, nehogy elfújjon a szél hazafelé.
Tanfolyam? Ha nem lépkedek minden nap a tökükre telefonon keresztül, nem is sikerült volna bekerülni a felvételire. Persze nem vettek fel, gondolom nem voltam eléggé hátrányos helyzetű, vagy csak nem voltam... ezt mindenki el tudja képzelni remélem.
Természetesen állást is kerestem, voltam egy csomó állásinterjún, ismerősök, önéletrajz mindenhova...
De hogy a falhozbaszott túrós életbe lehetne állást találni, ha például a munkaügynél is szerepelnek egy hónapja lejárt állások? Kicsit azért mókás, hogy mindkét fél szarik rá vastagon, és az álláskereső szívja meg.
Jelenleg könyvtáros-rendszergazda-közmunkás (nem árokásás!) vagyok 6 órában a minimálbérnél kevesebb összegért. Ez sem rossz, de azt hiszem a trópusi nyaralás idén kimarad.
Lehet, hogy akad majd másik állásajánlat is, de az plusz 20 ropi lenne, és este hét órára érnék haza, napi 120km utazás után.
Tudom, én basztam el, hogy itt maradtam vidéken, de a fene sem akar a félig saját házból eljönni.
A végére: a jogosítványom is folyamatban van, mivel tavaly elkezdtem, s nem tudtam befejezni pénz hiányában; viszont nem tetszik, hogy sokan teljesen ingyen tehetik le. Miért? Csak!
Én nem várom el ugyanezt, de azért egy ésszerűségi határt meg kellene húzni.
Egyiknek minden, a másiknak semmi?

Lassan lejár ez a nap is.

Vége, elmúlik, s átfordul egy újba. Kibontottam egy sört, remélve, hogy jár ennyi, megérdemlem. Belekortyolok, jólesik a kicsit fanyar, keserű, de azért kellemes íz. Nosza, még egy korty, hiszen kell az ihlet. Odakint most talán fagy, de inkább csak olvad a hó, s eltűnik, mint annyi szó, érzés. A mai gondolatok eltűnnek, a szavak elröppennek, és másnapra el is felejtjük a jelentésüket, mondandójukat. Bámulom az új ablakot a konyhában, mintha valamit is változtatna a házon. Mintha a régi világ újnak tűnne, ahogy kinézek rajta, mintha kintről a család is újnak tűnne.

Pedig nem, csak kósza illúzió, késő esti ábránd. Képzelgés, mint oly sok gondolat, mik hirtelen a fejembe tódulnak. Mi lett volna, ha azon a régi, őszi napon nem az lett volna arra a papírra írva, s egy édesapa sorsa nem pecsételődik meg. Mi lett volna, ha nem kell kórházról-kórházra baktatni, szitkozódni, s várni az elmúlást, egy ember elsorvadását? Mi lett volna, ha az a lány még mindig szeretne? Mi lett volna, ha egy ölelés után fordulnék ide, a képernyő elé? Nem tudom. De nem is érdekel. Ami volt elmúlt, ami van, azt kell élvezni, esetleg szidni. Ismét nagyot kortyolok késői italomból, s elégedetten mosolyodok el.

Üdvözlet olvasó!

Végre a jó kis kényelmes forgósszékemben (bár ezért is anno csak anyázást kaptam drága édesanyámtól, mert ez felesleges ugye nekem), üldögélhetek viszonylagos nyugalomban. Kicsit panaszkodom, ha van kedved, olvasd el. Ha nincs, az sem baj, nem akarok én senkit terhelni jelentéktelen életem mai és tegnapi napjával.

Hol is kezdjem… áh megvan, bementem dolgozni. Ez bizony önmagában is elég sokkoló dolog, de lépjünk túl felnőtt kötelességünk egyik alappillérén. Tegnap délelőtt az egyik mérnök kollega megkapta feladatnak a főnökúrtól, hogy készítsen pár képet az irodáról, mivel kell a pályázatba. Persze legyen rend a helységben, stb. Oké, csináljuk, segít minden munkatárs kicsit rendet vágni. Ment is a dolog, lettek hamar fényképek. Utána a jólvégzett munka mámoros érzésével tekintettünk végig az irodán, mintha éppen egy sereg vizigótot, vagy más ellenséget gyűrtünk volna le. Rögtön megakadt a szemünk a radiátor régi felfogatásainak lyukain, amik ugye ott tátongtak a falon, néhány tiplivel megkombózva. Rövid megbeszélés után át is ugrottam a kazánházba egy kis gipszért, bekevertem, s egy lemezzel szépen elsimítottam a hibákat. Ha nem is lesz teljesen sima, azért a kissé egyenetlen falon szebben mutat a fehér, mint a régi lyukak. Ekkor lépett be a főnök asszonya, s rögtön oda is vágta: - Ennyire ráérsz? A felelet: - Naná! Hát jó, délelőtt letudva, éljen az építőmunka elleni utálat. Persze rendszergazda létemre palackoztam én át 60 rekesz szódát, pakoltam vascsöveket, esztergáltam speckós kis géppel zsákszám az üdítős palack előformákat, tehát nem vagyok egy speciális, informatikai célra tartott ember. De mégis, én most bűnt követtem el…

Üdvözlet!

Én is írok már valamit, ki ne maradjak a logout felhasználók népes táborából.
A mai kis történet a rekeszizmokat célozza meg, remélem sikerül kicsit vidulni rajta.
Ha nem, akkor jöhet a '' hülye vagy ecsém, tebarom'' és egyéb jelzők rám ragasztása.
Vágjunk is bele, ne szaporítom a leütéseket!

Az egész anno egy kellemesnek mondható iskola(?)i napon kezdődött, amikor jó szokásomhoz híven az amúgyis agytekervény pihentető tanórát saját internetes céljaim böngészéséhez használtam gépházvásárlás ürügyén, mivel a régi igencsak leamortizálódott már. Na meg a kodegány nem egy atomkatasztrófát kibíró márka. Mivel akadt egy kis innen-onnan összeszedett/dolgozott pénz, nosza, nézzünk valami frankót! Azaz mégsem, hiszen táp is kellene, mert iszonyat kellemetlen az 5 percenként újrainduló gép online Neverwinter Nights közben. Ez már szűkíti a lehetőségeket, mert szarból ugye nem megy a várépítés, kevés pénzből meg nincs nasa szervert elbíró táp, és egy pofás ház.