2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Amerika nyolcadik leggazdagabb embere

  • (f)
  • (p)
Írta: |

A fordító előszava: Azt hiszem több szempontból is érdekes a következő levél a magyar...

[ ÚJ TESZT ]

A fordító előszava: Azt hiszem több szempontból is érdekes a következő levél a magyar olvasóknak. Egyrészt tele van az amerikai közéletre vonatkozó utalásokkal, másrészt érdekes aspektusból mutat rá a kisember gazdagokkal szembeni sziszifuszi harcára, harmadrészt nincs benne semmi tisztelet a hatalmasok iránt (Ki tenne nálunk ilyen irományt közzé? És ki merné megjelentetni?), és némiképp hátborzongató az a vallásos meggyőződés, amit áraszt. Ez a koma meggyőződésből politizál, nos, legalább nem a megélhetésért.
(Mielőtt valaki azzal jönne, hogy a közzétett levél sérti a Dell cég érdekeit, szeretném leszögezni, hogy a címlapra direkt az alcímmel tettem az írást. – Remélem a Dell cég, ha olvassa, értékeli ezt a gesztusomat!)


Miért nem vettem Dell számítógépet?

Nyilt levél Amerika nyolcadik leggazdagabb emberéhez

Írta Gregg Gordon
2007. nov. 27.

Tc: Michael Dell

Fa: Gregg Gordon

Tárgy: Miért nem vettem Dell számítógépet?

Tisztelt Mr. Dell!

Nemrégiben új laptop vásárlása előtt álltam és számos másik márka mellett az Önök termékének megvásárlását is fontolóra vettem. Több érv is a Dell mellett szólt. Számos ismerősöm van, akik nagyon elégedettek Dell számítógépük teljesítményével, ráadásul Austinban az Önök szomszédja voltam, sok dolgozójukat ismertem és jól esett látni, hogy dolgozóik szépen boldogulnak. De végül is egy másik márka mellett döntöttem, meg is mondom, hogy miért.

Mint azt említettem Austinban éltem a ’90-es évek végén, amikor az akkori kormányzónk éppen elnökválasztó korteshadjáratára készült, amit mindketten közelről kísérhettünk figyelemmel. Nem tudom, hogy Ön mit látott, de én egy olyan negyvenes éveiben járó férfit, aki a semmiből felbukkanva rájött, hogy kapcsolatai, jól csengő neve, személyes varázsa mellett kellően kegyetlen barátok és elég pénz áll a rendelkezésére, hogy jó eséllyel indulhasson. Olyan embert láttam, aki büszkén kérkedett vele, hogy nem vesztegeti az időt, ha embereket kell a halálba küldenie. Még a pápa sem bírhatta megállásra soha - egyszer egy riporter előtt nyilvánosan gúnyolódott egy nőn, aki Krisztust megmentőjének nevezve bocsánatért esedezett. Jobbat feltételezve róla azt hittem, hogy macsós kiállása leplezett politikai céljainak elérését szolgálja. Ugyanis a legkevésbé sem lett volna szükségünk egy érzéketlen, cinikus, dilettáns, Ödipusz-komplexussal és középkorú válsággal küszködő elnökre, akinek kezeiben mellesleg a világtörténelem legerősebb haderejének irányítása összpontosul.

Ezért amikor 2000-ben a barátaim viccelődve fontolgatták George Bush elnöki esélyeit, engem valósággal kirázott a hideg. Miközben Ön maximalizálta a kampányhoz legálisan nyújtható hozzájárulását és nyilvános megjelenéseihez nevét adta támogatásul, én naderita barátaimat arról próbáltam meggyőzni, hogy Gore-ra szavazzanak. Sajnos az USA legfelsőbb bíróságával szemben nem volt esélyem és megtörtént az elképzelhetetlen. (Hiszen ki gondolta volna hivatalba lépése előtt, hogy Gore Nobel béke díjat kap, Bush pedig a bolygó legmegvetettebb személyévé válik. Hát, Ön aztán beleválasztott!)

Munkába lépése után első tette az adócsökkentés volt, amivel egyrészről addig nem látott adósságba taszította a nemzetet, másrészről az Ön adósávjába tartozóknak életük befektetésévé tette a választási kampányhoz adott, ehhez képest szinte jelentéktelen hozzájárulásaikat. Eztán úgy tett, mint aki jól végezte dolgát. Arra is fittyet hányt, amikor a CIA a küszöbön álló terrorista támadásra figyelmeztette, lefújta és visszament vakációzni. Csak a támadás bekövetkezte után tett újra elnöki kötelezettségeinek eleget, ami még nagyobb hibának bizonyult.

