Hirdetés

2019. április 20., szombat

Gyorskeresés

PC a nappaliban is! HTPC - 3. rész

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Az előző két részben röviden a HTPC fogalmát, jelentőségét, szerepét és felépítését tisztáztuk,...

[ ÚJ TESZT ]

Az előző két részben röviden a HTPC fogalmát, jelentőségét, szerepét és felépítését tisztáztuk, de csak általánosságban. Ígéretet tettem arra, hogy a befejező részben az általam összeszerelt HTPC-ről, annak felépítéséről, hardver- és szoftverelemeiről fogok írni. A cikket elvileg már jóval korábban megírtam volna, de sajnos nem egy probléma felmerült, melyet először meg kellett oldanom. A jelenlegi írás terebélyességét is ez magyarázza, ugyanis úgy gondolom, másokat is érdekelhet, milyen problémák adódhatnak egy HTPC kivitelezése közben.


Asztali gépnek túl szép lenne

Közel egy hónapot szántam arra, hogy elméletben összeállítsam a konfigurációt, mérlegelve a kompatibilitásokat és természetesen az oly fontos kialakítást és árat. Azt itt leszögezem, hogy nem saját használatra készült a gép, hanem rokonnak, és a maximálisan rá szánható összeg 200.000 Forint volt. Ennek ellenére talán feltűnhet, hogy maga a konfiguráció nem egy erőmű. Egészen más a felhasználási terület, nem egyszerűen az határozza meg az árat, hogy milyen erős a videokártya vagy éppen hány gigabájt a memória.


Felülnézet

Mint azt az első részben említettem, egy HTPC esetében mindenképpen kiemelt fontosságú a ház; az én választásom az Antec Fusion Black-re esett. Ez a ház nálunk nehezen beszerezhető, ára pedig meglehetősen magas és széles skálán mozog (48-70 ezer forint között is láttam).
Az Antec cég híres szépen kivitelezett, minőségi és jól átgondolt házairól, ez jelen esetben sincsen másképp. Külső jegyeiben sok hasonlóságot mutat a 28-30 ezres NSK-2400-al, mely tulajdonképpen a Fusion butított változata ( a Fusiont NSK-2450 néven is említik). A különbségek: 380 helyett 430 Wattos halk tápegység (valóban halk), szálcsiszolt alumínium előlap, előlapi Firewire csatlakozó, hangerőszabályzó, ODD-takarólap, VFD (ezüstszínű modell esetén) vagy LCD (fekete háznál) kijelző MCE kompatibilis infravevővel, krómozott csatlakozó-szegélyek és pár apró figyelmesség a ház belsejében. A ház egyébként ezeken túl is igen jól átgondolt elrendezéssel és hűtéssel rendelkezik. Alapfelszereltség a micro-ATX alaplapot, processzort és memóriákat közelről szellőztető 2db 12cm-es, 3 fázisú ventillátor (ezek az egységek csak alacsony fordulaton halkak, aki erősebb konfigot akar beépíteni és szeretne halk gépet, annak ajánlott ezek cseréje pl. a Noctua vagy Scythe halk megoldásaira). Számomra abszolút nem hiányzott a full-ATX alaplap, megtaláltam ugyanis az ASUS M2A-VM HDMI-t, mely véleményem szerint teljesen megfelel a célnak: integrált grafika (Ati X1250), Dual-Link DVI-D, D-Sub, HDMI, Component, S-Video, Video, SP/DIF, Firewire, Gigabites LAN, 4 SATA, csak hogy a fontosabb elemeket említsem. A BIOS-ban természetesen tuningbeállításokat nem is kerestem, de amire szükségem volt, azt megtaláltam.


A hűtési rendszere halk és hatékony (konkrét számadatok később)

