Nem végeztem komoly kutatómunkát a témában, ezért nem is akartam címlapra írni, de pár gondolat egy ideje foglalkoztat. Előfordulhat, hogy már rég körbejárták a témát mások.
Napjaink egyik kedvelt témája foglalkozni a megjelenő okostelefonokon, tableteken található operációs rendszerekkel. Jön-e az ICS, jön-e a JB, ha jön, mikor, melyik készülékekre. Iphone esetén egyszerűbb a helyzet, ott alapvető eltérések a főverziókban vannak, melyek visszamenőleg 3 generációnyi készüléket támogatnak. A Microsoft viszont erősen felzaklatta a kedélyeket, amikor visszafele nem kompatibilisként jelentette be a WP8-at.
Az újabb és újabb rendszerverziók megjelenése persze önmagában örvendetes, ez jelenti a fejlődést, és ezzel ebben a formájában nem is szeretnék többet foglalkozni. Ami engem igazán megmozgat a témában, az az alkalmazások köre. Észrevehetjük ugyanis, hogy amikor megjelenik egy új app, az általában a legfrissebb verziószámú OS-t igényli, vagy maximum 1-2 verzióval nyúlik vissza a support. Sajnos ez a jelenség gyakran egy régebbi app frissülésénél is tapasztalható. Új verzió, és egyel frissebb rendszerverziót igényel. Android esetén, míg egy-másfél évvel ezelőtt 2.1-re is szinte minden elérhető volt, most már 2.2, de még inkább 2.3 az alapkövetelmény. Mivel nekem egy Samsung Galaxy Ace-m van 2.3.6-tal, így mostanáig nem igazán éreztem, hogy bármiről lemaradnék. Jelen írás gondolatébresztője volt azonban, amikor bejelentették a Google Chrome-ot Androidra (aminek a desktop verzióját nagy megelégedettséggel használom), és ott virít mellette a 4.0-ás verziószám, mint követelmény az OS részéről. Azonnal tudtam, hogy a jelenlegi telefonomon ez sosem fog futni.
Térjünk át egy pillanatra egy másik témára. Operációs rendszerek már a számítógépekkel egyidősek, miért beszélünk tehát új jelenségről? Két dolog miatt is. Egyrészt, egy PC vagy Mac esetén is sokkal szélesebb a mozgásterünk az operációs rendszerekkel kapcsolatban. Egy régi gépre is gond nélkül telepíthetjük a Windows 7-et, ha egy kis memóriát is tolunk a rendszerbe, máris nem lesz sokkal lassabb, mint a szeretett XP. Hiszen például napjainkban egyre több játék a DirectX 10-11 miatt már megköveteli az újabb Windows-t, így felállíthatunk némi párhuzamot a rendszerek elévülése kapcsán. A másik tényező ezen felül a főverziók megjelenésének sűrűsége. Hiába támogatja az iOS az utolsó 3 generációt, ha ezek évente jelennek meg. Gyakorlatilag ezzel aláírjuk, hogy telefonunk 3 év után már nem kap frissítést, és ezzel még mindig a létező legjobb helyzetben vagyunk a többi mobil OS tulajhoz képest, talán a Google Nexus szériát leszámítva. Egy átlagos Android vagy WP rendszerű telefon gyártótól függően akár fél-egy év alatt is kieshet a legfrissebb rendszert futtató készülékek közül. Eközben a 12 éve megjelent XP csak napjainkban kezd komoly hátrányokat hordozni, ha programtelepítésről esik szó.

