6:25. Arra keltem, hogy nagy a sürgés a lakásban, hullafáradt is voltam. Gondoltam az albérlő késik el a munkahelyéről, majd anyám lecseszi. Az első gyanús dolog az volt, hogy valaki berohant a szobába és kivitt valamit*. Félálomban már nagyon nem tetszett ez nekem, de nem bírtam erőt venni magamon, hogy felkeljek. Utána már az öcsém felkelt, a gipszkarton falon simán áthallatszott, hogy sír. Na, mondom, most vagy az albérlő írta alá a halálos ítéletét, vagy nagyobb gond van. Hangokat hallottam, de azonosítani nem tudtam, viszont idegeneké volt. Már magamhoz tértem, felkeltem és azt kívántam, hogy bárcsak álmodnám mindezt: a nevelőapám a folyosó közepén feküdt és a mentősők épp újraélesztették. Azt hiszem csak egyet adtak neki defibrillátorral, az vissza is hozta. Szerencsrére (1). Magához tért és csak annyit mondott, mielőtt elaltatták: "Sír a kicsi fiam".
Most már az Országos Kardiológiai intézeten van az intenzív osztályon, de az előzmények érdekesek. Nyáron volt az első komolyabb panasza, kint a nyári szálláson. Akkor hajnalban hívták ki a mentőket. Az volt a panasza, hogyszúr, zsibbad a karja, majdnem a szívéig. 190cm magas, 160 kiló és 33 éves, de nem kövér, inkább izmos. Igaz, három év alatt felszedett húsz kilót és testesebb lett, anyám jól tartja, de nem ez volt a gond. Nem iszik (sört sem), mértékkel dohányzik (egy doboz -> 2-3 nap). A kiérkező mentős megvizsgálta és azt mondta, hogy szimulál (2). Anyád. Ez olyan, mint amikor hozzám érkezett ki a részeg mentős és azt, mondta hogy nincs is eltörve a lébam, eközben csinált egy harmadik törést is, amikor a bakancsot cibálta le rólam. (3) Kapott egy injekciót, amitől jobban lett, de másnap az volt az első, hogy elment a háziorvosához. Az megvizsgálta és egyszerűen nem hitte el, hogy este otthagyták, nem is engedte dolgozni, irány a korház. Egy hétig volt bent, folyton kapott vérhigítót meg gyógyszereket, azóta szedi a felírtakat rendszeresen. Ez volt Augusztusban.
)... A Közösségépítő megkérésére keresek kettő (szigorúan kettő) jeletkezőt 
