Történetem nem nagy horderejű eseményt mutat be, viszont arra fogom használni, hogy egy egész mélyen gyökerező problémára világítsak rá, mely igen régóta piszkálja a csőrömet.

Történt a minap, hogy a barátaimmal és Kedvesemmel eldöntöttük, hogy meglátogatjuk az egyik klubot Baselben. A bejáratnál álló kidobó egyből elkérte az igazolványainkat, és hamar konstatálta, hogy magyarok vagyunk. Ez általában inkább hátrány, mint előny, de a rossz előérzetem egyből elillant, mikor pár szót sikerült egész ügyes kiejtéssel anyanyelvünkön kimondania. Örömködés, small talk, jó hangulat, menjünk nyugodtan, bár "Ladies night" van, de kivételt tesz az amúgy csak lányok és párok szabály alól. A klub történetesen az egyik legmagasabb épület felső szintjén volt, plafontól padlóig üvegekkel és pazar kilátással az éjszakai városra. Ketten maradtunk pár percre a társaság egyik tagjával, és egy-egy sör mellett ámultunk a gyönyörű kilátáson. A megvitatás úgy tűnik nem tetszett a biztonsági szolgálat másik, minden bizonnyal magyar tagjának, aki "finoman" ránk szólt a hangzavarban, hogy "szebben beszéljünk". Fiatalok pár kör után az esti buliban... az ember nyilván könnyebben elejt egy k****rá-t, vagy b****meg-et, de úgy érzem a hely és az esemény kulturális szintjét még így is meghaladó módon folytattuk a társalgást.
Azt, hogy a bejáratnál álló kidobó milyen szavakkal kápráztatott el minket, inkább a végére hagytam: válogatott káromkodások, anyázás, szitokszavak és társaik, hogy csak a finomabb példákat említsem. Nem nehéz kitalálni, hogy a kolléga volt olyan készséges, és megtanította neki ezeket a káromkodásokat.

Egyből az elején helyesbítenék a címen, talán a hazatért visszamegyre... Aki esetleg nem olvasta az első epizódot, pár szóban összegzem: Angliából haza, Frankfurton át, onnan bérautóval megérkezés Győrbe...

Ez 24-e reggel történt. A következő pár nap alvással, kajálással és családlátogatással telt, majd 28-án reggel 5kor elindultunk ''vissza'', Hamburg felé. És itt kezdődik a következő felvonás.

„Szia Anya és Apa!

