×××× Az eredeti személyes bejegyzés Vakegérkétől származik, a címe 187/118/122. Ez annak csak egy átirata, az eredeti elolvasása nélkül nincs értelme! ××××

Évente lenne kötelező a munkahelyi alkalmassági vizsgálat. Júniusban volt nyolc éve, hogy a gumigyár hasznos dolgozója vagyok, és harminckét éve, hogy felvettek oda, mégis csak harmadszorra voltam az üzemorvosnál tegnapelőtt.
Első alkalom. 2002, június.
- Csókolom, itt szeretnék dolgozni, ide küldött egy hölgy, valami főnök, itt a papír.
Ja, hogy olvasni is kell szemvizsgálat ügyileg? Már mehettem is haza megtanulni olvasni. Mentem, visszatérvén, bár még kicsit szótagolva, de olvastam.
Kartonra bevezetve: "félanalfabéta". Ezért küldtek haza?
Alkoholszint kicsit magas, úgy 0,8. Na ja, benne van egy-két kisfröccs, a gumiabroncsoktól való beteges félelmem leküzdése végett. Alkalmas, sipirc melózni!
Köszönöm szépen.

1. Köss előfizetést, 1GB-os internet opcióval
2. Csinálj 150 megabájt adatforgalmat
3. Lepődj meg hó végén, mert nem kapcsolták be az internet opciót az előfizetéseden

Szerintem a hülyének is megéri

* 420 a cannabis fogyasztók szubkultúrájában előforduló kifejezés. Ez egy reakció a Vakegérke által írt, hasonló című írás egyik hozzászólásához.

Négy óra húsz.
Várom, de gyűlölöm. Egyet jelent meggyalázásommal. Kelj fel, és nyomás betépni!
Nagyon szép ébresztőm van. Rádió vezérelt, óránként beállítaná önmagát. Nem teszi. Vagy ő a hibás, vagy a panel, amely otthonom behatárolója. Leárnyékolja a vasbeton a lehetőséget.
Kelni kell, menni kell, hiszen szívni kell.
Örülj, hogy van füved!
Fanyar mosollyal jelentem, én örülök! Ha nem is teljesen tiszta az anyag, de merhetek mást mondani?
Már rég nem merek semmit. Semmit.

4:20
Még nem csipog az óra, alhatok. Félálomban húzom szemem elé kínzó eszközömet, és a tetején lévő lapot megnyomva aktivizálom a világítást. Szemem már nem az igazi, betett neki a nehézfémekkel szennyezett moldáv zöldike, nem ma vettem az első adagot a keletinél. Rámeredek, hunyorgok. Két óra akármennyi.
Van még idő, mentsük a menthetőt.
Alszom, de minden álmomban ott az a szemét pallos.
Le fog sújtani! Most? Még nem. De mikor? Még nem, aludj csak.
Fütty...
Gyűlöletes hang. Ha egyszer leszokom, első dolgom lesz kiiktatni az ébresztőt, második dolgom pedig az lesz, hogy megtanulok enélkül is szórakozni.
Kitörlök magamból több, mint negyven évet. Több, mint negyven füves évet.

Kicsit marhultam az egyik Mobilarena teszt topikjában, a végén elég vicces helyzet állt elő:

Amúgy no offense, mindenki tévedhet, de attól még poénos.

×××× Az eredeti írás Vakegérkétől származik, a címe Pöttyös laszti. Ez annak csak egy átirata, az eredeti elolvasása nélkül nincs értelme! ××××

Manapság nincsenek elérhetetlen tárgyak, eszközök. Apró gyerekek zsebében ott a Biblia, polcaikon a Magyar Értelmező Kéziszótár. Mindent megkapnak, amit a szülő ki tud köhögni.

