Avagy, mennyire és mire jók a pár éves gépeink?
Egy – remélhetőleg – érdekes teszttel állok most elő. A helyzet úgy hozta, hogy kissé felszaporodtak a közelemben lévő korosodó, de azért használhatatlannak nem nevezhető gépek. Ideális alapnak ígérkeztek egy kisebb tesztre. A dolog másik apropója, hogy rövidesen üzembe állítok egy Home Servert, ami egyfajta tartalom-kiszolgáló, és biztonsági mentőhely lesz itthon; kíváncsi voltam, melyik felelne meg legjobban erre a célra. Gyakorlatilag a processzor/chipset/memória teljesítménye érdekelt. Előre bocsátom, hogy ezért a teszteléshez nem használtam rengeteg, különféle tesztprogramot, csupán az Everestbe építettek közül párat futtattam le, illetve megtoldottam őket néhány (szintén az Everestből vett) beszédes adattal. Nem teszteltem sem a videokártyát (azt hiszem a legizmosabb is egy MX400-as), sem a merevlemezt. Ez utóbbit talán érdemes lett volna, viszont ennek gyakorlati hasznát nem venném, mert a Home Serverben új merevlemezek fognak szolgálni.
P3
Intel® Pentium III 933 (7x133), Coppermine cD0
256kB L2 cache
95mm2 die-size, 180nm
16-37W fogyasztás
Fujitsu Siemens D1218 (Intel® Solano i815E + ICH2)
2x128MB SDRAM 133 (Single Channel)
P4
Intel® Pentium IV 1600 (16x100), Willamette D0
256kB L2 cache
217mm2 die-size, 180nm
80W fogyasztás
Fujitsu Siemens D1326 (Intel® Brookdale i845 + ICH2X)
2x256MB SDRAM 133 (Single Channel)
Celeron (C4)
Intel® Celeron 2400 (24x100), Northwood-128, C1
128kB L2 cache
131mm2 die-size, 130nm
67-87W fogyasztás
Intel® Rexburg 2 (Intel® Brookdale-G i845GE + ICH4)
512 + 256 MB DDR266 (Single Channel)
AthlonX2 (X2)
AMD® Athlon64 X2 4400+ (2300MHz, 11,5x200), Brisbane BH-G1
2x512kB L2 cache
126mm2 die-size, 65nm
65-76W fogyasztás
ASUS M2R32-MVP (AMD® RD580 + SB600)
2x1GB DDR2 800 (Dual Channel)
Az első két gép FS Desktop gyári gép, nagyon halkan és hűvösen üzemelnek, bár a P4-es érezhetően hangosabb. Ebből kikövetkeztethető, hogy a P3-asnak gyakorlatilag semmi hangja nincsen (1db ventilátor hűti a processzort és a tápot egy hőkéménnyel). Kíváncsi lettem, hogy valójában mi indokolja a P4-es hatalmas méretét és fogyasztását az elődhöz képest. Bár az órajelek több mint 70%-kal magasabbak, a fogyasztás maximum értéke több mint duplája. Nagyon érdekelt, hogy vajon a tesztekben hogyan köszön ez vissza. Meglepődtem, milyen kicsi a P3-as die-size-ja, a 100mm2 lélektani határ alatt, nem is kevéssel. Ehhez képest az utód hatalmas batár lett, ma már egy 4 magosnak kell ekkora lapka, a 230%-os méretnövekedés sokkoló.
A Celeron idején szerencsére sikerült faragni ebből, ami jórészt a kisebb csíkszélességnek köszönhető, itt 180nm helyett már 130nm-t alkalmaztak. Az órajelek tovább emelkedtek, a fogyasztás azonban alig nőtt. Itt is nagyon izgatott voltam azért is, mert érdekelt, hogy a tesztekben mennyire számítanak a Celeron kötöttségei. Látható ugyanis, hogy csupán egy nagyon szerény, 128kB-os L2 cache-re futotta. Fejlődött az évek során a memóriás részleg. Bár mind a P3, mind a P4 SDRAM-okat használ, a Celeron végre effektív 266MHz-en működő DDR modulokkal operál (és a chipset kezeli a 333-as gyorsaságúakat is). Lefuttattam tehát néhány memóriatesztet is, hogy kiderüljön, mennyit számít ez, lássuk:
A gyorsabb processzornak, az újabb memóriavezérlőnek és talán a frissebb chipeknek köszönhetően a P4-es sokat vert memóriatesztekben elődjére. Hétköznapi használatban azonban inkább a kétszeres mennyiség az, ami érezhető. Durván 60%-ot gyorsult a Celeron a P4-eshez képest. Itt szintén a fentiek hatása érvényesülhetett, bár szinte biztos, hogy sokat jelentett a DDR modulok jelenléte. Nézzük meg a késleltetéseket is:
memória késleltetés
Fura, de a P4-es ebben rosszabb teljesítményt mutatott, késleltetése magasabb. Ez talán a rosszabb memóriaidőzítéseknek köszönhető, bár ezt nem tudom mivel magyarázni, hiszen újabb termékről van szó. Mi több, még a Celeronnak is épp hogy sikerült jobb eredményt elérnie a P3-asnál, ezt a kört kora miatt a P3-as győzelmével nyugtázom. Az AMD-s rendszer természetesen itt is elhúzott rendesen, de igazából csak a viszonyítás kedvéért szerepel a tesztben, senki sem vár csodát ezektől a régiségektől. Nézzünk egy komolyabb grafikont:
