Bibó István idézet: „ A fasizmus lényege éppen az, hogy a törvénytisztelő, tisztességes emberek értékvilágát zavarja meg. Ahhoz, hogy a törvényen kívüli ember szerephez jusson, kell valami, ami előbb megingatja a törvényt magát, és ehhez a törvényen kívüli emberek mégolyan jól szervezett akciója sem elegendő. A törvény uralmának legnagyobb ellensége nem a törvényen kívüli ember, hanem azok a tisztátlan és hamis helyzetek, melyek a törvényt rosszá, semmitmondóvá és képmutatóvá teszik.. A demokrácia valamiféle előzménye, példája, kísérlete vagy fiaskója nélkül nincs fasizmus. A fasizmus viszonya a demokráciához nem az egyszerű negáció, nem a szembenállás viszonya, hanem az, hogy a demokratikus fejlődés válságának bizonyos jelenségei deformálódnak benne: a fasizmus a demokratikus fejlődés deformációs terméke.”

[link]

Két lábon járó paradoxon

2008. január 11.
Írta Eduardo Galeano
Forrás: La Jornada

Az újságokat olvasva minden nap egy másfajta történelmet ismerek meg.

Abból tanulok, amit bennük leírnak, vagy elhallgatnak.

A történelem egy két lábon járó paradoxon. Az ellentmondás mozgatja lábait. Talán ezért van, hogy a hallgatás néha többet mond a szavaknál és a hazug szavak tárják fel előttünk az igazságot.

Nemsokára megjelenik “Tükrök” című könyvem, ami egyfajta univerzális történelemkönyv, amelyben – és kérem, nézzék el nekem ezt a szerénytelenséget, de Osar Wilde szavaival élve – “mindennek ellen tudok állni a kísértésen kívül.” Bevallom, engedtem a csábításnak, hogy az “emberi kaland” bizonyos epizódjait azoknak a szemszögéből vizsgáljam, akikre nem emlékezünk.

Az iraki mítoszok top tizenegyes listája 2007-ből

Írta Michael Schwartz
2008. január 06.

Huffington Post

A legjobb top tízes listát 2007-bel Juan Cole állította össze "Az iraki mítoszok top tízes listája" címmel. Irakban az elmúlt év a mítoszok éve volt, amely a Bush-kormányzat óriási média kampányával kezdődött, és az volt a célja, hogy a tényekkel ellentétben valódi sikerként mutassa be az erőszak megfékezését - ami az 1. számú mítosz. Ezzel a mítoszok egy teljesen új zsánere született, olyanok mint Cole listájában a 10. - ti. hogy a háború már nem is játszik olyan fontos szerepet az elnökválasztási kampányban -, vagy az, ami Cole-nál a 8.: hogy a megszállás csökkentette (vagy akár meg is szűntette) a vallási irányzatok közti erőszakot.

Afrika nemet mond – és komolyan gondolja

Írta Ignacio Ramonet
2008. január 03.

Le Monde

A gőgös Európa legnagyobb fájdalmára megtörtént az eddig elképzelhetetlen. Afrika, amit eddig olyan szegénynek képzeltünk, hogy bármibe beleegyezne, lázadó büszkeségében nemet mondott. Nemet mondott a gazdasági partnerségi megállapodások (EPAs) kényszerzubbonyára, a kereskedelem teljes liberalizációjára, egyszóval nemet mondott a gyarmatosítás manifesztációjának legújabb paktumára.

Mindez a decemberi második EU-Afrika csúcson történt Lisszabonban, amelynek fő célkitűzése az volt, hogy Afrika országai 2007 december 31-ével új kereskedelmi szerződéseket léptessenek életbe a 2000-es Cotonou-i Megállapodás és az 1975-ös Lomé-i konferencia szellemében. Ezek értelmében a korábbi afrikai, karibi, csendes-óceáni gyarmatokról a termékeket többé-kevésbé vámmentesen lehetett az Európai Unióba szállítani, leszámítva olyan termékeket mint a cukor, a hús, a banán, ami komoly problémát jelent az Európai termelőknek. A Világkereskedelmi Szervezet ragaszkodott hozzá, hogy ezeket a kedvezményeket töröljék el, vagy váltsa fel őket egy kölcsönösségen alapuló kereskedelmi megállapodás, ami egyben az afrikai országokkal való további kedvező bánásmód kizárólagos feltétele. Az EU valójában a szabadkereskedelem megvalósítását akarta elérni a gazdasági partnerségi megállapodások segítségével. Ezért a Huszonhetek felszólították Afrika, a Karibi térség és a Csendes-óceán országait, hogy ezután az Unióból származó árukat vámmentesen engedjék be piacaikra. (1).

