Hölgyeim és Uraim!

A nem is olyan régi PH-s sörözős-ivós-és ivós találkozó alkalmából merült fel az ötlet Fricc kartárs jóvoltából. A terv az lenne, hogy elmennénk Bécsbe, majd onnan az Alpokon keresztülvágva magunkat megérkeznénk Münchenbe, ahol fáradt testünket sörrel és egyéb német finomságokkal keltetnénk új életre, hogy aztán felfrissülve nézhessünk körbe a városban. Ez durván 3 napot venne el az életünkből, amit persze nem hiszem, hogy bárki is bánna.
Februárban terveztem/terveztük ezt a kis kirándulást.

Hirtelen ennyi, ami körvonalazódott a fejünkben. A pontos információkat Fricc fogja adni, így biztosan kiderül jó előre a pontos ár, az útvonal, és egyéb dolgok.

Akinek van szabadideje/kedve/pénze/söre és jönne, ne tartsa magában!

!!!!!!Ápdét Fricctől!!!

Itt van egy Fricc által összerakott és szerkesztett google docs táblázat, amiben szépen le van bontva minden, így könnyen kiszámolható lesz az útiköltség. Én egy kicsit részleteztem, így talán mindenki megtalálja, amit...

Tegnap kaptam pár doboz/üveg sört egy munkáért. Ez még magában nem nagy különlegesség, de legnagyobb örömömre Franciaországból és Ausztriából származó nedűkkel leptek meg (ott lettek vásárolva).
Gondoltam írok róluk egy mini tesztet, hátha érdekel valakit.

Stiegl Radler: ahogy a kép is mutatja, ez egy málnás ízesítésű sör. Alkoholtartalma 2%, szóval nem fogunk a falnak menni tőle. Színre akár egy üdítőital, kellemesen rózsaszín. Valószínű ez valami csökkentett kalóriatartalmú csoda, legalábbis a címkéről ezt következtetem.
Erőteljes a málna íze, de furcsa is, mivel egyáltalán nem édes az ital. Ettől függetlenül nem rossz. Sörös jellege nem nagyon van. Kép
Értékelés: 3/5

Panaché: ez egy 1% alkoholtartalmú citromos sör. Itt már inkább az üdítős jelleg dominál, ami nem baj, mert nagyon jóízű az ital. Egy nagyon kevés sörös zamata is van. Nekem tetszett, nyáron behűtve el tudnám kortyolgatni. Kép
Értékelés: 4/5

"Kyuss Lives néven Európa turnét csinál a stoner isten Kyuss, sőt Pesten is játszanak majd márciusban.
Josh sajnos nem vállalta, így a John Garcia, Nick Olivieri, Brant Bjork felállású csapatban egy Bruno Fevery nevű gitáros játszik majd, aki egy Kyuss tribute-ben pengetett Garcia mesternek. "

forrás: heavymetal.hu

Na ez rendesen feldobta az estét! Erre menni kell, mese nincs!

Egy kis ízelítő annak, aki nem ismerné őket:
1
2
3

Nem egy nagy valami, vagy esetleg különös eset, egyszerűen csak beszart.
Bár eddig sem volt szegény már 100%-os (Ha jól emlékszem ismerős a szintézert emlegette, s ezért eléggé egymásba másztak a csatornák. De mivel ebben az esetben a gruppen nem jó, így maradt a videomagnó+scart megoldás.), de vasárnap végleg megadta magát. Gondoltam megint párás lett szerencsétlen, de hiába szárítottam, semmi. Tegnap ismét nekiálltam, ismerős tanácsait megfogadva. Gyönyörű ívet húzott a trafó, úgyhogy bizony ennek annyi. Bár egy tizenpár éves tévétől azért nem hatalmas meglepetés.
Nem is maga a készülék miatt írom ezt a bejegyzést, inkább az emlékek miatt.
De rég is volt, amikor még vitatkoztunk, beszélgettünk az éppen induló kereskedelmi csatornákról, aztán vártuk, hogy jöjjenek azok a beígért mozifilmek. A csoda elmaradt, de azért akadt mit nézni.
Ma már el sem tudnám képzelni, hogy négy csatornát nézzek, s ha mozizni támad kedvem, akkor berakjak egy videokazettát, aztán örömbódottá. (Bár ma már egyáltalán nem nézek tévét.)
De jó is volt néha elugrani a videotékába, s kikölcsönözni egy filmet! Volt egy hangulata, még ha a mai viszonyok mellett igencsak szegényesnek tűnik az akkori kínálat.
Igaz akkoriban nem volt se pc, se internet, se kábeltévé. De nem is bánom, legalább többet tudtam a barátokkal lenni, s nem otthon ültem a gép előtt.
Hogy mi lenne velünk számítógép és internet nélkül? Jó kérdés.

