Előszó
Ezúttal a Xears XB120PRO járt nálam, mely különc formájával hódít elsősorban, majd aki nem riadt vissza a formától, esetleg be is teszi a fülébe és meghallgatja, hogy szól. Én megtettem, bejáratás előtt, bejáratás után, erről, valamint a külsőről olvashattok az alábbi cikkben.

Az arany-fekete kombó ütősre sikeredett, a formavilág már sokkal szubjektívebb

Külső
Kézifegyver töltény. Igen, jól láthatóan egy töltényre hajaz a formavilág, amely mindenképpen indulatokat vált ki az emberekből. Vagy nagyon megtetszik valakinek a szokatlan forma, vagy egyből visszautasítja, hogy ő ilyet bizony nem visel. Én személy szerint a hangjára voltam kíváncsi – s bár hordani biztos nem hordanám, akármilyen jól szól – egy teszt erejéig nyúztam. Külsejére visszatérve egyébként, biztos vagyok benne, hogy 10-ből 1-2 fiatalnak bejön a formavilág és csak ezért hajlandó lenne viselni, 100-ból pedig találnánk 1-2 embert, akinek mindemellett még a hangzása is fontos.
A membránház nagy, kimondottan nagy. Hosszúkás, az átmérője 11 mm és ez az egyik legnagyobb probléma vele. Akármilyen kicsi szilikonnal használjuk, fizikailag lehetetlen, hogy ne álljon ki a fülünkből egy jelentős része. A másik probléma, hogy a szokványosnál kisebb a kimeneti nyílás is, ezáltal a mellékelt szilikonokon kívül nehéz lesz hozzá beszerezni más típusúakat.
A jó hír viszont, hogy az anyagok ismét igen minőségiek, a teljes ház alumíniumból készült, a kábel nem gubancolódik olyan könnyen, kellően merev. Az Y elágazásnál lévő kis műanyagon szintén arany színű alumínium gyűrű húzódik, akárcsak a csatlakozó végén, amely aranyozott jack aljzattal rendelkezik (nem csak színre).
A kábel aszimmetrikus, a membránházon „L” illetve „R” jelölés található, bár sok haszna nincsen és nem is túlzottan kontrasztos a fehér felirat az aranyszínű bevonaton.

Előszó
Korábbi cikkem főszereplője, a TD100 II-es után lehetőségem nyílt pár nap erejéig tesztelnem annak utódját, a TD100 III-ast is. Ennek több szempontból is örülök. Egyrészt a TD100 II-est már nem lehetett hivatalosan kapni a Xears-nél, mikor a cikk megszületett, így ajánlottam annak utódját, mely akkor viszont még nem jelent meg, csak híresztelték. Azóta megjelent a TD100 II-esnek a fekete (de fa alkatrészt nem tartalmazó) kiadása, illetve ezen írás főszereplője, a TD100 III Blackwood is.

A fa és az alumínium kombinációja a fémszínű gyűrűvel igazán ütős

Külső
A III-as generáció több ízben is különbözik a II-estől. Legfőbb érdekessége a részben fa borítás, mely véleményem szerint igen ütősre sikeredett, a fülhallgató visszafogottabb, elegánsabb lett. Megmaradt a korábban használt házvég, melyre a szilikont is húzzuk, azonban a gyűrű mögötti membránház le lett cserélve fára. A téli hónapokban ez mindenképpen előny, hiszen kezünkben tartva, fülünkben lógva sem olyan hideg a ház. Az anyag lecserélése által könnyebb is lett a füles, bár ez aligha szempont. A fa kényességétől nem kell tartani. Egy viszonylag vastag matt réteggel van kezelve, így nem tudunk benne kárt tenni, ha csak nem szánt szándékkal tesszük. A „Xears” gravírozás maradt, kissé nagyobb lett, de a fa részeken ne is keressünk más feliratot. A fülünkből kiálló részen nincs ott az „X”, amely a körülöttünk állóknak jelezte, mi szól a fülünkben. Ez még nem akkora probléma, az azonban zavart, hogy az oldalt jelölő „L” és „R” feliratok kisebbek lettek, valamint átkerültek a kisebb alumínium részre. Ezek olvashatósága így rosszabb lett, lassabban találjuk meg, melyik rész melyik fülbe jön.
Ennyit a hangszóró végről, a többi alkatrészen már nem végeztek nagyobb módosításokat. A kábel vastagabb része, mely az elágazásig tart rövidebb lett, az elágazás utáni kábelek viszont valamivel hosszabbak, de összességében még így is 2-3 centivel hosszabb az előd.
A csatlakozón „Xears” felirat helyett már csak egy „X” található, ugyanolyan, mint a kábel elágazásán. Maga a csatlakozófej ezt leszámítva teljesen azonos.