Ma itthon vagyok, úgyhogy van egy kis időm leírni az utazásunk történetét... Először is a szlovák határnál kellett vennünk matricát, ha jól emlékszem, 1400ft-ba került. Szerintem valami autópályafelújítás lehetett, mert be kellett kevernünk Pozsonyba, nagyjából egyértelmű, merre kell menni, de kicsit olyan m1-m3 érzésem volt, persze a városban sokkal rövidebb és gördülékenyebb utat tettünk meg. Kb 140 kmt mentünk Szlovákiában, majd átértünk csehekhez, ott nagyon jó minőségű az autópálya. Tényleg! Igen szép környezet, persze itt is kellett matrica, talán 2000 forint körül volt. Útközben megálltunk tankolni és ablakmosót venni. Mielőtt kiértünk volna Csehországból, kb 60km-t sima úton kellett jönni, az utolsó falu például ilyen piroslámpás negyed-féleség volt, minden második ház nightclub, striptease, stb... Ajánlottam a lányoknak, hogy esetleg eltölthetnénk pár órát ebben a festői környezetben, de 1/3-2/3 arányban leszavaztak.
Német határon nagyon nem törődtek velünk, gondolom a német rendszám miatt, ezután néhány tíz kilóméter hegyi szakasz következett, szerpentinekkel, kis völgyben fekvő falvakkal, patakokkal, nagyon üdítő volt a hazafele vezető sötét ködös esős extraváltozatos autópálya után... Egy idő után megálltunk egy McDonaldsnál, ettünk egyet és cseréltünk a Mónival, mert már nagyon fáradt volt. Bár már kb 50 kmrel előbb mondta, hogy szóljak, ha cserélhetünk, mondom tőlem ebben a pillanatban is megállhatsz, de keress valami helyet, volt közben benzinkút, étterem, stb, de nem állt meg... Néha olyan érzésem volt, hiába beszélek meg vele valamit, nem jut el az agyáig. Vagy elfelejti, vagy úgy csinál, mintha elfelejtené. 27 évesen ez már furcsa reakció.
Nemsokára felmentünk az autópályára, innentől nem nagyon kellett keverni, bár érdekes volt, hogy pl: Berlinen keresztül-kasul kellett vágni, és iszonyú nagy dugót fogtunk ki... Úgy látszik nem csak szeretett fővárosunk büszkélkedik hasonló aljas kis trükkökkel... Kiderítettük végülis, az autó 1.6-os benzines, de egyszerűen hiába nyomtam tövig a gázt, 185-nél bebetonozták. Egy milimétert sem mozdult felfele. Érdekes, azért egy kicsit többet vártam volna egy viszonylag modern, ráadásul nem alsó kategóriás négykerekűtől... Berlin után valamikor elkezdett esni a hó, szél, havaseső.... Kellemetlen volt, mert az autópályán teljesen beborított a felverődő vízpára, így viszonyag nagy követési távolsággal lehetett csak menni. Igyekeztem mindig kifogni valakit, aki dinamikusan megy. Először kb 170kmre álltunk meg Hamburgtól, tankoltunk, ettünk, aztán indulás tovább. Nem emlékszem pontosan, de talán 8 körül voltunk Hamburgban, megkerestük a repteret, ott a Hertzeseket, megkérdeztünk nem gond-e ha Lübeck-be visszük vissza az autót, ott nagyon kézszégesek voltak, egyből átírták a papírunkat, majd indultunk tovább. Kikeveredtünk a városból, Lübeck körülbelül 60km, megtaláltuk a repteret, bár közel annyira volt elrejtve, mint a sármelléki... Leadtuk az autót, bementünk, kicsit körbenéztünk, majd becsekkoltunk 1/2 10 körül. Beültünk enni még egy gulyásféleséget, még egyszer szerettem volna valami otthonihoz hasonló ízt érezni...
10kor bementünk a váróterembe, egy hangárszerű létesítmény, majd leültünk és vártunk. Nagyjából 1/4 órával a gép indulása előtt bemondtáka hangosbemondón, hogy törölték a járatot, a rutinosabbak már egyből felkapták a csomagot, és indultak kifele, mi akik még a sokkhatás alatt álltunk, csak pár másodperccel később kapcsoltunk, így a ryanair standjához várakozó sor végefelé szereztünk csak helyet, mely nagyjából éjfélig meg sem mozdult... Azt hiszem a nő a pultnál próbálta a jegyeket átírni más időpontra, de amint hallottuk vasárnap előtt nem volt semmi. .. (pénteknél tarunk) Vártunk, de semmi nem történt, az isten háta mögött úgy gondoltuk értelmetlen ott tölteni az éjszakát, ezért béreltünk egy autót a Budgetnél, ami először el sem akart indulni, majd visszaindultunk Hamburgba szállást keresni. én itt elaludtam, mert végig én vezettem, majd valahol 2 körül ébredtem a városban, a lányok próbáltak hotelt találni, de mint elmondták, vagy 5 csillagos, vagy zárva volt a késői időpont miatt. Éjjel 3 előtt találtunk egy IBIS hotelt, leparkoltunk, bejelentkeztünk, 50euro / kétágyas szoba, szerintem nem vészes ár, ezért kivettünk két szobát. Gyoran elaludtunk, majd korán reggel keltünk, lementünk netezni, megnéztünk minden járatot, 140 font alatt nem volt. Ezután buszra