Egy ilyen gép nagy eséllyel sokat fog járni, ezért a fogyasztása nem utolsó szempont. Éppen ezért a lapba egy kétmagos, 45W-ot fogyasztó AMD BE-2350 került, mely 2,1 GHz-en ketyeg. A fogyasztáshoz hasonlóan jelentős tényező volt a gép csendessége is, így egy Scythe Ninja Mini hűti a processzort, ventillátor nélkül. A CPU körüli légmozgást segíti az állítható méretű műanyag légterelő is, mely a borda felé vezeti a légáramot. Szerencsés, hogy a borda nem magasabb néhány milliméterrel, mert akkor biztosan nem férne el a házban – bár a Fusion a HTPC házak közt méretben erős közepes. A DDR2-es foglalatokba 2x512MB Twinmos modult (800MHz) tettem, a célnak ezek is megfelelnek. Beépíthetünk 2db HDD-t, melyek merőlegesen helyezkednek el, és a csavarokhoz szilikongyűrűket is kapunk, hogy csillapítsuk a merevlemezek rezonanciáját (valóban hatékony). A HDD-k terén több lehetőség is adott volt, végül egy köztes megoldásként 2db-ot építettem be, egy 2,5”-os, 5400 RPM-el pörgő, 80GB-os Seagate-et (ezen fut a rendszer) és egy 3,5”-os 320GB-os Western Digital Raid Editiont (ez nyújt tárhelyet a tartalmaknak). Lehetőség van még egy 5,25-ös ODD beépítésére is, ez az egyetlen alkatrész, melynek zajcsillapításával nem vagyok megelégedve, amikor ugyanis gyorsan pörög a lemez, megjön a hangja rendesen. A ház és a micro-ATX alaplap sem enged többet 4 bővítőkártyánál, ez azonban számomra bőségesen elegendő, és szerintem a legtöbb HTPC-építő el fog férni ekkora helyen. Ennél az alaplapnál bizony rosszul jártam volna, ha választok külön videokártyát, ugyanis az egyetlen PCI-Express slotba illeszkedik a laphoz adott “médiakártya”, amin a kimenetek egy része található (köztük a HDMI). Ez alatt láthatjuk a 2db hagyományos PCI és 1db 1x-es PCI-E aljzatot. Előbbiből csak egyet használtam fel a Hauppauge PVR-150 MCE (low profile) tv-tuner kártyámnak. Utólag kiderült, jó vásárt csináltam vele, hiszen járt hozzá egy MCE távirányító és külön infravevő (melyet kezdetben nem terveztem használni), valamint egy rejtélyes eszköz, aminek a szerepére csak később jöttem rá. A vékony, hosszú kábel egyik vége egy 3,5-ös audio jack-re hajaz, másik végén pedig egy infraadó található, ragadós felülettel. Hosszas keresgélés után a Microsoft oldalán találtam meg az eszközt, szerepe pedig a set-top box adóinak irányítása a MCE kezelőszervekkel. Az audio-jack kinézetű kábelt az infravevőnk hátuljába kell kötni, ragasztós végét pedig a set-top box infravevőjére kell helyezzük. Ezzel a cseles eszközzel a csatornaváltáshoz nem kell egy újabb távirányító. Nagyon megörültem ennek, egészen addig, amíg ki nem próbáltam: minden gombnyomásra 2x reagált, nem is véletlenül, hiszen 1x a beépített, 1x pedig a külső vevő érzékelte a jelet. Egyszerűen annyit kell tenni, hogy letakarjuk az egyiket.


A távirányítós bekapcsoláshoz szét kellett bontanom a fél gépet (Power SW kábel bekötése az LCD NYÁK-jára zajlik éppen)

Hardverből már csak a beviteli eszközök hiányoztak, erre a célra szintén MCE egységeket hívtam segítségül, méghozzá a gyári Microsoft Remote illetve Remote Keyboard távirányító+billentyű párost. Látszik tehát, hogy elköteleztem magam a Media Center mellett, bár sokáig úgy voltam, inkább a Meedio-t fogom használni. Ami miatt mégis a windowsos megoldás mellett döntöttem, az a front-end szoftver egyszerűsége, és annak a kizárása, hogy valamelyik célhardver mégse működjön. Ennek ellenére, nem mondom azt, hogy egyértelműen és mindenkinek ez a front-end fog tetszeni, én is nagyon hiányolom belőle a testreszabhatóságot.

A komponensek bemutatása után az összeszereléssel folytatnám, ami többé-kevésbé jól ment. Miután megérkeztek az alkatrészek, csavarhúzót ragadtam, és nekiláttam. A Fusion bár kisebb egy standard háznál, közel 10 kilójával nem pehelysúlyú, ami a felhasznált takarólemezek vastagsága láttán érthető is, jó masszív anyagból készültek, festésük rendben van. A háromcellás belsőbe könnyen, passzosan illeszkedő takarólemez eltávolítása után jutunk, melyet egy kézzel is rögzíthető csavar tart a helyén A házhoz szerencsére minden szükséges kellék mellékelve volt, az alaplapi csavarokhoz járó távtartók már a helyükön voltak, így azokkal nem kellett vesződni. Az alaplapra illeszkedő egységek elhelyezése zökkenőmentes volt, kellemes figyelmesség a 3 osztatú házbelső belső peremeinél elhelyezett 2db kábelrögzítő, illetve a peremeken található gumízorott betétek. A 3,5-ös HDD nagyon egyszerűen bekerült, nem úgy a két és feles. Apró, de súlyos figyelmetlenség volt, hogy nem néztem meg előre az átalakító-keret furatait, azok ugyanis egyáltalán nem egyeztek! Ekkor arra gondoltam, biztos rossz keretet kaptam, de mint kiderült, csak ilyen létezik. Jött a tanácskozás, hogyan lehetne megoldani, mert inch-alapú menetfúrót nem találni minden háztartásban, ha pedig a vinyórögzítő keretbe fúrunk, akkor lőttek a rezgéscsillapításnak.


