Bevezető

Előszónak csak annyit, hogy eme írás nélkülöz mindenféle szakmaiságot, pusztán egy hülye (és sajnálatos módon szerszám- és gépb.zi) informatikus kezébe fog néha szerszámokat, amivel megpróbál alkotni valamit.

A sztori sok évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a hálószobánk laminált parkettázása közben szembesültem vele, hogy ez biza’ elég szenvedés egy nyomorult fűrészlappal, a flex meg inkább égeti, mint vágná (mert ugye más nem volt kéznél). De azért elhatározott (és mint fent említettem, hülye is) vagyok, így hát befejeztem a rendelkezésre álló dolgokkal.

Aztán kis idővel később, mivel én elvileg tudok lamináltat lerakni (haha), az egyik családtag megkért, hogy segítsek már neki. Mondtam, rendben, de az emlékek ahogy visszatértek, rájöttem, hogy ehhez biza nekem kell egy szúrófűrész (közismertebb nevén dekopír), és mivel akkoriban éppen nem volt a bankszámlámon lévő pénz mennyisége távolról is látható (na, mintha ma az lenne…), így az alsó polcról válogattam, és egy gyönyörű nyári napon magamévá tehettem egy Hyundai HYD1106 típusú gépet.
A projekt sikeres volt, milyen jó kis gép is ez, jó vétel volt, hittem én.
Aztán ahogy egyre többet ragadtam kezembe a gépet, szembesülnöm kellett vele, hogy hát nem is vág rendesen derékszögben, hangos is, meg ráz is, de hát minden gép lényegében csak mozgatja fel s alá a vágólapot, barkács kategóriában ez a módi.
A mai teszt után aligha tévedhettem volna akkor nagyobbat.

[link]

Remélem nem, nagyon bírtam az embert, és nem is tolta rosszul a versenyeken..

mod: a csapat megerősítette, hogy sajnos ő az egyik áldozat..

Bacsis 150% OC-ján felbuzdulva gondoltam, megrántom a szerveremben lévő Celeron 430-at, hátha meg tudom közelíteni..

Sajna FSB wallos volt 422MHz-nél, úgyhogy csak eddig jutottam:

Nembaj, akkor is fogok valami maradandót alkotni

Röviden összefoglalva: HATALMAS ÉLMÉNY VOLT!!!!

Megérkeztünk korán, elkezdtünk rögtön készülődni, gumicsere, összepakolás, satöbbi. Fél óra alatt kész is lettünk, mentünk sorba állni, hogy akkor goto pálya. Ott mondták, hogy előtte megyünk egy biztonsági öv szimulátoros bigyóba. Ok, go. Odaérünk, megláttam: ez tökjó Beültél egy ülésbe, az egy kb 15 fokos leejtőn volt, lecsúsztattak, majd a végén hirtelen megálltál. Öv megfogott, tökjó. Íme, amin benne ülök:

Mikor leértünk, megkérdezték: jó volt? Válszom: lehet még egy kört menni?
Aztán kaptunk pecsétet a karszalagra, hogy mehetünk. Odamegyünk, leadjuk a felelősségi nyilatkozatot, kapunk cserébe egy bukót. Felkalapálom a fejemre, fennvan. Érzés: mintha egy satuba fogták volna a fejem Szervezőt kérdem: ugye van nagyobb. Kerített egy XXL-eset, az már 1 fokkal kényelmesebb volt..

Semmit nem írok, legyen itt a plakát, ami mindent elmond!

Nem sokkal ezelőtt, egészen pontosan 2008. október 8.-án, egy szép szerdai napon, amint várható volt, csörgött a telefonom, miszerint 58 nap után, elkészült a kocsim.. Már előre tudtam, hogy kb. ekkorra lesz kész, mégis vártam a percet.. Elérkezett..

Akik lemaradtak volna az az előző részről - előzmény: Reborn: Opel Kadett E (1986) part 1

Azért mégse siessük el ennyire a dolgot, következzen egy kis bevezetés:

Október 2.-án végre megtörtént az, amire egyéb okok miatt megintcsak sokat vártam: elkészült a fényezés, délután lehetett menni érte. Az előre megbeszélt időben ott voltam, a karosszériásnál találkoztunk. Beültünk a kocsijába, és elindultunk Tökölre, a fényezőhöz. Odaértünk, majd bementünk a fényező részre, ott épp egy másik autón dolgoztak, kézfogás mindenkivel, kis beszéd (nem is tudom, mikor volt utoljára 10 perc beszélgetés egy örökkévalóság) majd elindultunk hátra, ahol a kocsi állt. Egy fóliasátor szerűségben állt, messziről semmi nem látszódott. Kicsit közelebb értünk, majd megláttam az orrát, elfogott egy érzés: "Uram isten, milyen világos" (hozzá kell tenni, a kártyán egy árnyalatnyival sötétebbnek látszott a szín). Majd kitolták a fóliasátorból a kocsit (lemerítették az akksit) és én csak néztem földbe gyökerezett lábakkal, megszűnt a külvilág körülöttem, valószínűleg olyan 1 percig nézhettem szótlanul, mozdulatlanul a kocsit, és ezek a gondolatok forogtak a fejemben: "úúristen, kész", "ezt nem hiszem el", "biztos, hogy nem álmodok?", "b.sszameg, de k.baszott k.rva jól néz ki", "ez tuti az enyim?", és ezek variációja. Majd mikor kicsit magamhoz tértem, odamentem a kocsihoz, megsimítottam a kezemmel, és ekkor egy lényegében megmagyarázhatatlan élmény lett úrrá rajtam: kész. Nem csak egyszerűen kész, hanem nagybetűsen, szinte a világ felé ordítva: KÉÉÉÉÉSZ!!!! Lelki szemeimmel már láttam, milyen lesz a fekete alkatrészekkel összerakva, mennyire kontrasztos és szép lesz.. Kifizettem a fennmaradó részt, majd bikakábellel összekötöttük a karosszériás autójával, kulcs elfordít, pöccröff.. Elindultunk a kasztnishoz, de közben betértem "megitatni az autót".