2019. november 12., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Lassie hazatér, avagy egy utazás buktatói

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Sokat gondoltam már rá, hogy megírom ezt a kis úti beszámolót karácsony tájáról, hátha...

[ ÚJ TESZT ]

Hirdetés

Sokat gondoltam már rá, hogy megírom ezt a kis úti beszámolót karácsony tájáról, hátha érdekel valakit. Minden esetre tanulságos sztori. Az előzményeket előzményeként elmondom: 2006 július elsején jöttünk ki barátnőmmel egy évre a ködös albionba szerencsét próbálni. 1-2 héten belül sikerült is munkát találni, de sajnos pénzügyileg necces lett volna az első fél évben hazautazni. Ezt fájó szívvel vettük tudomásul, nem említve szüleim letargiáját... Szenteste előtt pár héttel aztán gondoltam egyet: töltsünk otthon néhány napot az ünnepek alatt.

(pár infó előzetesen: font kb 380-400 forint (volt akkor), valamint a lent található iromány egy kezdeti változatát már közzétettem egy fórumbana ph-n)

Tehát karácsony előtt 2 hetet éjszakai műszakban kellett dolgoznunk a barátnőmmel. Ez eleinte nem volt megterhelő, de egyre rosszabbul bírta a párom, ezért úgy döntöttünk, mi lenne, ha meglepnénk családjainkat azzal, szentestét otthon töltjük. Jó, de miképp? Repjegy retúr 300font+ volt Pozsonyba, és ez azért elég megterhelő lett volna mindkettőnknek. Rendben, akkor menjünk autóval. Irány a nagyobb autókölcsönzők weblapjai, hertz, europcar, budget, stb. Frankó, nem is olyan vészes, azt hiszem megállt 140 font körül 4 napra egy fókusz szintű szekér. Rendben van, de azért 1700km-t nem szívesen vezet le az ember jobbkormányos autóban, így elmentünk egy helyi telepre, és megkérdeztük, van e lehetőség mondjuk calais-nál átváltani egy balosra, majd ugyan azt az autót visszacserélni hazafele, és mindenki boldog. Mi? Hát ez kizárt, ők nem, mert akkor 500fontot kell fizetnünk az autó visszaszállításásért, meg blablabla. Mivan? most mondtam hogy visszafele visszacsere. Nem, mert igymegugy. Jó. Világcég, még jó, hogy hozzájuk mentünk. Jobb kormányossal viszont nem mertem volna nekivágni az útnak, kivéve ha nincs más választás. Ekkor jött az ötlet: nézzünk ''EURÓPÁBA'' olcsón repjegyet, ott autó, és irány kishazánk. Meg is találtuk a megfelelő úticélt: Frankfurt, a retúr pedig Hamburgból indult. Csatlakozott hozzánk egy másik magyar lány is, Mónika, így már három fele oszlottak a költségek. Lefoglaltuka jegyeket, valamint az ő segítségével az autót is, mert 26 év alatt nem lehetett volna legálisan bérkocsit vezetni.LOL?

Eljött a nagy nap előtti éjszaka, rohangálás, vásásrlás, nemalvás előzte meg, majd következett az év ''legbusybb'' nightshiftje, lévén egy áruházban keressük a kenyérre valót ideiglenesen. Reggel 8kor végeztünk, irány haza, pakolás befejezése, én aludtam egy órát+ az autóban a reptér fele + a repülőn 1 órát, majd este 8-9 körül végre Frankfurtban voltunk. Helyesebben Hahnban, ami persze nyugatabbra van 100km-re. Sebaj, innen már nem állít meg minket semmi, csak a betonfal meg a vonat.
MEgyünk a hertzhez, mondjuk mi van, ja és szeretnénk +1 főt sofőrnek, én akkor 23 alatt voltam. Á, az kizárt. Miért, hát a honlapon semmi ilyen nem volt, csak annyi, hogy 24 alatt feláras. De 23 alatt nem, blablabla. Jó, legyen, nem érdekel, akkor vezetek engedély nélkül, csak add már a kulcsokat. Mónika aláírta apapírokat, erre közli az ürge (egy 407 kombit béreltünk volna), hogy itt az autó, de nyári gumikkal, és így nem vállalnak semmiféle biztosítást, bmi történik. MI? ÉS EZ A WEBLAPON MIÉRT NEM SZEREPELT TE NAGYOKOS? Hát nem tudja, de ez van. Jó, +70 fontot legomboltak rólunk, majd nagy kegyesen navigációs rendszert is kaptunk ''ingyen'' egy vw touranhoz. Oké, minden rendben, csak menjünk már. Az első 50 kmen a Móni vezetett, aztán átvettem. Előbb azért mondom megnézem hány lovas az autó, meg átlapozoma forgalmit. Aha, egy alfa romeo 156 froglamija volt ott. Semmi más. Na fasza. Vissza már nem mehettünk (még ha akartunk volna sem), mert bezárt az autókölcsönző, ezért inkább halgattam minta a sír, nem kell a pánik feleslegesen, főleg ha az ember két hölgy társaságában utazik.

Az út hazafelé elég szar volt, éjszaka ködben, ismeretlen autó, ismeretlen út, 1/2 éve nem vezettem jóformán, de azért töretlenül haladtunk. Érdekes módon 180nál nem ment többet még lejtőn lefele sem, de akkor ott elég volt. Passau előtt megálltunk tankolni, ott akkor nem bírtam tovább. halálosan kimerültem, aztán cseréltünk. 2 óra alvás után ausztriában ébredtem, a nap felkelőben. Istenem, 6 hónapja nem voltam ilyen közel a hazámhoz. Hirtelen olyan érzésem támadt: legszívesebben kipattannék, és futnék hazáig. Soha nem éreztem hasonlót, mikor átléptük a határt, és úgy gondolom, senki nem is tapasztalja meg, kivéve hasonló helyzetben. Reggel 8 után nem sokkal értem haza Győrbe, mert a határnál majdnem 1 órát kellett várakozni, de azt hiszem jó tempót jöttünk, ha beleszámolom, hogy legalább 3x megálltunk. Pontosan nem emlékszem, kicsit összefolynak a dolgok.

Annyit azért elmondanék a személyes oldalról, hogy életem legboldogabb karácsonya volt, és szerintem a szüleimnek is. Talán azért is, mert mi küzdöttünk azért, hogy hazamehessünk, a saját erőnkből, pénzünkből. Fele ennyire sem érzetem volna jól magam, ha felrakjuk a seggünket egy fapadosra, majd Apa kijön értünk a reptérre, és oda a meglepetés. Gyakorlatias, földhöz ragadt ember vagyok, próbálom az életem a logika alapszabályaihoz igazítani, de ott akkor hihetetlenül más érzés volt küzdeni, majd elnyerni méltó jutalmunkat, és végre, fél év után megpillantani Édesapámat, Édesanyámat és az Öcsémet. Tovább nem részletezem azokat az érzelmeket, amiket akkor átéltem, de mindenki el tudja képzelni őket...

Ez 24-e reggel történt. A következő pár nap alvással, kajálással és családlátogatással telt, majd 28-án reggel 5kor elindultunk ''vissza'', Hamburg felé. És itt kezdődik a következő felvonás...
A címben szereplő ''buktatók'' igazából csak most kezdődnek. Ha van érdeklődés, szívesen leírom az ''érdekesebb, kalandosabb'' részt is.

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.