szálltunk, hogy bemenjünka közonti vasútállomásra, megkérdezni a vonatot. Mielőtt a buszról a földalattira átszálltunk volna, eszembe jutott, hogy 12ig ki kell jelentkeznia hotelből, úgyhogy a lányokat elküldtem tovább, én meg visszafordultam, majd összepakoltam, leadtam a kulcsokat, bepakoltam a kocsiba és indultam. Egyedül térkép nélkül, Hamburg elég nagy város, és persze a Fővasútállomás kb összesen 500 m-re volt kitáblázva a céltól, előtte már egy másikat pedig találtam, de barátnőmék nem ott vártak. Szóval nagynehezen elkeveredtem hozzájuk, parkolót persze alig lehetett találni, ők ezalatt kiderítették, hogy 300 font lenne FEJENKÉNT a vonatjegy, de találtak egy buszállomást a közelben, ott valami lengyel utazási iroda tudott volna jegyet adni, de csak szombatra, 60euróért, viszont a srác segíteni akart, és ajánlotta, hogy nézzünk körül a reptéren, mert hátha van last minute jegy... jo. akkor visszabumliztunk a hamburgi reptérre (kb 10km), ott parkoló, bementünk, egy hapsi aznapra ránk akart tukmálni 140fontért jegyet, de ez is igen sok volt még a buszjegyhez képest. Rendben, menjunk vissza gyorsan, nehogy elfogyjon a jegy, megvettük, és elindultunk a még reptéren szerzett diákszálló keresésére. Meg is találtuk a hírhedt St Pauli negyed mellett a kikötőtől kb 1 km-re, viszont ott kiderült, hogy 6 idegennel kell egy szobában aludnunk, külön fiúk, külön lányok, úgyhogy inkább kerestünk egy hasonló hotelt, mint amiben előzőleg voltunk. (amugy ezért kettőnknek 10 euróval kellett volna kevesebbet fizetni) nem messze találtunk is egy ETAP hotelt, kb ugyanolyan árban, mint az ibis, ugyhogy beköltöztünk, szerencsére ugyanabban a háztömbben volt az autókölcsönzőnek egy irodája, tehát 1/4 óra alatt megtankoltuk, majd leadtuk az autót, egy gonddal kevesebb. Amugy valami Ipsylon vagy ilyesmi nevű volt... 3 ajtós, leggagyibb. Viszont amire kellett, jó volt, és nem fogyasztott sokat városban sem.
6-7 körül kicsit nézelődni indultunk, minden méteren egy szexshop, olyan dolgokkal amiktől inkább elmegy az ember kedve, minthogy megjönne... mindig tudtam, hogy perverzek ezek a németek... Talán erről is kéne írnom egyet, mert téma az lenne, de úgy érzem az agyam bezárta ezt a részt... Kicsit olyan volt, mint las vegas, csak nem casino-kal, viszont érdekes, mert az egyik oldalon kétes kinézetű hotelek, másik oldalon pedig panoptikum, operaház és egyéb kultúrdolgok. Mivel viszonylag fáradtak voltunk, hamar visszamentünk, rendeltünk valami kaját (gyrosféleséget), aztán elaludtunk... Másnap 13:45kor indult a busz, igy reggel 10 körül lementünk a kikötőbe nézelődni, de vihar volt, és esett az eső, szóval nem okozott valami nagy élvezetet, de mindenképpen meg akarom nézni még egyszer! Visszamentünk hát a panoptikumba, én pedig a cuccokért, mert megint majdnem 12 volt, amikor is ki kellett csekkolni a hotelből... elmetróztunk a buszmegállóhoz, ettünk valamit a mekiben (hurrá!), majd felszálltunka buszra. Emeletes, szuper jármű volt, leültünk egy helyre, ahol asztal is volt, feltettük a laptopot, bedugtam, hogy közben töltődjön, és majdnem végig filmet néztünk, amíg Amszterdamba nem értünk, ott volt egy kis keveredés, mert a busz végállomása nem ott volt, ahol a másik indult, de mivel ott is vihar tombolt, ezért jó fejek voltak a sofőrök (persze hogy hollandok), és elvittek minket oda, ahol a másik busz felvett. Nem tudom, ez pl Magyarországon mikor történne meg hasonló esetben... Sajnos amilyen jo volt az első busz, olyan szar volt a második, lengyel sofőrökkel, nem nagyon aludtam, élveztem Hollandiából azt, amit láthatok, például Rotterdam belvárosa nagyon tetszett még így sötétben is! A kompnál kellett kb 1 órát várakozni, nem tudom mire, talán az is a rossz időjárás miatt volt... El sem hinnétek hogy be tud hullámozni egy ilyen komp is... nem egy ember lett rosszul... köztük az Emi is, de szerencsére csak émelygett kicsit. Itt ettünk valamit, de nem sokat, mert baromi drága volt. Ezután csak arra emlékszem, hogy felkeltenek, mert le kell szállni Londonban. Itt megnéztük a buszokat Peterboroughba, majd átmentünka 10 percre levő vasútállomásra, ott drágább volt a jegy, úgyhogy maradt a busz. 11:30kor indult, és 2re értünk Peterboroughba, majd innen Stamfordba fél négy körül volt a következő járat. Ezek után kis házunkba 5 óra tájt értünk, ami 27 órás útnak felel meg, ha a hoteltól számolom, közel 30...
Hát most aztán annyit írtam, hogy nem bírok többet.

