Üdvözlet!

Én is írok már valamit, ki ne maradjak a logout felhasználók népes táborából.
A mai kis történet a rekeszizmokat célozza meg, remélem sikerül kicsit vidulni rajta.
Ha nem, akkor jöhet a '' hülye vagy ecsém, tebarom'' és egyéb jelzők rám ragasztása.
Vágjunk is bele, ne szaporítom a leütéseket!

Az egész anno egy kellemesnek mondható iskola(?)i napon kezdődött, amikor jó szokásomhoz híven az amúgyis agytekervény pihentető tanórát saját internetes céljaim böngészéséhez használtam gépházvásárlás ürügyén, mivel a régi igencsak leamortizálódott már. Na meg a kodegány nem egy atomkatasztrófát kibíró márka. Mivel akadt egy kis innen-onnan összeszedett/dolgozott pénz, nosza, nézzünk valami frankót! Azaz mégsem, hiszen táp is kellene, mert iszonyat kellemetlen az 5 percenként újrainduló gép online Neverwinter Nights közben. Ez már szűkíti a lehetőségeket, mert szarból ugye nem megy a várépítés, kevés pénzből meg nincs nasa szervert elbíró táp, és egy pofás ház.

A keresgélésnek, és a fórumok kíméletlen átböngészésének meg is lett az eredménye.
Tápegység terén egy FSP Greenpower 400W-os modell lett a befutó, míg gépházból a Foxconn TLA-570-es nyerte el a tetszésemet. A házról egy kép: [link] Még egy kis utánajárás, mindkettő megtalálható a lúzer's-nél. Vagyis nem. A házzal gondok vannak. Nincs. De megnézik. Egy hét, semmi. Két hét semmi. Utána telefon, hogy ugyanmár mi a falhoz verdesett túrós csusza van. Hát nincs, nem is lesz, az importőr nem hoz... Ó, a te anyád is lány volt! De nem adom fel! Csomó telefon különböző boltokba. A közelben egy ígérte, hogy szerez, de 3 hét múlva még neki állt feljebb, hogy lemondom a rendelést, amikor basztak meghozni, s folyamatosan átvertek a telefonban. Hogy néznétek meg anyósotokat fürdés közben hátulról...

Itt véget is érhetne a történet, de mivel rólam van szó, nem fog. Azt tudni kell, hogy kitartó vagyok, s ha megtetszik valami, ahhoz ragaszkodom a végsőkig. Ezért is sikerült szerezni egy házat a lúzer's-nél áprilisban. Miért fontos ez? Csak azért, mert januárban kezdtem el telefonálgatni. Hozzáteszem nem egy csúcskategóriás házról van szó, akkor volt 10 ezer jó magyar forint egy 350-as táppal. Ezzel a kis táppal jól jártam, mivel beszámították a másik árába, ami a diák pénztárcának igencsak jót tett. Időpont, helyszín egyeztetés, és irány Pest!

2006. 04. 08. szombat. Elindulok a nagy beszerző körútra. Egyik ismerősnek vittem fel ezt-azt, személyesen mégiscsak jobb elrendezni a dolgokat. IC-re fel egy órás várakozás után, zötyögés. Megérkezvén a délibe tudatosult bennem, hogy igencsak ráérek. Irány az egyik büfének látszó kis bódé, sör kikér, pattint, támaszkodik, iszik, nézegelődik. Az idő telt. Megérkezett ismerős. Kis csevely, majd felajánlott egy fuvart, amivel éltem is.
10-15 perc múlva a lúzer's Damjanich utcai üzleténél, azaz a tett helyszínén kötöttem ki. Hurrá! Köszönés, de előtte elmagyarázta a visszautat a déli pályaudvarra. Megköszöntem, majd irány a bolt. Zárva. Leltár. Hogyaza... Nézek be, próbálom az ajtókat kinyitni, semmi.
Amikor már szerintem egy ellenőrre, vagy valami durvább létformára hasonlíthattam, kijött az egyik eladó. Nagy nehezen fény derült a baj forrására. A Ferenc körútra kellett volna mennem, mert itt ugye leltár van, s ők ezt nem kotyogták el nekem. Remek. Hálisten útbaigazítást kaptam. A 70-s trolival menjek, kis hadova valamiről (lehet ez volt a lényeg?), s a 4 meg 6-os villamossal tovább.