Egy kisebb lélegzetű írással szeretném bemutatni új billentyűzetemet, mellyel korábbi Labtec Standard Keyboard Plus klaviatúrámat váltottam le bő 2 év után. Technikai problémája nem volt, lecserélésére azért volt szükség, mert az eredetihez képest jóval hangosabb volt már a billentyűk hangja (amely 2.000 Ft-os árát tekintve talán nem meglepő). Az i222 a cikk megírásának pillanatában 3.000 Ft körüli áron szerezhető be.

Bár a cikkben szereplő két képen nem magyar kiosztású a klaviatúra, természetesen itthon honosított verziót is lehet vásárolni (duplasoros enter, hosszú Í)

Külső
Nem szokásom, de ezt az eszközt úgy vásároltam meg, hogy előtte nem láttam, nem próbáltam élőben. Testvérével, az i220-assal találkoztam először képeken keresztül, az is tetszett, de az 1-2 éve divatba jött fényes fekete műanyag felületektől a falra mászom, azon pedig a komplett fedlap ilyen anyagú volt. Ezért esett a választásom az i222-esre, melynek csak felső 2 cm-es kávája készült fényes bevonatból, a többi része matt fekete. Bár jobb lenne, ha az egész matt lenne, de ennyi még belefér.
A klaviatúra kimondottan minimalista dizájnnal lett megáldva, ami szerintem csak előnyére szolgál. Lapos, nagyon kis leütési úttal rendelkező „szigetes” – tehát egymástól 1 mm-es távolságra lévő – gombok, három dedikált hangerő vezérlő gomb és egy „www.geniusnet.com” felirat található az előlapon. Teljes értékű, hagyományos és magyar kiosztású a billentyűzet (nagy Enter, hosszú Í, normál 3x2-es elrendezésű Insert/Home rész, numpad), ami nem azt mondom, hogy ritka, de ugye ismerős, mikor egy billentyűzet teljesen megfelel igényeinknek, azonban vagy nincs magyar kiosztásban, vagy nem klasszikus elrendezésű.
Kiemelném még a notebookból átemelt, Alt Gr mellett található „Fn” funkciógombot, melyet együttesen lenyomva az F1-F11 billentyűk valamelyikével, különböző alkalmazásokat, vagy alkalmazásokon belül különböző parancsokat érhetünk el. Teljes körűen üzemel önálló szoftver telepítése nélkül (Win7), tehát nincs szükség illesztőprogramra (nincs is a csomagban telepítő CD). Bár jómagam egyelőre nem használom - mivel korábbi billentyűzetemnél nem volt ilyen opció -, de okos megoldás a plusz dedikált gombok helyett. Az Fn gombbal a következőket érhetjük el, sorjában:

Köszönhetően annak, hogy több audiotechnikával, fülhallgatóval kapcsolatos fórumtémában is szinte napi szinten felmerül a kérdés – miszerint hogyan is működik ez a bejáratás dolog -, gondoltam írok egy bejegyzést arról, újonnan vásárolt IEM (In Ear Monitor), vagyis füljáratba illeszthető fülhallgatótokat milyen módon vegyétek kezelésbe.

Mi is ez a bejáratás, miért van erre szükség?
Az újonnan vásárolt, még nem használatos fülhallgatók parányi alkatrészei nem voltak még egymáshoz képest mozgásban. Mikor elkezded használni a fülhallgatót, ezek – a rezgéseknek köszönhetően – mozgásba lendülnek. Ha már kellően „bejáratódtak” egymáshoz képest ezek az alkatrészek (membrán, hangszóró), némiképpen tisztul a hangkép, természetesen a fülhallgató típusától függően kisebb-nagyobb mértékben.