60-as évek eleje, Ápisz (tanszer- és játékbolt) kirakata.
Álltam előtte megbabonázottan, tenyerem és homlokom az üvegen, meredten bámultam az elérhetetlen csodát. Piros volt, nagy fehér betűkkel, és csodálatosan szögletes. Igen, az 1.5*A/4 nagyságú Kertészeti Lexikon . 19 forint 20 fillér volt az ára, ha jól emlékszem.
Az egész udvarban egyetlen kishavernak volt ilyenje, meg egy csomó palántája, büszke is volt rá nagyon. Ha valamiért nem jött le játszani, akkor be kellett érnünk babbal meg a rongylabdával. Csórtunk otthon rongydarabokat, és az akkor viselt flór harisnyába tömtük. A harisnyát is csórni kellett, ez azok feladata volt, akiknek volt nővérük, vagy homoszexuális bátyjuk. Jó keményre csináltuk a rongylabdát, aztán babszemet dugtunk bele, locsolgattuk, és addig ültünk fölötte, amíg ki nem csírázott. De azért az volt az igazi, ha végre érdekesebb növényeket nemesíthettünk az Esze téren.

Vettem egy ipod touchot szótárgép gyanánt. Holnap nagyon kéne.
Rádugtam a gépre, fél óra múlva kiírta az iTunes, hogy mi lenne, ha frissítené rajta a szoftvert.

Persze, frissítsd csak, addig mondjuk... elmegyek enni!

Három virsli és fél liter almalé múlva az ipod fehér kijelzővel vár, az iTunes pedig unknown error 1600-zal. Megpróbáltam recoveryt nyomni, elolvastam minden szart a neten, DFU módba már rutinból megyek, letöltöttem nyolcféle firmwaret és toolt, 3 gépen próbáltam visszahozni az életbe, de semmi.

Unknown error (6) az ítélet, el sem indul az ipodon a frissítési folyamat állapotát jelző csík.
Ezzel a hibával tízezrével találtam a postokat, az apple support oldalán mégsincs semmi konkrét róla.
Szervizre rátelefonáltam, két hét múlva kapnám vissza.

Minőség, megbízhatóság, terméktámogatás? Az biztos, hogy ez volt az utolsó Apple cuccom.

Persze az eredetit nem én írtam, hanem ijjájom.

Kegyetlen világ, gondolatok kavalkádja fejemben
mire eszmélek, már légy pancsol a levesben.
Fáj a sorsnak eme igazságtalan tette,
hogy ebédemet ily galád módon beszennyezte.

Nyitnám a számat, hogy kiáltsam a nagyvilágba:
miért versz ó sors engem ennyiszer a sárba?
Látszik, hogy gyáva ő, nem jön soha szembe
orvul, láthatatlan hull a finom levesbe.

Undorom erős, már szólni sem tudok
húz a mosogató felé, végre megszabadulok.
Igaz, lim-lomokon tapos lábam, alig férek,
S nézzétek a konyhabútort - rajta párhuzamos élek!

Húzza lefelé a nagy feneketlen mélység,
lefolyóban tűnik tova az ázott rovar-rémség.
Sikerül? Lesz erőm? Meg tudom még enni?
Fogjátok a kezem, az émelytől alig tudok menni!

Lesz-e aki elkap, s felém nyújtja kezét,
ha közben eszembe jut a légy, az a szemét?
Kinevet inkább, minthogy segítsen
ő, aki azt is jól viselné, hogy tücsköt reggelizzen.

×××× Az eredeti írás The DJ -től származik, a címe A fiú, aki sosem sírt. Ez annak csak egy átirata, az eredeti elolvasása nélkül nincs értelme! ××××

Régi mese ez. Egész biztosan igaz, ahogy a télapó is létezik. Egy ember lehet csak bizonytalan efelől, de hamarosan őt is elteszik láb alól a Pitypang utcai nagycsoportosok. Így hát én is kicsit félve adom tovább nektek a történetet.. Hol is kezdjem? Azt hiszem úgy érdemes, ahogy minden mese kezdődni szokott: (c) Lázár Ervin, 1983. ISBN: 9789633897065. Minden jog fenntartva!