1. oldal

Vihar közeledik. A kék eget már szinte teljesen eltakarják a fekete felhők. Nem a legjobb időjárás ez így vasárnap délután, pláne egy alapos hancúrozás után. Magányos vagyok. Szívesen sétálgatnék a barátnőimmel a városban, de sajnos megkezdődött a műszakuk. Ráérek, így csak fekszem az ágyon. És gondolkodom. Lehet abba kellene hagyni, még a végén megárt.

Az itthoni folyamatos lármától frászt kapok. A fenéért kellett nekünk kiadni a ház alsó szintjét kupinak. De legalább akadnak barátnők. Nem bírom a hangzavart ma, így elmegyek itthonról.
Egy kisvárosban élek, annak is a szélén. Van itt egy erdő, ami akkora, hogy szerintem tíz év alatt sem tudnák ellopni, pedig folyamatosan azt csinálják esténként.
Azt beszélik, hogy el van kerítve, s nagy táblákon jelzik, hogy „Belépni tilos!”. Soha nem voltam arra, gondoltam megnézem. Félelmetes látvány fogadott az erdő szélén. Átvágott rozsdás kerítés, rengeteg tábla, sörös dobozok, és egy bicikli. Különös érzés uralkodik el rajtam, félek. Mintha meg akarnának ölni. Gyorsan meg is fordulok, majd elindulok visszafelé. Hirtelen zajt hallok magam mellől. Odanézek. Egy favágó esik le a fáról motorfűrésszel együtt. Jó pár hete nem fürödhetett, na meg ráadásul teljesen részeg. Iszonyat büdös. Elkezdek futni, a franc sem akar mentőt hívni.

Bizony, kaptam ma egy kisebb ajándékcsomagot. Persze nem a két szép szememért, hanem azért, mert ezzel szeretnék megköszönni, hogy foglalkozom velük.
Egész pontosan egy 'alapfokú' számítógépkezelő tanfolyamot tartok minden csütörtök délelőtt a helyi nyugdíjasklub tagjainak.
Nemrég úgy volt, hogy ez is megszűnik, mivel veszélybe került az állásom, de maradtam, s a tanfolyam is maradt szerencsére.
Így tovább tudnak internetezni majdnem önállóan, tanulgatják a billentyűzetet, s lassan már talán az email is menni fog mindenkinek.
Jó látni, ahogy egyre jobban megy a gép használata, egyre többet tudnak. Öröm átadni a tudást, remélem még sokáig lesz rá lehetőségem.
És hogy mi volt a csomagban? Pezsgő, kávé, csoki... és egy nagy adag szeretet, megbecsülés, amiért megéri foglalkozni velük.

Itt látható egy cikk az oktatásról községünk honlapján. A linkért elnézést, így tudtam csak megoldani, szebb az oldal, nem csak szürke az egész.