Eközben Ön továbbra is nagylelkű adományokat folyósít a Bush-támogatók bűnözői köreinek (http://www.newsmeat.com/billionaire_political_donations/Michael_Dell.php), 250.000 Dollár kenőpénzzel támogatta például a Republikánus Nemzeti Országos Választási Bizottságot (Republican National State Elections Committee), és más olyan érdekes nevű politikai akcióbizottságokat mint a Konzervatívok és Republikánusok Együtt a Megoldás, vagy a Minden Republikánus Számít.

Adományai közül a legpimaszabb az volt, amikor Tom DeLay-t és az ő Amerikaiak a Republikánus Többségért nevű politikai akcióbizottságát támogatta, aki háláját azonnal ki is fejezte azzal, hogy lakóvárosunk választói kerületét – amelyet egykor olyan óriások képviseltek mint Lyndon B. Johnson és Jake Picklel – három részre osztva Huston külvárosai, Nyugat-Texas sivatagai és a mexikói határ között kisebbségi helyzetbe kényszerítette a demokrata szavazókat. Nahát, kösz szépen, Mike!

Amikor aztán kezdett kibontakozni az iraki fiaskó, rá kellett döbbennem, hogy mennyire alábecsültem a katasztrófát, amit Bush elnöksége jelent. Ezért 2004-ben újra erőfeszítésekbe kezdtem, Texas veszett ügyének előmozdítása érdekében floridai és új-mexikói ajtókon kopogtattam, hogy Kerry párti veteránokat állítsak az ügy mellé. De Ön se maradt tétlen és 250.000 dollárral pénzelte a Bush elnökké avatására rendezett vidámságokat. Biztos jó buli volt, csak nem azoknak a dolgozó embereknek, akik az ország ellenőrizetlen szénbányáiban vesztik életüket, vagy azoknak a gyerekeknek, akiknek orvoshoz kell járnia, mert megbetegedtek a mérgező játékszerektől, pedig csak játszani szerettek volna, vagy akár New Orleans lakóinak.

Képes Ön egyáltalán felmérni micsoda kart okozott országunknak és a világnak az, amihez Ön a segítségét nyújtja? – nyolc elvesztegetett értékes év, hogy fellépjünk bolygónk egészségének eddigi legsúlyosabb fenyegetése, a klímakatasztrófa ellen, a közelgő ünnepekkor amerikaiak milliói mennek úgy szabadságra, hogy otthonuk elvesztése csak egy hajszálon függ az ingatlanpiac összeomlása miatt, a dollár értéke úgy illan el mint nemzetközi jóhírünk, és persze ott van az 1 billió dollár, amit Irakra dobtunk ki az ablakon, az ezernyi elvesztegetett amerikai és a több tízezernyi tönkretett iraki élettel, meg a több százezernyi ártatlan iraki áldozattal, akik közül sokak háborús bűne csak annyi volt, hogy rossz kereszteződésben voltak a rossz időben.

Hogy kinek használ mindez? Csak Önnek és a leggazdagabb amerikaiak parányi csoportjának. Most látom, hogy a Forbes 400 szerint, az Ön személyes vagyona elérte a 17.2 milliárd dollárt – 2003 óta 4 milliárddal gyarapodott, laza 1 milliárddal évente. Minő szerencse ez Önnek! Gratulálok gyermekei jó szerencséjéhez is! Azonban most, hogy annyi pénze van, aminek elköltéséhez tíz élet sem lenne elég, képes-e végre Midász királyhoz hasonlóan azt mondani: “Elég”?

Feltűnt, hogy újabban ellenfogadást is köt a fogadott lóra és pénzzel támogatja a “kereskedelem párti” Demokratikus Politikai Akciócsoportot. Meg kell hagyni, Önnek legendás üzleti érzéke van, de attól félek még így is kevés lesz.

Mr. Bush-sal szemben én hiszek a megváltásban. Melegen ajánlom Önnek, hogy találjon komolyabb eszközöket jó útra téréséhez lehetőleg minél hamarább. Tudom, hogy piaci részesedésén nem érződik meg apró hatásom, de azt is, hogy jót tesz a lelkének.

Gregg Gordon író és aktivista az ohioi Columbusban.

A cikk angol eredetie itt olvasható: [link]

finest

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.