Fura eredmények születtek. A jól ismert CPU Queen számain ledöbbentem, a kicsik viaskodása megmosolyogtató, de egymáshoz képesti viszonyukban azért vannak különbségek, és itt (végre?) a fejlődéssel párhuzamos tendenciát láthatunk. Az első kisebb meglepetés a PhotoWorxx lefuttatása után ért, hiszen az AMD-s rendszerem már nem tudott annyira megszökni. Szinte azt lehet mondani, hogy órajelnek és magszámnak megfelelő eredmény született. A Julia eredménye még furább, a Celeron erősen feljött, ugyanakkor ne menjünk el szó nélkül a P3-as gyenge szereplése mellett sem, itt kevesebb, mint fele pontot sikerült összeszednie a P4-eshez képest. A legdurvább azonban kétségkívül a Mandel teszt volt, ahol a Celeron jobb eredményt ért el, mint az Athlon X2. Ezt a tesztet majd megnézem még egyszer, mert elég érdekes eredmény született. A többi processzor nagyjából a korábbiak szerint viszonyul egymáshoz, a P3-as azonban minden eddiginél nagyobb pofont kapott, mindössze a P4-es 30%-át sikerült teljesítenie. Fura ezt mondani, de a P3-X2 viszonya volt végig a legstabilabb. A Queen tesztben mindkettő jól szerepelt, a PhotoWorxxban szintén nem voltak rosszak, ellenben a Julia, és főleg a Mandel mindkettőnek nagyon rosszul sikerült (lehetséges volna, hogy az Athlon architektúrában vannak közös vonások a P3-assal?). A P4-es és a Celeron viszonya, köszönhetően a hasonló architektúrának, szépen skálázódott, és érdekes módon, a csekély L2 cache sem okozott szélsőséges kilengéseket egyik tesztben sem, azonban minden bizonnyal egy azonos órajelen ketyegő P4-es valamivel jobb eredményeket ért volna el. Az átlagolt eredmények (ebbe a memóriatesztek is beleszámítanak, a késleltetést kivéve) láttán kapjuk talán a legreálisabb arányt. Itt az AMD processzor körülbelül 2 és félszer volt gyorsabb a Celeronnál, ez utóbbi 44%-ot vert a Pentium 4-esre, és a Pentium 3-as 54%-al volt lassabb, mint utódja.
Tanulságként elmondhatjuk, hogy a tesztek alapján a P3-C4 rendszerek már jelentősen le vannak maradva egy mai alsó-középkategóriás (vagy talán lassan belépőszintű?) számítógéphez képest. A másik oldalról azonban, - mivel használtam már mind a négyet – elmondhatom, hogy nem érződnek minden téren ennyire elavultnak. Az operációs rendszer betöltése alig tart tovább, a programok sem indulnak lényegesen lassabban, és az irodai alkalmazások, internetezés (persze nem 20 tabbal), zenehallgatás, DVD-zés akadásmentesen megy még a P3-ason is. Ugyanakkor csak a három gépet vizsgálva, és jobban odafigyelve már észlelhetünk különbségeket. Memória- és számításigényes feladatoknál, multitaszkingnál a P3-as könnyen feladja, az ablakok lassan záródnak be, és kegyetlen seek-hangok töltik be a szobát. A P4-esen már jobb a helyzet, de a memória itt is kevés sokszor, a processzor azonban könnyebben boldogul, ha számításokra kerül sor. Végül a Celeront meg kell dicsérnem, ugyanis nagyon kellemesen lehet vele dolgozni. Bár ez sem egy i7, a maga módján elegendő. Tervezem még, hogy 1, vagy lehet, hogy 2 GB-ra bővítem a memóriát benne, és felteszek rá egy Windows 7-et.
A másik kérdésemre is választ adott a teszt. Minden bizonnyal a P3-as lesz a Home Server alapja. Ha nem fut rajta túl sok alkalmazás, akkor ennek is kellemes a sebessége, és az integrált Intel hálózat szépen teszi a dolgát. Ezt a részét most nem is vesézem tovább, hiszen pár héten belül elkészül a szerver, amiről egy másik írást teszek közzé. A fenti megállapításomat elsősorban a nagyon kellemes fogyasztási és melegedési mutatókra alapoztam, a P4-es nem gyorsabb annyival, hogy érdemes legyen őt választanom a feladatra. A C4-est pedig édesapám használja, így az fel sem merül.
Remélem, másnak is érdekesnek bizonyul majd ez a kissé retro teszt, jó tudni, hogy nem kukába valók ezek a "régiségek".
marcias