OK. Gondolkoztam a jegyvételen, de nem találtam erre alkalmas helyet. Közben beállt a troli. Felszálltam, s egy laza mozdulattal a sofőr bácsi felé jegyvásárlási kérelmet tolmácsoltam, aki rámutatott az automatára mellettem. Az persze nem volt üzemben. 200 forint spórolva. Hmm. Eljutottam a Kossuth térre, de ott csak 2-s villamosok közlekedtek.
Itt valami nem stimmel... Pont megláttam egy kicsit csóróbb, egyszerűbb, azaz őslakos kinézetű házaspárt a megállóban. Kérdem, merre van a Ferenc tér, hogy tudom megközelíteni. Válasz: ''entsuldigung, bitte nicht''. Úgynézem megtaláltam a megfelelő embereket, bár lehet akkor értem volna el valamit, ha mondjuk Berlinben akadok össze velük. Elkezdtem keveregni a téren, megláttam egy idősödő asszonyt. Na ő már csak helybéli! Neki is feltettem a kérdést, s siker koronázta erőfeszítéseimet:

- Pont beállt a busz, még eléri, az arra megy. - Megköszöntem, futás, hálisten szerencsésen elértem. Persze a jegyautomata nem vette be a 100-as pénzérméket. Még egy jegy spórolva. Hmm hmm. Elmentem a március térig, vagy valami hasonlóig. Ott ismét csak a helyiekre bízván magam követtem egy idős ember tanácsait. Végre egyenesben voltam. Felszálltam én is vele a 2-s villamosra. Kis zötykölődés, Borárus tér. Jegy ismét spórolva. Kezd ez már egy áruházi akcióra emlékeztetni...
Majd az öreg útmutatása szerint 4-s vagy 6-s villamosra felszállás, s célhoz érek. Fel is jutottam egy 4.es járatra. Jegy spórolva, ugyanis a jegyadó automatába nem mertem még egy szemétfoszlányt sem beledobni, annyira koszos, törött és telefirkált volt. És igen! Az igazság pillanata! Elértem a boltba. Vásárlás sikeresen lebonyolítva, mission complete.

A boltban ismét kaptam útbaigazítást: vissza a délibe a metró a nyerő. Vettem is két jegyet. Kilyukasztottam az elsőt, elzötyögtem a Deák térig vele. Ott viszont át kellett szállni. Tapasztalt tömegközlekedéses szemem azonnal észrevette, hogy az előttem haladó nőszemély jegye is ugyanott lett lyukasztva, mint az előző állomáson kezelt saját példányom. Nosza, akkor nem érvényesítek!

Boldogan haladtam a mozgólépcsőn, lent a bkv derék ellenőrei szivatják éppen a népet. Hehh, mi ez nekem! Megyek, mutatom a jegyet. Félrehív. Mit akarhat? Nem az esetem ez a ronda nő. - Önnek nem érvényes a jegye. - Óbazd... - 2500 helyszínen, 7000 csekken. - Na ezt beszoptam. De nagyon.

Az agyam villámgyorsan jár, ide bizony valami kell, mert elbukik a szent misszióm! Kezdődik is a mesedélután. Vidéki vagyok, nem tudtam, hogy kell kettő lyukasztani, nem tudom mi itt a helyzet ( ez igaz is részben... vagyis már nem). Lassan közeledünk a végéhez, kezdem magam kínosan érezni, amíg el nem jutunk a végkifejlethez:
- Ez nem lesz így jó, valamit tenni kellene. - dobom fel a labdát.
- Nos hogy lenne jó magának is, meg nekem is? - válaszol az ellenőr, szerva ott.
- 1000 forint - jelentem ki magabiztosan.
- 1500 - válaszol az ellenőr.
- Rendben, fizetem.
Ezután el lettem engedve szorult helyzetemből, majd irány a déli, vonat megközelít, hely elfoglal. A végén a sör kortyolása közben realizálódott bennem, hogy ez bizony nem volt semmi kis vásárlás.

Remélem sikerült mosolyogni egy kicsit az íráson, vagy csak én röhögtem a saját hülyességemen?
Várom a véleményeket!