Két lábon járó paradoxon

2008. január 11.
Írta Eduardo Galeano
Forrás: La Jornada

Az újságokat olvasva minden nap egy másfajta történelmet ismerek meg.

Abból tanulok, amit bennük leírnak, vagy elhallgatnak.

A történelem egy két lábon járó paradoxon. Az ellentmondás mozgatja lábait. Talán ezért van, hogy a hallgatás néha többet mond a szavaknál és a hazug szavak tárják fel előttünk az igazságot.

Nemsokára megjelenik “Tükrök” című könyvem, ami egyfajta univerzális történelemkönyv, amelyben – és kérem, nézzék el nekem ezt a szerénytelenséget, de Osar Wilde szavaival élve – “mindennek ellen tudok állni a kísértésen kívül.” Bevallom, engedtem a csábításnak, hogy az “emberi kaland” bizonyos epizódjait azoknak a szemszögéből vizsgáljam, akikre nem emlékezünk.

Másképp mondva, kevéssé ismert adatokat mutat be.

Íme csak néhány példa a sok közül:

***
A Paradicsomból kiűzetve Ádám és Éva Afrikába költöztek, nem pedig Párizsba.

Ahogy telt-múlt az idő és gyermekeik megvetették lábukat a világban, feltalálták az írást nem Texasban, hanem Irakban.

Az algebrát is Irakban fedezték fel. Alkotója, bizonyos Mohammed al-Khawarizmi, 1200 évvel ezelőtt élt és nevéből származnak az algoritmus és a számjegy szavak.

Névadásaink csak a legritkább esetben helytállóak. Példának okául a British Múzeumban kiállított parthenoni szobrokat “Elgin-féle márványszobroknak” hívják Lord Elgin után, akitől a múzeum megvette őket, bár készítőjük Pheidias volt.

A három találmány, az iránytű, a puskapor és a nyomtatás, amelyek az európai reneszánsz kialakulását lehetővé tették, kínai eredetűek, ahogy szinte minden más is, amit az európaiak utánuk újra felfedeztek.

A hinduk mindenkinél előbb tudták, hogy a Föld kerek és a mayák alkották minden idők legpontosabb naptárát.

***
1493-ban a Vatikán Spanyolországnak adta Amerikát és Portugáliának Fekete-Afrikát, “hogy a barbár népeket meggyengítve a katolikus hitnek alávessék őket”. Amerikának akkortájt tizenötször több lakosa volt, mint Spanyolországnak, Fekete-Afrikának pedig százszor több Portugáliánál.

Ahogy azt a pápa elrendelte, a barbár népeket meggyengítették, nem is kevéssé.

***
Tenochtitlan a víz tette az azték birodalom központjává. Hernan Cortes a város elpusztítsa után, hogy kő kövön ne maradjon, a törmelékekkel betemetette a csatornákat, amelyeken egykor 200.000 kenu is úszott. Ez volt Amerikában a vízért folyó első háború. Ma Tenochtitlant Mexico Citynek hívják és a csatornák helyén autóutak húzodnak.

***
Argentina legmagasabb szobrát Roca tábornok tiszteletére állították, aki a 19. században kiirtotta Patagonia indián lakosságát.

Uruguay leghosszabb sugárútja Rivera tábornok nevét viseli, aki a 19. században, legyilkolta az utolsó charruas indiánokat.

***
John Locke, a szabadság filozófusa, részvényes volt a Royal Africa Companyban, amely rabszolga-kereskedelemmel foglalkozott.

Ezalatt a 18. században született első burbon király, V. Fülöp, koronáját azzal szerezte, hogy unokatestvérével, a francia királlyal együtt, szerződést kötött a Royal Africa Companyval a feketékkel való kereskedelemre Guineaban. Az uralkodók a profit 25%-át kapták fejenként.

A rabszolgaszállító hajók nevei többek közt Voltaire, Rousseau, Jézus, Hit, Egyenlőség, Minőség, Barátság voltak.

Az Egyesült Államok alapító atyái közül ketten is belevesztek a hivatalos történelemírás ködébe. Senki sem emlékezik Robert Carterre vagy Morris kormányzóra. Az amnézia tetteik jutalma. Carter volt a függetlenség egyetlen nagyszerű alakja, aki maga is felszabadította rabszolgáit. Morris, aki az alkotmány megfogalmazója volt, ellenezte a cikkelyt, miszerint egy rabszolga három ötödét éri egy szabad embernek.

Az első hollywoodi szuper produkciót, az “Egy nemzet születése” című filmet 1915-ben a Fehér Házban mutatták be. Woodrow Wilson elnök helyéről felállva tapsolta meg, mivel ő írta a filmben a Klu Klux Klant dicsőítő rasszista himnusz szövegét.

***
1783.ban a spanyol király ediktumot adott ki, hogy a kétkezi munka nem megvetendő és nem vonja magával a vagyontól és nemesi rangtól való megfosztást.

***
Amikor a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében a francia forradalom 1793-ban kihirdette az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, egy harcos forradalmárnő, Olympe de Gouges, javaslatot tett a nők és női polgárok jogainak kihirdetésére. A Guillotine alatt végezte.

Ötven évvel később egy másik forradalmi kormány az első párizsi Kommün idején általános választójogot hirdetett, ugyanakkor nem szavazta meg a választójogot a nőknek, mivel az egyöntetű döntéshozatalhoz hiányzott egy szavazat a 900-ból.

***
A keresztény uralkodónőről, Theodóráról, senki sem tudja, hogy forradalmi módon meghaladta korát, mert ötszáz évvel ezelőtt a Bizánci Birodalom volt az első hely a világon, ahol a nőknek az abortuszhoz és a váláshoz való jogát engedélyezték.

***
Összefoglalta és spanyolról fordította Supriyo Chatterjee.
Megjelent a La Jornadaban 2008. jan. 3-án
További fejezetek és beszámolók Latin-Amerikáról a http://nuestrosricos.blogspot.com/ -on.

Fordította finest

Az eredeti angol cikk: http://www.zcommunications.org/znet/viewArticle/16173

A ford. megjegyzései: Az időszámításról annyit, h Galeanonál kicsit pontatlan. 1793 helyett 1789 volt az emberi és polgári jogok kikiáltásának ideje (Bár 1793 is fontos év pl. Fro-ban elrendelik a forradalmi naptár használatát.) Az első párizsi Kommün 1871-ben volt, de majdnem stimmel az 50 év végülis. Galeano nagyvonalú az időszámítással.
Talán elnézhetjük neki, végülis egyes kutatók szerint pl. 1711 van, ugyanis a "700-as" években - mostani időszámítás szerint 1000 körül - III. Otto és II. Szilveszter szűk 300 évet forgatott az idő kerekén. Az elméletről Kitalált középkor címen lehet olvasgatni vagy informálódni pl. a youtubeon. :)
Köszönöm momának, h a fenti pontatlanságra idejekorán felhívta a figyelmemet!