Gábor „


Remélem nem bánjátok, hogy a levelet szúrtam be, kicsit javítva, de nem láttam értelmét átírogatni az egészet, ráadásul így talán még inkább valóság szagú a dolog...
Természetesen az eset megtörtént.

Köszi hogy elolvastad, remélem sok ember tud majd ötletet meríteni hasonló esetben.

Sokat gondoltam már rá, hogy megírom ezt a kis úti beszámolót karácsony tájáról, hátha érdekel valakit. Minden esetre tanulságos sztori. Az előzményeket előzményeként elmondom: 2006 július elsején jöttünk ki barátnőmmel egy évre a ködös albionba szerencsét próbálni. 1-2 héten belül sikerült is munkát találni, de sajnos pénzügyileg necces lett volna az első fél évben hazautazni. Ezt fájó szívvel vettük tudomásul, nem említve szüleim letargiáját... Szenteste előtt pár héttel aztán gondoltam egyet: töltsünk otthon néhány napot az ünnepek alatt.

(pár infó előzetesen: font kb 380-400 forint (volt akkor), valamint a lent található iromány egy kezdeti változatát már közzétettem egy fórumbana ph-n)

Tehát karácsony előtt 2 hetet éjszakai műszakban kellett dolgoznunk a barátnőmmel. Ez eleinte nem volt megterhelő, de egyre rosszabbul bírta a párom, ezért úgy döntöttünk, mi lenne, ha meglepnénk családjainkat azzal, szentestét otthon töltjük. Jó, de miképp? Repjegy retúr 300font+ volt Pozsonyba, és ez azért elég megterhelő lett volna mindkettőnknek. Rendben, akkor menjünk autóval. Irány a nagyobb autókölcsönzők weblapjai, hertz, europcar, budget, stb. Frankó, nem is olyan vészes, azt hiszem megállt 140 font körül 4 napra egy fókusz szintű szekér. Rendben van, de azért 1700km-t nem szívesen vezet le az ember jobbkormányos autóban, így elmentünk egy helyi telepre, és megkérdeztük, van e lehetőség mondjuk calais-nál átváltani egy balosra, majd ugyan azt az autót visszacserélni hazafele, és mindenki boldog. Mi? Hát ez kizárt, ők nem, mert akkor 500fontot kell fizetnünk az autó visszaszállításásért, meg blablabla. Mivan? most mondtam hogy visszafele visszacsere. Nem, mert igymegugy. Jó. Világcég, még jó, hogy hozzájuk mentünk. Jobb kormányossal viszont nem mertem volna nekivágni az útnak, kivéve ha nincs más választás. Ekkor jött az ötlet: nézzünk ''EURÓPÁBA'' olcsón repjegyet, ott autó, és irány kishazánk. Meg is találtuk a megfelelő úticélt: Frankfurt, a retúr pedig Hamburgból indult. Csatlakozott hozzánk egy másik magyar lány is, Mónika, így már három fele oszlottak a költségek. Lefoglaltuka jegyeket, valamint az ő segítségével az autót is, mert 26 év alatt nem lehetett volna legálisan bérkocsit vezetni.LOL?

