Szomorú vagyok. Belépek a logoutomra, és mit látok? Eltűnt az összes kép. Az ingyenes szerverre volt feltöltve, amit lekes phsok üzemeltettek, de gondolom megnyomták a nagy piros gombot, mikor a Ph! hivatalosan is elkezdett tárhelyet nyújtani.

Ha valaki tudja, hogy hogyan lehet visszanyerni ezeket a képeket, kérem szóljon.

Igen-igen, hosszú szervezkedés után végre sikerült összehangolnunk az ismerősökkel tegnapra, hogy elmenjünk a már hónapok óta Budapesten állomásozó Bodies kiállításra.

Személy szerint én már nagyon vártam. Nem vagyok az a "Múzeum cica" aki megállás nélkül falja a kultúra ezen területét, de úgy éreztem nem hagyhatok ki egy ilyen vissza nem térő alkalmat, hogy a bőröm alá láthassak.

A helyszínre érkezve könnyed 8 perces pénztári sorban állás után be is jutottunk és egy pincébe lesétálva máris indult a test-túra. A tematika belülről kifele halad, csontok, izmok, idegek, érrendszer, belsőségek, bőr majd az i-re a pontot egy teljes rétegelten szeletelt ember teszi fel.

Az egész nagyon látványos. Centiméteres távolságból lehet megszemlélni mindent, egyetlen szabály, hogy semmit a kéznek. Az ember szembeállhat egy holt társával, és az üres, semmit nem tükröző szemébe nézhet, miközben tökéletesen látszanak az illető izmai, tüdeje, zsírszövetei, intim testrészei.

Balatoni túlélő csomag. Jó volt ^^

Végre, 10 nap híján 4 hónapba került, de visszakaptam a garanciálisan nem javítható laptopom árát.

MSI M677x - béke poraira, jó barát volt

A történet egy MSI M677x laptopról szól, ami sajnos elhalálozott. Alaplaphibás lett, és mivel másfél éve is kifutó darabnak számított, ezért napjainkban már nem tudtak alkatrészt szerezni hozzá. 1 hónap után megtudtam a szerviztől, hogy térítéses, és utána már "csak" 80-at kellett aludnom, hogy megérkezzen a számlámra az összeg. (korábban zsanér törése is volt, arról itt)

Többek között ő segített hozzá a diplomámhoz, és sokat modellezgettem rajta, na és sokat néztünk együtt filmet. Ő lejátszotta, én meg néztem. Fordítva lett volna ám csak az igazán érdekes

A "Mi magyarok, pénzügyi analfabéták vagyunk" bejegyzésem óta kicsit pihenőpályán volt ez a pénzügyi kérdés dolog. Nem volt elég "fölösleges" időm, hogy ezen törjem az agyam és jó befektetés után kutassak.

Se a Chinamaxba, se a Brokernet által ajánlott alapokba nem fektettem be - szerencsére. Na nem egy jól megfontolt döntésről van szó, amivel utólag dicsekedni lehet, csupán annyira sokáig hezitáltam a kérdéssel kapcsolatban anno, hogy végül semmit nem tettem.

És most mi a helyzet? Látszólagos, és sokak számára sajnos nagyon is valóságos pénzügyi válságból lábadozik a világ. Minden, amibe akkor fektettem volna, legalább 30%-ot vesztett az értékéből. Most rossz érzéseim lennének, mivel ez az akkoriban befektetett vagyonom alapján 300'000 forint veszteséget jelentene. Szomorú azért nem lennék, mert pénzügyeket nem szabad érzelmi alapon játszani, bele rokkanna az ember.

Ősz van, nincs mese. Előző 23 évemben nemigazán szerettem ezt az évszakot. Talán, mert mindig az iskolakezdés gyötrelmeit kötöttem hozzá.

Most valahogy más. Észreveszem a szépségét, és megállok csodálkozni egy harmatcseppen. Jó dolog, hogy megtehetem.

"Mi magyarok, pénzügyi analfabéták vagyunk"

A pénz, mindig csak a pénz. Az emberek egyik fele azt mondogatja, hogy a pénz nem boldogít (mert már sok van neki és tudja), a másik pedig nem beszél, csak szeretne minnél nagyobb vagyonra szert tenni (mert ha nincs pénz, attól még nem leszel boldog).

Én ez utóbbi csoportba tartozok hivatalosan a mai naptól. Pár hónapja lediplomáztam, és azóta melót keresek, így sok időm van olvasgatni, mások számára időbe bele nem férő dolgokkal foglalkozni. Fórumozgatás közben belefutottam a mibe fektessem a pénzem PH-s témába és érdekes gondolat kezdett mocorogni bennem, de előbb kis kitérő:

Tanulmányaim során az ösztöndíjból és egyéb gyakorlati/nyári munkákból összejött egy kisebb összeg. Bizonyos szempontból kicsi, más velemegykorúak szemszögéből hatalmas mennyiségű. 5 hónapja még úgy voltam, hogy ideje kocsit venni belőle, és már egész jó, 4-5 éves Fiat Stilot kapnék érte, de aztán ahogy egyre csak bújtam a hírdetéseket azt éreztem, hogy nem is kell nekem most autó. No meg egyre csak nőnek az üzemanyag árak, így szépen elsorvadt a gondolat.

Hogy ki vagyok én?