Bevezető

...avagy meddig van értelme tuningolni?

Nemrégiben teszteltem egy Q6600-as procit, amiről bebizonyosodott, hogy addig van értelme tuningolni, míg nem kell agyonfeszelni, mert felette brutálisan megugrik a fogyasztása, ami nem igazán egészséges a villanyszámlánkra és a hőtermelésre tekintve. Ellenben eljöttek a 45 nm-es csodák, alacsony alapfeszültséggel, alacsony TDP-vel, ígyhát gondoltam eljött az idő, hogy lecseréljem a quad-omat egy 45 nanós kétmagosra, úgyse használom ki, és a kíváncsiság is hajt, milyenek, valóban ilyen gyorsak és valóban ennyire keveset esznek?

Miben is különbözik ez az elődjétől, a Conroe Core2Duo-tól?

Elsősorban mint látszik, másfajta gyártástechnológiával készül (65 vs 45 nanométer) ami kevesebb fogyasztás, és ezáltal kevesebb hőt jelent. Ezzel már alapból jót jelent, de erre még rá is tett az Intel egy lapáttal, mert még azonos órajelen akár 20-40%-al is gyorsabb lehet a régebbi társánál. Ha még ez se lenne elég, akkor még azt is meg kell említeni, hogy a Wolfdale-ek magasabb órajelre képesek, mint a Conroe magos társaik, ami még gyorsabbá teszi őket. Emellett meg kell említeni, hogy a cache mérete 6 megára nőtt, utasításkészlet is továbbfejlődött, a mobil prociknál javult az energiafelhasználás is, említve például a Deep Power Down Technology-t, ami segítségével akár az egész L2 cache kikapcsolható, hogy energiát spórolhassunk, vagy a Enhanced Dynamic Acceleration Technology-t, ami úgy működik, ha olyan alkalmazást használunk, ami nem támogatja a két magot, akkor az egyik magot kikapcsolja, a másik mag órajelét megnöveli, így gyorsítva annak a programnak a működését. Ezenfelül javítottak még a virtualizáción is.

És ez gyakorlatban mit jelent? Gyors, és nem eszik sokat. De nézzük meg, mit jelent ez a valóságban..

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!