Tehet kárt a fülhallgatómban?
Amennyiben az ezen cikkben leírtaknak megfelelően jársz el, szinte nulla százalék a valószínűsége. Természetesen én személy szerint nem vállalhatok garanciát minden olvasó számára, aki az itt leírtak alapján jár el, így a szokásos „mindenki csak saját felelősségére végezze el” szöveg érvényes. De hogy miért is nem kell tartani a tönkremeneteltől? A fülhallgatókat arra tervezték, hogy az ember zenét hallgasson rajta maximálisan olyan hangerőn, melyet még el tud viselni. A bejáratás során is ez történik, annyi különbséggel, hogy a hangot zajnak nevezhetjük, mivel az emberi fül számára nem kellemes. Pontosan e miatt a bejáratást tulajdonképpen mindenki elvégzi, aki használja a fülhallgatóját, hiszen a zeneszámok is hasonló hatást érnek el. A különbség csak annyi, hogy a zajokkal történő bejáratás során sokkal intenzívebb, gyorsabb ez a folyamat, míg ha ezt nem tesszük meg, hetekig, hónapokig is eltarthat függően attól, milyen stílusú zenét hallgatunk.

A cikk 2010.01.28-án frissült. A frissítés a bejegyzés végén olvasható!

Előszó
Az IEM fülhallgatók, vagy ahogy sokan ismerik az „agybadugós fülesek” közül eddig csak Sony-m volt, kronológiailag EX51LP, utána pedig egy EX82LP, ami jelenleg is megvan, csak az alsó toldalék kábel megtört, így csak a tetejét tudom használni, ami utcai viselethez enyhén rövid. Szerettem volna pótolni a megtört kábelt, azonban 4.990 Ft + ÁFA-ért inkább lemondtam róla. A füles maga is 2 éves már, ami nálam egyéni rekord, nem tudom, meddig húzza még, ezért is kacsingattam új után.
Rendeltem HardverApró-ról egy AKG K340-est. Kritikán aluli minden eddigi fülhallgatóhoz képest, amit idáig hallottam, nem is írnék róla többet.
Gondolkodtam, hogy újra beruházok egy EX82LP-be, mert a hangja szerintem nagyszerű, kényelmes a viselete, valamint olcsón beszerezhető szintén H.A.-ról. Bújtam a teszteket, néztem az árakat, látogattam mindenféle külföldi és hazai fórumot, elég egyöntetű volt a kép, miszerint a Sennheiser CX szériájában nem fogok csalódni. Van/volt már 2 Sennheiser fülesem, mindkettő hagyományos kialakítású, de alapjában véve meg voltam velük elégedve, így teljesen nyitott voltam a márka felé.
Hangminőség szempontjából a CX 400-as 2. generációját ajánlották, így esett a választásom rá. Boltban 13.000 Ft, interneten nagyjából 8.000 Ft-tól lehet beszerezni. Vonzott a 2 év gyári garancia, azonban nálam fontos az, hogy az eladó is maximálisan korrekt legyen, ha már egyszer nála vásárlok, valamint a tapasztalat is azt mutatta, hogy nem az alatt a 2 év alatt lesz vele gondom, míg a garancia él.
A termék természetesen eredeti, ellentétben azzal, amit sajnos egyesek rosszindulatból terjesztenek egyik-másik eladó portékájáról. Nem szeretném, ha átmenne egymás marcangolásába a bejegyzésemhez kapcsolódó fórumtéma, egyet azonban engedjetek meg, hogy megjegyezzek: jól gondoljátok meg, kitől vásároltok itt a HardverApró-n, mert bár a portéka származása és minősége sokszor nem kétséges, az eladó stílusa és hozzáállása már erősen kritizálható. Neveket nem említek, és azt se szeretném, ha Ti sem tennétek. Aki egy kicsit is nyomon követi a fülhallgató bizniszt itt a PH! oldalain, érteni fogja, kikre gondolok.

Mivel előző egerem megadta magát, kénytelen voltam új után nézni. Egérben „sajnos” nem szeretem a gagyit, 2-3.000 Ft-os történeteket, ilyenekkel szórakoztam már eleget korábban, grafikai munkára teljesen alkalmatlanok.
Segítségemre voltak az egeres fórumtopikban is, ahol ketten a Logitech G9-est javasolták. Én ennél újabbakat néztem, mivel mindenképpen 20.000, de még inkább 15.000 Ft alatt akartam maradni árban, a G9-es pedig úgy élt bennem, mint egy csúcs Logitech játékos egér 20.000 Ft feletti árcédulával. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy már 14.000 Ft-ért is hozzá lehet jutni, így esett hát a választásom rá.
Bejegyzésem bár nem hiánypótló, mindenképpen szeretnék pár szót ejteni új szerzeményemről, mert úgy érzem, megérdemli.

