Túl vagyok egy kemény beszélgetésen édesapámmal. 19 évem alatt (pontosan ennyi!) nem volt még ilyen kemény beszélgetésem vele. A mosolygós családapából az ~1 órás beszélgetés szomorú és csalódott férfit csinált. Nem akartam így, senki nem akarja így, a végeredmény mégis legtöbbször ugyanez!

Édesanyám könnyen fogadta. Könnyen, hát már amennyire lehet egy ilyen hírt. Örült, hogy ennyire bízok benne. Persze, az elfogadás rögös és kacskaringós útján neki is végig kell menni, és ez nem két perc, nem két óra, nem két nap, és nem két hét. Talán nem is két hónap. Biztosan kevesebb idő, mint édesapámnak.

Nem lehet könnyű dolguk. Anya azt mondta, hogy nem baj, hogy nem lesznek unokák. Édesapám őszintén bevallotta: önző módon ő azért örült volna neki. Én is örültem volna neki, de nem így lett. Féltenek, attól ami kint vár. Én is féltem magamat. De attól még inkább félnék, ha nem lehetnék önmagam.

Ma nem akarok vitázni. Nem akarok vitázni a melegházasságon, az örökbefogadáson, a Pride-on. Elegem van egyenlőre a vitákból. Élni szeretnék! Boldognak lenni! Hiszem, hogy ez nem hiú ábránd: mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Most viszont erőtlennek érzem magam. Volt már ilyen: általában amikor így érzem magam lefekszem, és alszok. Ha alszok, nem gondolok a nehézségekre. Az álmokban nincsenek gondok, nincsenek problémák. Az álmokból történő felébredéskor a földre lökő sajgó pofonpár viszont egy teljesen valóságos dolog.

Történt egyszer, hogy a szüleim hazafele autóztak egy rendezvényről (08.13-án, vasárnap). Már majdnem hazaértek, amikor egy sarkon megpillantottak egy gyönyörű magyar vizslát, akit ráadásul majdnem el is ütöttek. A kóbor kutyák nem szokatlanok errefelé, egy vizsla azonban mindannyiunkat megérint: két vizslánk is van (az egyik fajtiszta, a másik csak közel ), és nagyon szeretjük őket. Nem volt hát mit tenni: édesapám magához hívta, és nagyjából 2 perc szaglászás és kisebb kergetőzés óta a gazdájaként tiszteli, akit mindig és mindenhova követ, bármerre is járjon.

A nagy harmónia jegyében el is indultak, hogy az utcában lévő, és feltételezhetően viszlát tulajdonló embereket meglátogassák. Mindezt persze este fél 11-kor, a látogatottak nagy örömére. A hűséges kis jószág (a továbbiakban: Potya) végig gyönyörűen ment édesapám után, nagyon boldogan. Sajnos azonban hiába vertek fel jó pár embert, nem lett meg a gazdája a kutyának, így a szüleim egy szomorú döntést hoztak: nagy nehezen otthagyják a talált helyén Potyát.

Vannak olyan helyzetek, amikor az embernek összeszorul a torka, és kicsordul a szeméből pár könnycsepp. Bevallom őszintén, elég érzékeny ember vagyok, az erőteljes érzelmek sosem álltak távol tőlem, mégis viszonylag kevés alkalommal fordul elő az, hogy elmorzsoljak egy-egy könnycseppet. A kevés alkalmak egyike a Hozier - Take Me To Church című számának meghallgatása.

Az említett dal sokáig elég népszerű volt, holott nagyon sok ember nem igazán tudott/tud róla, hogy pontosan miről is szól a dal. A téma egyébként nem különösen elvont, ellenben a legtöbb számára érthető: a homofóbia, vagy általánosítva csak: a gyűlölet.

Naponta elgondolkodom azon, hogy mennyivel szebb lehetne a világunk akkor, ha nem gyűlölködnénk és nem bántanánk saját embertársainkat. Gondoljunk csak bele: bizalommal és barátsággal tudnánk fordulni embertársainkhoz akkor is, ha a vallása vagy bőrszíne nem egyezik a miénkkel, ha szexuális irányultságát tekintve kisebbséghez tartozik, vagy ha véleménye és/vagy értékrendje különbözik a miénkkel.