Hiába, ez a közfoglalkoztatottság átka. 200 napot lehúzol, s takarodj munkanélkülire. Lehetőleg 3 hónapra.
Vicc. Remélem közben akad majd valami rendes munka valahol, nincs kedvem megint a segédmunkákhoz rossz vállal, pedig nagy rá az esély.
Hiába, vidék rulz.
Pedig lassan közeledik július (jó lassan), s meglett volna az egy év a könyvtárban.
Annyira nem volt rossz munka. Nyugis, rugalmas munkaidővel, s minimálbérrel, ami helyben versenyképes a nullához viszonyítva.
Persze volt itt is negatívum. Télen spóroltak a fűtésen (majdnem egy hónapig voltam beteg emiatt), az utóbbi időben jó párszor el kellett menni hétvégén is hangosítani, s a gyerekek sem könnyítették meg a dolgom. Miért? Mert volt olyan, aki csak szimplán szemetelt, volt aki 3-4 hatalmas kupac szotyihéjat odatermelt az asztalra, s csak bután nézett rám, amikor rászóltam. A csúcs a gyújtogatás volt: pár kiskölyök úgy gondolta, hogy jó móka megégetni gyufával a monitort, a billentyűzetet, és az asztal sarkát.
Ekkor bannoltam élőben először, tetszett.

Üdvözletem, kedves olvasó!
Ismét itt vagyok a szokásos idiótaságommal, remélem ez a rész is tetszeni fog!
Mint mindig, kritikát szívesen fogadok, s elnézést a kicsit késői folytatásért.

- Hülye vagyok! Teljesen hülye! – hajtogatta magában Hősünk, miközben a büdösen pöfögő motorkerékpáron ült, és haladt felfelé a lépcsőn. Bizony, a lépcsőn. Ugyanis a lenti teremből valahogy fel kellett juttatni a ’szent’ tárgyat. Ez úgy nézett ki, hogy miután nagy nehezen sikerült beindítani a romhalmazt, Hősünk felpattant rá (fájós lábbal kicsit túlzás a felpattanás, de azért nagy nehezen fel tudott rá szállni), majd szép lassan elindult vele a lépcsőkig. Onnantól a pap és Aya hátulról segített tolni a motort. Fájós lábú sofőrünk néha adott egy-egy gázfröccsöt, amit a motor szép, kékes füsttel hálált meg. Ezzel próbálta elriasztani Ayát, de nem sikerült neki. Az elf csak vigyorgott, miközben tolta a motort, hiába szívták a pappal a büdös füstöt. Nem volt menekvés, ha Aya motorozni akar, akkor fog is!

Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy a jelenlegi rendszert lecserélem valami AM3-as jóságra. De hamar rájöttem, hogy felesleges. Amire kell, arra jó ez is.
HD tartalmakat vígan nézek vele (ha nincs dxva, a proci röhögve visz mindent), fogyasztásra szerintem kedvező (alul van feszelve a proci), nem is nagyon melegszik (egyszer véletlenül elment 1 hétig passzívan)...
Majd talán akkor cserélek, ha kijön a Llano. Az se most lesz.
Még a végén marad sokáig a 775?

Bizony!
No nem ikerpárral, vagy más egzotikummal. Macskára tessék gondolni. Történt ugyanis, hogy betértem a közeli városban található kedvenc kocsmámba, hogy busz előtt egy sört lelökjek az üres háromnegyed órámban. Kettő lett belőle.
Mit tesz isten, egy kis család pont ott evett. Anyuka, két kisgyerek, no meg a gyönyörű szürke sziámi macska. Ez utóbbi elég sokat szaladgált, s az első söröm vége felé valahogy kikötött mellettem a padon. Megsimogattam, megvakargattam kicsit az állát, s azonnal elterült nagy kényelmesen. Persze csak addig, amíg a gyerekek nem kezdték el piszkálni szerencsétlent. Mindegy, kértem a második sört, közben az anyjuknak adtam kétszáz forintot, mivel benyelte a bankkártyáját a gép, s kellett a pénz vonatra. Igaz volt e, vagy sem, nem érdekel. Rögtön láttam, hogy a gyerekek számára az elsők, úgyhogy egy percig sem bántam a pénzt.
Talán azért is írtam le ezt a kis történetet, mert a kölykök minden második percben azt hangoztatták, hogy a macska ki nem állhatja az idegeneket, sőt meg is karmolja őket! Engem megkedvelt azért.
Úgyhogy megérte ismét sörözni. Ha másért nem, legalább a találkozásért a macskával, no meg azért, mert tudtam segíteni az asszonyon. Nem sokkal, de talán pont ez kellett ma.