Privatizált cionizmus

Írta Neve Gordon
és Erez Tzafadia

2007. december 15.
UK Guardian

A házakból óránként kevesebb mint négy dollárért zsidó fiatalok pakolták fel a bútorokat, ruhákat, konyhaedényeket, játékokat a teherautókra. Miközben a fiatalok szorgalmasan dolgoztak, mellettük számos rendőr biztosította a 30 ház lerombolását két el nem ismert beduin faluban, a beduin tinédzserek pedig közelről nézték, ahogy otthonaikat kiürítik.

Amikor az ingóságokat kihordták, a bulldózerek gyorsan lerombolták a házakat. A jelenlevő zsidók, beduinok mind izraeli állampolgárok, akik ezen a napon mindahányan megtanulták, hogy mit jelent a polgári életben az izraeli állami diszkrimináció.

A jelenlegi házrombolások azt a stratégiát követik, ami Izrael megalapítása óta folyamatban van és végső célja a terület judaizálása. Ebben az esetben a rombolást két új zsidó falu létrehozásának érdekében követték el, amelyek megalapítása egy másik, sokkal nagyobb terv része, ti. a beduin földek katonai célú elkobzása, 30 új zsidó település és több tucat családi gazdaság létrehozása Negev területén, amelyet ma az ötvenes évek elején történt áttelepítésük óta beduinok laknak.

A házak lerombolását követően egy beduin aktivista megkérdezte az egyik zsidó tizenévest, hogy miért működött közre a kilakoltatásban? A tinédzser gondolkodás nélkül vágta rá: „Cionista vagyok és az, amit ma itt tettünk cionizmus."

A tinédzser nem tévedett, viszont valószínűleg túl fiatal, hogy felismerje; a cionizmus főbb céljai ugyan mit sem változtak az idők során, de a megvalósításukhoz alkalmazott módszerek radikális átalakuláson mentek keresztül. Miközben a területek judaizációját eredetileg az állam végezte, a kormány egyre több feladatát adta át alvállalkozóknak. A tinédzsert egy cég bérelte fel, amelyet korábban a kormány bízott meg a beduinokat otthonaikból való elűzésével.

A cionizmus magánkézbe adása lassú folyamat volt. Több mint öt évtizeden át az állam volt az egyetlen felelőse az új települések, falvak, városok tervezésének és csak az építkezéseket adták ki építési fővállalkozóknak. Most azokat a földeket, amelyekről a beduinokat elűzik, nagy ingatlan mogulok vásárolják föl áron alul, akik ma nem csak a zsidó falvak, városok építéséért, de tervezéséért is felelősek. A fővállalkozók pedig még nagyobb nyereséggel számolhatnak mint korábban bármikor, ugyanis a rendezési terv nélküli és rendezési tervvel rendelkező földek ára között óriási a különbség.

A személyügyi cégek és az építési fővállalkozók azonban nem az egyedüli hősei a privatizált cionizmusnak. A lerombolásra ítélt beduin házaktól öt percnyi autóútra az utóbbi években épült zsidó családi gazdálkodásokat találunk. Az állam a zsidó gazdáknak nagy területű, a víz és elektromos hálózathoz kapcsolt birtokokat ad és cserébe levárja, hogy beépüljenek abba a hálózatba, ami beszűkíti és megakadályozza a beduinok mozgásterét, gyarapodását, valamint segít a biztonsági erőknek szemmel tartani Negev bennszülött lakosságát.

Ha valaki néhány kilométerrel tovább autózik a zöld vonalat átlépve a megszállt palesztin területekre, feltűnik, hogy a katonai ellenőrzőpontok is magánkézbe kerülnek. Az elmúlt évben legalább öt ilyen ellenörzőpontot adtak ki alvállalkozóknak, amelyeket jelenleg zsoldos katonák irányítanak. Az Izraeli Védelmi Erők és a zsoldosok között az a különbség, hogy utóbbiak a törvény szürke zónájában tevékenykednek. Ők az izraeli „Blackwater”. A privatizációs folyamat eredményeképp a West Bank ellenőrzőpontjai, amelyek már az izraeli hadsereg irányítása alatt is hírhedtek voltak, valószínűleg még több szenvedés helyszínévé válnak az átkelni szándékozó palesztinok számára.