A nagy felhajtásokkal kezelt, bíróságok, bizottságok, szaktárcák komoly figyelmét kiváltó ún. Privacy méltán népszerű közösségi oldalunkon belül engem érdekes módon sohasem idegesített. Mindenre eddig is, most is, és ezután is meglesz a megfelelő kapcsoló, amire ha szánunk bő 15 percet, évekig nem kell foglalkozni.
Vannak viszont más esetek, amik egy másik kategóriába esnek. Mondhatnánk, hogy a hálózat csapdájában. Ezekre nincsenek kapcsolók, opciók, nem lehet állítani, törölni, módosítani, és érdekes módon, szinte nulla a sajtóvisszhangjuk.
Történt ugyanis, hogy idén júliusban lediplomáztam, és a korábban aktuális iskola nem csak, mint intézmény, hanem, mint hálózatok is szerepelt a beállításaim között. Akinek angol nyelvre van állítva a Facebookja, az az Account Settings/Network résznél találja a hálózatokat, és imádkozzon, hogy "No networks" legyen kiírva ott.
Tehát még egyszer, az alap felállás: egy iskolába jártam, amit felvettem hálózatomnak, már nem járok oda, ezt szerettem volna törölni, és amíg nem járok más intézménybe, vagy nincsen komoly munkahelyem, egynek sem szeretnék tagja lenni. Arra egyébként most szándékosan nem térek ki, a Facebook hálózatoknak van-e értelme, és ha van, akkor pontosan mi is az.
A hideg zuhany ekkor ért, hiszen akár hogyan is kerestem, a hálózatok beállításai csak egyetlen helyen, a már fent említett Account Settings/Network panelen érhetőek el, ami - legyünk őszinték - meglehetősen egyszerűre sikeredett.

Kezdjük azzal, hogy már múltkor is eléggé felhúztam magam, amikor is az internetes letöltések után is adót vetnek ki. Most pedig itt az új bombahír, hogy már az iskolai szalagavatókon, a tánc során leadott zenék után is jogdíjat kell fizetni.
Komolyan mondom, kezdem úgy érezni magam, mint valami középkori országban, ahol az Artisjus nevű kiskirály még a fing után is adót vetne ki. Az egészban az a legvérlázítóbb, hogy annyira gátlástalanul és mértéktelenül vetik ki (és növelik a meglévő) jogdíjakat, hogy talán pont ez lesz a vesztük. Idézem a cikkből a számomra legérdekesebb pontot:

"Valóban benne van a törvényben, hogy az iskolai tanmenetbe beilleszthető rendezvényeken, oktatási célból ingyen is fel lehet használni a zenéket, de a törvény külön nevesíti, hogy az 'iskolai táncmulatság' nem tekinthető oktatási célú előadásnak" - mondta Filák Mária. Az Artisjus szerint a szalagavató táncmulatságnak számít, ezért fizetni kell utána.
A törvény ugyanakkor azt is kimondja, hogy amennyiben az előadás "jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja", úgy iskolai ünnepélyeken is díjmentesen játszhatóak le a zenék. Ez akkor érvényes, ha a rendezvényre nem szednek belépőjegyet.
Filák Mária szerint az ünnepély addig tart, amíg a diákokra szalagot tűznek, utána táncmulatság kezdődik: "mi ezt a jogértelmezést használjuk, én így alkalmazom a törvényt" - mondta. Az értelmezést szerinte az támasztja alá, hogy a törvény a "táncmulatságot" külön kiemeli, "és a szerzői jogi törvény irányadó magyarázatai is így foglalnak állást" - mondta. Filák Mária semmiképp nem tartja önkényesnek a szalagavatók ilyen jellegű kettéosztását, de azt mondta, hogy "aki másként vélekedik, az szabadon védekezhet a bíróság előtt". Az iskoláknak kiküldött bejelentőlapon az iskoláknak kell kiválasztania és bejelölnie, hogy milyen rendezvénynek tartják a szalagavatót, de a lehetőségek között az Artisjus nem kínálja fel az iskolai ünnepélyt. [origo]

Avagy, mennyire és mire jók a pár éves gépeink?

Egy – remélhetőleg – érdekes teszttel állok most elő. A helyzet úgy hozta, hogy kissé felszaporodtak a közelemben lévő korosodó, de azért használhatatlannak nem nevezhető gépek. Ideális alapnak ígérkeztek egy kisebb tesztre. A dolog másik apropója, hogy rövidesen üzembe állítok egy Home Servert, ami egyfajta tartalom-kiszolgáló, és biztonsági mentőhely lesz itthon; kíváncsi voltam, melyik felelne meg legjobban erre a célra. Gyakorlatilag a processzor/chipset/memória teljesítménye érdekelt. Előre bocsátom, hogy ezért a teszteléshez nem használtam rengeteg, különféle tesztprogramot, csupán az Everestbe építettek közül párat futtattam le, illetve megtoldottam őket néhány (szintén az Everestből vett) beszédes adattal. Nem teszteltem sem a videokártyát (azt hiszem a legizmosabb is egy MX400-as), sem a merevlemezt. Ez utóbbit talán érdemes lett volna, viszont ennek gyakorlati hasznát nem venném, mert a Home Serverben új merevlemezek fognak szolgálni.

