Ebben az írásomban az asztali gépek jövőjéről ejtek pár szót. Szubjektíven, saját illusztrációkkal.
Napjaink asztali gépei a 14 éve – Intel által megalkotott – ATX szabványra épülnek. Ez a szabvány mára szinte egyeduralkodóvá vált a PC-piacon, holott tucatnyi alternatíva készült rá, elég a BTX-próbálkozásokra gondolni, de az ATX egyeduralma megkérdőjelezhetetlen maradt.
Üzleti szempontból közelítve a dolgot, viszonylag hamar megleljük a megoldást: egymástól független, vagy csak lazán kapcsolódó IT-ipari szereplők terveznek és gyártanak úgy, hogy azoknak egymással a lehető leginkább kompatibilisnek kell lennie. Ide sorolhatóak a számítógépházak, a tápegységek, az alaplapok, de a szabvány rögzíti a hátlapi panel méretét, gyakorlatilag ide sorolhatjuk a tápellátást, a kábelezést és a különféle meghajtók méretét is (3,5”, 5,25”). Ezek az egyezményes megkötések teszik lehetővé, hogy a vásárló, amikor betéved egy szaküzletbe, különböző gyártóktól válogathasson az alkatrészek közül, és ez a tetszőleges konfiguráció nagy eséllyel működjön is.
Gondoljunk csak bele, mekkora kavarodás és anarchia lenne, ha hirtelen a Pioneer 5,24”-os optikai meghajtókat gyártana, az ASUS új helyekre fúrná alaplapjain a felfogatási helyeket, az FSP pedig a megszokottnál 1cm-rel keskenyebb tápegységgel állna elő. Itt már érezhetjük, hogy ezek a vállalatok egymaguk képtelenek forradalmasítani ezt a rendkívül elavult, több sebből vérző szabványt. Ami még 1995-ben, az AT-hoz képest modern és kellőképpen flexibilis volt, 2009-ben már szinte megbéklyózza az újításra vágyókat.
Most nyilván sokan gondoljátok, hogy olyan tájékozatlan vagyok, hogy sosem hallottam még micro-ATX-ről, és az ITX különféle méreteiről, továbbá, a számos tápegység-formátumról. Ezekkel azonban komoly problémák vannak. A legfőbb, hogy létezésük ellenére az ipari szereplők 90%-a nem gyárt termékeket ezekbe a szegmensekbe, így az árverseny sokkal enyhébb, azaz magasabbak az árak. Ennek az a következménye, hogy az olcsó PC szükségszerűen nagy is. Ennek azonban ma már egyáltalán nem kéne így lennie. Vizsgáljuk meg, hogy miért mondom ezt.
Egy hagyományos méretű ATX házban jellemzően 4-5 vagy nagy tornyoknál akár 7-8 5,25”-os meghajtóhely található. 3,5”-os merevlemezt (illetve floppy-meghajtót) is legalább 3-4-et, de sok esetben akár 6-ot is kényelmesen elhelyezhetünk. Ha egy ATX ház hátulját nézzük, akkor azt látjuk, hogy nem kevesebb, mint 7 bővítőkártyának találunk helyet. Kérdezem én: egy átlagos számítógépben szükség van ezekre? Az USB-s külső adattárak térhódításával, és a filléres DVD-írók elterjedésével kinek van ma már szüksége 5, vagy annál is több 5,25”-os meghajtóhelyre? És most koncentráljunk az átlag felhasználókra, akiknél fontos szempont az ár. Mégis „kénytelen” ilyen házat venni, mert 8000Ft-ért csak ilyet kapni – 500W-os táppal együtt, Codegen márkanév alatt. Az ilyen felhasználók pedig tesznek egy DVD-írót a gépbe, aztán csókolom. Merevlemezek terén sem sokkal másabb a helyzet. Ma már (a rossz forint ellenére is) 15.000Ft-ért lehet kapni 500GB-os merevlemezeket, ami nem telik meg egyhamar. Ha valaki mégis rákapott az 1080p-s filmekre, vagy netán milliós nagyságrendű e-book gyűjteményt szerzett be magának, akkor egy második 500GB-os, 1TB-os, vagy netán 2TB-os merevlemezzel megtoldva bizonyára ki lesznek elégítve az igényei. Ha mégsem, akkor már célszerűbb lehet ismét külső adattárakban, NAS-okban és egyéb okosságokban gondolkodni. Egy szó, mint száz: aki nem szervert épít, annak 2 merevlemez untig elég (ebbe is biztosan bele fog pár ember kötni, készen állok a vitára). Végül tekintsük a bővítőkártyák kérdését: a tri-SLI-ben gondolkodókat, és a HTPC-t építőket (talán őket sem kellene ide sorolnom, de egye fene) leszámítva kinek nem elegendő a micro-ATX által biztosított 4 hely? Nyilvánvaló, hogy 1995-ben, amikor még a hálózat és a hang is kizárólag bővítőkártya formájában volt elérhető, sokan kihasználtak akár 4-5 helyet is a 7-ből. Tegye fel a kezét, aki 4-nél többet használ!