A cikk 2009.11.08-án frissült. A frissítés a bejegyzés végén olvasható!

Bár született már írás itt a Logouton az egérkéről, engedjétek meg, hogy én is megosszam egy rövid cikk formájában tapasztalataim. Lassan több, mint 2 éves már a Logitech VX Nano-m, a boltokban még mindig kapható vezeték nélküli kis egér, sebaj, legalább tartóssági beszámolót is kerekítek egy lendületből, melynek külön bekezdést szenteltem, így akit csak az érdekel, nyugodtan görgethet a dőlt betűs szövegrészhez!

Előszó

A Logitech ennél az egerénél használta először azt az igen aprócska vezeték nélküli adaptert, melyet a számítógép USB portjára csatlakoztatva – azon kívül, hogy lefoglal egy portot – észre sem veszünk többet. Mivel notebookhoz vettem eredetileg, fontos szempont volt a nem túl nagy méret, a vezetékmentesség, valamint a kis adapter. Így esett a választás a Nano-ra. Technikai paraméterekkel nem untatnám a tisztelt nagyérdeműt, inkább felsorolnám, mit rejt a doboz:

Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezen bejegyzésemben NEM a Vatera működésének kritizálása a célom (bár néhol előfordul), hanem azon részének szidása, melyet mi, eladók és vevők alakítunk, vagyis a licitálás, leírások, fotók, kapcsolatfelvétel és hasonlók. Általánosságban írtam, amit írtam, nem emelek ki konkrét eladókat, személyeket. Kivételek mindig vannak, néhol több, néhol kevesebb. Egy általánosságban megfigyelhető folyamatról, trendről írtam, mely itthon gyűrűzik. Minden Vaterás és nem Vaterás érdeklődőnek kellemes olvasgatást kívánok!

Kezdjük mindjárt a legkritikusabb résszel. Olyan óriási színvonalbeli különbség van az itthoni aukciós portálok és az eBay között, hogy az elmondhatatlan. Hogy mikben merül ez ki? Ezt szeretném kifejteni kicsit bővebben is.

Termékleírás

Itt van példának okáért a termékleírás rész. Meg lehet nézni, hogy a Vaterán (és példaként innentől ezt fogom használni, mivel a legnagyobb hazai aukciós portál, s ha néha árulok valamit, akkor azt ott teszem meg) miképpen használják ki az eladók a termékleírásnál megengedett 40000 karaktert. Megsúgom, gyatrán. Miközben köztudott - és tapasztalataim is ezt mutatják -, hogy egy jól megszerkesztett, mindenre kiterjedő leírás sokszorosára növeli az értékesítési esélyeinket. Erre úgy látszik sokan még nem jöttek rá, ezért fordulhat elő az, hogy például egy eladó telefon leírásában ennyi szerepel:

Eladó Nokia 6230. Korának megfelelő állapotban, zsebkopások vannak. Utánvéttel nem postázok a rossz tapasztalatok miatt!

Lássuk be, ez így nem teljesen kerek. Ezek után pedig az eladó nem győzi megválaszolni a kérdések tömkelegét a le nem írt tulajdonságok, kondíciók miatt. Véleményem szerint továbbá tévhit az is, hogy egy termékhez, legfőbbképpen műszaki cikkhez nem kell leírni röviden annak specifikációit. Nem tudom pontosan még megbecsülni sem azok számát, akik úgy böngészgetnek termékeket, hogy véletlen akadnak rá, nem tudatosan keresik azt, de egy biztos: vannak ilyen internetezők, nem kevesen. Kérem, miért kellene szegény embernek felkeresni egy külön oldalt, hogy megtalálja, mit is tud az a valami, amire rátalált?! Ezzel is csak emelhetnénk a színvonalat, jobbá tehetnénk az aukciós portálokat, csupán egy kis fáradozás, nem kerül semmibe.

Beszéljünk magyarul?