Azonban az ellenőrzőpontok csak az utóbbi idők fejleményei abban a foylamatban, amely a megszállt területeken évek óta tart. Az 1980-as évek elején Izrael engedélyezte földek kisajátítását magánvállalkozók számára, amiket azok nagy profittal értékesíthettek, mialatt a hadsereg telepesekből milíciákat szervezett a palesztin lakosság megrendszabályozására. A milíciákat katonai járművekkel, fegyverekkel, kommunikációs eszközökkel látták el és feladatuk a településeik környékén való őrjáratozás lett, amely a gyakorlatban gyakran a környező palesztin falvak rendfenntartását is magába foglalta.

A cionizmus magánkézbe adása nem a stratégia, sokkal inkább a taktika megváltozásának szimbóluma. Az állam próbál bizonyos kötelezettségeitől megszabadulni és olyan feladatokat ad át magánkézbe, amelyek eddig a kormány irányítása alatt álltak. A különbség annyi, hogy a magáncégek még annyira sem vonhatók felelősségre mint a kormányok. Ennél fogva a tizenévesek alkalmazása a beduinok kilakoltatására nem csak a képmutató privatizációs folyamat, de a morális felelősség könyörtelen korróziójának vonatkozásában is elgondolkodtató.

Az igazság a bevándorlókról

Írta Mickey Z.
2007. dec. 11.

Minden negatívum, amit eddig a bevándorlásról hallhattunk igaz. A szemünk láttára zajló krízis komolyságát nem lehet eléggé érzékeltetni még a választási időszakban hangoztatott az országot elárasztó és a nemzet tartalékain élősködő, lusta parazitákról szóló klisékkel sem. Hirdessétek az igét (ha máshol nem, legalább a blogjaitokon): A bevándorlók a bolygó túlélését veszélyeztetik! Az illegális bevándorlók az egyes számú közellenség. Minden külföldi terrorista.

Ha nem hiszed, kérdezd meg például bármelyik kiszipolyozott gyári munkást Vietnámban...

Természetesen az álnok gyarmatosítókról, a telhetetlen nemzetközi vállalatokról beszélek, amelyek a Harmadik Világ minden országában tanyát ütnek.
Legyen az a Nike, a The Gap, a Wal-Mart, vagy akármelyik adókedvezményben részesülő vérszívó, biztosak lehetünk benne, hogy ezeket a ravasz illegális bevándorlókat nem fogják a falak megállítani. Büntetlen mozgásszabadságukat az állami támogatások és a folytonos, hazug propaganda garantálják. A több évtizednyi szoktatásnak köszönhetően még a lelketlen nomádok áldozatai is önként fizetnek érte, hogy a vállalati logót ingükön jogszerűen viselhessék.

A fordító előszava: Azt hiszem több szempontból is érdekes a következő levél a magyar olvasóknak. Egyrészt tele van az amerikai közéletre vonatkozó utalásokkal, másrészt érdekes aspektusból mutat rá a kisember gazdagokkal szembeni sziszifuszi harcára, harmadrészt nincs benne semmi tisztelet a hatalmasok iránt (Ki tenne nálunk ilyen irományt közzé? És ki merné megjelentetni?), és némiképp hátborzongató az a vallásos meggyőződés, amit áraszt. Ez a koma meggyőződésből politizál, nos, legalább nem a megélhetésért.
(Mielőtt valaki azzal jönne, hogy a közzétett levél sérti a Dell cég érdekeit, szeretném leszögezni, hogy a címlapra direkt az alcímmel tettem az írást. – Remélem a Dell cég, ha olvassa, értékeli ezt a gesztusomat!)

Miért nem vettem Dell számítógépet?

Nyilt levél Amerika nyolcadik leggazdagabb emberéhez

Írta Gregg Gordon
2007. nov. 27.

Marcell most értesült az egészségügyi- és iskolareformról.

És arról, hogy a ciklusból még két év van hátra....

Walking on the Milky Way – Blogon kívül

Kicsit megint elhanyagoltam a blogot. A következő cikk fordításáig a linken található OMD videót ajánlom figyelmetekbe.

Nemrég egy újabb Magyarország-elhagyós topikban vitatkoztam arról, h minden-e a pénz és a jólét, h mik az élet nagy pillanatai, hogy van-e olyan élet, ami csak nagy pillanatokból áll?

Tetszett, h mennyire határozott világképe van a kiscsákónak, 10-15 éve még én is golyóállónak képzeltem magam. A témáról elsőnek Coleridge Kubla kán c. verse jutott eszembe, de a sok kockát nem hatotta meg, így végre eszembe jutott ez a videó.