A régi Quantum vinyó jó szolgálatot tett - a renszervinyó szobahőmérséklet +5C fok

Merész húzásként előkerült egy 4,3 GB-os Quantum vinyó, mely már évek óta porosodott a padláson, de most bizony jó szolgálatot tett: szétszerelve a masszív fémlap, melyen tökéletesen helyezkedtek el a furatok, kiváló alapot biztosított a notebook merevlemeznek, ráadásul kisebb hőleadó felületnek sem utolsó. Megijedtem akkor is, mikor semmi áron nem akart működni az infrás billentyűzet. Milyen természetes is, hogy a Microsoft által kizárólag a Windows XP Media Centerre kifejlesztett billentyűzet nem működik, ugye? Illetve működik, amint az eredetiség-vizsgáló szoftver megállapítja operációs rendszerünk sorozatszámát, és aztán engedélyezi majd a szükséges patch (nevezetesen: Update Rollup 2 for Microsoft Windows Media Center Edition 2005 - még leírni is hosszú) telepítését. Akinek tehát mérsékelten tiszták az “ablakok”, annak ajánlott egy orosz website-ot felkeresni a letöltéshez. Maguk a kezelőszervek szerencsére egészen jól kommunikálnak a házba épített infravevővel; gépelésnél is, ha kellően jól pozícionáljuk magunkat, szépen bevisz minden karaktert. A billentyűzet csak angol kiosztásban létezik, használata nekem kényelmes, a beépített joystick (mely egérként funkcionál) kissé nehezebben kezelhető, mint egy standard mutatóeszköz, de egész jól bele lehet rázódni. TV-zés közben jól jönnek a háttérvilágítással rendelkező fő billentyűk, illetve tetszett, hogy vannak tanítható gombok is, pl. tetszés szerint beállíthatjuk, hogy a billentyűzetről lehessen bekapcsolni a tévénket. A 4 AA elemmel működő eszköz minőségét nem kell bemutatni, ha valakinek van/volt Microsoft hardvere, az nem fog csalódni ezúttal sem. Egyedül a bal-egérklikket helyettesíthető gomb nem tetszik, ugyanis ha a szélét nyomjuk, szinte mindig beragad, idegesítő tud lenni. A távirányító egyszerűbb, kevesebbet is tud, és véleményem szerint minőségre is egy fokkal gyengébb, elegánsabbat is el tudnék képzelni. A funkcióbillentyűk háttérvilágítást nem, csupán foszforeszkálást kaptak, ami több óra sötétség után már egyáltalán nem fénylik. Hiányoltam róla a TV kikapcsológombját is, bár láttam olyan verziót, ahol más a kiosztás.


Hátsó fertály - Multimédia felső fokon

Remélhetőleg csak a véletlen folyománya volt, hogy a patch telepítése után megbolondult a rendszer, és pár órás szenvedés után egy format C: mellett döntöttem. Szerencsére másnap már gyakorlottan kattintgattam a Next-Next-OK gombok különféle kombinációira (itt jegyezném meg, hogy a Windows e verziójához csak angolul tudtam hozzájutni), így néhány újabb óra elteltével már a tv-adást hangoltam. Meggyűlhet az ember baja a tv-tunerrel is. Korábban nem volt ilyen hardverem, így értetlenül álltam a kezdetben akadozó, majd színtelen, végül egyáltalán meg sem jelenő kép-hang láttán. A hibák sokfélék voltak: nem szabad Magyarországot megadni a tunernek, emiatt nem voltak színek; jelenleg Ausztria, korábban pedig Németország volt beállítva, ezekkel tökéletesen bejött minden fogható állomás. Az akadozó képet a kodek hibája okozta, ezúton kérnék mindenkit, hogy kerülje a Nero 7-es verziójához járó millió program telepítését, mert van közte agresszív, ugyanakkor bénácska kodekcsomag is. Jelenleg az ffshow kodekkel használom a Media Centert, ezzel nagyjából minden működik (a time-shiftingben a előre-hátra csévélés még nem). Ajánlott ezen kívül a PowerDVD telepítése is, ez ugyanis automatikusan beépül front-endünkbe.

