Hm...tegnap lettem 30 éves, azt hittem valami meg fog változni ezzel a nappal, de semmi különös nem történt, se tegnap sem ma. Jelenleg Ausztriában dolgozok, így meg sem tudtam ünnepelni rendesen. A többiek azt mondták ők a helyemben elmennének egy jót bulizni, persze utána meg reggel fél nyolckor kiállnának a látványkonyhára és legyártanának 60-80 reggelit a vendégek kívánsága szerint egy 4csillagos szállodában ahol 100-150Euro egy éjszaka per fő, na ezt ők sem gondolták komolyan.
Hm... valami mégis csak megváltozott, igaz nem tegnapról mára, hanem ezalatt a 30 év alatt, ezelőtt 10 évvel nem hiszem, hogy ügyet csináltam volna belőle, hogy alvás nélkül félrészegen, álljak ki véres szemekkel a vendégeknek reggelit csinálni 
Azért átmentem délután az ismerősökhöz, meg itt a munkahelyen is gratuláltak, este meg legurítottam a párommal egy üveg BB spumante muskotályt, de itt semminek sincs meg az a filling-e mint otthon 
Hiába gratulált magyar, szlovák, osztrák, francia, szerb. Igen itt kicsit vegyesen vagyunk 
Azt mondják ilyenkor szoktak visszanézni, hogy hol is tartunk, mit is értünk el eddig, mit csinálnánk másképp, hol hibáztunk, na meg hogy merre tovább.
Sok mindenen mentem keresztül ebben a 30 évben, kaptam rendesen hideget meleget, "fiatalon" rengeteget buliztam csajoztam, aztán volt több komolyabb kapcsolatom is. Ez mellett versenyekre is jártam, vitt az iskola, mintha muszáj lett volna 
, szakácsversenyekre, kit is vittek volna, hiszen én voltam az osztályban a legjobb tanuló 
, pedig biz isten én nem maradtam ki semmilyen buliból, napokig mesélhetném, csak a kollégiumi éveket amikor Keszthelyen tanultam és közben hol Egerszegen, hol Fehérváron kötöttünk ki egy buliba, hogy ezek nem is Keszthely környékén vannak? 
Hát amikor a szülők nyugodtak, hogy a csemetéjük a kollégiumban van, a kollégiumban meg nyugodtak, mert haza kéretőztünk, mert otthon maradt a szekrénykulcs, a tankönyv, a pénz...
na meg amikor két lyukas óra alatt úgy berugtam, hogy elaludtam ZH írás közben az igazgató óráján 
az a fránya napsütés és meleg, pár üveg söröcske után
Volt egy menyasszonyom is, akivel 5 év után lett vége, ő azóta Férjhez ment.
Jelenleg is kapcsolatban élek idestova 4 éve és már el is jegyeztük egymást.
Rengeteg haverom volt akiket az évek óta tartó külföldi munka és a nyári egész napos hajtás miatt egyre jobban hanyagolni vagyok kénytelen.
Mindennek ára van, a szabadidőt és a haverokat feladtam egy ideje és csak a páromra a családomra és a munkámra van időm. Cserébe azon kevesek egyikének mondhatom magam Magyarországon akinek nincsenek anyagi gondjai, de szegényebbnek mondhatom magam, rengeteg baráttal, bulival, szabadidővel, élménnyel.
Mondhatni 4 éve nincs karácsony, szülinap, szilveszter, névnap és sorolhatnám. Ezeket a munka váltotta ki. Egyre csak gondolkodok, hogyan lehetne ugyanezt a pénzt megkeresni otthon saját erőből, úgy hogy nem függök másoktól és csak belenevethetek a kishitűek arcába, akik anno nevettek rajtam, azt hiszem meg is találtam a megoldást, de erről, majd a 35. születésnapomon visszatérek .
Sokan irigykedve pislognak rám, mert én megcsináltam azt ami nekik nem sikerült.
Én mondom nem kellett hozzá semmi más csak elhatározás akarat és kitartás.
Azt viszont nem irigylik mi munka van ez mögött és mennyi lemondás. A lehetőség mindenkinek adott. Az más kérdés ki mit hoz ki a lehetőségekből. Nekem nem segített senki, kifogást meg a legegyszerűbb találni, megoldást nehezebb, pedig az is van mindenre.
Hallottam sokan nagyképűnek tartanak, miért mert büszke vagyok arra amit eddig elértem 
Nem tehetek róla, de idegesítenek a kishitű emberek, akik mindent megtudnak magyarázni miért nem...de nem keresnek megoldást semmire, csak panaszkodni tudnak. Attól nem lesz előrébb az ember 
Éld úgy minden napodat, hogyha az lenne az utolsó, ne bánd meg és ha azon a nagy napon lepereg életed filmje, ne tudd eldönteni akciófilm, vígjáték, vagy pornó
Mindezek ellenére, ha újra élhetném az életem, mindent ugyanígy csinálnék, elkövetném újra az összes tettemet, akár jól döntöttem akár nem, hiszen, ha valamikor is másképpen döntök most nem itt lennék.
Hm...de hol is tartok jelenleg, mit sikerült elérni, milyen áron és meddig leszek erre képes és valóban ezt szeretném csinálni, vajon már késő váltani, vagy kell egyáltalán, most merre tovább. Igen most kavarognak a gondolatok a fejemben rendesen, de van időm gondolkodni, mert úgy érzem jó úton járok, a tavalyi évemet nem kívánom ellenségemnek sem, annyi szörnyűségen mentünk keresztül a párommal itt külföldön és otthon egyaránt, de rengeteget tanultam belőle és túl vagyunk rajta és ha nem éljük át talán ma nem itt vagyunk.
Annyit szeretnék még mondani így búcsúzóul, hogy minden döntésünknek jelentősége van az életünkben még az apróbb jelentéktelennek tűnő döntéseknek is és mind kihatnak a végeredményre, úgyhogy csak okosan gyerekek
by Gabesz