A fent kivesézett kérdések egymagukban is elég nyomós indokok véleményem szerint, de együtt már kétségkívül kisebb házakért kiáltanak. És ez még nem minden! Mi a helyzet a tápegységekkel és az alaplapokkal? Semmi felesleges nincsen bennük? A miniatürizálás korában, amikor már 4magos processzoros gépek is beérik akár 150W-tal, és gamer PC-k sem esznek többet 350W-nál, szinte nevetségesnek tűnnek a 750, 850 és 1200W-os tápegységek. Ezekről folyamatosan szó van a PH! hasábjain, és most is előkerül, de nem annyira a fogyasztás végett, inkább a méretük miatt. Ha tényleg elég egy átlagos gép számára durván 200W-os teljesítményű táp, akkor nyilván a táp belsejében komoly gyomlálásokat lehet végrehajtani, melynek áldásos hatása lehetne egy jóval kompaktabb méret. A 12cm-es lapátok helyett azonos fordulatszámon tekerő 8cm-es társaik is elegendőek lennének, vagy akár passzív hűtést is megemlíthetjük a lehetőségek közt. Így létrejöhetne a mai ATX tápegységeknél lényegesen kisebb.
A tápegységeket, kábeleket és alaplapokat is érintő kérdés a különféle feszültségek felülvizsgálata. Valóban szükség van mindre? Nem lehetne egy, vagy maximum két feszültséggel PC-t építeni? Mert ha igen, az újfent drasztikusan csökkentené a tápok hőtermelését, illetve méretét. Ezen felül csökkenne a kábelek száma, az alaplapokra pedig egyszerűbb tápellátás és NYÁK kerülhetne. Hangsúlyozom: nem a high-end PC-kről beszélünk! A kábelek esetén pedig megfontolandó lenne a modularitás beépítése a szabványba, de úgy, hogy a tápkábeleket külön lehetne megvásárolni, ezzel pedig rengeteg rezet lehetne megtakarítani. Gondoljatok bele, mennyivel letisztultabb képet nyújtana egy ilyen táp!
Az alaplapokról ezen felül kidobálva a felesleges PATA, floppy, PS2-es és PCI csatlakozókat, 4-re csökkentve a SATA-portok számát, valamint eltávolítva néhány felesleges hűtőcsodát, egy mai micro-ATX alaplapnál jelentősen kisebb nyomtatott áramkört tartanánk a kezünkben (flex-ATX méretűt körülbelül). További méretcsökkenést várhatunk ezen felül, hiszen csökkenni fog a chipek száma is (északi-déli híd egyesülése, vagy az északi híd beépítése a processzorba).
Még tovább megyek: a játékos PC-ket szigorúan leszámítva: van-e ma már szükség teljes méretű bővítőkártyákra? Belépő szintű VGA-k, hangkártyák, tv-tunerek, PCI-s WIFI adapterek mind-mind megkaphatóak már ma is slim változatban. Az eddig elhangzottakat egymás mellé állítva sokunk szeme előtt megjelenhet egy ici-pici számítógép, ami meglepő módon még olcsó is, minimális kompromisszumokkal az átlagfelhasználók szemszögéből. Igen: az ASUS az Eee Box-szal, vagy az MSI valami ilyesmit készített el, de ott egy előre szerelt megoldásról van szó.
Ideje lenne mindenkinek, elsősorban a gyártóknak felismerni, hogy az ATX szabvány ma már teljesen idejét múlt, helyét át kell vegye egy, a kor elvárásainak megfelelően kicsi, olcsó és kellő tudású mini-PC. Hogy miért? Szeretném, ha az „Asztali PC” visszakerülne méltó helyére: az asztalra.
Bár újat valószínűleg nem sok embernek mutatott a cikk, reményeim szerint sikerült olyan megvilágításba helyeznem a témát, hogy azon lehessen kicsit töprengeni, vitatkozni, eszmét cserélni. Ezúttal kérlek titeket, hogyha van kedvetek, rajzoljátok le, hogy ti hogyan képzelitek el a jövő asztali PC-jét. Fontos, hogy helyezzétek előtérbe a mai PC-kre jellemző modularitást, tehát NE Eee Box-szerű, előre legyártott alkatrészekből álló, bővíthetetlen-cserélhetetlen egybegép legyen. Ha lesznek rajzok, egy későbbi időpontban kiteszem ide, a Logoutra. Rajzra fel!
marcias