Nem rendelkezem mélyreható ismeretekkel a távközlés témájában, mégis érdekelnek pl. a GSM mobilhálózatok, az xDSL és (Euro)DOCSIS hálózatok illetve egyéb megoldások működése, felépítése, technikai háttere és története.

Tudtok olyan könyvet, amelyek a fentiek valamelyikéről vagy akár mindegyikéről illetve hasonló témákról olvashatok?

Az egyik kedvenc számom a Linkin Park Numb című száma, és most megtaláltam a YouTube-on a szám "merevlemezekre, floppy meghajtókra és egyéb eszközökre" komponált változatát. Amikor elsőnek meghallottam kirázott a hideg, ez már művészet, le a kalappal!

16 év! Ennyi évet húzott le nálunk az anno nem túl olcsón vásárolt Philips tévénk, ami tegnap megadta magát. Nem csodálkoztam. Szerintem a vásárláskor még mi sem gondoltuk, hogy velünk lesz ez a szerkezet még 2017-ben, és láss csodát, itt volt. A gyártó akár 10 év garanciát is vállalhatott volna rá, hisz egészen idáig semmi baja nem volt. Ez az ami igazán jellemez egy gyártót, mert egy olyan TV-ből, ami 16 évig elketyegett, nos abból biztosan nem spóroltak ki semmilyen alkatrészt.

Az utódja egy LG 42LF652V, ami FullHD, emellett pedig LED és IPS, és persze SMART és 3D is. Tud mindent, amit csak elképzelni tudok, sőt talán többet is, a képe tényleg lenyűgöző, a hangja tényleg erőteljes, és tényleg "okos" és interaktív. A kérdés már csak az: a nagy "okosság" vajon mehet és megy-e a tartósság kárára? Vajon a fejlődés a képminőség és a szolgáltatások terén kell-e jelentse/jelenti-e azt, hogy egyes területeken az új készülékek visszafejlődnek a korábbi technológiához képest?

Nagyon sok embernél tapasztalom azt, hogy a Windows operációs rendszerének aktiválási mechanizmusa valamilyen módszer segítségével meg van kerülve, ami nagyon elszomorít. Nagyon sok "hozzáértő" felrakja a Windows-t majd nemes egyszerűséggel futtat egy "aktivátort", ami csodás csodájára elhiteti a Windows-sal hogy ő márpedig helyesen van aktiválva akár mint mennyiségi licences program, akár mint egy neves gyártó OEM-szoftvere.

Hogy mi ezzel a baj? Elmondom: az emberek nagy többsége nem tudja, hogy milyen veszélyeket rejt a vírusvédelmi szoftverük védelmének kikapcsolása és egy ismeretlen, többnyire kétes eredetű és szándékú weboldalakról letöltött szoftver futtatása. Végül is mi baj lehetne, nem?

Maga a programok működési mechanizmusa könnyen átlátható: egy részük OEM-termékkulcsot telepít, és OEM-információkat emulál, más részük pedig KMS-szervert futtat (vagy ahhoz kapcsolódik), és így aktiválja a szoftvert 180 napra. A kérdés az, hogy a fenti műveleteket végrehajtó kódok mellett milyen kódokat helyeznek el még a programozók!?

(Ez a cikk segítség mindazoknak, akik nem olvasnak híreket és nem igazán jártasak az informatika világában, de meg akarják érteni a történteket!)

Miről van szó?
Egy zsarolóvírus egy ismert Windows-sérülékenységet kihasználva fertőzi meg a számítógépeket úgy, hogy a rajta lévő adatokat használhatatlanná teszi, és feloldásukért pénzt követel. A vírus Angliában számos kórház informatikai rendszerét kényszerítette térdre, és olyan nagyvállalatok, mint például a Telenor Magyarország számítógépeit is elérte a támadás.

Nem járok én olyan helyeken, hogy baj legyen...
A fertőzés bárkit elérhet, még akkor is, ha nem látogat (általa annak tartott) kártékony webhelyeket. A számítógép úgy is megfertőződhet, hogy kvázi semmit nem nyitunk meg rajta, csak szimplán az Internetre kapcsolva hagyjuk azt.

Van vírusirtóm, érhet engem baj?
Igen! Nagyon fontos: hiába van telepítve a számítógépre aktív és naprakész vírusvédelem, a számítógép a fertőzés ellen védtelen míg a megfelelő biztonsági frissítések nincsenek telepítve.