Aki olvasta a témában adott hozzászólásaim, pontosan tudhatja, hogy enyhén szólva sem rajongom a Windows 10-es rendszerért. Az ASUS G551-es gépemen kiválóan elketyegett a Windows 8.1 Update rendszer, pár apróságon kívül semmi problémám nem volt vele, nem is igazán lett volna miért váltanom. Azonban hár hónappal ezelőtt elérkezettnek láttam az időt vasat cserélni, a G551 helyére egy G752 került, a Windows 8.1 helyét pedig egy Windows 10-es (1709) rendszer foglalta el, tekintve hogy normálisan más Windows-rendszer nem lett volna rátehető.
Használtam én korábban is Windows 10-es rendszert, nem is keveset, hisz mint IT-szakember nem igazán tehettem meg, hogy mellőzzem Redmondék legújabb (egyben utolsónak mondott) üdvöskéjét. A fejlődést így nagyjából követni tudtam, és be kell ismerni, hogy a hulladék RTM verzió után sorjába érkeztek az új rendszerek, amik egyre több sebet gyógyítottak a nem kevés sebből vérző kezdeti verzióból.
Szóval február elejét írunk, a gépben már bent csücsül a Samsung 960 EVO SSD-je, indulhat a telepítés. Nem is kell mondanom, hogy a Windows 10 egy i7-es vassal és egy ilyen háttértárral rekordidő alatt összeszedte magát, szerintem fél óra alatt már fel is tolta a drivereit, kezdődhetett az okosítás: telemátria kitakarítása, Candy Crush és hasonlók száműzése (mostanra már a logójának látványától is megszalad a pulzusom), szokásos Explorer-tweakek. És persze nem feledkeztem meg a jó öreg Windows Update-ről, aminek működéséről annyi csodálatosat hallottam az ismerősöktől. Pro verzióról szólva előkaptam GP editort (magyarul: csoportházirend-szerkesztőt), és elsőként megtiltottam a frissítések auto. letöltését és telepítését. Ennél fontosabb volt, hogy kikapcsoljam az auto. újraindítást, amelynek kitalálójának felmenőit bizonyára emlegették rendesen világszerte. De semmi gond, beállítottam mindent amit kellett, indulhat a valódi munka.
Tudni kell rólam, hogy egy Windows-telepítés nálam simán eltart egy hétig. Persze nem azért, mert a bitek dial-up kapcsolaton keresztül csordogálnának, és valljuk be őszintén, hogy a vasam sem gyenge, de mire az ember a 3 szinkronizációs klienst, a 4 IM klienst, a virtualizációs eszközöket és a fejlesztő eszközöket is belövi (és nem beszéltem a játékokról, meg a munkához szükséges egyéb eszközökről), nos az nem kevés munkaóra. Nincs ezzel gond, az ember félévente/évente egyszer megcsinálja, aztán nincs vele szenvedés.
Azaz nem lenne vele szenvedés. A nyűgök az első telepítéssel elég hamar elkezdődtek: egyes frissítések csak nagy unszolások árán akartak felkúszni, és az egész rendszer egy picit rozogának tűnt. A pontot az i-re az tette fel, amikor egy frissítés a zárképernyőmet feketére változtatta, én pedig a legjobb erőfeszítéseim ellenére sem tudtam visszaváltoztatni azt. Sebaj, erre van a rendszer visszaállítás, elindítom, 45 perc (!!) múlva újraindul, és kampec. Szó szerint, kékhalálon kívül mást nem volt hajlandó magából kiadni. A szokásos körök végigfutása után (indítási varázsló, rendszer visszaállítás visszavonása, sfc, stb.) elkezdtem újrahúzni a nulláról a gépet. Megint.
Persze tanulva az előzőekből, a felrakott, és kicsit belakott új Windows-példányról csináltam egy lemezképet, mert nem lett volna örömteli a mosolyom, ha ezt a mókát harmadjára is végig kellett volna játszanom. Nem kellett, az említett telepítés azóta is szépen futkorászik.
És akkor 3 hónap Windows 10-használat után lássuk a tapasztalatokat pontokba szedve:
1. Windows Update "öntudatra ébredése": A legdühítőbb hibája a Windows 10-nek. Igazán hálás lennék, ha a csoportházirendet tisztelné a frissítési ügynök, mert nem egyszer fordult elő, hogy egy kávészünet után a 4 futó VM-ből kerek nulla lett (volt hogy ráadásul AD DS promotion folyt, mondjuk úgy, hogy nem díjazta a Windows Server 2016 a gazdarendszer ilyesfajta mutatványait).
2. Vezérlőpult vs. Gépház: Jó lenne, ha valamelyiket száműznék végre. Nem érdekel hogy melyiket, de hogy keresgetnem kell, hogy melyikbe mit találok meg, szerintem nonszensz.
(jöjjenek a pozitív dolgok...)
3. Értesítési központ: átvezetve a témát a rosszból a jóba, az értesítések kezelési módja javult. Pozitívum hogy megjelent az értesítési központ, viszont a legacy appok képesek érdekes dolgokat produkálni e téren.
4. Kinézet: Ez a rendszer szép. Szerintem legalábbis nagyon pofás rendszerről beszélhetünk. Persze ez szubjektív, de az embernek 4 év 8.1 után felüdülés volt.
5. Modern appok kezelése: A modern appoknak és a csempéknek végre megvan a maga helyük. Bár én a Start menüből száműztem a csempéket, simán el tudnám képzelni magam használatuk közben is, és a modern appok is sokkal inkább a rendszer részét képzik. Mondjuk a Windows 8.1 e téren nagyon elcseszte a dolgokat, annál nem volt nagyon nehéz dolog jobbat alkotni.
6. Kereső: A Windows 8.1 keresőjénél jobbnak érzem, de bőven lehetne rajta javítani még. Ettől függetlenül szerintem ez egy pozitív dolog, csak így tovább.
7. Skálázás: Majdnem kihagytam, pedig ez iszonyat fontos. Bár alapvetően nincs rá szükségem, a 4K-s monitoromnál (de csak ennél!) nagyon kellett. Le a kalappal a Microsoft előtt, a per display skálázás és alapvetően a skálázási funkciók is végre normálisan működnek még akkor is, ha lehetne még bőven rajta mit csiszolni.
Egy szó mint száz: a 1709-es Windows 10 már egész használható. 