A Windows XP Media Center Edition funkcionális téren nem nyújt kevesebbet egy normál XP-nél, megjelenése is lehet teljesen olyan, bár kapott egy “XP-Vista között félúton” témát, nekem speciel bejönnek az XP-ből jól ismert elemek fényes csillogásban. A lényeg azonban a beépített front-end szoftver. Mind a billentyűzetről, mind a távirányítóról gyorsgomb segítségével is elérhetjük. 1-2 másodperc fekete képernyő után máris a finoman animált, letisztult kezelőfelület fogad minket. Próbáltam a meedio-t is, nekem a Media Center kinézete profibbnak tűnik (persze a meediosok most azt mondanák, hogy ott több száz skin tölthető le, de ennek ellenére nekem az MCE egyetlen “bőre” jobban bejön). A menü: DVD lejátszás, Internetes tartalmak, Videók, Zenék, Képek, TV, Rádió, Egyéb programok, Beállítások és ennyi, nem több. Elég fapados, de szerintem éppen elegendő. A Meedioban könnyűszerrel beépíthetünk e-mail klienst, Internet-böngészőt, Időjárás-előrejelzőt stb., de ezek a funkciókat én úgyis a front-enden kívül használnám (Firefox, Outlook). A különféle médiatartalmak lejátszásához nem beépített kodekeket használ, ezekről nekünk kell gondoskodnunk, bár ez legalább ad némi szabad kezet. A Media Center interaktivitása viszont nagyon tetszett, pl. ha bedugunk egy mp3-lejátszót, egyből felajánlja, hogy képeket akarunk nézegetni vagy zenét hallgatni róla. A DVD-filmeknél akkor lesz komoly gondunk, ha az adott filmnek nincs menüje, de mi mégis szeretnénk átállítani a feliratokat/szinkronokat, erre ugyanis igen körülményesen van csak lehetőség. A DivX filmekkel semmi gondja nem volt, azokat szépen lejátszotta, feliratokkal együtt. Zenelejátszója, képnézegetője korrekt, okosságát szemmel láthatóan az irányítás korlátai szabták meg, de a legfontosabb funkciók elérhetőek, zeneválogatást egyszerűen létrehozhatunk, ha pedig albumokban gondolkodunk, a mappákra borítókat tölt le. A tévénézés sem fog semmi gondot jelenteni véleményem szerint, a műsor-rögzítés korrekt, és működik akkor is, ha a front-end szofver nem fut, és van előre időzítés is hozzá. A time-shifting funkció nekem személy szerint nagyon tetszett, ha egy csatornára váltunk, a váltás pillanatától kezdve rögzíti az adást, ebbe szabadon beletekerhetünk, megállíthatjuk, vagy ha úgy tartja kedvünk, elmenthetjük. A teletextet is szépen kezeli, van átlátszó háttér stb. Hiányoltam, hogy nem lehet rögzítés közben más adókat nézni, de mint kiderült, itt a tv-tuner a szűk keresztmetszet (PVR-500-al már ez sem gond). A rádiót nem próbáltam ki, de nem hinném, hogy gond lenne a kezelésével. A legkevesebbet vélhetően az Internetes tartalmak lesz használva, de rövid böngészés után tudtam nézni MTV-s klippeket, mozi-trélereket stb., teljesen haszontalannak azért nem mondanám.


A tesztelés utolsó fázisai

Most, hogy nagyjából mindennel végeztem, már nekem sem tűnik olyan ördöngösségnek a HTPC-építés, másodjára már sokkal könnyebben menne. Elmondhatom, hogy szinte teljesen azt kaptam, amit elterveztem, egy elegáns kinézetű, halk, alacsony fogyasztású, okos multimédiás gépet, melyet mégis egyszerű kezelni. Hogy végleges helyén hogyan fogja megállni a helyét, csak ezután fog kiderülni, de én mindezek tükrében bátran merem mindenkinek ajánlani, aki szeretné kissé izgalmasabbá, szabadabbá tenni a nappaliban, TV előtt töltött perceket. A sokat kritizált ár jelenleg még igen magas, de hangsúlyozom, mindenki maga dönti el, mennyibe is fog pontosan kerülni, nem kell feltétlenül többe kerülnie mint egy normál asztali gép. Remélem írásaimmal lesz, akinek tudok majd segíteni, és lesz, akinek most jön meg a kedve, hogy hasonló projektbe vágjon. Sok szerencsét hozzá!

A teljes konfiguráció árakkal:

Antec Fusion Black (430W) - 50k
ASUS M2A-VM HDMI - 20k
AMD BE-2350 + Scythe Ninja Mini - 20 + 12k
2x512MB Twinmos DDR800 Kit - 10k
Hauppauge PVR-150 MCE lp - 18k
Seagate Notebook 80GB (SATA) - 15k
Western Digital RE 320GB (SATA) - 20k
ASUS DRW-1814BLT (SATA) - 8k
Microsoft MCE Remote Keyboard - 15k
Egyéb: 1db SATA adatkábel, 1db DVI-D->DVI-D kábel, 1db SCART->S-Video+Stereo jack kábel - ~5k

Hangteszt 10cm-re a géptől
Hangteszt 1m-re a géptől

A kérdéseket, a cikkre vonatkozó változtatásokat a fórumban vagy privát üzenetben is felhetetitek!

Vissza a 2. részhez

Hirdetés

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.