Formáljunk kerek mondatokat? Használjunk vesszőt egy összetett mondatban? Nagybetűvel kezdődik a mondat? Az még emészthető, hogy egy termék iránt "csá most ez tényleg ennyi nem kell érte többet fizetnem cső" stílusban érdeklődnek, de hogy a legtöbb eladó is hasonlóan szép mondatok formájában válaszol (még akkor is, ha a kérdés normális formában érkezett), szerintem egy vicc és sajnálatra méltó! Néha értelmetlenül szerkesztett mondatokat, egy-egy szót válaszolnak az embernek, mit akarnak így eladni? Miből állna normális mondatokat formálni, értelmesen megfogalmazni, amit mondani szeretnénk? Ha egyszer valamit el akar adni az ember, legalább tudjon már kommunikálni.
Kerül valamibe? A helyett, hogy az aukciós portálnak fizetnénk több száz forintot az aukció kiemelésére, először meg kéne tenni pár alapvető lépést a normális értékesítés felé. Mert ugye az már rég rossz, ha az üzeneteknek automatikusan úgy kell kezdődniük, hogy "Tisztelt eladó!"...

Fotók a termékről

Ha valamit használtan árulunk, megengedhetetlen, hogy ne legyen hozzá aktuális, jelenlegi állapotáról árulkodó fotó. Ezt, mint oly sok mindent elfelejtik az eladók és jobb esetben utólag tesznek fel képet kérésre, rosszabb esetben a szavak erejében bíznak. Egy kép többet mond ezer szónál, ezt tartsuk észben. Ebben a részben külön ki kell térnem arra, hogy például a Vaterán nem lehet értelmes méretű képet feltölteni, most 150KB a korlát, az ennél nagyobb képeket a Vatera csodálatos képkonvertere lecsökkenti megfelelő méretre. Sokan rábízzák erre a módszerre képeiket, az eredmény pedig gusztustalan jpeg zajon kívül nem sokat tartalmaz. Persze sokan alapból gyenge minőségű, például mobillal készített képet töltenek fel, ennél már csak egy rosszabb van, mikor rossz helyre ment a fókusz és a termék helyett a körvonalai kivehetők csak, az is homályosan.

Komolytalanság, Vaterán kívüli értékesítés

Aki adott már el valamit a Vaterán jól tudja, hogy mennyi komolytalan érdeklődő, sőt licitáló van. A felhívás ott lebeg a gombnál, miszerint a PTK megfelelő cikkelye alapján a licitálással, leütéssel elfogadjuk, hogy kötelesek vagyunk fizetni. Sokakat ez hidegen hagy és nem különösebben érdekli, ha kap egy negatív értékelést, mert közel nincs olyan súlya, mint például az eBay-en.
Ami még ennél is rosszabb, az a komolytalan eladó. Egyrészt egy termék feltöltésénél a következő vastag piros betűs szöveg fogad minket a Vatera esetében: "Amennyiben a termékre érvényes licit érkezik, akkor a Vatera szabályzata és a PTK 211. § szerint is az eladó köteles az aukció tárgyát átadni a vevőnek.". Ennek ellenére nem egyszer találkoztam már olyannal, hogy „mielőtt licitálsz, kérdezd meg, megvan-e a termék, mert máshol is árulom”. Egyesek emiatt rendesnek állítják be az eladót, hogy szól, nem biztos megvan. De gondoljunk már bele, hogy ezzel a legalapvetőbb szabályt sérti meg a Vaterán, mivel nem biztos, hogy el is adja nekünk azt, amire licitálunk. Normális dolog az ilyen? Ha máshol is árulja, szedje le a Vateráról, árulja Apróneten és hasonló helyeken, ahol ez nem ütközik a szabályzatba.

Kapcsolatfelvétel, értékelés

A kapcsolatfelvétel és a fizetési rendszer lassú, körülményes a Vaterán. Fél óra, mire megjön az e-mail a termék megnyerése után. Ebben kapunk két elérhetőséget, e-mail, telefon. Én kivétel nélkül az e-mailben történő kapcsolatfelvételt szoktam használni, hogy nyoma maradjon a beszélgetésnek, kellhet az még (sajnos). Aztán sokszor napokig, nemegyszer hetekig tartó e-mailezés, telefonálás, napokkal a nyerés után feladott termék, egyszóval fárasztó és felesleges, sok időt pazarló rendszer. Egyszerűsítsünk, gyorsítsunk, automatizáljunk!
Mikor megjött a termék, mehet(ne) az értékelés. A vevő értékeljen először, ez azt hiszem így korrekt. Ő vette a terméket, az ő véleménye a fontosabb, mit gondol az adás-vételről. Jelenleg is van olyan eladásom, ami után a vevő lassan 2 hónapja nem értékel...