Eljött a nagy nap előtti éjszaka, rohangálás, vásásrlás, nemalvás előzte meg, majd következett az év ''legbusybb'' nightshiftje, lévén egy áruházban keressük a kenyérre valót ideiglenesen. Reggel 8kor végeztünk, irány haza, pakolás befejezése, én aludtam egy órát+ az autóban a reptér fele + a repülőn 1 órát, majd este 8-9 körül végre Frankfurtban voltunk. Helyesebben Hahnban, ami persze nyugatabbra van 100km-re. Sebaj, innen már nem állít meg minket semmi, csak a betonfal meg a vonat.
MEgyünk a hertzhez, mondjuk mi van, ja és szeretnénk +1 főt sofőrnek, én akkor 23 alatt voltam. Á, az kizárt. Miért, hát a honlapon semmi ilyen nem volt, csak annyi, hogy 24 alatt feláras. De 23 alatt nem, blablabla. Jó, legyen, nem érdekel, akkor vezetek engedély nélkül, csak add már a kulcsokat. Mónika aláírta apapírokat, erre közli az ürge (egy 407 kombit béreltünk volna), hogy itt az autó, de nyári gumikkal, és így nem vállalnak semmiféle biztosítást, bmi történik. MI? ÉS EZ A WEBLAPON MIÉRT NEM SZEREPELT TE NAGYOKOS? Hát nem tudja, de ez van. Jó, +70 fontot legomboltak rólunk, majd nagy kegyesen navigációs rendszert is kaptunk ''ingyen'' egy vw touranhoz. Oké, minden rendben, csak menjünk már. Az első 50 kmen a Móni vezetett, aztán átvettem. Előbb azért mondom megnézem hány lovas az autó, meg átlapozoma forgalmit. Aha, egy alfa romeo 156 froglamija volt ott. Semmi más. Na fasza. Vissza már nem mehettünk (még ha akartunk volna sem), mert bezárt az autókölcsönző, ezért inkább halgattam minta a sír, nem kell a pánik feleslegesen, főleg ha az ember két hölgy társaságában utazik.

Az út hazafelé elég szar volt, éjszaka ködben, ismeretlen autó, ismeretlen út, 1/2 éve nem vezettem jóformán, de azért töretlenül haladtunk. Érdekes módon 180nál nem ment többet még lejtőn lefele sem, de akkor ott elég volt. Passau előtt megálltunk tankolni, ott akkor nem bírtam tovább. halálosan kimerültem, aztán cseréltünk. 2 óra alvás után ausztriában ébredtem, a nap felkelőben. Istenem, 6 hónapja nem voltam ilyen közel a hazámhoz. Hirtelen olyan érzésem támadt: legszívesebben kipattannék, és futnék hazáig. Soha nem éreztem hasonlót, mikor átléptük a határt, és úgy gondolom, senki nem is tapasztalja meg, kivéve hasonló helyzetben. Reggel 8 után nem sokkal értem haza Győrbe, mert a határnál majdnem 1 órát kellett várakozni, de azt hiszem jó tempót jöttünk, ha beleszámolom, hogy legalább 3x megálltunk. Pontosan nem emlékszem, kicsit összefolynak a dolgok.

Annyit azért elmondanék a személyes oldalról, hogy életem legboldogabb karácsonya volt, és szerintem a szüleimnek is. Talán azért is, mert mi küzdöttünk azért, hogy hazamehessünk, a saját erőnkből, pénzünkből. Fele ennyire sem érzetem volna jól magam, ha felrakjuk a seggünket egy fapadosra, majd Apa kijön értünk a reptérre, és oda a meglepetés. Gyakorlatias, földhöz ragadt ember vagyok, próbálom az életem a logika alapszabályaihoz igazítani, de ott akkor hihetetlenül más érzés volt küzdeni, majd elnyerni méltó jutalmunkat, és végre, fél év után megpillantani Édesapámat, Édesanyámat és az Öcsémet. Tovább nem részletezem azokat az érzelmeket, amiket akkor átéltem, de mindenki el tudja képzelni őket...

Ez 24-e reggel történt. A következő pár nap alvással, kajálással és családlátogatással telt, majd 28-án reggel 5kor elindultunk ''vissza'', Hamburg felé. És itt kezdődik a következő felvonás...
A címben szereplő ''buktatók'' igazából csak most kezdődnek. Ha van érdeklődés, szívesen leírom az ''érdekesebb, kalandosabb'' részt is.