Az előző két részben röviden a HTPC fogalmát, jelentőségét, szerepét és felépítését tisztáztuk, de csak általánosságban. Ígéretet tettem arra, hogy a befejező részben az általam összeszerelt HTPC-ről, annak felépítéséről, hardver- és szoftverelemeiről fogok írni. A cikket elvileg már jóval korábban megírtam volna, de sajnos nem egy probléma felmerült, melyet először meg kellett oldanom. A jelenlegi írás terebélyességét is ez magyarázza, ugyanis úgy gondolom, másokat is érdekelhet, milyen problémák adódhatnak egy HTPC kivitelezése közben.

Asztali gépnek túl szép lenne

Közel egy hónapot szántam arra, hogy elméletben összeállítsam a konfigurációt, mérlegelve a kompatibilitásokat és természetesen az oly fontos kialakítást és árat. Azt itt leszögezem, hogy nem saját használatra készült a gép, hanem rokonnak, és a maximálisan rá szánható összeg 200.000 Forint volt. Ennek ellenére talán feltűnhet, hogy maga a konfiguráció nem egy erőmű. Egészen más a felhasználási terület, nem egyszerűen az határozza meg az árat, hogy milyen erős a videokártya vagy éppen hány gigabájt a memória.

Az előző részben röviden ismertettem, hogy mi is az a HTPC, illetve felsoroltam pár érvet, ami miatt az érdeklődőnek esetleg érdemes belefognia. Ma arról lesz szó, hogy pontosan mire is van szüksége annak, aki ilyen PC összeállítására adná a fejét, továbbá tisztázzuk azt is, hogy az egyes igényeknek milyen kialakítás felel meg leginkább.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a ház jóval fontosabb elem, mint egy normál PC esetében, és többnyire összetettebb, speciálisabb is ez a hardverelem. Azt ebből már mindenki sejtheti, hogy az ára ennek megfelelően magas (ritka a 40.000Ft-nál olcsóbb).

Lehetőségek a beszerzésre:
Előre összeszerelt HTPC-t veszünk. Ez a legkényelmesebb megoldás, számos gyártó rendelkezik ilyen készülékkel (ASUS, MSI, Apple stb.) Ennek hátránya, hogy általában teljesítményükhöz képest drágák, és kevés mozgásterünk marad az összetevők és a kinézet megválasztásában.

Az MSI saját megoldása

Home Theater PC, PC a nappaliban. Pár éve ez a mondat legtöbbünk arcára értetlen, furcsa tekintetet varázsolt volna. Mégis, mi értelme lenne a csúnya, zajos, minden kellékével együtt bizony igen helyigényes számítógépünket az otthon egy meghitt helyiségébe, a nappaliba költöztetni? A kérdés jogos, a feltételek azonban mára erősen megváltoztak. Nézzük sorjában az ellenérvek megdőlését:
1. A PC nem való a nappaliba, mert ronda, de legalábbis nem illik a nappali környezetébe. Az utóbbi 2-3 évben sorra jelennek meg külön erre a célre tervezett, 99%-ban fekvő formátumú, igényesen kivitelezett házak, melyek tökéletesen beilleszthetők az lcd-tv, hifi-rendszer, hangfalak sorába.
2. A PC hangos, a zaj zavarja a filmnézést, zenehallgatást, ráadásul még többet is fogyaszt mint egy dvd-lejátszó. A legújabb technológiák alkalmazásával ezek a gondok is elhárulnak: egy jól átgondolt hűtési/szellőzési rendszer tökéletesen elnémíthatja gépünk, csupán pénztárcánk szab ennek határt. Az alkatrészek okos, következetes válogatásával pedig egy normál gép fogyasztásának töredékét is elérhetjük (erről majd később).
3. A PC márcsak azért sem való nappaliba, mert beviteli eszközei asztalt igényelnek, ráadásul percek alatt kábeldzsungel alakul ki. A vezetéknélküli technológiák széles körű elterjedésével ez sem gond többé, ráadásul már vannak külön HTPC-hez tervezett beviteli eszközök, melyekkel sokkal könnyebb fotelből számítógépezni.