Volt egyszer egy fiú. Nem volt hős, sem vitéz. Kardja sem volt, az egyetlen fegyvere pedig a májában rejtőzött. Kevesen ismerték igazán, kicsit magának való volt ugyan, de mindig ott termett, ha valaki a pohár fenekére nézett. Tisztelték, mert bárkit a pad alá tudott inni, és ezt próbálta minél olcsóbban megúszni; legtöbbször más piája volt, amit megivott. Sosem akart igazán alkoholista lenni, de ez a gondolat megbújt hátul az elméjében és már maga sem tudta mit is szeretne valójában. Az emberek csak ittasan látták. Sokszor aggódva oda is vetették neki, hogy: "Hát hogy van ez te kölök, hogy te sosem vagy józan?" Ő pedig csak hetykén, borízű hangjával felelt: "Eh eh...KÖZÖD, buzikám?!" Meglehetősen bunkó válasz volt, meg sem értették igazán. Azt viszont mindenki elismerte, hogy őt bizony még sosem látták józanul. Gyorsan el is terjedt az emberek közt róla a pletyka, hogy csakis valami fura szerzet lehet, hisz még nem sorvadt el a mája az eltelt huszonkét esztendő alatt. Talán nem is tud. És mint a legtöbb szájhagyomány útján terjedő történet, a végére ez is kicsit átalakult. Mindenki úgy emlegette őt, mint a fiú, aki még sosem volt józan, aki egy szocializálatlan ostoba barom, és aki talán nem is ismeri mi az a szájhigiénia. Ő maga jót nevetett ezeken, de sosem ellenkezett. Miért is tette volna? Magasról tett az emberek véleményére, hiszen tényleg egy szocializálatlan ostoba barom volt, büdös szájjal.

×××× Az eredeti személyes bejegyzés "no name" -től származik, a címe Szerdai nap az iskolában. Ez annak csak egy átirata, az eredeti elolvasása nélkül nincs értelme! ××××

A tegnapi iskolakezés nem alakult túl rózsásan, ezért a ti segítségeteket kértem. Ma kb. 5:44:03-kor keltem és az első dolgom volt megnézi a komenteket. Aztán felöltöztem egy sima átlagos, hétköznapi ruhába, majd elindultunk a Dimenziókapu felé.

A Kapu pár pillanat múlva átteleportált minket az iskolába.

Ma annyi mindent nem cipeltem magammal, mint tegnap, csak egy füzetet és egy tolltartót vittem. Ahogy közeledtem az iskolához, egyre kevésbbé tudtam, hogy mit kellene tennem, mi lenne a helyes? Magamba néztem, és erősen azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el tegnap? Sorban eszembe is jutottak a dolgok, amiket rosszul csináltam és azt terveztem, hogy ma nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat.

×××× Az eredeti írás The DJ -től származik, a címe Nyári történet. Ez annak csak egy átirata, az eredeti elolvasása nélkül nincs értelme! ××××

"A téli kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: a tél."

Február vége volt. A néhány héttel ezelőtti borzasztó fagyoknak már nyomát sem lehetett érezni. Eltűnni látszott, ahogy lassacskán maga a tél is. Egy magas, fiatal fiú állt a lepukkant night klubban. Barna hajába bele-belekapott a nikotinfelhő. Tekintete mereven bámulta a táncoló örömlányokat, ahogy újra meg újra előretörnek és próbálják meghódítani a vendég pénztárcáját. Néha olyan sikeresen tették ezt, hogy elérték a fiú ágyékát is, majd mintha tudták volna, hogy ez a lúzer nem fog tejelni, visszavonultak. Őt mégsem zavarta. Végig mozdulatlan maradt, tekintetében pedig valami elmondhatatlan keserűség és sóvárgás látszott. Jobb kezében egy kis gyűrött és szakadt papírfecnit szorongatott. Erősen szorította, nehogy bárki elvehesse tőle. Talán már ő sem tudta mennyi ideje áll itt mozdulatlanul. De nem is érdekelte… hisz valójában nem is ott járt.